Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-08 / 32. szám, kedd

NIXON VÁLASZÁTÓL FÜGG AZ INDOKÍNAI RENDEZÉS A moszkvai Pravda A BIZTONSÁGI TANÁCS AFRIKAI ÜLÉSSZAKÁRÓL (Folytatás az 1. oldalról) Saigon — Dél-Vietnamban változatlanul élénken folyik az amerikai légiháború és a szá­razföldi hadszíntéren is súlyos összecsapásokra került sor. A B 52-es amerikai nehézbombá­zók vasárnap az északi fekvésű Thua Thien tartományban, a laoszi határ közelében hajtottak végre szőnyegbombázást. Hétfőre virradó éjjel ötször csaptak össze a saigoni hadse­reg egységei dél-vietnami haza­fiakkal. Az ütközetek színhelye a demilitarizált övezettől egé­szen a legdélibb területekig terjedt. Két ízben harcok lán­goltak fel Saigon környékén is. A saigoni főparancsnokság beismerte, hogy a kormáriycsa- patok ezekben a harcokban összesen 52 katonát vesztettek. A veszteségek nyolcvan száza­léka az ország déli területein érte őket. Az AP hírügynökség utal ar­ra, hogy a Meicong-folyó delta­vidékén már egy hete kemény harcok folynak. Hanoi — Mint a VNA hírügy­nökség jelenti, január folyamán a dél-vietnami népi felszaba­dító erők Quang Ngai tarto­mányban 900 ellenséges katonát és tisztet tettek harcképtelen­né. Ezzel egyidejűleg a haza­fiak két koncentrációs tábort leromboltak s az ott fogva tar­tott személyeket eredeti lakhe­lyeikre telepítették vissza. Tha Vinh tartományban január első felében a népi fegyveres erők 50 ellenséges katonát, valamint tisztet tettek harcképtelenné és nagy mennyiségű fegyvert zsák­mányoltak. Phnom Penh — A kambod zsai népi erők két látványos támadást intéztek a főváros közvetlen közelében a kor­mánycsapatok ellen. A haza­fiak aknavetőkkel lőtték Lón Nol tábornok alakulatait. A veszteségekről egyelőre nem érkezett jelentés. Vientiane — A Paíet Lao ala­kulatai Laosz délkeleti térsé­gében elfoglalták Dong Heng városát. A kormány csapatok né­hány napig tartó ellenállás után kénytelenek voltak megfuta­modni a szabadságharcosok nagy erejű támadása elől. Kissinger nyilatkozata Henry Kissinger, Nixon ame­rikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója nyilatkozott a Life című magazin munkatársainak. A vietnami háborúval és elnö­kének nyolcpontos javaslatával foglalkozva kifejtette, hogy „Nixon nagyon be akarja fejez­ni a háborút", de nem úgy, hogy megtörje az amerikai szelle­met. Kissinger szerint a hábo­rút úgy kell befejezni, hogy „Amerika megőrizhesse önbizal­mát". Két volt miniszter az egységfronthoz csatlakozott A kambodzsai királyi kor­mány két volt minisztere, Pung Peng Cheng és felesége csat­lakozott a kambodzsai nemzeti egységfronthoz — közölte hét­fő reggel a front párizsi misz- sziója. Pung Peng Cheng az úgyne­vezett tróntanács főtitkára és a kambodzsai királyi kormány tagja volt. Felesége a közegész­ség* és munkaügyi miniszter funkcióját töltötte be. Moszkva — „Az afrikai né­pek újból meggyőződtek arról, hogy kontinensük problémáit érintő igazságos ENSZ-határo- zatok gyakorlati megvalósításá­ért még sokáig és szívósan kel harcolni. E harc sikerét csu­pán az afrikai népek egysége, valamint a világ haladó erőivel, elsősorban a szocialista orszá­gokkal való barátságuk és együttműködésük biztosíthatja“. Ezt a következtetést vonja le a Biztonsági Tanács afrikai ülésszakából Vlagyimir Ozerov a moszkvai Pravdában. A hír- magyarázó megállapítja, hogy a Biztonsági Tanács munkája sokkal eredményesebb lehetett volna, ha a nyugati nagyhatal­mak, elsősorban Nagy-Britannia és az Egyesült Államok nem lépett volna fel nyílt obstruk- cióval. Branch az európai kérdésekről Bonn — A nyugat-európai or­szágoknak közös álláspontot kell kidolgozniuk, amelyet együttesen képviselhetnek az európai biztonsági értekezleten — jelentette ki Willy Brandt nyugatnémet kancellár egy te­levízióinterjúban. A kancellár hangoztatta: Franciaország és a Német Szö­vetségi Köztársaság jó kapcso­latainak alapvető szerepük van Nyugat-Európában, bárhogyan is alakulnak az események e térségben. Brandtnak feltették a kér­dést, hogy Anglia belépése a Közös Piacba meg fogja e vál­toztatni Bonn és Párizs külön­leges viszonyát, és nem lép-e a helyébe az angol—francia együttműködés Nyugat-Európá­ban. A nyugatnémet kormányfő szerint az NSZK-nak és Francia- országnak fokozott figyelmet kell fordítania Angliára, a nyu­gat-európai helyzet fő tényező­je azonban továbbra is a nyu­gatnémet—francia jóviszony marad. ÖTÖDIK HETE TART A BRIT BÁNYÁSZSZTRÁJK TOVÁBBRA IS „VALLATJÁK” A VÖRÖS BOLYGÓT London — Ötödik hetébe lé­pett a 280 ezer brit bányász általános bérsztrájkja. A sztrájk már jelentős mértékben más iparágazatokat is sújt, főként az energiaipart. A villanyművek tüzelőanyag hiányában kényte­lenek gyakran szüneteltetni az áramszolgáltatást. A sztrájk minden egyes hete az ipar szá­mára 12, sőt 15 millió font sterling veszteséget jelent. Ez az összeg elegendő volna a ma­gasabb bérek fedezésére, amit a bányászok követelnek. Tegnap újabb összetűzésekre került sort a sztrájkoló bányá­szok és a rendőrség között. Birminghamban mintegy 300 rendőr támadt a bányászokra, akik sztrájkőrséget akartak szervezni egy nagy kokszraktár előtt. A sztrájk szempontjából ez a hét döntő lesz. A kormány in­tézkedéseket készít elő a szűk ségállapot kihirdetésére, amely lehetővé tenné az áramfogyasz­tás szabályozását és esetleg ka tonák bevetését a villanyművek- ben és a bányákba. 1972. II. 8. Kommen tárunk A napokban kezdődik a Né­met Szövetségi Köztársa­ság Szovjetunióval és Lengyel- országgal kötött szerződésének ratifikálásával kapcsolatos eljá­rás „második fordulója“. A szerződéseket most a bonni par­lament második kamarája, a Szövetségi Tanács fogja tár­gyalni. Itt képviselete van az egyes tartományoknak, s a Szövetségi Tanács hatáskörébe nem tartozó kérdésekben e szer­vet nem is illeti meg a dön­tés joga, hanem csak tudomásul kell vennie a Szövetségi Gyűlés által jóváhagyott törvényeket. A Szovjetunióval és Lengyel- országgal kötött szerződések ra­tifikálása, éppen úgy, mint ál­talában a külpolitika, a szövet­ségi kormány, nem pedig a tar­tományi kormányok ügye, így analogikusan a más államokkal kötött szerződések ratifikálása is a Szövetségi Gyűlés, s nem pedig a Szövetségi Tanács ügye. Az ellenzéki pártok — Barzel Ke­reszténydemokrata Uniója és Strauss Keresztényszocialista Uniója azonban olyan állás­pontot szorgalmaz, hogy a Szov­jetunióval és Lengyelországgal kötött szerződések ratifikálá­sa alkotmányos ügy, tehát a Szövetségi Tanácsnak is hallat­nia kell döntő szavát. Világos húzás: az uniópártok egy szava­zattöbbséggel rendelkeznek a Szövetségi Tanácsban, viszont a Szövetségi Gyűlésben az ellen­zéknek 249, a kormánykoalí­ciónak pedig 251 mandátuma van. Az első fordulóban a Szövet­ségi Gyűlés jog- és külügyi bizottságában elfogadták a kor­mányjavaslatot. Olyan állás­pontra helyezkedtek, hogy egyik szerződés sincs ellentétben az alkotmánnyal s nincs ellenük kifogásuk. A kormánypártok szoros többséggel rendelkeznek tek ki és óceánok medreit sül­lyesztették alá. Laboratóriumi vizsgálatok a Mariner-9 berendezései segítsé­gével vízpára nyomait mutatták ki a Marson, s így feltételez­hető, hogy a bolygón kezdetle­ges formában lehetséges az élet. Az űrállomás napi két fordu­latot tesz a Mars körül és két fényképsorozatot sugároz a Földre. A felvételeken a legki­sebb felismerhető objektum megfelel egy labdarúgó-stadion méreteinek. „Forró Síét“ Spanyolországban Spanyolország „forró hetet“ élt át — írják a francia haladó lapok, emlékeztetve az üzemi munkásság növekvő bérsztrájk- harcaira, valamint a jobb kol­lektív szerződésekért vívott küzdelmekre és a diákság tilta­kozó mozgalmára. Szombaton bezárták Vittoriá- ban a Michelin gumiabroncs- gyártó üzemet, miután 3500 munkás két hete beszüntette a munkát, magasabb béreket kö­vetelve. Megbénult a spanyol bankok tevékenysége is, ugyan­is 100 ezer bankalkalmazott kö­vetel új kollektív szerződéseket és ennek alapján béremelést. Az új kollektív szerződések­ről a múlt héten kezdték meg a tárgyalásokat a fémmunká­sok képviselői. Mintegy két­százezer munkás nevében első­sorban a 44, órás munkaidőt követelik, a jelenlegi 48 he­lyett. MICHAI. CHUDIK, Csehszlo­vákia bulgáriai nagykövete Sztano Colovnak a BKP KB Po­litikai Bizottsága tagjának, a BNK Minisztertanácsa alelnö- kének átadta a CSKP 50 évfor­dulója alkalmából kiadott em­lékérmet. A két ország kom­munista pártja és népe közötti testvéri és internacionalista kapcsolatok megszilárdításában szerzett érdemei elismeréséül a CSKP KB megbízásából hason­ló érmet adott át további bolgár elvtársaknak is. JAN GAZlK, Csehszlovákia új kuwaiti nagykövete átadta megbízólevelét Szabah Szalim Szabah emírnek, ezt követőleg elbeszélgetett a két ország kö­zötti kapcsolatokról. PIOTR JAROSZEWICZ lengyel miniszterelnök tegnap fogadta Herbert Wehnert, a Nyugatné­met Szociáldemokrata Párt par­lamenti frakciójának vezetőjét, aki Andrzej Werblannak, a szejm elnökének vendégeként tartózkodik Lengyelországban. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK Kommunista Pártjának 20. kongresszusa február 18-án kezdődik. A kongresszuson 275 delegátus vesz részt. Jelen lesz­nek több külföldi ország kom­munista és más haladó pártjai­nak képviselői is. AZ NDK KORMÁNYA is nyi­latkozatban fejezte ki támoga­tását a DIFK február 2-án is­mertetett hétpontos vietnami rendezési javaslat iránt. IDI AMIN tábornok, Uganda elnöke vasárnap este rövid lá­togatásra Kairóba érkezett. Az egyiptomi fővárosból hétfőn to­vábbutazott Bonnba, ötnapos látogatásra. HENRY KISSINGER nemzet- biztonsági főtanácsadót már­cius végén Nixon Japánba kül­di — jelenti a Kyodo japán hír- ügynökség. A látogatás célja, hogy a pekingi út után tisztáz­zák a két állam kapcsolatát. AZ FKP TAGSÁGI IGAZOLVÁ­NYAINAK 1972. évi cseréjét a l’Humanité nagyon sikeresnek