Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-24 / 46. szám, csütörtök
A CSKP Központi Bizottsága 1972. február 17-18-i ülésének vitája (Folytatás a 7. oldalról) munka színvonala az irányítás valamennyi fokán. A tervező munka sokoldalú tökéletesítése a gazdasági irányítás valamennyi fokának feladata, és a terv kialakításának valameny- nyi szakaszára vonatkozik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tervezés tökéletesítése ürügyén mindent a központban akarunk megoldani. Természetes azonban, hogy a szocialista gazdaság tervszerű irányításának megvannak a követelményei és a logikája. Ez a logika például abban rejlik: ha el akarjuk érni, hogy az állami terv teljesítse szerepét, akkor a tervnek kötelezőnek kell lennie. Az Állami Tervbizottság feladatának tekinti, hogy a többi központi szervvel, termelési gazdasági egységekkel, az üzemekkel, a tudományos gyakorlat élenjáró dolgozóival együttműködve aktívan és céltudatosan tökéletesítse az irányítási rendszert. A tervszerű szocialista irányítás elveit ki kell egészíteni az áru- és a pénzkategóriák hatékonyabb kihasználásával, a kollektívák és az egyének anyagi érdekeltségének hatékony rendszerével. A továbbiakban is keresni fogjuk annak lehetőségét, hogy a gazdasági eszközöket előnybe helyezzük a direktív feladatokkal szemben. Mai helyzetünkből indulunk ki, de gondosan tanulmányozni fogjuk a testvéri szocialista országok tapasztalatait is. Rendszerünket nyíltnak tekintjük, nem akarunk elhamarkodott változásokat végrehajtani anélkül, hogy azokat előzőleg ne ellenőriznénk. Egyes változásokat fokozatosan valósítunk meg. A közszükségleti ipar kiválasztott termelési gazdasági egységeiben kísérletet végzünk, amely támogatja az igényes terveket. A Kohó- és Gépipari Minisztérium kiválasztott üzemeiben megvalósított kísérlet azt a kérdést tanulmányozza, milyen lehet a dolgozók érdekeltsége az alkalmazottak számának csökkentésével. Nagyon fontos feladatnak tekintjük az árrendszer racionalizálását. Rendkívül érzékeny területről van szó. Ezért nagyon körültekintően szeretnénk eljárni, jól szeretnénk előkészíteni a döntéseket. Ennek érdekében a kormány már elfogadta a szükséges intézkedéseket. A XIV. kongresszus által kitűzött programot csak akkor teljesíthetjük, ha a feladatokat jobban elosztjuk egymás között, ha az egységes célok alapján a kölcsönös bizalom, az elvtársi együttműködés légkörét alakítjuk ki. A múlt egyik öröksége, hogy az alacsonyabb és a felsőbb szervek között bizonyos bizalmatlanság tapasztalható. Meggyőződésem, hogy a hibák kiküszöbölésére, és a szocialista erkölcs kialakításáért folytató harc lehetővé teszi, hogy emeljük a népgazdaság Irányításának színvonalát, és fokozzuk fejlődésének hatékonyságát. František Zupka elvtárs: Engedjenek meg néhány megjegyzést a programon szereplő kérdésekhez. Ügy gondolom, és nemcsak én, hanem mindazok az elvtársak, akik életük egy részét a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak áldozták, hogy őszinte megelégedéssel fogadtuk azt a határozatot, amelynek alapján a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom problémái és feladatai központi bizottságunk munka- programjára kerültek. A tanácskozás során kapott anyagok, valamint Husák és Hoffmann elvtárs beszámolója is meggyőzhetett bennnüket arról, milyen nagy igyekezettel törekedtek és törekszenek arra, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom a szocialista építésben visszakapja lenini forradalmi szerepét. Nevezetesen azt a szerepét, amit a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom a kommunista párt vezetésével eredményesen töltött be a Szlovák Nemzeti Felkelésben, a prágai felkelésben, a nehéz küzdelmek korszakában és akkor, amikor afelől döntöttek, hogy milyen úton haladjon köztársaságunk fejlődése. Gondolok az államosításra, a kétéves terv teljesítéséért vívott nehéz küzdelemre, a „szlovák válság“ megoldására és a februári győzelemre, egészen az ötvenes évek kezdetéig, amikor a szak- szervezeti mozgalmat fokozatosan félreállították. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban, a Központi Szakszervezeti Tanácsban 25 éves elnököskö- désem idején nekem nem volt alkalmam arra, hogy a Hoffmann elvtárs beszámolójához hasonlóan beszámolóval forduljak pártunk központi szervéhez. Ezt mint nagyon fontos példát emelem ki, amely jelentős befolyással lehet pártunk egész apparátusa és valameny- nyi szerve munkájának megjavítására. A továbbiakban Zupka elvtárs kijelentette: — Az elmúlt év kedvező eredményei lehetővé tették, hogy eltávolítsuk a válságos időszakból visszamaradt torzulásokat, különösein a polgári, a munkaügyi, a bérfegyelem terén tapasztalható és egyéb deformációkat, amelyek még mindig fékezik a termelésünk nagyobb effektivitását célzó törekvéseket. Még mindig érvényes, bár különféle változatokban, a régi jelszó — többet, jobban, olcsóbban. Elolvastam a kerületi bizottságok tapasztalatairól beszámoló anyagot, amely rámutat, hogy a dolgozóknak, a párt- és a szakszervezeti szerveknek az ötéves terv, valamint az 1972. évi terv előkészítésében való részvétele minimális. Egyrészt a. gazdasági szervek dolgozóinak, másrészt a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom dolgozóinak, vagy funkcionáriusainak bizonyos passzivitását kárhoztatjuk. Azonban egy a fontos, nemcsak a gazdasági szervek kötelességéről, a párt- és a szakszervezeti szervezetek jogainak érvényesítéséről van szó, hanem a dolgozók igen fontos politikai-gazdasági neveléséről is. Mivel azzal, hogy részt vesznek a terv kidolgozásában, részt vesznek a népgazdaság irányításában is. Ez az az iskola, amit semmiféle tanfolyam nem pótolhat, mert tény, hogy egy-egy üzem vagy termelő gazdasági egység gazdasági eredményei az egész kollektíva értelmének, szakképzettségének és szorgos munkájának az összessége. És ha azt akarjuk, hogy a kollektíva teljes mértékben teljesítse ezt a feladatot, akkor arra van szükség, hogy ismerje az egész programot, azokat a nehézségeket, amelyekkel küzdünk, és azt is, hogyan akarjuk őket felszámolni. Tulajdonképpen miről is van szó? A tömegek között végzett munka — mondjuk meg nyíltan — mindenkor tevékenységünk leggyengébb része volt. Husák elvtárs kijelentette, hogy nálunk mindenekelőtt a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom a hordozója annak, hogy a nép részt vegyen az irányításban. Beszámolójában ezzel a kérdéssel foglalkozott Hoffmann elvtárs, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke is. Beszámolójához nem akarok semmit sem hozzáfűzni. Elég kifejezően beszélt erről a fontos kérdésről. Csupán azt a részét akarom hangsúlyozni, amelyben rámutatott, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom konszolidálásának és aktivizálásának az egész párt, de mindenekelőtt a szakszervezeti mozgalomban dolgozó kommunisták legfőbb feladatává kell válnia. A szakszervezeti mozgalom munkája, aktivitása, aktív tevékenysége nem függhet és nem is függ csak attól, hogyan dolgoznak a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom szerveibe beválasztott kommunisták, hanem attól, hogyan fognak dolgozni a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom összes tagjai. És ez a legfontosabb. Mert a munkahelyeken, ott döntenek azokról a kérdésekről, amelyekről elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen megmozgatják a tagságot, a munkásságot. Ott vitatkoznak a nehézségekről, a problémákról, a szervezeti és a nyersanyaghiányról, ott keletkeznek az ellentétek a dolgozók és a mesterek között. Azt mondhatjuk, hogy a szakszervezeti funkcionáriusoknak ott kell ezeket a problémákat megoldaniuk, vagy megoldásukat közvetíteniük. Elmondok önöknek egy példát: — Pártunk 50. évfordulója ünnepségeivel kapcsolatban számos üzemben találkoztam a dolgozókkal, és mindenekelőtt az általuk feltett kérdésekre igyekeztem válaszolni. Feltettek egy kérdést, nevezetesen azt, hogyan képzelem el a párt- és a szakszervezeti mozgalom közötti kapcsolatot. Azt mondtam, hogy ezt a kapcsolatot a kommunistáknak az emberek között, és nemcsak a Szakszervezeti Mozgalom tagjai között végzett munkája alakítja ki. Az ilyen találkozások alkalmával beszélgetni szoktam. A beszélgetésnél felszólalt egy elvtárs: — Arról beszéltél, hogyan kell dolgozniuk a kommunistáknak a szakszervezeti mozgalomban. De most mondd meg őszintén, ha összehívjuk a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom taggyűlését, részt kell ezen a gyűlésen venniük a pártbizottság tagjainak is? A kérdésre kérdéssel válaszoltam: A pártbizottságnak azok a tagjai tagjai a pártcsoportnak is? A pártcsoport feladata alaposan előkészíteni a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom taggyűlését? Amikor elváltunk, az egyik odasúgta: — Hát Zupka elvtárs, eddig még nem sikerült őket rábírni, hogy részt vegyenek a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom taggyűlésén. Tehát látják, ha a pártszervezet bizottságának tagjai nem vesznek részt a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom taggyűlésén, akkor mennyire tartja szükségesnek ezt a részvételt a pártszervezet többi tagja? Zupka elvtárs felszólalása befejező részében kijelentette: A háború előtt a München előtti köztársaságban valameny- nyi harci akciónk jelszava az egység, a harc, a győzelem volt. Harcoltunk az egységes szakszervezeti mozgalom megalakításáért. A felszabadulás utón ezt — tekintet nélkül politikai, vallási, hivatásbeli, vagy nemzetiségi hovatartozásra — megvalósítottuk. Nem akarok arról beszélni, hogyan zúzták szét ezt az egységet a jobboldali opportunisták, úgyhogy 26 szlovák és 30 cseh szövetségünk volt. Pártunk marxista —leninista irányvonala győzelmének, és a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom új vezetősége által ezen irányvonal érvényesítésének köszönhető, hogy a komoly torzulásokat már felszámoltuk. Bízom abban, hogy a kommunista párt vezetésével felújítjuk a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egységét és a VIII. szak- szervezeti kongresszus véglegesen felszámolja a mozgalmunkban még előforduló torzulások valamennyi maradványát. Miloslav Hruškovič elvtárs: A hatékonyság irányvonala sokoldalú és rendkívül igényes feladatot jelent, amelynek — amint ezt az elnökség beszámolója is hangsúlyozta — fontos része a tartalékok következetes mozgósítása. Elsősorban a probléma politikai és szervezeti oldalával szeretnék foglalkozni. Először is a hatékonyság nem lehet absztrakt fogalom. Irányzata nem állhat a terven kívül, hanem belső tartalmát kell képeznie minden kapcsolatban és mutatóban is. A tervben ki kell dolgozni, és reális mérlegekkel alá kell támasztani a fejlesztési programok, a racionalizálási tervek biztosítását, a fontos beruházások határidőre való megvalósítását stb. A központi és az üzemi tervek tartalmi egységében nagyon fontos feladat a fokozott hatékonyság elérésének kulcsa, a tervek elmélyítése. A siker elérésében döntő fontosságú az irányvonal politikai részének megoldása. Az új momentumokat hangsúlyozva nem szabad megfeledkeznünk a műszakok növelésére hozott előző határozatokról, az anyag- és energiafogyasztás csökkentéséről, a megkezdett építkezések számának csökkentéséről stb. Sok mindent értünk el, de számos fontos probléma jellege változatlan maradt. Ezért olyan eljárást kell választanunk, amely biztosítaná a meghatározott irányvonalak teljes sikerét. E siker döntő feltétele a párt céltudatos munkája és vezető szerepe. A hatékonyság irányvonala szempontjából nagy jelentőségű a műszaki haladásnak a termelésben való meggyorsítása. Természetesen a tudományosműszaki forradalom nemcsak bonyolult műszaki, hanem egyúttal gazdasági és társadalmi probléma is. A tudományos-műszaki forradalmat nem korlátozhatjuk bizonyos műszaki intézkedésekre, vagy racionalizálási intézkedésekre, arra hivatkozva, hogy majd a következő szakaszban, a jövőben megvalósítjuk ezt a folyamatot. A tudományos-műszaki forradalom és egyes fokainak, valamint szociális oldalainak elméleti elemzése a tudományos kutatás fontos feladata. A szocialista országokban intenzíven megvalósítják ezt az elemzést. Az már nyilvánvaló, hogy a tudományos-műszaki forradalom tartalma marxista-leninlsta értelmezésben magában foglalja a tudományos technika mély minőségi változásainak folyamatát. A társadalom termelőerői, egész struktúrájának és fejlődésének mély változását jelenti, és fokozatosan ahhoz vezet, hogy az élet egész anyagi-műszaki alapja megváltozzon. Ma még csak a tudományosműszaki forradalom kezdetéről beszélhetünk, s tudatában vagyunk annak, hogy döntő szakaszai a kővetkező évtizedekben mennek majd végbe. Tekintettel a szocialista gazdaság fejlődésének tervszerű jellegére és a jövőbeni változások komplex jellegére, már ma időszerű problémává válik a nagy tervek előkészítése. A gazdaság hatékonysgában már ma kulcsfontosságú jelentősége van az új technika fel- használásának. Ez jelenti tevékenységünk leggyengébb láncszemét. Sok terméknél megnyilvánul a műszaki haladással szembeni lemaradásunk. A népgazdaság műszaki ellátottságának biztosításában döntő termelőeszközöknél is egyes területeken komoly műszaki elmaradottságot tapasztalhatunk. A műszaki elmaradottság sajátságos problémái nyilvánulnak meg a beruházások megvalósításában a műszaki-gazdasági előkészítéssel és a megvalósítás hosszú határidejével kapcsolatban. Figyelmet kell szentelnünk annak, hogy a népgazdaságot korszerű technológiával lássuk el. Bizonyos lemaradás és fogyatékosságok tapasztalhatók a lakásépítés iparosításában, amely műszakilag, gazdaságilag és építészetileg is elmarad a világszínvonal mögött. Technikánk súlyos fogyatékosságai negatívan hatnak az életkörnyezetre. Energikusan ki kell küszöbölnünk ezeket a krónikus nehézségeket. Sok területen világ- színvonalon álló termékeket gyárunk. Elsősorban a megmunkálógépekre és automata gépsorokra, sokfajta textilgépre, egészségügyi berendezésekre, nyomdagépekre stb. gondolok. Ezzel kapcsolatban előtérbe kerül az ötéves terv minőségi feladatának jelentősége. Biztosítanunk kell a fejlesztési programok gyors dinamikáját. A műszaki haladás következetes érvényesítése széles körű problematikát jelent, amely egyéb gazdasági tevékenységünket és az irányítás egész rendszerét is érinti. Ki kell használnunk a Szovjetunió és a többi szocialista ország tapasztalatát. Fokozatos változásokat kell végrehajtanunk az irányításban úgy, hogy a kísérleti központból valamennyi üzembe eljussanak a haladó ismeretek és hozzájáruljanak a hatékony termeléshez. A Szovjetunióban az utóbbi években több ágazatban ún. tudományos termelési központokat létesítettek, melyek összekapcsolják a kutatást a termeléssel, és így az alkotómunka egész láncolatát alakítják ki. Az új technika bevezetésének a határideje a felére rövidül. A központok tapasztalatai nagyon jók. Az illetékes központi szerveknek meg kell ismerniük ezt a problematikát. Nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy a tulajdonképpeni tudományos kutatómunkában is növeljük a hatékonyságot. A gazdasági és a pártszervekben, valamint -szervezetekben és közvéleményünkben is még nem eresztett mély gyökeret a szocialista tudományos-műszaki integráció szükségessége. A Szovjetunióban ma mintegy 4 millió ember dolgozik a tudó- mány és a kutatás terén. Ha figyelembe vesszük, hogy a mi tudományunk és kutatásunk terén összesen 150 000 ember dolgozik, nyilvánvalóvá válik, hogy szövetségünk a Szovjetunióval ezen a területen objektív szükségszerűség. A szovjet tudomány és technika eredményei ma az egész szocialista közösség sikeres fejlődésének az alapja. Együttműködésünk kezdetén termékeink eladása és a nyersanyagok átvétele jelentette a fő fejlődési forrásokat. Ma már egészen más a helyzet. Egyre nagyobb jelentőségű az a feladat, hogy a szovjet tudomány és technika ismereteit gazdaságunk intezív növekedése forrásaként használjuk ki. Ä Szovjetunióval való együttműködésből nagyon sok előnyünk származik. Említsük meg az orsó nélküli fonógépek közös megoldásának eredményeit, a prágai ČKD és a leningrádi Elektroszila együttműködését, a bratislavai Állami Faipari Kutatóintézet koordinációs munkáját, mintegy 400 szovjet és csehszlovák munkahely együttműködését, a Szovjetunió segítségét számos üzemünk esetében, végül pedig a Szovjetunió részvételét a prágai metró építésében. Tavaly megtárgyaltuk tudományunknak és technikánknak a Szovjetunióval közös tervét. A szovjet elvtársak nagy figyelmet szenteltek tervünknek. Megmutatkozott, hogy sok problémát már megoldottak, vagy pedig gyorsabban és hatékonyabban oldanak meg a Szovjetunióban. Megteremtettük együttműködésünk kibővítésének feltételeit. Mégis több központi szervünkben és egyes kutató-fejlesztési munkahelyen nagyon lassan valósulnak meg a tárgyalások eredményei. Egyes problémákat törülhetnénk tudományos-műszaki tervünkből. A tárgyalások eredményeinek megvalósítása megköveteli a központi szervek, a szakszervezetek, az üzemek és a kutatóintézetek, valamint a párt- és a szakszervezeti szervezetek aktív eljárását a megállapodott együttműködés konkrét megvalósításában. Ezt elsőrendű politikai feladatnak tartjuk. Figyelmünk központjában kell állnia a szocialista integráció komplex programja megvalósításának. Egyes szervek és szervezetek nagyon lemaradnak a tudományos-műszaki és gazdasági területen a komplex program feldolgozásában. A Központi Bizottságnak meg kell követelnie, hogy a központi szervek és a vezérigazgatóságok aktív szerepet játsszanak, és kezdeményezően feldolgozzák az egyes problémákat. Nem szabad azonban megengednünk, hogy az integrációs program biztosításának ürügyén újabb beruházásokat és munkaerőket követeljenek. Az integrációnak éppen az a célja, hogy növeljék a termelés, a beruházások és a külső kapcsolatok hatékonyságát. Korlátoznunk kell az olyan termelést és kutatást, amelyhez nincsenek meg a feltételeink, és fejlesztenünk kell azokat a területeket, melyekkel kapcsolatban a termelésben, a tudományban és a kutatásban is távlatok állanak előtünk. Ezt (Folytatás a 9. oldalon) 1972. II. 24. 8
