Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó
i- Es a Schönbrunnban?- Ott sem. Ha keresni akarok, arra nincs időm. Néha elmegyek a barátaimmal a Práterbe, az automaták, az szórakoztató dolog. Vagy moziba megyünk.- Mit olvasott legutoljára?- Egy detektívregényt.- Osztrákot?- Nem, szlovákot. Nem tudok any- nyira németül, hogy könyvet olvashassak. És a könyvek itt nagyon drágák. Gondolom, úgy három-négyszer annyiba kerülnek, mint nálunk.- Haza szándékozik-e térni valamikor?- Vissza akarok térni, és vissza is megyek nemsokára. Csak arra kérem, sehol ne említse a nevemet, mert félek, hogy kellemetlenségeim származnának belőle. Nitráról származom, ez talán elegendő? A járdán a kirakat előtt alumíniumdrótból készített bizsuval teleaggatott táblák, mellettük fehér tábla Mode- schmuck Handarbeit felirattal. A Mariahilfer Strassen haladó emberek megállnak, kíváncsi tekintetet vetnek a táblára, és minden érdeklődés nélkül tovább mennek. Amit ugyanis látnak, az a bécsi sznobok számára túlságosan kevés, a szegényeknek pedig túlságosan sok. A turisták Bécsben sajátosan bécsi dolgokat keresnek. Ez a bizsu viszont nem bécsi specialitás. Készítője egy csehszlovákiai emigráns... A turisták ezért inkább folytatják útjukat a leghosszabb bécsi utcák egyikén a Schönbrunn felé, és 10 schillingért megtekintik azokat a szobákat, amelyekben valamikor Mária Terézia élt, s meghallgatják az életéről szóló pikáns történeteket. A Mariahilfer Strasse-i csehszlovák emigráns pedig tovább kínálja áruját. Alig várja, hogy megvegyen valaki legalább egyetlen gyűrűt! Ha kereshetne legalább 50 schillinget! Sürgősen szüksége volna a pénzre: felesége, aki éppen eljött, hogy megnézze, hogyan meg az üzlet, kisbabát vár ... Hisz az bűn! Néhány száz lépéssel tovább ugyanazon az utcán ismét egy csoportot látok. A járdára németül és angolul írták: ..Hogy tovább folytathassam tanulmányaimat“. A felirat alatti körben néhány schillinget tartalmazó sapka. Mellette sötét szemüveges fiatal férfi térdel, és színes krétával Madonna-képet rajzol a járdára. Ö is csehszlovák emigráns. Hogy milyen tanulmányokhoz van szüksége a pénzre, nem tüntette fel. Egy esernyős, idősebb hölgy felháborodik műveletén: „Miért fest szentképeket a járdára!? Hisz az bűn!" Felháborodottan csóválja a fejét, és továbbmegy. Néhány lépés után visszafordul: „Ide figyeljen, maga osztrák?", kérdi a járdafestőt. „I... igen, osztrák vagyok" - hebegi a fiatalember. Szégyellj bevallani a valóságot. Ausztriában csehszlovák emigránsnak lenni már régen nem dicsőség. Az emigránsok tudják ezt, az ottani lakosság szintén. „Köszöntjük Bécsben! Minden bizonnyal megszereti Bécset - lakosait, környezetét, zenéjét és művészetét, a bécsiek életmódját" - szól a felirat az osztrák főváros tájékoztató tábláján, és nyilván azokat köszönti, akik ide, Bécs- be azért jöttek, hogy megszeressék a környezetet,, a zenét és a művészetet- majd úgy, hogy megérkeztek, el is mennek ... Aki marad - általában teher. Szlovák detektívtörténet- Egy jobb vállalatban ígértek állást, de a nyelvvizsgán nem feleltem meg - mondja egy fekete szemű szlovák leány, egy augustinerstrassei olcsóbb vendéglő pincérnője szerepében.- Nincs a legrosszabb sorom, de egy kicsit másképpen képzeltem ezt az életet.- Volt már valamikor a bécsi operában? - kérdem a 21 éves emigráns leánytól.- Nem, nem voltam. A jó hely sok pénzbe kerül (400 schilling - a szerző megj.).- Tudja, mi újság nálunk, otthon?- Igen, gyakran nézem a bratislavai televízió műsorát.- Sajnálja-e, hogy elhagyta hazáját?- Három év után, igen - mondja rövid gondolkodás után. - Ez nem az igazi... Elnézést, már mennem kell felszolgálni. Talán még látjuk egymást. Talán egy év múlva Nitrán ... A Práter Automaták monstruma. Többnyire külföldi munkásokkal tele. Beledobok egy schillinget, és tízet teszek zsebre. További schillingért egy másik automatán gombra működő daru emel ki egy csomag cigarettát. Csak kijátszhatnám az őrült automatát! Csak lenne egy kis szerencsém! Az automaták buták, de megbízhatóan lopnak. Az á la Klein vagy a la Marmo olcsó portékái (az egyiknél leggyakrabban csehszlovákok, a másiknál pedig magyarok vásárolnak) szintén ilyenek. Ugyancsak jó üzlet a pornográfia. A nonstop mozi 12 schillingért a szegényeké. A módosabbakat és az igényesebbeket átgondolt pornokaland, a „Stewardess" várja. Persze, lényegesen magasabb árakért. Az újságosbódék pultjai alatt pornográf folyóiratokat rejtegetnek (18 éven felüli fiataloknak és felnőtteknek). Hétvége Vasárnap van. Hideg szél söpör végig Bécs utcáin. A kartonpapírból készült postabábuk önfeláldozóan kínálják a hétvége elkényelmesedett lakosainak az újságot, amelyet igelitből készült hátizsákban hordanak. A hasukra pléhből készült kasszákat szereltek, amelyekbe a becsületes osztrákok bedobják az újságért járó két schillinget. A Belvedere alatt elterülő parkban a sétálók tömege hullámzik. Bécsiek, emigránsok, külföldi munkások, turisták. A kőből faragott szfinxek elbűvölő arccal néznek le rájuk.- Csak lenne 5000 felesleges schil- lingeml - sóhajt fel a bécsi, az emigráns, a külföldi munkás és a turista. S közben mindegyik másra gondol. A bécsi talán a drágább cigarettára és a városi közlekedési eszközök egy schillinggel drágább illetékére, a turista talán arra, milyen gyönyörűen át lehetne mulatni a bécsi éjszakát... És az emigránsnak az is eszébe juthat: adnék érte 5000 schillinget, ha csak egy percet is otthon tölthetnék. Pedig az út nincs mesze hazáig. Mindössze 30 percig tart... MIROSLAV TULEJA Valahányszor halra támadt étvágya, Ofarni Kvad- zsa belegázolt a tengerbe, és kifogta magának a kedvére való halat. A tenger vize ugyanis, mivel oly hatalmasra nőtt, legfeljebb csak a derekáig ért, bármily messzire haladt is a habok közt. Ofarni Kvad- zsa, a nyugat-afrikai halászok e legendás hőse, már rég csak a mondák világában él. Utódai évszázadokon keresztül sokkal nehezebb és veszélyesebb halászatra kényszerültek. Nana Meensza, a tengerek ura, hangulatos — nem könnyű kijönni vele, noha kedveli a halászokat, akik megfogadják tanácsait és teljesítik kívánságait. A ghanai halászok nemzedékről nemzedékre igyekeztek megismerni a tenger hangulatváltozásainak előjeleit. Az időjárást a szélfúvás irányából, az égbolton megjelenő színekből, a csillagok megfigyeléséből jósolják. A természet hatalmas erőivel szemben a halászoknak csak a csónak a támaszuk. A halászat eredménye, de gyakran az emberek élete is csupán azon múlik, hogyan készült e vízi jármű, és hogyan áll ellen Nana Meensza veszélyes hangulatainak. A ma is használatos csónak igen egyszerű, egyetlen fatörzsből vájják. Igen nagy tapasztalatra, szakismeretre és türelemre van szükség ahhoz, hogy a fát helyesen válasszák ki, hagyják kiszáradni és végül kenu legyen belőle. A csónak falait mindenütt egyenlő vastagságúra kell faragni, és az ácsok csupán gyakorlatukban és kézügyességükben bíznak, mérőeszközöket nem használnak. A csónak elszállítása az őserdőből a tengerpartra már a halászok gond ja. Utat vágnak a fák között, többedmagukkal elcipelik a legközelebbi közlekedési eszközig, amely többnyire teherautó, és túl vannak a nehezén. A nyugat-afrikai halászok hisznek abban, hogy minden csónaknak megvan a maga istene, amely a sorsát irányítja. A néphit szerint ezt az istent a halásznak áldozatokkal kell megnyernie, ami a helyi papvarázsló segítségével történik, még mielőtt a csónakot feldíszítik. A fának, amelyből a csónak készült, Szintén megvolt az istene, s ennek is meg kell köszönni, hogy lehetővé tette a fa ilyen hasznosítását. A közvetítésért persze fizetség jár. Egy halász elmesélte, hogy papjuknak látomása volt, és az éppen elkészült csónak avatási ünnepségén a csónak istene egy üveg valódi jamaicai rumban és egy angol fontban szabta meg a tiszteletdíjat. Az előre lefizetett összeg fejében ^'pap még azt is megtudta a csónak istenétől, hogy a fogadtatással meg volt elégedve, és hogy melyik részről fohászkodjanak hozzá a csónakról, midőn tengerre szállnak vele, ami mind igen fontos, mivel az isteni akarat ellenére semmiiyen halászcsónak legénysége nem végezhet eredményes munkát. Ám fégyen Nana Meensza a lehető legbarátságosabb, és a csónak istene is kedvezzen, a kis kenuk és kilenc vagy tizenegy halászt számláló legénységük lehetőségei igen korlátozottak. Nem merészkedhetnek túl messzire a tengerre, és szükségszerűen csak a kisebbfajta halakra irányul figyelmük. Munkájuk eredménye talán elegendő ahhoz, hogy a halásztelepülések szükségleteit kielégítsék, de egész Ghana igényeit aligha. Olyankor sem gondolhatnak arra, hogy a jó fogást elszálllítsák falvaik határán túlra, amikor a legkedvezőbb a csillagok állása, vagy a legtöbb a hal a tengerben. Ahhoz túl meleg van, s a hal gyorsan romlandó áru, még akkor is, ha házilag, agyagkemencében füstölik. így történhetett meg, hogy az az ország, amely a Guineai-öböl mentén terül el, a tengeren túlról hozott be halat a lakosság ellátására. A halbehozatal azonban évről évre kisebb. Ghana fővárosától, Accrától nem messze új kikötőváros épült, Téma. Gazdasági életében jelentős szerepet játszik a halászkikötő. Állami halásztársulat a gazdája, amely alig egy évtizeddel ezelőtt kezdte meg működését néhány nagyobb halászhajóval és nagy, de reális tervekkel. Hasonló halászkikötője van Ta- koradi városnak is. Néhány belföldi városban hűtő- berendezéssel ellátott halárusító boltok nyíltak. Obuasiban, ahol Ghana leggazdagabb aranybányái vannak, tíztonnányi fagyasztott hal a hűtőberendezés kapacitása, másutt már ezt is túlhaladták. A ta- koradi kikötőből már évek óta több mint 500 kg halat szállítanak hetenként az iskolák és más intézmények konyháinak. A ghanai halszakemberek és azok a tudományos dolgozók, akik az ország lakosságának ésszerű táplálkozásával foglalkoznak, szeretnék, ha a hal mint eledel a legtávolabbi falvakba is eljutna. Ehhez szükség volt arra, hogy kidolgozzák a sok ezer tonnányi friss hal szállításának távlati tervét, amelynek alapján megkezdték az országban a nagyszámú hűtőkocsik beszerzését, a területi hűtőberendezések kiépítését és a rendszeres ellátás megszervezését. Át kellett szervezni az egész halászati rendszert is. A kis halászcsónakok már nem felelnek meg a nagy elképzeléseknek, a halászat és a halfeldolgozás új módszereit és eszközeit kellett* átvenni a tapasztaltabb országoktól. Nagy külföldi hajókat vásároltak nem egy közülük a Szovjetunióban készült. E modern halfeldolgozó kombinátokon természetesen ghanai halászemberek dolgoznak, akik hasznosítják őseik tapasztalatait. Ofarni Kvadzsa utódai már akkor szállnak tengerre, amikor szükség van rá, nem függenek Nana Meensza hangulatváltozásaitól, s hatalmasabbaknak érzik magukat a tudás és technika birtokában, mint mondabeli elődjük. De azok a halászok is, akik a régi módon, kis csónakjukon folytatják az ősi foglalkozásukat, mert fejlődik, gyarapszik országuk, s vele gazdagodnak ők maguk is. sz. o. rí» Spanyol turisták a Schön- brunnban. "R í* It*. irfivíí Mr/»*".1 < Csonakjan ülve, a palma arnyékaban foltozza hálóját a ghanai halász.