tartja. Az FKP 1971. december 1-től 1012 új taggal gyarapo­dott, 27 új pártsejtet alakított. mindkét bizottságban. A Szövet­ségi Tanács plénumán azonban, mint már említettük, egy szava­zattal kevesebbjük van. Ennek az a magyarázata, hogy a bizott­ságokban — a plénumtól elté­rően — a szociáldemokrata ve­zetés alatt álló Nyugat-Berlin képviselőinek is van szavazójo­guk. A bizottságokban minden tartománynak egy szavazata Ez csupán a kérdés politikai- technikai része. Fontosabb tárgykör kimondottan politikai ügye. A két említett szerződés nem csupán kétoldalú szerző­dés, hanem ezeknek megfele­lően, a jelenlegi európai hatá­rok sérthetetlenségének, tehát Lengyelország és a Német De­mokratikus Köztársaság határai elismerésének alapján is meg­A második forduló van, viszont a plénumban egyes tartományoknak több képviselő­je is helyet foglal. Sőt, az el­lenzéki kormányzás alatt álló tartományok területileg nagyob­bak, mint a kormánypárti igaz- gatásúak, s innen ered a kü­lönbség. Paradox helyzet, hogy az egy szótöbbséget, amelyre a plénum­ban az ellenzék akar támaszkod­ni, Baden-Württemberg képvise­li, ahol kereszténydemokrata — szociáldemokrata koalíció kor­mányoz, s ahol áprilisban vá­lasztások lesznek. A Szövetségi Tanácsnak nem lehet döntő szava a ratifikálás során, ezt a Szövetségi Gyűlésnek kell ki­mondania, ahol májusban ejtik meg a szavazást. Itt a kormány­pártok többségben vannak, no­ha ez a többség csekély, s a gyakorlatban egy szavazattal még kisebb lesz, mert Hupka szociáldemokrata képviselő, a honfitársi szövetségek politi­kusa nem fog szavazni a ratifi­kálás mellett. Az ellenzék, fő­ként Strauss Keresztényszocia­lista Uniója azonban a Szövetségi Gyűlésben várható veresége után az egész ügyet a karlsruhei alkotmánybíróság elé akarja vinni. Vagyis bíróságnak kel­lene döntenie a parlament ha­táskörébe tartozó ügyekről! kezdhették más, eddig rendezet­len európai kérdések megoldá­sát — négyhatalmi megállapo­dás történt Nyugat-Berlinről, megállapodtak az átmenő forga­lomról és megbeszélések kez­dődtek az NDK és az NSZK kö­zötti közlekedésről, valamint megegyezésre került sor az NDK és a nyugat-berlini szenátus között. A szerződések láncsze­met alkotnak az európai enyhü­lés láncolatában és lezárhat­nák a háború utáni európai fej­lődés szakaszát, s megalapoz­hatnák a további szakaszt — a kölcsönös együttműködés és az európai biztonsági rendszer kialakításának szakaszát. Világos tehát, hogy többről van szó, mint kétoldalú szerző­désekről, többről, mint két or­szág kölcsönös viszonyáról. Ezt a CDU és a CSU is tudja. Bar­zel például sokáig habozott ki­mondani a „végső szót“ a szer­ződésekkel kapcsolatban, s azt mondta, hogy még „több isme­retet kell szereznie hátterük­ről“, s feltételeket szabott, mint például azt, hogy előbb el kell érni a Nyugat Berlinre vo­natkozó megállapodást stb. Idő­vel tisztázódtak a dolgok, Bar­zel kifogyott az ürügyekből, a CDU/CSU-nak színt kellett val­lania. A két párt csúcsa világosan nemet mondott, ugyanakkor Barzel nevetséges „alibibe“ ka­paszkodott, hogy a Szovjetunió­nak szerinte el kell ismernie az Európai Gazdasági Közösséget, ki kell vívni a „németek önren­delkezési jogát“, a „mozgás- és tájékoztatási szabadságot“. Ulti­mátumként hangzott ez, noha ezzel