Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-22 / 44. szám, kedd
A CSKP Központi Bizottsága 1972. február 17-18-i ülésének vitáig Václav Rohlena elvtárs: Szeretnék néhány szót szólni arról, hogy a pamutfeldolgozó iparban miként fogadták az 1972. évi terv feladatait, amelyek a tavalyi feladatokhoz viszonyítva lényegesen nagyobbak a termelés terjedelme, a költségek csökkentése, a nyereség növelése és a dolgozók számának csökkentése terén egyaránt. A pamutfeldolgozó iparban szigorú szabványok szerint használják fel azt a behozott nyersanyagot és úgy tűnhet, hogy a pamut felhasználásának mindennemű megtakarítása a gyártmányok minőségének csökkentését jelentené. A pamutfeldolgozó ipar dolgozói ezzel szemben a megtakarítások útját azzal a tudattal keresik, hogy a gyártmányok számlálásában a nyersanyagra és más anyagokra fordított költségek a nagykereskedelmi árnak majdnem a kétharmadát képezik. A pamutipari vállalatok igazgatóságai abbeli igyekezetükben, hogy üzemeiknek és üzemrészlegeiknek olyan hatékony eszközöket nyújtsanak, amelyekkel biztosítani lehet a kitűzött feladatok teljesítését, részletesen elemezték a vállalatok és az egyes üzemek múlt évi helyzetét. Például a BeneSov nad Plouc- nici-i Benar nemzeti vállalatban megvizsgálták a munkaerő- vándorlás okait, majd intézkedéseket foganatosítottak a munkaerővándorlás ellen. Ezenkívül elemezték a teljesítménynormák teljesítését is az egyes szakmák és géptípusok alapján, és megtették a helyzet megjavítására irányuló intézkedéseket. A Benar vállalathoz hasonlóan jól jártak el a Kólóra, a Tepna, a Perla és további vállalatokban. Elfogadták az 1972. évi fokozott tervfeladatokat és biztosították e feladatok lebontását, realizálásának módját. A szervezési és műszaki intézkedések alapján bontakozott ki a dolgozók kezdeményezése és foganatosítottak új racionalizációs intézkedéseket. Ki kell azonban jelentenem, hogy a nyereség fokozott feladatainak és a költségek csökkentésének körülbelül a 20 százalékát „kitöltetlen, üres tényezőként“ vitték át az üzemekre, tehát a biztosítás módjának megadása nélkül. Ez a tény az egyes pártfunkcionáriusokat és gazdasági dolgozókat aggasztotta. Tegyük fel a kérdést, vajon ténylegesnek a dolgozók kezdeményezését? Ha minden vállalatban minden probléma felmerülésekor már a terv lebontásánál meg lehetne állapítani, hogy a problémát miként kell megoldani, akkor valószínűleg úgy nyilatkozhatnánk, hogy ott nem túlszigorú a terv. Kétségtelen, hogy ha a tervfeladatokat egy bizonyos szinten kell megvalósítani, akkor a tervet a minisztériumtól a szakFelszólalásának bevezető részében Ondrej Bodák elvtárs a sokolovi járási pártbizottság pártaktívájáról szólt, amely hozzájárult ahhoz, hogy a fontos vállalatokban és üzemekben kialakuljanak a feltételek az ötéves terv második évének sikeres indulására. Az üzemi pártbizottságok és a párt alapszervezeteinek tevékeny részvételével létrehozták a munkásokból, technikusokból és közgazdászokból álló racionalizációs bizottságokat. Kidolgozták a komplex szocialista racionalizáció rövidlejáratú és távlati terveit. Meg kell mondanom, hogy a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak ellenére, — amely hangsúlyozta a komplex szocialista racionalizáció jelentőségét a népgazdasági terv teljesítésénél — a párt Igyekezete magára maradt. Ha pedig a vezér- igazgatóságok és a termelésigazdasági egységek segítségét értékeljük, amelyeknek a kormány meghagyta, hogy a vállalatokba tapasztalt embereket küldjenek ki, ki kell jelentenem, hogy a mi részlegünkön nem voltak. E kérdésekről azért szóltam bírálóan, mert itt nem tartották be a határozatok teljemai igazgatóságokon keresztül egészen a vállalatokra, ott az egyes üzemekre és egyes munkahelyekre kell lebontani. Ennek megvalósítása azonban az emberek megfontolt tevékenységétől függ, még az év folyamán. A dolgozók kezdeményezése egész évre előre nem jósolható meg, bár nem zárom ki, hogy az emberek kezdeményezését ötletekkel kell serkenteni, szervezni és olyan módon irányítani, hogy a szükséges, ésszerű célokat kövesse, hogy szem előtt tartsa a termelési és szervezési folyamat ösz- szefüggéseit. A Staré Meslo-i Tepna üzemben a cséve nélküli fonógépek bevetésével a 600 dolgozó közül 170 dolgozót szabadítanak fel más üzemek számára. Ezáltal eljutottam a XIV. pártkongresz- szus határozatai egyikének realizálási problémájához, amely a pamutfeldolgozó ipart érinti. Ebben az áll, hogy a textilipar korszerűsítési célkitűzéseiben néhány íonóüzemünket olyan gépekkel látják el, hogy a jelenlegi ötéves terv végéig a fonalak 22 százalékát cséve nélküli módszerrel állítsuk elő. Ez egy hatalmas és igényes akció, ahol a sok régi fonóüzem korszerű üzemrészlegekké változik. E célkitűzések realizálása azt jelenti, hogy a gépipari dolgozók gépeket szállítsanak, az építőipari dolgozók pedig megtegyék a szükséges átépítési munkálatokat a régi üzemrészlegekben az új gépek felszerelése céljából, és tökéletesebb munkakörnyezetet teremtsenek. A gépipari dolgozók, konkrétan a Kovostav vállalat feladatát teljesítette. Szállítói szerződéseket kötött a pamutfeldolgozó nemzeti vállalatokkal és kötelezte magát, hogy az 1972— 75-ös évek folyamán elegendő gépet szállít e feladat teljesítésére. Az újonnan berendezett cséve nélküli fonórészlegekben, amelyeket az idén már üzembehelyeztek, két műszakban dolgoznak. Az Usti Perla fonóüzemben i'észben bevezették a harmadik műszakot is. Az új kapacitások kihasználását ilyen módon valósították meg az üzemekben, ahol a dolgozók mintegy 70 százaléka nő. Vegyük fontolóra, hogy a műszakoknak ez a magas arányszáma az 1,35 százalékos országos átlaggal összehasonlítva milyen lesz. Nem erény, hogy a textiliparban az új gépeket több műszakban használjuk ki. Ez kényszer és gazdasági nyomás. Az új, nagy teljesítményű textilipari gépek nagyon drágák, és annál előbb térülnek meg, minél többet használják őket. Szeretném tudni, hol vásárolják az új termelési gépeket azok a vállalatok, amelyek egy műszakra dolgoznak, ki adhat nekik olyan olcsó gépeket, hogy nem kell törődniük a gépek árának megtérülési idejével. sítésénél a szavak és tettek egységéről szóló elvet. Ezzel szemben az egyes üzemekben és vállalatokban a racionalizációs intézkedéseknek a gazdasági eredményekben való részvétele azt mutatja, hogy a pártszervek és szervezetek igyekezete gyümölcsöző volt. Járásunk néhány kisebb üzemében éppen a racionalizációs intézkedések járulnak hozzá az idei terv igényes feladatainak teljesítéséhez. Az egyes üzemekben bevezették az úgynevezett lapokat, amelyeken nyilvántartják az egyének és a kollektívák egyes racionalizációs feladatait, beleszámítva az ellenőrzést és az értékelést. A racionalizáció érvényesítésénél a további feladat az volt, hogy kialakították a munkások és a műszaki dolgozók soraiból álló önkéntes normamegállapító kollektívákat, amelyek nagy részt vállalták a normamegállapító tevékenység rendjének bevezetéséből a szénmedencében és a Tisová Villanyerőműben. A Medard II. részlegen egy fiatal karbantartókból álló kollektíva a javító munkálatokat szavatolással végzi. A Barátság Nagybánya vállalatot, amelyben e fiatalok dolgoznak, választották ki a munka racionalizálásának kísérleti bevezetésére. A komplex szocialista racionalizációt nem egyszeri akciónak, hanem állandó munkarendszernek tartjuk, amely a termelés szervezésének és irányításának szüntelen tökéletesítésére, a munkatermelékenység emelésére és az önköltségek csökkentésére irányul. A komplex szocialista racionalizáció bevezetésében elért részsikerek ellenére sem lehetünk megelégedettek. E feladatokat az egyes üzemekben és vállalatokban nem egyforma igényességgel teljesítik. Ondrej Bodák elvtárs a továbbiakban a kádermunkáról és a személyzeti munkáról szóló határozat teljesítéséről beszélt, amelynél komoly fogyatékosságok merültek fel. Felszólalásának utolsó részében megemlítette, hogy a racionalizáció érvényre juttatásában jelentős részt vállalhatna a Csehszlovák Állami Bank. Saját értékelése és tapasztalatai alapján javaslatokat, terjeszthetne elő a hatékonyság növelésére, a beruházási tevékenység alapjának emelésére stb., tehát a korona ellenőrzésével aktívan hozzájárulhatna a racionalizációhoz. Václav Bezel elvtárs: Mint kommunistának, akit a párt az uránipari ágazat irányításával bízott meg, és mint a közép-csehországi kerületi párt- szervezet funkcionáriusának elsőrendű kötelességem, hogy számot adjak az elvégzett munkáról. Túlszárnyaltuk a tervezett termelési feladatokat, s az 1970-es évvel öszehasonlítva megnövekedett a bányászmunkák mennyisége. Emellett 1,1 százalékkal csökkentek az 1 koronára eső realizált teljesítmények anyagi és más költségei. Az 1970. évi eredményhez viszonyítva túlszárnyaltuk a tervezett nyereséget. E feladatok teljesítéséhez nagy segítséget nyújtott mindenekelőtt az irányítás megszilárdítása az irányítás egyes szakaszai jogkörének és felelősségének meghatározásával, s a vezérigazgatóság feladatainak növelésével. Jelentős igyekezetünk ellenére sem sikerült kihasználnunk minden tartalékot a munkaidő- alap, valamint az anyag- és a nyersanyag-alapkészletek és tartalékok felhasználásánál. Nem használtunk ki minden lehetőséget a bérköltségek növekedése nagyobb mérsékelése érdekében bevezetett bányász- bérkedvezménynél sem. Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusa határozatainak megvalósítása céljából kidolgoztuk a komplex szocialista racionalizáció, a tudomány és technika fejlesztésének ötéves programját, valamint a dolgozók anyagi, kultú- rális és szociális szükségletei kielégítésének programját. Ezzel együtt kiadtuk a tervszerű irányítás alapelveit. Ezek a dokumentumok az ötödik ötéves terv elválaszthatatlan részei. Ágazatunk elfogadta az állami terv 1972. évi feladatait. Októberben és novemberben a vezérigazgatóság és a szervezeteink közötti ellentétek megoldásával foglalkoztunk, s decemberben ezért végezhettük el a gazdasági terv lebontását, amelyet minden vállalat és üzem elfogadott. Ez tette lehetővé, hogy januárban az osztály politikai és gazdasági dolgozóinak aktíváján ismertethettük az 1972. évi feladatok sikeres teljesítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek nemcsak a kötelező feladatok teljesítésére és túlszárnyalására irányulnak, hanem tevékenységünk további gazdaságossá tételére is, főként a költségek csökkentésére, és a munkatermelékenység növelésére. Az idejében történt tervlebontás lehetővé tette vállalatainknak és üzemeinknek a terv olyan feldolgozását, hogy az intézkedésekkel együtt alapszervezeteink évzáró taggyűlései tanácskozásának alapanyagává, valamint a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom nyilvános gyűlései alapanyagává váljon. Béžel elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy a középcsehországi kerületi pártbizottság szervei és a járási bizottságok 1971-ben bírálóan értékelték a termelési fogyasztás és a fogyasztói készletek növekedését, a fontos építkezéseken az építkezési beruházás hiányos teljesítését, az épülőfélben levő építkezések növekedését és a költségvetések túlszárnyalását. Bírálták a vállalaton belüli irányítás elégtelen színvonalát, amelynek kísérő jelensége a munkaszervezés fogyatékossága. Többségünk számára, akik a termelést szervezik — mondotta Béžel elvtárs — a munka alapja a politikai felelősség és a tervezett feladatok pártos szellemű teljesítése. A vezér- igazgatók többsége tudatában van az egyes osztályok dinamikus, harmonikus és hatékony fejlesztésével, és a társadalmi érdekek érvényesítésével szembeni felelősségének. Előttünk áll azonban számos olyan probléma, amelyeket nem győzünk megoldani, s amelyek megnehezítik a tervek feldolgozását és megvalósítását. Ilyen például a kivitelezői-átvevői kapcsolatok hosszadalmas magyarázása, ahol érvényes, hogy az osztály, mint termelő számára a feladatok kötelezőek, de a kivitelező esetében nem. Itt kezdődik a zűrzavar, és az egész termelési szféra gyötrődése, amely arra töerekedve, hogy anyagokkal, nyersanyagokkal és gépekkel biztosítsa, a termelést, ezt gyakran olyan módon végzi, amiről nehéz beszélni. A felelősséget meg kell osztani a termelési-gazdasági egységek, az ágazati minisztériumok és az állami tervbizottságok között a népgazdaság ellátásáért, mégpedig az anyagok fontossági szempontjából, és a komoly problémákat nem elhalasztani, hanem teljes felelősséggel, — mint ahogy azt Husák elvtárs is mondotta —, párt- és állami fegyelemmel meg kell oldani. Meggyőződésem, hogy a helyzet megjavítását egyrészt elősegítené a kivitelezők érdekeltségében való változás a szükséges kivitelezői készletek megteremtésében, másrészt pedig a fogyasztási készletekre való nyomás fokozása. Meggyőződésem, hogy a termelés szervezőinek többsége örömmel veszi tudomásul kormányunk február elején kelt intézkedését az 5 ötéves terv feladatainak biztosítása kapcsán, amely megszabja, hogy a termelési-gazdasági egységekkel március 15-ig meg kell tárgyalni az ötéves tervek fogyatékosságait. Értékelni kell a feladatok teljesítésével kapcsolatos eljárásunkat, beleértve a következmények levonását azokkal szemben, akik lebecsülték lehetőségeinket. Az igazságra való rávilágítás, nélkül, bármennyire is fáj az, nem jutunk előbbre. Beszédének zárórészében Béžel elvtárs a következőket mondotta: Tapasztalataim és ismereteim alapján elmondhatom, hogy sikerült sok munkát elvégeznünk. A termelési szférában most felkészültünk arra, hogy az 19712-es év váljon a hatékonyság következetes érvényesítése megkezdésének évévé. El kell érnünk, mindenekelőtt a vezető gazdasági dolgozóknál, valamint a párt- és a szakszervezeti funkcionáriusoknál, hogy figyelmüket egyre jobban a hatékonyság növelésére és a termelés minőségi megjavítására összpontosítsák. Ladislav Martinák elvtárs: Plenáris ülésünk — mondotta bevezetőjében Martinák elvtárs — ismét igazolja, hogy a CSKP KB céltudatosan oldja meg a gazdasági feladatokat társadalmunk szocialista fejlesztése érdekében, úgy, amint azt a XIV. kongresszus kitűzte. Majd folytatta: Tekintettel azokra a tapasztalatokra, amelyeket Bratislava gazdasága fejlesztésének során szerzünk, szeretném hangsúlyozni az ágazati és a területi tervezés közötti kapcsolatok tökéletesítésének szükségességét. Arról van szó, hogy a területi tervezés a helyes arányok biztosításával egyidejűleg feltételeket és