Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-24 / 46. szám, csütörtök
A CSKP lipni iiziiüiia 1072. finer 17-18-i ülésének iítia Josef Koreák elvtárs: Felszólalásának első részében Korčák elvtárs értékelte a pozitív eredményeket, amelyeket a Cseh Szocialista Köztársaság népgazdasága elért. A továbbiakban azokkal a problémákkal foglalkozott, amelyek fékezték a jobb eredmények elérését. A terv célkitűzéseitől a legnagyobb eltérések a minőségi tervmutatók tejesítésében észlelhetők, amint azt a Központi Bizottság Elnökségének beszámolója is megállapította. Elsősorban az a tény aggasztó, hogy a termelési fogyasztás gyorsabban növekedik a nemzeti jövedelemnél. Anyagi eszközökben kifejezve a nemzeti jövedelem a tervezett reláció be nem tartása következtében 1,8 milliárd koronával volt kisebb. Ez ellentétben áll az ötéves terv célkitűzéseivel, ez egy tartozás, amelyet az ötéves terv jvábbi éveiben igényes intézkedések segítségével meg kell fizetnünk. Ez az irányzat jelentősen észlelhető volt az anyagi és egyéb költségek fejlődésében, ami 1971-ben 2,1 mililárd koronával volt több a tervezettnél. Ez évente több mint 100 alapiskola költségvetési árát jelenti, amelyeknek mindegyikében 22 osztály lenne. Fel kell tennünk azonban a kérdést, mi ennek a rossz irányú fejlődésnek az oka. Az okot elsősorban abban látjuk, hogy az irányítás és a tervezés még nem áll olyan színvonalon, hogy hatékonyan elejét venné az ilyen káros irányzatoknak. A bruttó termelési terv határidő előtti teljesítését akkor is kimutatták, ha ezt aránytalanul magas anyagi és egyéb költségekkel érték el. Másrészt helytelen, gyakran társadalomellenes állásfoglalások érvényesülnek, többek között a vezető dogozók magatartásában is, akik minden esetre tartalékokat rejtegetnek, spekulálnak a tervvel, keresik a tervteljesítés kényelmesebb módjait, mégpedig a különféle kooperációkban, az anyagi és egyéb költségek túlmérezetésé- ben, mivel tudják, hogy ezt javukra írják. Gyakran úgy tűnik, mintha nem mint kommunisták, vezető gazdasági dolgozók cselekednének, akiknek közös érdeke, hogy a legkisebb költségekkel a legnagyobb eredményeket érjék el. További terület, ahol ugyancsak egészségtelen, káros irányzatok mutatkoznak, az akkumuláció területe. Várható, hogy a CSSZK gazdaságában az 1971-re vonatkozó forgóalapok és tartalékok gyarapodását 3,3 miliárd koronával lépik túl, az állóalapokét és a befejezetlen építkezésekét pedig 2,6 miliárd koronával. Az építkezési beruházás irányításában a fejlődés kisebb üteme mellett bizonyos haladás abban következett be, hogy — összhangban a terv célkitűzéseivel — lényegében sikerült irányítani szerkezetének fejlődését. Nem sikerült elég hatékonyan meggyorsítani az építkezések befejezését, s ezáltal csökkenteni a befejezetlen építkezések számát, gátat vetni a költségvetési kiadások növelésére irányuló igyekezetnek. Emellett a költségvetés kiadásainak növekedése csak 40 százalékban indokolt a tárgyi változtatásokkal, amelyek javították az építkezések paramétereit, és 20 százalékkal azokkal a tárgyi változásokkal, amelyeknél semmilyen javulás nem következett be. Már régóta küzdünk azzal az állapottal, amikor egyrészt elegendő új, korszerű kapacitást építünk, másrészt az állóalapok kihasználása csökken, nincs nagy kedv a régi, nem megfelelő kapacitások felszámolására. Követelnünk kell tehát, hogy nem csupán a beruházók, a tervezők, hanem a kivitelezők, és mindazok a szervek, amelyek jóváhagyták az új kapacitások építését, gyorsan és erélyesen, ára sokkal felelősségteljesebben járjanak el, hogy nagyobb látókörrel, és azzal a tudattal döntsenek, hogy azért, amiről döntöttek, az egész társadalomnak felelősséggel tartoznak. A beruházásokról való tanácskozások és döntések alakalmával minden esetben érvényesíteni kell azt a tudatot, hogy csak azt lehet építeni, amire pénzünk van, és le kell mondani minden spekulációról. Külön figyelmet kell szentelnünk a lakásépítésnek, ami igen fontos tényező az egyes területek fejlődésében, ahol ugyancsak számos probléma és fogyatékosság található. A lakások befejezése még mindig nem a kellő mértékben sokasodik, és az év végére tolódik ki. Ez az egyik oka annak, hogy a lakásépítésben miért nem teljesítették a tervet, miért rossz minőségűek a lakások, és miért nem teljes a lakótelepek építése. Gyorsabban fogjuk fejleszteni az építőipar gépesítését mégpedig minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt. Egyes vállalatokban 500—700 óra kell egy- egy lakás építéséhez, ám az országos átlag 1000—2000 óra. Ez mutatja a további fejlődés lehetőségét, ami egyaránt és teljes mértékben vonatkozik az építkezések valamennyi fajtájára. Prágában a jelenlegi ötéves tervidőszak folyamán 40 000 lakás építését tervezzük, s meg akarjuk teremteni a feltételeket ahhoz, hogy itt a hatodik ötéves tervidőszakban évente 12 000 — 15 000 lakást építsenek, s ezzel hozzáfogjanak a lakáshiány felszámolásához, amely eddig Prágában a legnagyobb méretű. Komoly akadályt jelent a lakásépítés elégtelen területi-műszaki és tervezési előkészítése. A kormány az észak-csehországi kerületben elsősorban a tüzelőanyagipari és energetikai alap gyors fejlődésének teljes biztosítására összpontosítja a figyelmet, mégpedig az egész népgazdaság fejlesztésének szükségleteivel összhangban. A terv biztosította a legfontosabb feltételeket a kitűzött célok elérésére, az építkezési kapacitásoknak 65 százalékkal való növelésére, a szálláshelyek építésére, a kötelező és konkrét feladatok kitűzésére az építőipari munkálatok kivitelezői számára, és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányával való egyezmény alapján a külföldi építkezési kapacitások és a Szlovák Szocialista Köztársaságból származó kapacitások átcsoportosítására. Az elfogadott célok teljesítésének fő problémái közé tartozik éppen az építőipari munkaerőkapacitásoknak a cseh országrészekből és a szlovák országrészből való áthelyezése. Itt azonban az áthelyezést nem csupán a kitűzött mennyiségben kell követelnünk, hanem egyben követelnünk kell az építkezés gyors ütemét, ami megfelel a tüzelőanyagipari és energetikai alap kívánt fejlődési ütemének. Prága és az észak-csehországi kerület fejlődése számára készített tervek igényes céljait azonban nem lehet teljesíteni csak a Cseh Szocialista Köztársaság központi szerveinek erőivel. Teljesítésében a terv szerint és a terv realizálása szerint részt kell venniük az összes szövetségi szerveknek és a Szlovák Szocialista Köztársaság szerveinek. Ezek a feladatok váljanak a dolgozó nép ügyévé, mert a nép érdekében tűzték ki őket. A cseh kormány figyelmének előterében álló kérdések közé tartozik a belpiacon uralkodó helyzet, ami erősen befolyásolja az állampolgárok politikai magatartását. A belpiac helyzetére kedvező hatással van az árak stabilizálása, amelyek színvonala háromtized százalékkal csökkent. Eltávolították, vagy enyhítették számos árufajta hiányát, amelyekből még fél évvel, ezelőtt hiány mutatkozott. A belpiacon uralkodó helyzetre kedvezőtlen hatással van az a tény, hogy nem sikerült a szükséges mértékben befolyásolni a termelés szerkezetét, hogy az minden irányban, tehát mennyiségben, minőségben és a kívánt határidőben egyaránt megfeleljen a népgazdaság és a fogyasztók követelményeinek. Ezért nagyobb figyelmet kell szentelni az iparcikkek minőségének, választékának. Főleg a háztartási cikkek termelése esetében kell tudomásul venni azt, hogy a fogyasztók elhasznált, régi háztartási felszereléseiket nem lesznek majd hajlandók ugyanolyan műszaki színvonalú gyártmányokra felcserélni. A vállalatok, az irányítási és a tervezési szervek és a nemzeti bizottságok érdeklődését főleg a terv lebontásának idején a munkaerők kérdésére kell összpontosítanunk. A munkaerők korlátozott forrását tapasztalhatjuk, s ez a helyzet a közeljövőben sem javul túlságosan, bár a többgyermekes családok érdekében már megtettük az ismert intézkedéseket, s továbbra is gondoskodni fogunk a nemzet egészséges fejlődéséről. A munkaerők kérdése terén pozitív jelenség a betegség és a baleset miatti munkaképtelenség csökkenése. Ám a munkaerők helyzetét illetően továbbra is feszült lesz az állapot. Itt nem csupán a munkaerőforrásokról van szó, hanem arról, hogyan értettük meg és.miként léptettük éleibe az ismert lenini elvet, hogy a szocializmusnak a kapitalizmus felett aratott végső győzelméről a munkatermelékenység növekedése dönt. A munkaerők hiánya olyan tényezőként merül fel, amely arra késztet bennünket, hogy a termelés növelését a források és a rendelkezésünkre álló erők hatékony kihasználásával, tehát a társadalmi munkatermelékenység növelésével biztosítsuk. A szocialista gazdaságban ezt így kell végezni, még akkor is, ha a munkaerőforrások elégtelenek lennének. A munkaerőkkel való gazdálkodás terén még sok helytelen irányzat, nézet és állásfoglalás gyakorol hatást. Még mindig nagy az olyan gazdasági dolgozók száma, akik az egyetlen megoldást abban látják, hogy valaki majd munkaerőket szerez nekik, vagy ők szereznek valahol, anélkül, hogy kimerítenék az összes-, a ki nem használt munkaidőben rejlő, a munka elégtelen előkészítésében és szervezésében rejlő lehetőségeket. Ki kell használni az új technika és technológia bevezetésében, a szerkezeti változások érvényesítésében a KGST tagállamai szocialista gazdasági integrációja fejlesztése további elmélyítésében, és az együttműködés komplex programja realizálásában rejlő lehetőségeket. Tulajdonképpen ezek a munkatermelékenység növekedésének fő forrásai és feltételei a modern szocialista gazdaságban. Másrészt nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat a fogyatékosságokat, amelyek a munkaerők elhelyezése, illetve kihasználása terén merülnek fel, amelyeket a koncentráció és a szakosítás folyamata szabadít fel az egységes földművesszövetkezetekben. Mindez ahhoz vezessen bennünket, hogy ezeknek a kérdéseknek az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet szenteljünk. Közülünk senki sem állíthatja teljes felellősséggel, hogy a dolgozók mindig csak ott mennek át más munkahelyre, ahol jobban érvényesülhetnek, vagy ahol a társadalomnak a legnagyobb szüksége van a munkaerőkre. Itt inkább nem elvtársi, tervszerűtlen irányzatok, huzavonák, túlfizetések merülnek fel. A munkaerők problémájával és a munkaerőforrások kihasználásával szoros összefüggésben áll egyrészt a jutalmazás hatékonysága, másrészt a dolgozók kezdeményezésének fejlődése. A tavaly bekövetkezett munkakezdeményezés óriási kibontakozása ellenére sem mondhatjuk azt, hogy a munkaaktivitás kihasználásával, a dolgozók kezdeményezésének kihasználásával meg lehetünk elégedve. A termelésben sem a munkások, sem a parasztok, sem az értelmiség nincs megelégedve azzal, hogy néha milyen módon gazdálkodnak munkaigyekezetükkel, javaslataikkal, indítványaikkal, és megjegyzéseikkel. A kezdeményezés és az emberek önfeláldozó készsége, amely világos és konkrétan megállapított feladatokra és célkitűzésekre támaszkodik, nem csupán a munkatermelékenység növekedésének egyik fontos forrása, hanem az emberek nevelésének forrása, a szocialista társadalom öntudatos építői, alkotói nevelésének forrása. Ennek fejlesztése nem csupán gazdasági jellegű, ahogy azt néhány gazdasági dolgozó értelmezi, hanem döntő társadalmi és politikai jelentőségű. Főleg azokróól a fogyatékosságokról és problémákról szóltam, amelyek a Cseh Szocialista Köztársaság gazdasági fejlődésének kísérő jelenségei. Ezzel nem akartam csökkenteni azoknak a pozitív eredményeknek és sikereknek a jelentőségét, amelyeket az ötödik ötéves tervidőszak első évében elértünk, sem azok érdemeit, akik e sikerekhez jelentős mértékben hozzájárultak. Akik a jó eredmények eléréséhez hozzájárultak, azokat elismerés és hála illeti. Segítettek felújítani a gazdasági fejlődés dinamikáját. A munkások, a parasztság és az értelmiség állás- foglalása támaszt jelent szocialista társadalmunk fejlesztésében. Az 1972. évi terv jelenti a további alapot. Ami pedig a termelési folyamat minőségi oldalát illeti, az ötödik ötéves tervfeladatok teljesítésére fel kell használni az elmúlt évben szerzett valamennyi jó tapasztalatot. A terv azonban a gyenge pontokra is reagál, meghagyja, hogy fokozatosan kiegyenlítsük a tartozásokat és kiküszöböljük a fogyatékosságokat a bonyolult gazdasági tevékenység valamennyi területén. Václav Hűla elvtárs: Pártunk egész figyelmét a népgazdaság hatékonyságának sokoldalú és következetes növelésére kell irányítanunk. Ez az egyetlen lehetőség a további fejlődést illetően. Amikor elsőrendű szerepet tulajdonítunk a terv minőségi mutatói teljesítésének, ez még nem jelenti azt, hogy kisebb igényeket támasztunk a szocialista gazdaság dinamikus és arányos fejlődésének más mutatóival szemben. A jobb minőségi mutatók elérése alapvető feltétele a további mennyiségi növekedésnek. Az 1972. évi terv kidolgozásakor figyelembe vettünk minden körülményt. Az idei terv megköveteli, hogy a nemzeti jövedelem gyorsabban növekedjen, mint a társadalmi termelés, és így biztosítani tudjuk az 5. ötéves terv koncepcióját, amely a termelés hatékonyságának sokoldalú növeléséből, az anyagi költségek csökkentéséből és a tartalékok kihasználásából indul ki. Az 1972. évi terv — mondotta Hűla elvtárs — megfelel a Központi Bizottság tárgyalása szellemének. Az idei tervfeladatok nagyon igényesek. Ez az igényesség nem mérhető le csupán a termelés növekedésében. Nemcsak arról van szó, mennyit tudunk termelni, hanem azt is szem előtt kell tartani, hogy mit és mennyiért termelünk. Fokoznunk kell a termelésben, az iparban és az építőiparban a strukturális változások intenzitását, hogy megjavítsuk a konkrét szükségletek kielégítését. Az építkezési beruházásokhoz szükséges szállítmányok esetében olyan választékot kell biztosítanunk, amely lehetővé teszi az építés meggyorsítását, és a döntő fontosságú építkezések üzembe helyezését. A hazai piac szállítmányainak struktúráját olyan értelemben kell megváltoztatnunk, hogy nagyobb legyen a választék a lakosság szükségleteinek kielégítésében. A külkereskedelemnek szállított árufajták összetételét is rugalmasabban kell alkalmaznunk a megrendelők szükségleteihez, és olyan árufajtákat kell szállítanunk, amelyek műszaki-gazdasági mutatóikkal stabil távlatot alakítanak ki gyártmányainknak a világpiacon való érvényesüléséhez. További halaszthatatlan feladatok állnak előttünk. A következő hetekben megkezdjük az 1973. évi terv irányelveinek kidolgozását. El akarjuk érni, hogy az irányelveket korábban dolgozzuk ki, mint tavaly, s így a termelési gazdasági egységeknek, az üzemeknek és a szakágazatoknak több idejük jusson a tervjavaslat megtárgyalására. Ugyanakkor azt is el akarjuk érni, hogy az üzemeknek, a termelési gazdasági egységeknek és a szakágazatoknak több idejük legyen a kivitelezői—átvevői kapcsolatok megtárgvalására, s ezáltal az irányítás alacsonyabb fokain is jelentősen megszilárduljon a terv feladata. A tervet a jóváhagyott arányok keretében kell kidolgoznunk, mert ellenkező esetben elfecséreljük azt az időt, melyet meg akartunk takarítani. A gazdaságban és a szervezésben nemcsak szavakkal kell hangoztatnunk a demokratikus centralizmus elvét, hanem gyakorlati tevékenységünkben is eszerint kell eljárnunk. Az 1973. évi terv előkészítésével kapcsolatban előtérbe kerül a gazdaság távlati fejlődésének koncepciója. Elegendő nyersanyag, tüzelőanyag és energia biztosítása 1975 után, s ezzel párhuzamosan az életszínvonal további emelése a gyakorlatban a beruházásokban való hitelrészvétel anyagi megvalósításának biztosítását jelenti. (Elsősorban a Szovjetunióban.) Ez többek között összefügg azzal, hogy a KGST-tagállamokkal íjlyta- tott együttműködésünkben tisztáznunk kell a szocialista gazdasági integrációba való bekapcsolódásunk módját és tartalmát. Felújítottuk az évi tervek szerepét és arra törekszünk, hogy emeljük színvonalukat, ötéves tervvel rendelkezünk. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az ötéves ciklus nem elegendő a nagy fejlesztési programok megalapozásához és megvalósításához. Ezért már az idén figyelembe kell vennünk az 1975 utáni fejlődés távlatait, hogy biztosíthassuk a hatodik ötéves tervidőszakba való folyamatos átmenetet. A távlati tervek kidolgozása nemcsak a kormány és a tervező szervek, valamint a szakágazatok feladata, hanem a termelési gazdasági egységeknek és az üzemeknek is részt kell venniük ebben a munkában. Egyes távlati problémákat, így pl. a tüzelőanyag-energetikai és a vaskohászati komplex problémáját már kidolgoztuk, és az egyes kérdésekkel már a kormány is foglalkozott. Az Állami Tervbizottság a központi bizottság elnöksége és a kormány utasításai szerint dolgozik, és együttműködik a gazdasági szervek, a tudományos dolgozók széles körével gazdaságunk 1985-ig, illetve 1990-ig szóló távlati fejlesztésének tervein. Az Állami Tervbizottság a félév végén terjeszti a pártszervek és a kormány elé munkája első eredményeit. Hüla elvtárs felszólalása további részében a tervirányítás színvonalának emelésével, az öntudatos fegyelem megszilárdításával, és a terv teljesítéséhez való felelősségteljes viszonyulással foglalkozott. Az utóbbi két év alatt felújítottuk az állami terv egységét és szerepét. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ezt a feladatot nem teljesítettük egyformán az irányítás egyes fokain. A tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésén folyó munkákat a XIV. kongresszus határozatainak szellemében hajtjuk végre. Abból indulunk ki, hogy a folyamatos hatékony fejlődést nem érhetjük el a mai mechanizmus ösztönös automatizálásával. El kell érnünk, hogy az egész tervszerű irányítási rendszer komplex hatást gyakorolion, s emeljük a tervek színvonalát, kihasználjuk a gazdasági eszközöket, érvényesítsük a munkában az anyagi és az erkölcsi ösztönzőket. Tudjuk, hogy nem alakíthatunk ki konfliktusmentes rendszert, amely igényes és becsületes munka nélkül biztosítaná a gazdaság hatékony fejlődését. Egyértelműen nagy jelentőségű a konkrét Irányító és szervező (Folytatás a 8. oldalon)