a hepciáskodással azt ál­cázták, hogy nem hajlandók új fejezetet írni az NSZK és a szocialista országok kapcsola­taiban. Mi köze van a Közös Piacnak a Szovjetunióhoz? Ezt Barzel nem magyarázta meg. Az „önrendelkezési jog“ és egyéb szabadságkövetelések“ furcsán hangzanak, hisz több mint két évtizeden át a legnagyobb re- vansista uszítók örökös refrén­je volt ez. Rainer Barzel a közelmúltban az Egyesült Államokban járt, ahol Nixon elnök, valamint a két fő amerikai párt elnöke fo­gadta őt. Barzel azzal a javas­lattal érkezett Washingtonba, hogy kössenek szerződést az Egyesült Államok és a Közös Piac között {noha senkitől sem kapott rá megbízást). Kijelen­tette, hogy az NSZK-nak meg kellene hosszabbítania „keleti politikáját“ egészen a „távol­keletig“, amin azt értette, hogy „be kell vonni a játékba“ Pe- kinget. Az Egyesült Államokban bőven akadnak, akiknek tetszet­tek Barzel szavai és készek lennének javaslatait támogatni, de a hivatalos Washingtonnak is megvannak a maga érdekei, a nyugatnémet sajtó szerint „nem akar beavatkozni az NSZK bel- ügyeibe“. Barzel ezúttal dolga- végezetlenül tért vissza. Közben Strauss nyilvános­ságra hozta a keleti politika „al­ternatív tervét“, melyet az NSZK-nak követnie kellene. Strauss lépése valójában a CSU egyoldalú kezdeményezése. Olyan törekvés, mely azoknak a hangoknak elfojtására irányul, melyek kérdik: mit hajlandó tu­lajdonképpen javasolni az el­lenzék azon kívül, hogy örökké nemet mond a szocialista orszá­gok felé irányuló politikában. Milyen alternatíváról lehet szó, ha ez ismét nem engedi, hogy szembenézzenek az európai va­lósággal, nem akar beletörődni földrészünk háború utáni elren­dezésébe, nem akarja elfogad­ni a jelenlegi európai határokat, nem is szólva a kapcsolatok normalizálásához elengedhetet­lenül szükséges egyéb dolgok­ról. Strauss jól tudja, hogy ilyen „alternatívákkal“ semmit sem ér el, de szinte védekezően jön elő velük. Valóban az elszige­teltség jele ez a nyugatnémet közvéleményben, ha éppen most mindenáron „kezdeményezést“ tanúsít. Az uniópártok nehezen ma­gyarázhatják meg tagságuknak, a nyugatnémet és az európai közvéleménynek, hogy meddő beszédnél és obstrukciónál egyebekre képtelenek, s gátolják az ígéretteljes eredményeket elért és még szebbekkel kecseg­tető európai enyhülést. Persze, soha sincs késő, s az uniópártok még feladhatják rövidlátó poli­tikájukat. mellyel csak elszige­telődnek. Elvégre az NSZK egyes legközelebbi szövetsége­seinek is érdeke a további eu­rópai enyhülés. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülése az „első menet“ után po­zitívan értékelte a ratifikációs eljárás megindulását, s remél­hető, hogy az NSZK-ban tartósan felülkerekedik a józan ész és az újszerű viszonyulás a szocialista országokhoz, ami mindkét fél ja­vát szolgálná. JÚLIUS SL1UKA Pasadena — A Mars körül keringő Mariner-9 amerikai űr­állomás részletes fényképfelvé­teleket küldött a vörös bolygó felszínén található hegycsú­csokról és egykori folyók ki­száradt kanyargó medréről. Tom Hayes, a Meriner prog­ram irányítója kijelentette: a Marson 1000 kilométer, vagy még annál is hosszabb törés­vonal húzódik, azt mutatva, hogy hajdan hatalmas kéreg­mozgások kontinenseket emel-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom