Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-22 / 44. szám, kedd

I CSKP Központi Bizottsága 1972. február 17-181 iüésénok vitája

(Folytatás a 4. oldalról) ben, valamint a Juraj Dimitrov Vegyi Üzemekben határozott intézkedések foganatosítását a felszíni és a talajvizek védelmére, mint Bratislava második vízforrására.

Annak ellenére, hogy ezzel a fontos kérdéssel 1967-ben ismét foglalkozott a kormányelnökség és később néhány más szerv is, nem tették meg a kellő és hatásos intézkedéseket arra vonatkozóan, hogyan lehet megelőzni a feltételezett vízhiányt, amelynek negatív politikai és gazdasági vetülete van. A dolog gazdasági részét számokban is kifejezhetjük, hisz a városunk számára történő ivóvízszállítás havonta több mint 1 millió koronába kerül, mivel gyakorlatilag több mint 120 ezer lakos számára tartályokban kell eljuttatnunk az ivóvizet. Hála az SZLKP KB Elnöksége és az SZSZK kormánya gondoskodásának, sürgős rendkívüli intézkedéseket foganatosítottak annak érdekében, hogy városunk a legrövidebb időn belül el legyen látva elegendő egészséges ivóvízzel.

Tapasztalataink alapján — folytatta Martinék elvtárs — a gazdasági és termelési folyamatok megoldása nem egyszerű dolog, és nem szűkíthetjük le osupán a gazdásági eszközökre, jóllehet hangsúlyozzuk a terv jelentőségét és funkcióját s jóllehet szükséges lesz a terv tekintélyét és fontosságát rendszeresen szilárdítani. Sokkal hatékonyabban kell egybekapcsolnunk a népgazdaságot a politikával, aktívabban kell fejlesztenünk mindent, amit a „nevelés“ szó magába tömörít. Emellett a nevelőmunkának nem arra a részére gondolok, amely közvetlenül a képesítés fokozásával, a tudományos-műszaki forradalom fejlesztésével stb. kapcsolatos. Az erkölcsi-politikai munkára gondolok itt, amely ha túl is lépi a termelési és az újratermelési folyamat keretét, jelentős tényezőt képvisel a szocialista gazdaság fejlesztésében.

A pártnak, a szakszervezeti és az állami szerveknek is, s érthetően a magasabb szerveknek is, aktívabban kellene támogatni az olyan vezetőket, akik tekintet nélkül személyes népszerűségükre, munkájukra, munkatársaikkal szemben is igényesek, az össztársadalmi érdeket követik, a léhaság ellen harcolnak, megkövetelik a fegyelmet és a rendet. A káder- és személyzeti munkáról szóló határozat értelmében ezeket a vezetőket, akik politikailag és szakmailag is helytálltak, stabilizálnunk és támogatnunk kellene mindazokkal szemben igényes hozzáállásukban, akik eddig nem szokták meg a rendet és a fegyelmet. Teljes mértékben tudatosítjuk, hogy semmilyen gazdasági rendszer nem fejlődhet a párt vezető szerepének érvényesítése nélkül és a párt vezető szerepét pótolni semmi mással nein lehet. Ebből ered a párt- szervezetek helyzeted.

Josef Šimon elvtárs:

1972.

11. 22.

Simon elvtárs felszólalásának első részében jellemezte az ötödik ötéves terv folyamán bekövetkezendő változásokat. A gépipar és a kohászati ipar ötéves tervének legkiemelkedőbb vonása a mélyreható strukturális változás, amikor a gépipari termelés öt év alatt 45 százalékkal emelkedik majd, és a gépek kivitele 64 százalék emelkedést mutat. Gyors ütemben növekszik az egyes gépek mint pl. a textilipari, a bőripari gépek, a tur- bokompresszorok stb. kivitele, ami a termelés fejlődése pillérprogramjainak rohamos emelkedésére támaszkodik. A gépipari termelésnek az ötéves időszak alatt 143 százalékkal, a kohászati termelésnek 125 százalékkal, a gépipari fejlesztési programok előállításának 182 százalékkal, a kohászatnak pedig 150 százalékkal kell emelkednie. Néhány jelentős fejlesztési szakágazatban, mint pl. a számítás- technikával irányított megmunkáló gépek, a számoló, a félvezető és a gyenge áramú technika növekedési üteme három-öt- szerese lesz, mint az 1970-es évben. A fejlesztési szakágazatok biztosításának szükségszerűsége észlelhetően érezteti hatását a beruházási építkezés szerkezetében is. Ennek biztosítása az újonnan megkezdett gépipari építkezések teljes terjedelmének több mint 80 százalékos biztosítására összpontosul, bár a fejlesztési szakmában a termelés az 1975. évben összesen az egész gépipari termelés 30 százaléka lesz.

Míg az egyik részről a fejlesztési pillérprogramokról szóltam azt a gépipari és kohászat szerkezeti változásainak bizonyítására tettem, tudatában vagyok annak, hogy ugyanennek az éremnek a másik oldala a kevésbé perspektív programok korlátozása és a perspektíva nélküli programok felszámolása. A fejlődő szakágazatok számára ezek a programok helyet adnak a beruházásoknak, a munkaerőknek, a termelési helyeknek stb. Ezt egy komplex népgazdasági programként kell megoldanunk, a termelési kooperáció és a gépipari termelés speciali- zálásának útján, a . szocialista gazdasági integráció komplex programjának keretében.

Simon elvtárs felszólalásának további részében a nemzetközi együttműködés egyes problémáival foglalkozott, amelyeket társadalmi ügyként kell megoldani. Azután áttért a termelés hatékonyságának kérdéseire.

Az ötéves tervben kitűzött feladatokat elsősorban a termelés belső hatékonysága gyors emelésének útján kell biztosítanunk. A megoldásnak három alapvető irányzata van: A műszaki fejlesztés hatékonyságának emelése; az anyagi igényesség csökkentése; és az álló alapok nagyobb fokú kihasználása.

A műszaki politika terén a termelési alapban most fokozatosan kidolgozzuk a kiválasztott kohászati és gépipari termelési szakmában végzett kutatás eredményeinek végrehajtó programját, s ennek a kutatási és fejlesztési alapban való távlati biztosítását az ötödik ötéves terv időszakában.

Az irányítás valamennyi fokán bevonjuk a tervbe a kutatási-fejlesztési munkák realizálását, és a tervek útján a termelésben idejekorán megteremtjük a feltételeket az új technika bevezetésére. Az egyes szakmák és gyártmányok műszaki és egyéb paramétereinek értékelése lesz a kiindulási alap, a továbbiakban azonban érvényre jut a gazdasági feltételek rendszeres megteremtése számára az új technika eddiginél nagyobb részesedése a gépipari és kohászati termelésben.

A feldolgozó ágazat további távlati fejlesztésének egyik fontos feltétele a fémekkel való, legnagyobb fokú, célszerű takarékosság. A takarékoskodás szükségszerűségéről tanúskodik elsősorban az a tény, hogy a gépiparban — a hengerelt anyag legnagyobb felhasználójánál — az 1971—1975-ös években 45 százalékos emelkedést mutat a termelés. Ám a hengerelt anyag felhasználása ebben az időszakban csak 26 százalékkal emelkedik. Az 1990-ig összeállított távlati tervben feltételezik, hogy a fémek felhasználása a gépiparban a mai fogyasztásnak a kétszeresére emelkedik, míg a gépipari termelésnek ugyanabban az időszakban a négyszeresére kell emelkednie. A fogyasztás ilyen mérvű csökkenése csak két alapvető előfeltétel teljesítése után válik reálissá: a fémanyag lehető legjobb kihasználása és a felhasználás legnagyobb fokú racionalizálása minden fogyasztónál, valamint a fémanyagok alkalmazóinál és a gépipari termelés szerkezetének megváltozásánál az anyaggal szemben kisebb igényeket támasztó gyártmányok előállításánál.

František Homouz elvtárs:

Engedjék meg, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai gazdasági integrációjáról tegyek néhány megjegyzést, elmefuttatást. Számos gazdasági mérlegelés és

döntés alkalmával megemlítettük, hogy feltételeinkben Csehszlovákiának a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országai gazdaságával való szoros kapcsolata, egyben a szocialista gazdaság integráció fejlesztésében való tevékeny részvétele a népgazdaság további fejlődésének szinte létfontosságú előfeltétele.

Husák elvtárs beszámolójában ez a kérdés az őt megillető helyre került. Benne van a kihangsúlyozott feladatokban is, és ezt figyelembe kell vennünk.

Hiszen tudjuk, hogy a szocialista közösség és az integráció nem véletlenszerű jelenség, hanem objektív irányzat, amely elsősorban azzal adatott, hogy a KGST tagállamai fejlődésének sikeres eredményei ezt a szakaszt szinte megkövetelik. Felhozok néhány adatot, amelyek ezt bizonyítják.

Országaink nemzeti jövedelme az utolsó húsz év alatt több mint 4,3-szorosára emelkedett a fejlett kapitalista államok nemzeti jövedelmének 2,4-szeres emelkedésével szemben. A KGST tagállamainak ipari termelése 20 év alatt majdnem a hétszeresére emelkedett, amíg a fejlett államokban az ipari termelés csak 2,8-szeres emelkedést mutat. Országaink közössége állandó részt vállal a világ ipari termelésében. Ez a rész 1950-ben 18 százalékot jelentett, 1970-ben már majdnem egyharmadára emelkedett. A KGST tagállamainak közössége ezáltal a világ legerősebb ipari közösségévé vált és országainknak az 1971—75. évi ötéves tervei feltételezik az ipari termelés 42—47 százalékos további emelkedését. Legdöntőbb a dinamika, és ez nálunk megvan, beleszámítva a hatékonyságot is, amelyet még megerősít integrációnk komplex programja. Ezt a programot, amint már említettük, tavaly, a KGST 25. ülésszakán fogadták el. Köztársaságunk kormányának munkája és valamennyi intézkedése a XIV. pártkongresszus határozatainak értelmében arra irányul, hogy gazdaságunk céltudatosan bekapcsolódjon a szocialista gazdasági integrációba, az együttműködés felsőbb formájába.

Az integráció értelmezésével és a szocialista gazdálkodás irányítási elveivel összhangban következetesen abból indulunk ki, hogy az integrációs folyamat tervszerűen megy végbe, ezt a kellő intézkedések egész sora és a hatékony, állandó gazdasági eszközök támogatják.

Az intézkedések, amelyeket a kormány az elmúlt év novemberében fogadott el komplex programunk szervezési-tárgyi biztosításának érdekében, és amelyet az idén januárban megvitatott a CSKP Központi Bizottságának elnöksége, konkrét feladatokat tartalmaznak a szövetségi és nemzeti szervek számára. Elveket fogadtak el, amelyeknek célja biztosítani az integrációs folyamatban való részvételünk egységes értelmezését.

A komplex program egyik feladatán keresztül szeretnék rámutatni számos gazdasági probléma összefüggésére, fontosságára, bonyolultságára, igényességére, egyben távlatára és megoldásának szükségszerűségére, jövő szükségleteink és a fejlődés irányzatának szempontjából. Február 9-én, kedden tévé-adás keretében megismerkedtünk a moszkvai energetikai intézet figyelemreméltó eredményeivel. Láthatták az 500 V magasfeszültségű transzformátorok próbáinak eredményeit, amelyek már üzemelnek Donbaszban. Ezenkívül kipróbállak még nagyobb teljesítményű transzformátorokat, 250 V feszültség és a jövőben 900 V, sőt ennél is nagyobb feszültségre. Ez bizonyára örvendetes tény, mely a szovjet tudományos dolgozók és mérnökök sikere.

Itt felmerülhet a kérdés, mi köze van ennek azokhoz a kérdésekhez, amelyeket a KGST keretében a komplex program megvalósításánál oldunk meg. A program harmadik fejezetének 10. részében többek között a következő áll: A tagállamok fontosnak tartják nagyobb mértékben biztosítani a tüzelőanyagipari, energetikai, kohászati és egyéb nyersanyagtermelő ágazatok növekvő szükségleteit. Közös igyekezettel kell elérni az említett ágazatok fejlesztését, mégpedig a tüzelő, az energia és a nyersanyag legracionálisabb és leghatékonyabb kihasználási módszerével. A KGST végrehajtó bizottságának 55. ülésszakán megvitatták az állandó energetikai bizottság beszámolóját, amelyet Nyeporozsni elvtárs, a Szovjetunió energetikai minisztere, az állandó energetikai bizottság elnöke adott elő. A beszámoló egyik része az energetikai berendezések építésének és kihasználásának terjedelmes előrejelzése s ennek megvitatása volt. Miről is volt itt szó lényegében?

Az energetika problémáit előreláthatóan a gőzerőművekről az atomerőművekre való intenzívebb, koordinált átmenettel kell megoldani. Az energetikai toljesítményegységek a jelenlegi átlagos 150—200 megawattos teljesítményekről a 300— 500, sőt 1200 megawattos teljesítményekre emelkedett. Számolnak azzal, hogy az atomreaktorok teljesítménye a mai 440 megawattról 1000 megawattra emelkedik. Ezzel párhuzamosan azonban felmerült a probléma, hogy a nagy teljesítményű energetikai egységekkel egyidőben magas teljesítményű energetikai vonalakat kell építeni. És ezt szolgálják a nagy teljesítményű transzformátorok is, amelyekről az előbb említést tettem. Arról van szó ugyanis, hogy csakis az integrált, párhuzamosan kapcsolt energetikai rendszerrel biztosítható a nemzeti energetikai rendszerek sikeres és hatékony menete. Hogy miért?

Például egy olyan nagy teljesítményi egységnek, mint amilyen pl. egy 500—1000 megawattos teljesítmény, kiesését a jövőben hazai energetikai rendszerünk nem tudná elviselni. Ezzel kapcsolatban több példát említhetnénk, amely az Amerikai Egyesült Államokban a legutóbbi két év alatt bekövetkezett néhány üzemzavar alkalmával történt. Ezért fogjuk tökéletesíteni a meglevő, hangsúlyozom, a meglevő átkapcsoló energetikai rendszert, s ezzel párhuzamosan építjük az igazi integrált energetikai rendszert is, amelyben a KGST tagállamainak valamennyi energetikai forrásai az optimális teljesítmény és kihasználás szempontjai alapján termelhetnének. Ez azt jelenti, hogy ebbe az átkapcsolt energetikai rendszerbe csakis az előzőleg megvitatott, jóváhagyott harmonogram szerint kapcsolódhatunk be. És ez olyan távlat, amely megérdemli, hogy küzdjünk érte.

Tudatosítanunk kell emellett azt a tényt, hogy a Szovjetunió energetikai rendszerének hatékony segítsége nélkül elképzelhetetlen lenne az energetikai rendszer párhuzamosan átkapcsolt realizálása.

Mire mutat rá ez a minden helyett felhozott példa? A korszerű ipar sokoldalú szükséglete meghaladja az egyes országok és bármelyik ország lehetőségeit és erőit. A szocialista gazdasági integráció az egyetlen út, amelyen leküzdhető az ellentét aközött, ami a korszerű termelési erők, a világ tudományos-műszaki forradalma által befolyásolt fejlesztés és az egyes nemzeti gazdaságok lehetőségei megkövetelnek, például amint azt a párhuzamosan átkapcsolt integrált energetikai rendszerek megoldásánál említettük.

Ilamouz elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, hogy tudatában vagyunk annak, miszerint csakis a korszerű energetikai alapvető és kisegítő berendezés bekapcsolására kidolgozott javaslat, a haladó és műszakigazdasági paraméterek a magas fokú megbízhatósággal és irányítással a teljes automati- záció kihasználásával párhuzamosan érvényesülhet kellő módon a KGST keretében.

Véleményem szerint először is az integrációs téren kifejtett munkánk legyen célzatos és távlati. Az előrejelzések valamennyi mérlegelésünk szerves részeként nem válhatnak csupán a népszerű viták ügyévé, hanem azok kötelezővé válnak

a vállalati és vállalaton kívüli irányítás valamennyi fokozatán végzett munkában.

Másodszor — a komplex eljárás koordinációt követel, amelyet már a termelés megelőző szakaszokon kifejtett kooperáció és specializáció biztosít. Ennek alapja a koordinált tudományos-műszaki kutatás legyen, amelyet a saját termelési folyamatokban kell végrehajtani és amely befolyásolja majd a KGST tagállamai koordinált beruházási építkezését. A termelésben végrehajtott tulajdonképpeni koordináció és specializáció gyakorlatilag a termelést megelőző szakaszokban megvalósított koordináció következménye lesz.

Ezt az egész előzetes komplex tevékenységet betetőzik a kiviteli és behozatali szállítmányok.

Harmadszor — a szocialista integráció megvalósításában kifejtett tevékenység váljon szerves részévé az összes tervezési munkálatoknak a vállalati és a vállalaton belüli fokozatokon, elsősorban a középtávú és távlati terveknél és ugyancsak az évi rövid lejáratú realizációs terveknél.

Negyedszer — a tanácskozások alkalmával abból kell kiindulni, hogy a megoldás alatt álló fejlesztési lehetőségek jellege lényegében mindig sokoldalú. Ez megköveteli, hogy kihasználják a hatékonyságuk szerint megválasztott valameny- nyi lehető formákat.

Ötödször — valamennyi tanácskozás alkalmával biztosítva legyen az eljárás egysége. A program terjedelme megköveteli a vállalati szféra széles körű, közvetlen részvételét. A központi szervek az ilyen terjedelmes programot nem biztosíthatják sem tárgyi, sem komplex szempontból, ám az egységet és a taktikát világosan keil kitűzniük, s ez kötelező legyen valamennyi tanácskozó szerv számára. Nem engedhetjük meg — mint az gyakran előfordul — hogy a részleges nagy vállalati szempontot az országos érdekek fölé helyezzék. Ezért mindnyájunknak egységesen, egységes elvek szerint kell eljárniuk, ezeket az elveket ki kell dolgoznunk és biztosítanunk kell, mégpedig haladéktalanul és mielőbb. Ha pedig bárki, bármilyen színvonalon, bármilyen szükségben megbontja az utasítást és a fegyelmet, akkor ebből le kell vonni a szigorú következményeket.

Hatodszor — a szocialista gazdasági integráció ne csupán a tervezési hivatalok dolgozói, hanem valamennyi gazdasági vállalati dolgozó, minisztérium, tudományos-műszaki vállalat, intézet és valamennyi további intézmény és szervezet munkájának szerves részévé váljék.

Az általunk kidolgozott egységes stratégia megköveteli, hogy azzal a lehető legtöbij ember ismerkedjék meg. Nem szabad itt megfeledkeznünk a hatékony propagandáról és agi- tációról. Ezért a CSKP Központi Bizottságának titkársága tavaly októberben jóváhagyta az alapelveket és intézkedéseket a gazdasági integráció kérdéseinek népszerűsítése és propaga- lása számára, ami fontos eszköze a gondolkodásmód egyesítésénél, az egységes stratégia egységes taktikájának magyarázásánál és egyben biztosításánál.

A komplex program feltétlenül olyan koncepciót felent, amely ugyan nem ígér semmilyen hirtelen változásokat, fordulatokat, de a következetes biztosítás mellett reális és komoly. Ebben rejlik magatartásunk értelme is, amelyet választottunk, és amely azon alapszik, hogy a szocialista nemzetközi-gazdasági integráció lehetőségeinek érvényesítése elválaszthatatlanul és szerves részvé válik minden gazdasági törekvésnek, minden előrejelző tevékenységnek, a középtávú és távlati tervezésnek, a népgazdaság tervszerű irányítási rendszere tökéletesítésére irányuló minden igyekezetnek. Szélesebb politikai megfogalmazásban ez ugyancsak megfelel az integráció internacionalista küldetésének, amely nem csupán gazdasági, hanem mélyrehatóan társadalmi folyamat. <