Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-05 / 30. szám, szombat
A CHILEI KOMMUNISTA PÁRT ÖTVENÉVES HARCA t 1972. II. 5. Az új év elején a CSKP Központi Bizottságának küldöttsége részt vett Ciliiében a Chilei Kommunista Párt 50. évfordulójának ünnepségein. Sok érdekes és szívélyes találkozón vettünk részt a chilei elvtársakkal, funkcionáriusokkal és egyszerű párttagokkal. Meggyőződtünk róla, hogy a chilei kommunisták reálisan értékelik az ország helyzetét és tudják, hogy milyen nagy felelősség hárul rájuk a további fejlődésért. Készen állnak, hogy a nép szolgálatában állva, minden szükségeset megtegyenek. Az SZKP Központi Bizottságának küldöttségével a kommunista és munkáspártok csaknem 60 további küldöttsége érkezett Chilébe a Chilei KP ötvenedik évfordulójának ünnepségeire. Nagy megtiszteltetésnek vettük, hogy személyesen átadhattuk a chilei elvtársaknak a CSKP forradalmi üdvözletét, s kifejezhettük azt a szolidaritást és rokonszenvet, amellyel a csehszlovák munkásosztály és a csehszlovák dolgozók kísérik a chilei kommunisták, haladó hazafias erők és dolgozók harcát az ország teljes függetlenségéért, a szabadságért, a demokráciáért és a szocializmusért. A Chilei Kommunista Pártnak dicső harci múltja van. Keletkezése és útja összekapcsolódik az ország függetlenségéért folytatott harccal, a munkásosztálynak a kapitalista kizsákmányolás ellen folytatott küzdelmével, és a vidéki szegénységnek, a földnélkü- liek millióinak a földbirtokosok elnyomása elleni harcával. A párt az ország északi területein született, ahol különösen a salétrombányákban a legsúlyosabb volt a szociális elnyomás és kizsákmányolás. Iquique kikötővárosban játszódott le 1907-ben a chilei proletariátus harcának egyik véres eseménye, amelyet mint a Santa Maria-i vérengzést ismerünk, melynek során a monopóliumok és a földbirtokosok fegyveres erői kétezer bányászt, feleségeiket és gyermekeiket megölték. Éppen itt, az ország északi területén, a munkásközpontokban alakultak ki a proletariátus osztályszempontból és politikailag is legöntudatosabb erői, melyekre Luis Emilio Recabarren, a nagy chilei forradalmár támaszkodott, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására előkészítette a kommunista párt megalakítását. Javaslatára a Szocialista Munkáspárt IV. kongresszusa határozatot hozott a Chilei Kommunista Párt megalakításáról. Ez a párt magáévá tette a Kommunista Internacionálé elveit és Lenin felhívását. A chilei kommunisták határtalanul tisztelik E. Recabarren életét és munkásságát. Recabarren lelkes hazafi és internacionalista volt. A párt 50. évfordulója ünnepségeinek keretében Santia- góban megnyitották a forradalmi mozgalom múzeumát, amely az ő nevét viseli. A Chilei Kommunista Párt megalakulása óta fél évszázadon keresztül becsülettel «szolgálta a munkásosztályt és a népet. Ez a tény, valamint a proletár internacionalizmushoz való szilárd hűség, a marxizmus—leninizmus alkotó érvényesítésére kifejtett törekvés a párt fő jellemvonásai közé tartozik. Azok a nehéz és bonyolult körülmények, melyek között dolgozott — terror, börtönök, száműzetés és illegalitás — nem törték meg és nem gyengítették a pártot, hanem ellenkezőleg: leleplezve tévedéseit, a jobboldali és a baloldali elhajlásokat, a munkásosztály és a dolgozók Harci élcsapataként acélosodon meg, amely minden erejét, akaratát és energiáját a nép szervezésére, forradalmi nevelésére fordította. A forradalom programja A párt a nemzeti és a nemzetközi realitás marxista—lenin ista elemzése alapján fokozatosan kidolgozta a chilei forradalom helyes programját. Ez a program célul tűzte ki, hogy az országot felmentsék az imperializmus uralma alól, felszámolják a monopóliumok és a földbirtokosok hatalmát, melyeknek uralkodása akadályozta az ország társadalmi és gazdasági fejlődését. Ez az uralom volt a fő oka annak, hogy ez a gazdag ásványi kincsekkel, nyersanyagokkal és földdel rendelkező gazdag ország elmaradott volt, a dolgozók óriási többsége, a középrétegeket is beleszámítva, nyomorban élt. Jellemzésként megemlíthetjük, hogy Chile fejlődése az utolsó hatvan évben döntő mértékben a salétrombányászattól, az utolsó húsz évben pedig a rézbányászattól függött. Az ország nagy gazdagságát, az óriási bevételeket, melyek elsősorban a salétrom és a réz bányászásából eredtek, a külföldi monopóliumok sajátították ki, melyek a legnagyobb rézbányákkal rendelkeztek, és a világpiaci árakat is ők határozták meg. A chilei burzsoázia gyakorlatilag megelégedett axzal, hogy könyörado- máoyt kapjon ebből az óriási bevételből. A hivatalos adatok szerint az észak-amerikai monopóliumok évente 110 millió dollár haszonhoz jutottak a rézbányákból. 1930-tól ezek a társaCHILEI KOMMUNISTÁK KOZOTT Irta: JOZEF LENÁRT, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára ságok 3,7 milliárd dollárt szereztek, ami egyenlő Chile egész nemzeti vagyonának 40 százalékával. Chile óriási szántóföld- és legelőalappal rendelkezik, amely alkalmas a gabona, a kukorica, a hús és a gyapot intenzív termelésére. Ennek ellenére az ország a mezőgazdasági tulajdon- jogi kapcsolatok elmaradottsága, és az Egyesült Államok gazdaságától való függőség következtében élelmiszer-behozatalra szorul. A mezőgazdasági szociális-gazdasági kapcsolatokat jellemzi, hogy a föld hatvan százalékát a föld- birtokosok 10 százaléka birtokolta. Az országban Magalanesben volt a közelmúltban a világ legnagyobb földbirtoka, kiterjedése több mint félmillió hektár volt. Az égető problémák megoldása A chilei gazdaságnak a külföldi paic- tól és a külföldi tőkétől való nagy függősége okozta, hogy az ország lassan, egyenlőtlenül fejlődött, és gazdaságának struktúrája elmaradott volt. Az utóbbi években a gazdasági helyzet — Allende kormányának hatalomra jutása előtt — egyre rosszabb lett. A termelés évente csak egy százalékkal emelkedett, miközben a lakosság száma évente mintegy 3 százalékkal nőtt. Az égető problémák megoldása megkövetelte és egyúttal lehetővé tette, hogy a társadalmi, a gazdasági változásokért folytatott harcban széles népmozgalom tömörüljön a munkásosztály köré, mindazok az erők, melyeknek objektív érdeke volt az imperializmus, a monopóliumok és a földbirtokosok uralmának, valamint az egész kizsákmányoló rendszernek az eltávolítása. Ez pedig a chilei nép óriási többségének az érdeke volt. A chilei társadalom ezen erőinek és forradalmi szükségleteinek politikai kifejezője a népi egység baloldali pártjainak tömbje lett, amely az 1970. évi elnökválasztásokban közös programmal és közös jelölőlistával lépett fel, és a választásokban ez a program és ez a jelölőlista kapta a legtöbb szavazatot. A kormány és a végrehajtó hatalom élén álló köztársasági elnök Salvador Allende lett. Az élet azt bizonyítja, hogy ez az esemény történelmi határkő Chile történetében. A kommunisták érdeme A chilei kommunistáknak nagy érdeme van a népi egység pártjai csoportosulásának kialakításában. Ezért a népi egység győzelme, melyet a chilei munkásosztály és a dolgozók nagy vívmányának kell tekinteni, a chilei kommunisták óriási sikerét jelenti. Allende köztársasági elnök igazságosan értékelte érdemeiket. A jubiláló párt összejövetelének küldött levelében elisme- réssel nyilatkozott a kommunisták hazafiasságáról és hűségéről a nép szociális felemelése ügyéhez. A népi egység kormányának magva a Chilei Kommunista Párt és a Szocialista Párt együttműködése. A kormányt a kommunisták, a szocialisták, a radikálisok, a szociáldemokraták és a Független Népi Akció és az Egységes Népi Akció Mozgalom tagjai (baloldali ke- resztélydemokraták) alakították. A szocialista párt a marxizmushoz jelentkezik, magáévá teszi a leninizmust, és a tudományos szocializmust fogadja el programjául. A kormány egyre jobban támaszkodik az egységes szakszervezeti központra, amely mintegy millió dolgozót egyesít, az egyes pártok ifjúsági szervezeteire, a munkások termelési bizottságaira, melyek a társadalmi szektorban alakultak, a magánszektorban alapított munkás-ellenőrző bizottságokra, a parasztok szövetségére, a chilei anyák szervezetére stb. Mit tett Allédé kormánya A népi kormány hatalomra jutása óta eltelt nem egész 14 hónap alatt az országban jelentős változások történtek, melyek érintik az ország társadalmi, szociális struktúráját és a dolgozók helyzetét. Államosították a réz termelését és feldolgozását, amely amerikai monopóliumok kezében volt, és az ország devizabevételének 83 százalékát biztosítja. Államosították a szénfejtést, az acél- és a textilipart, a cementgyártást — az ipari termelés mintegy 60 százaléka az állam kezében van. A magánbankok államosítása lehetővé teszi a betétek és a hitelek 85 százalékának ellenőrzését. A vidék nagy fordulatot jelentő eseménye a földbirtokok felszámolásának gyors üteme. Míg Frei kormánya hat év alatt mintegy 1200 nagybirtokhoz tartozó mezőgazdasági földterületet osztott szét, Allende kormánya több mint 1300 nagybirtokot sajátított ki, és programja szerint még ez évben be akarja fejezni az agrárreformot. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezeket a radikális változásokat a létező törvények és az érvényes alkotmány, valamint az előző kormányok jogszabályai keretében hajtották végre. A kormányok ezeket a jogszabályokat elfogadták, de nem teljesítették. A kormány a bérek szabályozásával a munkások és a dolgozók más rétegeinek javára osztotta szét a nemzeti jövedelmet, és helyrehozza azokat a sérelmeket, melyeket a legrosszabb szociális helyzetben levő csoportok ellen követtek el. Megjavítja a nyugdíjasok helyzetét. A chilei munkásosztály és a dolgozók többsége, melyeknek alapvető létérdekeit fejezi ki a kormány, s melynek képviselői irányítják a minisztériumokat és az államosított vállalatokat, fokozatosan megtanul kormányozni és gazdálkodni. A közéletben és a termelésben is nagy kezdeményezést tanúsít. Tavaly ennek is köszönhetően a kapacitások jobb kihasználásával 12 %-kal emelték az ipari termelést. A chilei nép jogosan „hazája tavaszának", az „új, független haza kivívásának“ nevez minden újat, ami az ország és saját életükben történt. Amint a chilei elvtársak hangsúlyozzák és a gyakorlat is bizonyítja, a nép érdekében végrehajtott változások és a chilei forradalom fejlődése nem jelent sétát a kiaszfaltozott utcán. Éles az osztályharc, melyben az ellenfél erős és tapasztalt. A nagy hasznoktól megfosztott imperializmus, a monopóliumok és a nagybirtokosok nem törődnek bele hatalmi pozícióik elvesztésébe. Több mint négymilliárd dollár adósságot csináltak az országnak és az ebből adódó problémákért most a népi kormányt vádolják, azt a látszatot akarják kelteni, hogy a gazdaság válságba került. Negatív szerepet játszanak ebben egyes tömegtájékoztatási eszközök, melyek az imperializmus zsoldjában állva félre akarják vezetni az embereket, szembe akarják őket állítani a kormánnyal. Az ellenzék reakciós része, melynek politikai képviselője a Nemzeti Párt, összeesküvéseket tervez, provokációkat. erőszakos akciókat és a kormány- programot megvalósító funkcionáriusok meggyilkolását szervezi. Tavaly novemberben Santiagóban fasiszta csoportok gyújtogattak, megrongálták a közvagyont. H. Mery kereszténydemokrata mezőgazdasági mérnök meggyilkolása után a reakció ezt a provokációs jelszót terjesztette, hogy „újabb gyilkosságok következnek“. A hazai népellenes és nemzetellenes erők segítségére siettek az imperialista körök, melyek képviselője mint ismeretes — „elárulta“, hogy a népi kormány nem lesz hosszú életű. Ez jól kiszámított felhívást jelentett a chilei reakcióhoz, durva támadás volt, beavatkozás az ország beliigyeibe. Az imperializmus óhajait és számításait tükrözi. A Chilei Kommunista Párt tudja, hogy a sikeres haladás és a reakció tervei meghiúsításának feltétele azon erők egységének a megszilárdítása, melyekre a népi kormány támaszkodik, az egység alapjának további hazafias és demokratikus csoportokkal való kibővítése, a munkásosztály és a széles tömegek mozgósítása. Meg kell szilárdítani az elért változásokat és ki kell őket használni a kedvező gazdasági fejlődés, a dolgozók szociális helyzete megjavításának érdekében. A párt óriási igyekezetei fejt ki ezen a téren, és ebben a szellemben folytak megalakulása 50. évfordulójának ünnepségei. Találkozások a chilei elvtársakkal A Chilei Kommunista Párt az ünnepségek befejezéseként nagy tömeg- gyűlést rendezett a nemzeti sportstadionban, melyen mintegy 90 000 kommunista és rokonszenvező vett részt. A tömeghez L. Gorvalan, a párt főtitkára és S. Allende elnök intézett beszédet. Ez a gyűlés a párt sorai felzárkózottságának. a párttagok öntudatának és lelkesedésének bizonyítéka volt. A gyűlés légköre és programja kifejezte a párt mély népi, hazafias és internacionalista jellegét. Sok ezer férfi és nő volt jelen családjaikkal, fiatalok, öregek egyaránt. Valamennyien tiszteletüket fejezték ki a pártnak, amellyel sok szenvedést éltek át, s amely az ország új történelmi korszakának küszöbére vezetett az országot. Sok ezer fiatal volt a gyűlésen, akik az üzemekben és a földeken ledolgozták az első önkéntes brigádokat, a Ramona Parra (meggyilkolt fiatal kommunista lány) csoportok tagjai, akik Santiago de Chile utcáiban számtalan jelszóval köszönttötték a pártot, és kifejezték, hogy határozottan nemet mondanak a fasizmusnak. Jelen voltak a hivatásos művészek, akik kitűnő kulturális műsort készítettek a párt évfordulójára. Balettet mutattak be Pablo Nerudának, a kiváló Nobel-díjas költőnek és kommunistának a pártról írt verse motívumaira. Jelen voltak a nemzeti viseletbe öltözött népdalénekesek, akik csasztuskákban, ismeretlen szerzők megzenésített verseiben meséltek az új, reményteljes életről. Ez az egyedülálló, felejthetetlen gyűlés közös megváltoztathatatlan meggyőződésként tette magáévá Corvanal elvtárs szavait, miszerint a munkásosztály és az egész nép nem engedi meg a múlt visszatérését, meghiúsítják a reakció puccsista terveit és a fasiszták tervei kudarcot vallanak. A népi egység programját megvalósítják. A chilei foradalom, amely ma tartalmát illetően imperialista-ellenes, demokratikus forradalom, megnyitja az utat a szocialista változások előtt. Nem egyedülálló elszigetelt jelenség. A haladó nemzetközi fejlődés része, melynek fő ereje és legszilárdabb támasza a Szovjetunió és a többi szocialista ország, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, és a nemzeti felszabadító mozgalom. A győzelmes kubai forradalom után újabb törést jelent a latin-amerikai imperialista hatalmi struktúrában és azt bizonyítja, hogy az amerikai imperializmus az agresszió, a blokád és az erőszak ellenére nem tu- dott gátat emelni Kuba és Latin-Ame- rika közé. Az imperialista politika csődjének bizonyítéka Fidel Castro nemrég megvalósított chilei látogatása, amely nagy visszhangot keltett a chilei nép körében. A világ haladó erői és a latin-amerikai nemzetek forrón támogatják a chilei fejlődést. A latin-amerikai nemzetek példának tekintik Chilét, és nagy támaszt látnak benne a függetlenségért, a mély strukturális változásokért folytatott harcukban. A chilei munkásosztály, a dolgozók széles rétegei tudják, milyen történelmi szerepet játszik a Szovjetunió a nemzetek imperialistaellenes harcában és a társadalmi haladásért folytatott küzdelmében. Örömmel veszik tudomásul a Szovjetunió és Chile egyre bővülő együttműködését. Mély rokon- szenvvel fogadták azokat az üdvözleteket és azt az őszinte testvéri szolidaritást, melyet az SZKP és a szovjet nép nevében Kirilenko elvtárs, az SZKP KB Elnökségének tagja, a szovjet küldöttség vezetője tolmácsolt a chilei kommu. nistáknak, a népi egység erőinek és az ország dolgozóinak a párt jubileuma alkalmából rendezett ünnepi gyűlésen. Szilárd internacionalista egység A testvéri chilei kommunista párt és a chilei haladó közvélemény ismeri azt a forradalmi harcot, melyet népünk — élén a CSKP-vel — a nemzeti szabadságért folytatott. Ismerik a szocialista Csehszlovákia sikereit. A chilei elvtársak aggodalommal figyelték az ellenforradalom előretörését Csehszlovákiában, és egyértelműen támogatták a szocialista vívmányok megvédésében a Szovjetunió és a többi testvéri szocialista ország által nyújtott internacionalista segítséget. Találkozásainkon a chilei kommunistákkal, szocialistákkal, a népi egység pártjainak tagjaival, a munkásokkal és más dolgozókkal, a santiagói városháza képviselőivel, az ottani faipari vállalat és San Antonio kikötő megtekintésékor meggyőződhettünk arról, hogy rokonszenvvel kísérik pártunk munkáját, népünk eredményeit. Mindez megszilárdította bennünk a mély internacionalista együvétartozás tudatát Megerősítette bennünk együ- vétartozásunkat a chilei elvtársakkal, oszály és eszmei testvéreinkkel, akiknek a mienkkel azonosak a céljaik és az eszméik Szívből újabb sikereket kívántunk a chilei kommunistáknak, a munkásosztálynak és a többi dolgozónak az igazságos ügyük győzelméért folytatott küzdelmükben.