lehetőségeket teremtsen az olyan területi, gazdasági egységek harmonikus fejlődésére, amilyenek főként a nagyvárosok. Eddigi fejlődésük ugyanis azt igazolja, hogy a jelenlegi területfejlesztés nem pótolhatja a város gazdasági és szociális fejlesztésének komplex tervezését. A továbbiakban elmondta, hogy a városok irányítási rendszerének és tervezésének problematikáját a Szovjetunióban is a tervezés és az irányítás egész rendszere tökéletesítésének döntő fontosságú alkotóelemei közé sorolják. Ismereteink tanúsítják, hogy nálunk is megérett annak a szükségessége, hogy mindkét tervezési fajtát, tehát az ágazatit és a területi gazdaságit is egyenrangúnak tekintsük. A nemzeti bizottságoknak számos nagyvárosban megvan az elképzelésük a város formálásáról, szociális összetételéről, az ipar széthelyezéséről stb., másrészt viszont az arányos fejlesztés érvényesítése megnehezül, mivel a város területén a tervek különböző ágazatokra tagolódnak. Ezek nemcsak az ipari struktúrát, hanem az infrastruktúra építését is érintik. Szeretném példaként felhozni a műszaki hálózatok beruházóit, amelyek nemcsak a város nemzeti bizottsága, hanem különböző ágazatok is. A gyakorlatban aztán a városi utak karbantartása és tatarozása bonyolult, nincs kellő koordináció a partnerek között. A nemzeti bizottság, amely felelős a műszaki hálózatok és az összeköttetés működéséért, az adott feltételek között nehezen alkalmazhatja irányító és szabályzó befolyását, amely minden esetben őt illeti. Ezzel indokolható, hogy miért vannak a városokban az utak felásva, miért hiányzik a beruházási és a tatarozó munkálatok összehangolása. A beruházók általános gyakorlatává vált, hogy az új üzemek és vállalatok építésekor nem gondoskodnak egyúttal például a harmadik szféráról. A beruházók arra törekedve, hogy a kívánt beruházási akciót terv* be vehessék és minél alacsonyabb beruházási költségeket mutathassanak ki, nem építik egyúttal a harmadik szféra berendezéseit. Felépítjük az üzemet, de egyúttal nem oldjuk meg a lakásproblémát, a szol* gál tatásokat, a közlekedést stb. így aztán évről évre elmélyülnek a terciér szféra aránytalanságai, főleg az ipari központokban. Számos esetben az építkezési szervezet azt veszi tervibe, ami neki különböző vállalati és gazdasági szempontból megfelel, nem pedig azt, ami feltételezné a beruházási építkezés komplettségét és a lakosság szükségleteinek kielégítését. Mind a népgazdaságban, mind a városok fejlesztésében a mindennapos operatív irányítás és a rövid lejáratú tervek mellett fokozott figyelmet kell szentelni a távlati tervek kidolgozásának. Ebből a szempontból Bratislavában a kormányhatározat értelmében megkezdtük a koncepció kidolgozását, egészen 1985-ig Az elmúlt időszak arról győzött meg bennünket, hogy a városfejlesztés hiányos távlatai képezték az elemi növekedés forrását. Meggyőződésünk, hogy olyan intézkedések lépnek életbe, amelyek optimális lehetőségeket teremtenek ahhoz, hogy a nemzeti bizottságok, mindenekelőtt a nagyvárosokban, szilárdabban érvényesíthessék befolyásukat a város komplex fejlesztésére. A város létszükségleteinek hiányos, rövid lejáratú és következetlen biztosításának negatív következményei Bratislavában jelenleg az ivóvízhiányban mutatkoznak meg. Városunkban ennek a válságos állapotnak a gyökerei főleg a határozatok következetlen teljesítésében találhatók. Szeretném megemlíteni az 1966. június 15- én kelt 208-as számú határozatot, amely előirányozza többek között a Slovnaft szenyvizének tisztítását is, és ebben az üzem[Folytatás az 5. oldalon) OH 1972. II. 22. 4 Ondrej Bodák elvtárs:
