Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

ifjú kora óta Otyepka László elvtárs már huszonhat éve dolgo­zik a komárnói (Komárom) Steiner Gábor hajógyár­ban. Jelenleg a minőségi ellenőrző osztály munka­társa. Felesége, Irma asz- šzony huszonegy éve ke­rült a vállalathoz. Jelen­leg a szociális osztály dol­gozója. Mindez azonban kevés adat ahhoz, hogy va­laki igazán megismerje őket, hisz többet jelent ket­tőjük életútja. Tizenegy gyermekes, szegény családból szárma­zik Otyepka elvtárs. Egy­szobás lakásban lakott szü­leivel valamikor, s így na­gyon hamar megértette, hogy kikkel kell harcol­nia, küzdenie a jobb éle­tért. Már fiatalon a PTE tagjai között szerepelt. Vö­rös cserkész volt. Rendsze­resen részt vett a Vörös Sportnapokon. Egy hason­ló, Trnaván (Nagyszombat) megrendezésre kerülő sportversenyre öt társá­val gyalog indult el, hisz abban az időben még úti­költségre sem jutott a munkásversenyzőknek. Szinte pihenő nélkül állt rajthoz. Mégis eredményt ért el. A komárnói (Komá­rom) kommunisták már fiatalon maguk közé fo­gadták. És ő kivette ré­szét a politikai munkából is. Feleségével együtt még a nyilas rémuralom idején is részt vett a földalatti mozgalomban. Az Otyepka házaspár a második világháború után sem vonult „pihenőbe“. Az első munkásőrők, az első milicisták sorai között mindketten ott voltak. El­mondható róluk, hogy azok közé az emberek közé tar­toznak, akik ifjú koruk óta segítőkészen, önfeláldozó- an, fáradságot nem ismer­ve vesznek részt szocialis­ta hazánk építésében. Morovics Lajos Akarata győzött Derék, magas, erős em­ber id. Balogh Imre, a ko­márnói (Komárom) hajó­gyár anyagbeszerző osz­tályának dolgozója. 51 éves és három felnőtt gyermek édesapja. Már unokái is vannak. Alig akad a vá­rosban olyan ember, aki ne ismerné, hisz erős aka­ratát mindenki tiszteli. Arról van szó, hogy 27 évvel ezelőtt egy szeren­csétlenség folyamán jobb karját amputálták, mert különben még az életét is elvesztette volna. Amikor felgyógyult nehéz volt... Nagyon nehéz, de akarata győzött. Megtanult balkéz­zel írni. Sőt, rajzolni és festegetni is. Néhány ké­pe olyan jól sikerült, hogy más ember olyat még jobb­kézzel sem tud alkotni. Társai néha segíteni sze­retnének neki. .. Nem en­gedi, mert ő egy kézzel mindarra képes, melyet mások csak két kézzel tud­nak elvégezni! Ezt nem csak az bizonyítja, hogy kedves időtöltése a rajzol­gatás, a festegetés, hanem az is, hogy nyaranként ő maga kezeli és kormá­nyozza motorcsónakját. Boncsek László Májusban átadják Nagyon hiányolták már a kultúrházat Ipelské ÚTany (Ipolyfödémes) lakosai. De hamarosan ez a problémá­juk is megoldódik, mert májusra tervezik az új kultúr­ház átadását. Az emeletes épület 800 000 koronába ke­rül. A nagytermen kívül itt nyer majd elhelyezést a klubhelyiség, a moziterem, a könyvtár és az olvasóte­rem, valamint a hnb irodája is. A falu lakossága eddig 240 000 korona értékű munkát végzett brigádmunka ke­retében az építkezésnél. Szívesen tették, mert tudják: nekik épül, értük épül. Csáky Károly Felújult Aihióta felépítették Okoč (Ekecs) községben a kul­túrházat, felújult a mű­kedvelő színjátszás. Leg­utóbb Tóth Miklós „Kutya­szorító“ című vígjátékát mutatták be a színjátszók. Most a környező falvakat látogatják műsorukkal. Nem ez első sikerük, már több színdarabot bemutat­tak az utóbbi időben. A kultúrotthon vezetője, Nagy Károly elvtárs szíve­sen foglalkozik a fiatalok­kal és ügyes rendező. A műkedvelő színjátszók kö­zül pedig Köles Anna, László Aranka, Nagy Má­ria, Rasztgyörgy Ágnes, Nagy Péter és Kiss Vendel lelkesen támogatják mun­káját. Lukovics Györgyi Példa az unokáknak Tavaly alakították meg Nová Stráž (örsújfalu) községben a Rokkantak Szövetségének helyi szer­vezetét néhány nyugdíjas tevékenysége nyomán. Je­lenleg 56 tagja van a szer­vezetnek, és nem sokkal kevesebben várják felvé­telüket. Kántor elvtárs, a szervezet elnöke remény­kedve tekint előre, mert a tagság egyetértését fe­jezte ki az évi munkaterv feladatainak teljesítésére vonatkozólag. Pedig a ta­gok tavaly is derekasan kivették részüket a mun­kából. Mindjárt a szervezet megalakulása után csopor­tosan faluszépítési munká­ba kezdtek. Annak ellené­re, hogy régebben néhá- nyan kinevették azokat a Jóakaratú bácsikat, néni­ket, akik egyénileg elin­dultak, hogy rendbe tegyék a gyomos falusi parkot. Magyarországi kirándulást is szerveztek. A szervezet tagjai a választási munká­latokból is kivették részü­ket. Meg is választották két tagjukat a nemzeti bi­zottság képviselőjének. Ok most már magasabb szin­ten foglalkozhatnak a ta­gok problémáival. Bizo­nyos tehát, hogy a szer­vezet ez idei munkaterve megvalósul. Ugyanakkor sajnálatra méltó jelenség a fiatalok körében tapasztalható pasz- szivitás. Nem érdeklődnek a SZISZ munkája, célkitű­zései iránt. Gogola Frigyes Gyorsan és jól A TATRASMALT vállalat plešiveci (Pelsőc) üzemében Berdych Erzsébet, aki felvételünkön forrasztás közben látható, kiváló munkasikert ért el. Egy műszak alatt 1300 darab rocskát forrasztott össze. Teljesítménye ki­váló. Gyorsan és jól dolgozik Berdych Erzsébet forrasz- tőnő. Munkáját méltán illeti dicséret. t Sesztina Iván Naponta tízezer Hét csarnokban 30 ezer baromfit nevelnek Nitra (Nyit- ra) mellett, a jároki farmon a szövetkezeti keltetőállo­más dolgozói. Naponta tízezer tojást gyűjtenek össze. Ezeket osztályozzák és csomagolják. Egy gondozónő, mint a felvételünkön is látható Lehoťáková Hedviga, egy műszak alatt 2500 darabot gyűjt össze. A tojásokat gon­dos válogatás, minősítés és ellenőrzés után küldik a kel­tetőbe. Matis Pál Kedves vendég A leningrádi 178. számú iskola képviseletében Vla­gyimir Petrovics Gibrasov elvtárs a Šintavai (Sinta- va) Kilencéves Alapiskola tanítói és diákjai közé lá­togatott. Néhány napig az iskola vendége volt. A diá­kok számtalan kérdést tet­tek »fel: Milyen a szovjet diákok élete? Hogyan küz­döttek a háború alatt a le- ningrádiak? Milyen műem­lékei, érdekességei vannak a városnaTc? Hogyan fejlő­dik napjainkban a hős vá­ros? Gibrasov elvtárs min­den kérdésre megfelelt. És nagyon kellemesen megle­pődött, amikor bemutatták a tiszteletére összeállított műsort. Köszönetül beírta nevét az iskola krónikájá­ba. Csóka István A kertészkedő író A magyar'regényírók ko­szorús fejedelme, Jókai Mór szintén a kertkedve­lők közé tartozott. A hajda­ni Svábhegyen, a mostani budapesti Szabadsághe­gyen, valóságos „mini-gaz­daság“ vette körül. Haj­nali négykor már rend­szerint a kertjében tevé­kenykedett. És nem feled­kezett el megfigyeléseinek feljegyzéséről sem. Éppen most múlt 75 esztendeje, hogy nyolcvan lapos, fű­zött könyvecskét jelente­tett meg erről, saját kia­dásban. Külön érdekessége a könyvecskének, hogy a szerző ezen még tudomá­nyos rangját is neve elé jegyezte: Dr. Jókai Mór. Ezzel a művel minded­dig kevesen foglalkoztak. Még a Magyar Irodalmi Lexikon sem említi, pedig a „Kertészetgazdászati jegyzetek“ című munka nem jelentéktelen. A ked­ves humorral, alapos rész­letességgel, világos és közérthető stílusban meg­írt könyvecske elsősorban a szőlőművelésről, a be­tegségek elleni védekezés­ről, az úgynevezett fafúró férgekről szól. Kanizsa István Hétezer jelvény Dzicky Ferenc már több­ször bemutatta jelvény­gyűjteményét a komárnói (Komárom) fiataloknak. 1964 óta foglalkozik a jel­vények gyűjtésével. Egy­szerűen kedve támadt a gyűjtésre, s ma már több mint hétezer darab sora­kozik, szépen, tematikai­lag elrendezve gyűjtemé­nyében. Csak az üzemek és sportklubok jelvényeit, valamint kulturális temati­kájú jelvényeket gyűjt. Becses darabja gyűjtemé­nyének a helyi dalárda 1863-ban készített jelvé­nye. Gyűjtési módszere meg­fontolt. Hazánk valameny- nyi jelvénygyűjtő klubjá­val levelező kapcsolatot tart. De külföldi, német, lengyel, holland és kana­dai gyűjtőkkel is levelez. Tagja a jelvénygyűjtők országos klubjának, mely­nek székhelye Jablonec nad Nisou. És ha Prágában jár, feltétlenül felkeresi a Dom kuriozít áruházat, mert véleménye szerint ez valóságos kincsesbánya a jelvénygyűjtők számára. Bende István A tények beszélnek helyette Nagyon szerény, de lel­kiismeretes, megbízható dolgozó Csémy István elv­társ, a Dunajská Streda-i Járási Építővállalat Calovói (Nagymegyer) részlegé­nek egyik mestere. Közis­mert szerénysége miatt szinte lehetetlen tőle, ma­gától megtudni valamit munkájáról. Ám a tények beszélnek helyette is. A vállalatnál 23 éve dol­gozik. Előbb mint kőmű­ves, most mint egy 24 ta­gú szocialista munkabri­gád mestere. A múlt évben munkabrigádja kétszer is versenyt nyert. Mégpedig az első, és a harmadik ne­gyedévben. A legutóbbi vá­lasztások során a közmeg­becsülés nyomán a kerü­leti nemzeti bizottság ta­nácsába is megválasztották. Méri Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom