Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-24 / 46. szám, csütörtök

1972. II. 24. 13 BELPOLITIKAI KOMMENTAR Értékesíthető tartalékok Már kiizei negyed esztendő telt el új képviseleti szerve­ink megválasztása óta, és a nemzeti bizottságok számára ez különösen mozgalmas há­rom hónap volt. Szerveink megválasztását követően ha­ladéktalanul napirendre tűz­ték a választók iránti köte­lezettségeiket. Jelenleg a szlo­vákiai járási nemzeti bizott­ságoknak mintegy kétharma­da üsszcgozhclto, a városi ók helyi nemzeti bizottságok jel­zései alapján, a járás terüle­tén adott feladatokat, neveze­tesen azt, hogy az ötéves vá­lasztási programokban rögzí­tett feladatokból mit lehet az állampolgárok hathatós segít­ségével még ebben az évben megvalósítani. Ha közelebbről vizsgáljuk e kötelezettségek tartalmát, láthatjuk, hogy végösszegük sokszor tízmilliós értéket je­lent. Sok az olyan feladat, mint a községi vízvezetékhá­lózat, kulturális és kereske­delmi létesítmények, óvodák, iskolák, fedett várótermek, gyermekjátszóterek stb. épí­tése. Ezeket a választásukat megelőző gyűléseken igényel­ték. Nagyon helyesen jár­nak el például a zvoleni, a Košire-vidéki, a levicei (Léva) és más járások, ahol az új létesítmények építése mellett nem feledkeznek meg a múlt­ban épített létesítmények kar­bantartásáról, hasznos rekon­strukciójáról sem. Jó példát láthatunk erre Budkovce köz­ségben a michalovcei járás­ban, ahol az egykori kilenc­éves iskola épületének bőví­tésével igyekeznek helyet sze­rezni a könyvtár, a nyugdíjas­klub számára. Csak helyeselni lehet azt a célkitűzést is, hogy mielőbb igyekeznek be­fejezni az elmúlt években megkezdett nagyobb beruhá­zási akciókat. Néhány járás­ban a feladatok közé sorolták az olyan eddig szokatlan, de kétségtelenül hasznos akció­kat, mint például a levegő ipari szennyezettségének el­lenőrzése, a munkabiztonság növelése a nemzeti bizottsá­gok által irányított vállalatok­ban stb. Ami a szolgálatásokat illeti, nem egy járásban bő­víteni kellene a lakosságnak nyújtott fizetett szolgáltatá­sok terjedelmét. A járási méretekben összesí­tett kötelezettségek egyik leggyengébb oldala a nemzeti bizottságok és a tömegszerve­zetek együttműködése. A tö- mcgszcrvczctok a választóul programok társalkotói, nem hiányozhatnak tehát, amikor e programok megvalósítása a cél. Ugyanilyen hiányosság, hogy sok helyen nem fejezik ki konkrétan, hogyan vesz­nek részt az üzemek a válasz­tási program megvalósításá­ban. Ezen a téren példamuta­tó a hlohoveci Drótgyár, amely a várossal kötött szer­ződésben számszerűleg meg­határozta, hogy az üzem dol­gozói hány brigádórát dolgoz­nak le, és milyen gépekkel segíti az üzem a várost, mi­lyen akciók felett vállal véd­nökséget. Ebben az összefüg­gésben hasznos lenne, ha az összesített járási kötelezett­ségeket alaposan megvitatnák a tömegszervezetekkel, külö­nösen az FSZM-mel, a SZISZ- szel, a Szlovák Nőszövetség- gél és az üzemekkel, s konk­rét formában kiegészítenék. Ugyancsak fogyatékosságok mutatkoznak a kulturális-ne­velő tevékenység területén vállalt feladatok konkrét rög­zítésében. Elhatározták az elő­adásokat, a tanfolyamokat, a kiállításokat, a film és szín­házi bemutatókat, de nem je­lölték meg ezek célját, csak nagy általánosságban. Hiány­zik a rendezvények differen­ciálása, vagyis az, hogy az ifjúságra vagy a lakosság egyes csoportjára akarnak hatást gyakorolni. Sok köz­ségben, ahol a múlt években nagyon költséges kulturális intézményt létesítettek, nem tisztázták kellőképpen ennek kihasználását. Ezek azok a szempontok, amelyek megér­demlik a nemzeti bizottságok figyelmét, mert gazdagíthat­ják, tökéletesíthetik az ez évi programot és ezek segítségé­vel jobb eredményeket lehet elérni. A nemzeti bizottságok fog­lalkoznak az állampolgárok­nak a választási gyűléseken elhangzott észrevételeivel és kívánságaival. Több helyen a járási nemzeti bizottságok il­letékes ügyosztályai már kö­zölték az ezekkel kapcsolatos álláspontjukat a városi vagy a helyi nemzeti bizottságokkal és ezek kötelessége lenne az állampolgárokat tájékoztatni, A levicei, a zvoleni, a košicei 68 más Járásukban helyi mé­retben már ismerik a járások álláspontját. A prievidzai já­rásban legkésőbb február 29- ig közlik mindazokkal, akik a választási gyűléseken vala­milyen indítványt tettek, az illetékes szervek véleményét. Helyes lenne, ha minden já­rásban meghatároznák a vá­laszadás kötelező időpontját. Természetesen nem lehet minden indítványt és követel­ményt kielégítően elintézni. A michalovcei járásban példá­ul a választók 20 községben kérték vízvezeték, 12 község­ben új kultúrház, további 12- ben aszfaltutak, 15 községben pedig új óvodák és üzlethelyi­ségek építését. Erre természe­tesen nincs lehetőségünk. Ar­ra azonban van, hogy meg­győzően megmagyarázzuk a választóknak, hogy a járás te­rületén hol és miért a leg­sürgősebbek az ilyen beruhá­zások, milyen sorrendben va­lósítják meg ezeket, mikor kerülhet sor egy-egy község igényeinek a kielégítésére. Sok községben nyilvános gyűléseket készítenek elő, amelyen részt vesznek a járá­si funkcionáriusok, és tisztáz­zák ezeket a kérdéseket. Ez nagyon helyes. A választó így megbizonyosodik afelől, hogy a politika — a beruházási po­litika is, — a szeme előtt vá­lik valósággá, mentes minden szubjektivitástól, emellett kö­zelebbről megismerheti lakó­helye problémáit, és aktívab­ban vehet részt e problémák megoldásában. JAROSLAV MESKO Üjságírókongresszus előtt Döntő tényező az ember A lučeneci (Losonc) Béke- bútorgyár fűrészporral belepett ódon épületei talán az utolsók, amelyek a város egykori ipará­ról és gazdag munkásmozgal­mi múltjáról tanúskodnak. A ve­lük egyidős, két világháborút is átélt társaikat már régen lebontották, helyükön nagy la­kóházakat építettek. A Béke- iizem azonban most Is úgy ter­mel a város szívében, akár öt- ven-hatvan évvel ezelőtt. A kü­lönbség csupán az, hogy akkor edényeket zománcoztak itt a szorgos munkáskezek, most pe­dig bútorok készülnek. Vajon meddig bírják még a termelést a régi épületek? Mi­lyen gondjai lehetnek egy ki­öregedő üzem vezetőségének, hogy az egyre növekvő gazda­sági követelmények mellett lé­pést tarthassanak a fiatalabb, korszerűbb üzemekkel? Hogyan tudják realizálni a CSKP KB legutóbbi plenáris ülésének határozatait, hogyan fokozzák a termelés hatékonyságát? Ondrej Motoška mérnök, az üzem igazgatója így válaszolt feltett kérdéseinkre: — A CSKP Központi Bizott­sága rendkívül alkalmas idő­pontban tárgyalt társadalmunk gazdasági feladatairól. Az üze­mekben éppen az 1972-es terv megvalósításának feltételeit mérlegeljük, és még idejében foganatosíthatunk olyan intéz­kedéseket, amelyek kialakítják a szükséges összhangot a ter­melési terv, a munkaterv és a költségterv között. Tény, hogy a minőségi fejlődés tervezett üteme lényegesen nagyobb, mint az előző években, ez azon­ban az életszínvonal további emelése szempontjából elkerül­hetetlen. A mi üzemünkben például a bútorgyártás tervezett évi növe­kedése 14 %-os, a munka ter­melékenységét pedig 10,1 %-al kell növelnünk. A jövedelme­zőség tervezett 34 %-os növelé­séhez jelentős mértékben kell csökkentenünk a termelési költségeket. Ha figyelembe vesszük a mun­kaerő-gazdálkodás jelenlegi helyzetét a járásban, azt ta­pasztaljuk, hogy a termelés színvonala kizárólag a munka­termelékenység által emelhető, éspedig az új technikai megol­dások és technológiai eljárások, a jó munkaszervezés, a munka­idő jobb kihasználása, a munka- és a technológiai fegyelem be­tartása alapján. Ám nézzünk a dolgokra reá­lisan! Nem titok, hogy üzemünk nemsokáig marad jelenlegi he­lyén. Az üzem elköltöztetése városrendészeti szempontból is szükséges, de épületeink egyéb­ként is érettek már a lebontás­ra. Az üzemet tehát más helyen, a városon kívül fekvő terüle­ten fogjuk újból felépíteni, szá­mításaink szerint már a soron következő ötéves tervben. Ez a körülmény természetesen azt is jelenti, hogy üzemünk terü­letén nem valósíthatók meg olyan korszerűsítő átépítések, amelyek megtérülése 4—5 év­nél hosszabb időre terjed. A technikai fejlesztés korlát­jai miatt a gazdasági intézke­dések súlypontját olyan terü­letre kell helyezni, ahol bőven akad tennivaló. Ilyen területnek látszik az alapvető nyersanya­gokkal, a fűtőanyagokkal és az energiával, valamint a re­zsiköltségekkel való gazdálko­dás, amire elsősorban a dol­gozók kezdeményezésével, a szocialista kötelezettségválla­lási mozgalommal tudunk hatni. Üzemünkben 25 kollektív és 78 egyéni kötelezettségvállalással 496 dolgozó kapcsolódott be a szakszervezetek VIII. kongresz- szusa tiszteletére szervezett mozgalomba. A vállalások első­sorban az idei megnövekedett feladatokra és a takarékos anyaggazdálkodásra vonatkoz­nak, de érintik többek között a vasúti fekbér csökkentését, a selejt csökkentését, valamint az export feladatok szállítási ide­jének lerövidítését is. Az üzem­ben fokozottabb gondot kell fordítanunk a rendre és a tisz­taságra; a kötelezettségválla­lások 3500 órányi terjedelem­ben erre is kiterjednek. Üzemünk dolgozói a forradal­mi szakszervezeten és az ifjú­sági szervezeten keresztül ál­landó kapcsolatban vannak a vezetőséggel, ismerik az üzem feladatait, gondjait és problé­máit. Aktív hozzájárulásuk az az erő, melyre eddig is számít­hattunk és aminek most is dön­tő szerepe van a feladatok tel­jesítésében. Minden feltételünk megvan tehát ahhoz, hogy az ötéves terv második évét ugyanolyan sikerrel zárjuk, mint az első évet, melyben minden tervmutatót teljesítet­tünk, és üzemünk a vállalathoz tartozó nyolc üzem között ál­landóan az élvonalban szere­pelt. Pártszervezetünk közelgő évzáró gyűlésén alaposan meg­tárgyaljuk az üzemünket érin­tő termelési és gazdasági in­tézkedések rendszerét, figye­lembe véve a CSKP KB legutób­bi plenáris ülésének határoza­tait. A CSKP Központi Bizottsá­gának plénuma mindnyájunk­hoz szólt, s az elfogadott ha­tározatok az egész társadalom érdekeit szolgálják. A magunk területén mi is mindent meg­teszünk a hatékonyabb terme­lés érdekében. (makrai) Amint ismeretes, áprilisban kongresszust tart a Szlovákiai és a Cseh Újságíró Szövetség, májusban pedig összeül a cseh­szlovákiai újságírók VI. orszá­gos kongresszusa. Marcel Noie, a csehszlovák újságíróközpont titkára a „Sóét v obrazech" cí­mű képes hetilap legutóbbi szá­mában rámutat, hogyan került az újságírószövetség az 1968— 60 un válnfigOB ávnkhnn n jobb oldali erők irányítása alá, mi­ként szervezték meg a rendkí­vüli újságírókongresszust, ame­lyen az eddig egységes szerve­zet két nemzeti szervezetre osz­lott. A kierőszakolt rendkívüli kongresszuson megválasztott jobboldali vezetők egyre na­gyobb politikai hatalmat akar­tak. A politikai személyiségek­kel, pl. az akkori miniszterel­nökkel „erőpozícióból“ tárgyal­tak, s arról hoztak döntéseket, hogy ki legyen a kormánylap főszerkesztője, milyen szemé­lyek töltsék be a kormány tag­jainak sajtó- és szóvivőposzt­jait. 1969 áprilisa után a jobbol­dal exponensei kiszorultak a szerkesztőségekből, helyükbe újak, nagyrészt fiatalok kerül­tek. A meglepődött „matado­rok“ azt hitték, hogy nélkülük megáll az élet a szerkesztősé­gekben — ma azonban azt ta­pasztalhatják, hogy a sajtóban, rádióban és a televízióban job­ban megy a munka, mint „az ő idejükben“. Az újságírókongresszussal végleg lezárul a cseh és a szlovák zsurnalisztika történe­tének kalandos fejezete. Szo­morú és tanulságos fejezet, mert az 1968—69-es időszakban á tömegtájékoztatási észközök hozzájárultak a becsületes em­berek tömegeinek megtéveszté­séhez, a nacionalista kedélyek szításához, és részük volt abban is, hogy szocialista álla­munk a politika és gazdasági katasztrófa szélére sodródott. Mindebből bizonyára levonják a következtetéseket nemcsak a hazai, hanem a külföldi új­ságírók is. A tömegtájékoztató eszközök a mai társadalomban hatalmas erőt jelentenek. Nagyon fon­tos, hogy ez az erő kit szol­gál, mi ellen harcol. A cseh­szlovák újságírók kongresszu­sain magukénak vallják mind­azt a pozitívumot és haladót, amellyel társadalmunk rendel­kezik. S újságíróink minden tu­dásukat és erejüket a szocializ­mus és a béke szolgálatába ál­lítják. Szükség vani irodalmi bírálatra A kritika elválaszthatatlan része a művészeti alkotásnak. Kritika nélkül fennáll az ön­elégültség és a szubjektivizmus veszélye... A bírálat azonban nem jelenthet önkényt, nem je­lentheti, hogy mindenkinek egyet kell érteni a bíráló véle­ményével. A bírálatnak, mivel a műből, az alkotó irányvéte­léből indul ki, mindig konkrét­nak kell lennie, a problémákat meg kell válaszolnia, ahelyett, hogy elködösítené őket. A kritika nélkülözhetetlen a művészetben, mert hozzájárul a nézetek kikristályosodásához, ami nélkül a művészetben nincs előrehaladás. Ahol megszűnt, vagy szűnőfélben van a bírálat szabályozó szerepe, ott előtér­be kerülhet az alkotó önelégült­sége — írja a Rudé právo múlt szombati számában Jan Kli­ment, a központi pártlap kul- túrrovatának vezetője. Cikké­ben továbbá rámutat a szubjek­tivizmus veszélyére a bírálat­ban, s arra, hogy a bíráló és a bírálat fogalma elválaszthatat­lan az elvszerűségtől és szilárd szempontoktól. Idézi M. Válek szlovák költő, művelődésügyi minisztert, aki a szocialista kritikáról kijelentette, hogy az nem ellenzék, hanem a művé­szeti alkotáshoz szükséges egészséges opponentúra. A Rudé právo az idézett számban kezdte meg az új Cseh írószövetség tagjaival ké­szített interjúsorozatát, amely­nek egyik kérdése a jelenlegi cseh irodalomkritika helyzetére vonatkozik. Elsőnek Václav Kaplický, a történelmi regé­nyeiről ismert cseh író nyilat­kozott. Az író így vélekedik a kritika helyzetéről: A fő hibát abban látom, hogy a Tvorba hetilapon kívül szin­te sehol sincs helye a bírálat­nak. A napilapok egész oldala­kat szentelnek a sportnak, és hasonló a helyzet a tv-ben és a rádióban is. A népszerűsítés­nek köszönhető, hogy az embe­rek már azokat az énekesnőket is ismerik, akik csak most ta­nulnak énekelni, de annál ke­vesebb tudomásuk van jelen­tős alkotók műveiről. Nincs egyetlen irodalmi lapunk sem, noha van lapjuk a bélyeggyűj­tőknek és a keresztrejtvényfej- tőknek. Irodalmi folyóiratról, amelyet a Cseh írószövetség adna ki, ma reég csak beszél­nek. Tehát hol érvényesüljön a műkritikus? A kritikus csak akkor befolyásolhat valamit, ha valamiért síkra szállhat! A központi pártlap február 18-i számában rövid megjegy­zést olvashatunk a Matica Slo­venská áprilisban Martinban megrendezésre kerülő „Irodal­mi Tavasz“ (Slovesné jaro) vers- és prózamondó verseny­nyel kapcsolatban. A glossza írója megállapítja, hogy a ren­dezvény kétségkívül hozzájárul az internacionalista kapcsola­tok elmélyítéséhez. A cseh ver­senyek győztesein kívül részt vesznek rajta szovjet, lengyel és bolgár vendégek is. Ott lesznek a hazai magyar és uk­rán-ruszin előadóművészek is, ami kiváló alkalmat nyújt arra, hogy közelebbről megismerjük a velünk egy hazában élő és a szocializmus fejlesztésében velünk együtt részt vevő nem­zetiségek kulturális gazdaságát. Panziók nyugdíjasok számára Prága öregszik, nemcsak fizi­kai értelemben, azaz a lakóhá­zak, az úthálózat és a hidak sorát illetően, hanem a lakos­ság korösszetételében is. Jelen­leg Prága lakosságának 22 szá­zaléka 60 éven felüli, — írja a Večerní Praha február 17-i szá­mában. A prágai nyugdíjasok egy része családja körében, azaz lányával vagy fiával együtt, esetleg önálló lakásban lakik, egy részük pedig a nyug­díjasotthonokban. A lap meg- állapuja: az egy födél alatt élés sokszor okoz nézeteltéré­seket a fiatalokkal. Ez is arra mutat, hogy meg kell találni azt a lakásmegoldást, amely a legjobban megfelel a nyugdí­jasok igényeinek. Hiányzik még a nyugdíjasok által lakott (sok esetben túlméretezett) la­kás és a nyugdíjasotthon közti lakástípus. Az első ilyen kísér­let a garszon-lakónegyed épí­tésére már megszületett. Prága 9. kerületében a BETA lakás- építő-tervező vállalat építészei kidolgozták 180 nyugdíjas szá­mára épülő „minilakónegyed“ tervét. A tervezett 47 egyágyas és 72 kétágyas lakásegységet kétemeletes házakban építik fel; egy lépcsőházban 4, illet­ve 6 lakás volna. A garszonla- kásokon kívül a kis lakóne­gyedben lenne egy központi pa­vilon a szükséges bolthálózat­tal, közszolgáltatásokkal, orvo­si rendelővel stb. Minden la­kásba terveznek étkező-, pihe­nő- és hálótérséget. Ezenkívül egy vízvezetékkel és villany- főzővel, illetve hűtőszekrény­nyel felszerelt főzősarkot. A be­járati térségből nyílnak az aj­tók a fürdőszobába és a WC- be. Az egyágyas lakásokban sta­bil bútorberendezés lesz, a két­ágyasokat, amelyek elsősorban a nyugdíjas házaspárok számá­ra készülnek, a bérlők saját maguk rendezik be. Az első prágai nyugdíjas lakótelep épí­tését még az idén megkezdik, s a tervek szerint már 1973 vé­gére át is adják rendeltetésé­nek. A lakásokat a szociális biztosítási inézet 1974 elejétől kezdve adja bérbe. Remélhető, hogy az idekerülő nyugdíjasok nyugalmat és kényelmet talál­nak új otthonukban — írja a prágai fővárosi pártbizottság lapja. - —sm—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom