Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-20 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó
Cts Li a kórházba megyek, mindig szorongást ér- ** zek. Amolyan tudat alatti félelemérzés ez, mely akkor is motoz az ember idegein, ha a rákok, fekélyek, látható és láthatatlan sebek, műtők és bonctermek közelében nem betegként jár, hanem az újságírói kötelesség hozta ide. A košicei Egyetemi Klinika hatalmas udvarán téli álmukban is dideregnek az út menti fák. Az ablakokon ezer fényszilánkra törik a januári napsugár, fény ragyogja be az egymástól nagy távolságra eső épületeket, de a hőmérő higanyszála mélyen a nulla alá rejtőzött. Vastag takarókba bugyolált beteget tolnak el mellettem. Jóformán csak a szeme látszik ki. Élénk, érdeklődő, reménykedő szempár. Míg az első számú belgyógyászati részleget keresem, megpróbálom kitalálni a gondolatait. Felesége, családja járhat az eszében? Félbeszakadt munkája? Ki tudja. Könyörtelen a betegség, áthúzza az emberek terveit. Balra fordulnak a beteggel, a sebészetre viszik ... Ha nem tudnám, hogy kórházban vagyok, ha nem kellene kitérnem a jövő-menő mentőautók elől, azt hinném, hogy egy rendezett város központjában járok. Az útelágazásoknál figyelmeztető, tiltó vagy útirányt megszabó forgalmi táblákat, kijelölt parkolóhelyeket látok. Hát igen, Ke- let-Szlovákia metropolisának ekkora kórháza van. A híres katonakórházon és a vasútállomás közelében levő pszichiátrián kívül ez a hatalmas Egyetemi Klinika őrködik az emberek egészsége felett. S hogy e nemes küldetését még jobban betölthesse, első számú belgyógyászati részlegén egy olyan művesét helyeztek üzembe, melyből eddig csak egy működött hazánk egész területén — Hradec Královéban. Művese A laikus nyilván arra gondol, kitaláltak egy olyan szerkezetet, melyet a gerincoszlop két oldalán, ágyéktájon, a hasüreg mögött az ökölnyt nagyságú, babszem alakú vese helyett „beültetnek“ a vesebetegek testébe, s azok úgy hordozzák a szervezetükben, mint egy fémből készült műfogat, vagy művégtagot! Ez az, amiben mélységesen tévednek! Az emberi test életműködését szabályozó szervek munkája olyan magas színvonalú és tökéletes, hogy azok művi úton történő helyettesítése csak az eredetinél jóval nagyobb gépekkel, szerkezetekkel oldható meg, de korántsem olyan „üzembiztosán“, mint ahogyan a valódi szerv működik. A Košicén üzembe helyezett berendezés — mely művi úton választja ki a vizeletet és a szervezetre káros anyagokat a vérből — a már említett ökölnyi nagyságot magasan túllépi és — különösebb túlzás nélkül — egy vegyi üzemhez hasonló. Még most is borsózik a hátam, ha dr. Miroslav Mydlík egyetemi tanársegéd a művesét szakmailag meghatározó első mondatára gondolok: „chronická simultánna he- modialíza...“ Mondanom sem kell, hogy udvariasan tolmácsot kértem, aki orvos lévén — átsegített a fél méter hosszúságú latin szakkifejezések labirintusán. Hát kérem, Mydlík doktor, az orvostudományok kandidátusa erről a Szlovákia területén egyedülálló berendezésről a következőket mondotta: — A művese — melyet a Győzelmes Február nevet viselő Őkoda-művekben állítottak elő — lehetővé teszi a különféle káros, idült vesebetegségek gyógyítását. Egy félig áteresztő hártyán kiválasztja a vérből a vizeletet, az alapanyagcsere káros termékeit és mindazokat a szervezetre káros anyagokat, melyek a vérbe jutnak. Használjuk vesehámgvulladásnál, vesegyulladásnál, idült gennyes vesemedence-gyulladásnál, veseelégtelenség esetén. A művese alkalmazásával hónapokig — esetleg évekig — kiszűrjük a vérből a szervezet káros melléktermékeit. Addig alkalmazzuk, míg a beteg veséje gyógyulás után ezt a bonyolult műveletet nem tudja elvégezni, vagy míg a technika nem teszi lehetővé a veseátültetést. Mydlík doktor mindezt olvan egyszerűen és természetesen mondotta el, mintha arról beszélt volna, hogv kint fúl a szél, de lehet, hogy később eláll. Csodálatos az a celofán szűrőberendezés, mellyel a művese dolgozik. A szervezetből kifelé átenged mindent ívért, szennyeződést), visszafelé azonban már — egy 16 veséhez hasonlóan — csak a tiszta vért engedi. — Ezzel a vesével kezeljük azokat a betegeket, akiknek a szervezetében — főleg vesebetegség következtében — csökken a szervezetre káros hatást gyakorló anyagok kiválasztása és a vizeletbe való juttatása — mondla az első számú belgyógyászati klinika orvosa, dr Štefan Košlík. Majd hozzáteszi: Előfordul azonban, hogy a vese hirtelen megszűnik működni. Ezeket akút eseteknek nevezzük. Ilyenkor az angol gyártmányú TRAVENOL művesét használjuk. Ez a szerkezet addig helyettesíti a vesét, míg a veseműködést hirtelen megbénító anyagokat kiválasztjuk a szervezetből, és a vese normálisan működik tovább. A Travenol főleg mérgezések esetén nyújt jó szolgálatot. A mai modern gyógyászat elképzelhetetlen lenne laboratórium nélkül. Ezeken ‘ a munkahelyeken rendkívül képzett, sokoldalú szakemberek dolgoznak. Emberek a háttérben — így is jellemezhetnénk munkájukat. Félreértés ne essék, nincsenek háttérbe szorítva, csak nem ők végzik el a „látványosabb“ munkákat, hanem szorgalmas vizsgálással olyan adatokat gyűjtenek össze, melyek irányadóul szolgálnak az operatív orvosi beavatkozásokhoz. Művesét sem lehetne alkalmazni előzetes laboratóriumi kivizsgálás és az ott nyert adatok nélkül. Erről a munkáról a művese- részleg laboratóriumának vezetője, Katarína Der- zsiová mérnöknő a következőket mondotta: — A művese alkalmazása előtt szükséges megállapítani a szervezet restnitrogén tartalmát, mert enélkül nem mutathatók ki a sav-bázis-eg,yensúly értékei. A vesebetegeknél emelkedik a restnitrogén. Laboratóriumunkban — a nyert adatok alapján — határozzuk meg a dializációs folyadék összetételét. 900 literes tartályban tárolják ezt a folyadékot, mely 870 liter vizet és 30 liter kon- centrátumot tartalmaz. A dializációs folyadékot a művesékbe vezetik, melyekből minden beteg ágyánál egyet helyeznek el. A laboratóriumi munka nagy precizitást és megbízható embereket igényel. Eddig sok szó esett a műveséről, több olyan fogalomról, mellyel néhány olvasónk talán először találkozott életében. Nos, megpróbáljuk most — az eddigi ismeretek alapján — kitölteni a hézagokat. A művese az élő ember vérével és a már említett 900 liter folyadékkal dolgozik. Két nagy tartályban keverik a folyadékot (dializációs folyadék). A vért szivattyú segítségével egy recir- kulátorba (visszakeringést eszközlő szerkezet) vezetik, melyben egy forgórész állandó keverése mellett a dializációs alapfolyadékkal átöblítik. Ha valamelyik cső (van belőlük jócskán) meghibásodik, a folyadék vörös színűvé válik. Ekkor a szivattyú automatikusan kikapcsol. Amikor az üzemzavart eltávolítják, a művese működik tovább. Ez a szenzációs berendezés kizárja a különféle alkalmi megoldásokat, melyeket üzembehelyezése előtt kisebb-nagyobb sikerrel használtak. Korábban említettük, hogy a vesebetegeknél a vérben maradnak azok a különféle szennyezettségek, hulladékanyagok, melyek a szervezet működése következtében felgyülemlenek. A művese ezeket kiválasztja. Vannak azonban olyan hibásan működő vesék is, melyek viszont olyan anyagokat is a vizeletbe juttatnak, melyekre nagy szüksége lenne a szervezetnek (fehérjék). Az ilyen betegek legyengülnek. Nos, a művese ezeket az anyagokat a visszakeringésnél visszajuttatja a szervezetbe. Előfordulnak olyan esetek is, hogy a vesét csak teljes „kiiktatással“ lehet gyógyítani. Míg nem volt művese, nem lehetett pl. veseöblítést végezni. — A berendezés lehetővé teszi egyszerre több beteg kezelését egy hét folyamán — mondja dr. Miroslav Mydlík. A betegek hetente egyszer vagv kétszer vehetik igénybe a művesét. Főleg a keletszlovákiai betegeket kezeljük ezzel a berendezéssel, mert nagyobb távolságokról nem tudnak hetente ide utazni a páciensek. Míg a magnetofon szorgalmasan jegyezte az elmondottakat, megérkezett dr. Mikulás Taká č docens, az első számú klinika osztályvezető főorvosa. Személyesen mutatta meg a művesét, elmagyarázta, honnan indul, merre halad a dializációs folyadék, közösen tekintettük meg azt a vezérlőtermet, ahol a művese alkalmazásánál a főnővér műszerek segítségével ellenőrzi a gépek működését. A műszerek „mindent tudnak“ és fény-, valamint hangszignalizációval figyelmeztetnek az esetleges üzemzavarra. — Az osztályon a tervek szerint 11 nővérnek kellene dolgoznia, de jelenleg csak heten vannak — mondotta Mikulás Takáč docens. Az itt dolgozó orvosok készítik elő a betegeket a dialízisre. A művese beszerelése óriási jelentőségű és új fejezetet nyit a gyógyászatban. A berendezés iránt nyilván sokan érdeklődnek majd. Az osztály dolgozói a belgyógyászokkal való együttműködés alapján jelölik ki azokat a betegeket, akiknek a gyógyításához a most üzembe helyezett művese szükséges. Ezzel a módszerrel elkerülhetjük annak lehetőségét, hogy esetleg nagy távolságokról olyan betegeket szállítsanak klinikánkra, akiknek nincs szükségük művesekezelésre. Takáé docens még elmondotta, hogy a művese kiszolgálásával foglalkozó kollektíva versenyez a Szocialista munkabrigád cím elnyeréséért, hogy valamennyien hívei az új gyógymódok alkalmazásának, és igyekeznek a jót még tovább javítani. A košicei Egyetemi Klinikán rendkívül sokrétű munkát végeznek, ugyanakkor komoly problémákkal is küzdenek. A kórháznak például két belgyógyászati részlege van, de mindössze 200 ágy áll a betegek • rendelkezésére. Az orvosok a gyógyításon kívül orvosképzéssel is foglalkoznak. A felettes szervek ismerik a problémákat és igyekeznek segíteni. Az új művesét is a pártszervek, a kerületi nemzeti bizottság és a területi egészség- ügyi intézet vezetőségének hatékony közreműködésével kapták. A korszerű berendezések könnyítik és gyorsítják is a munkát, lényeges javulás azonban csak az új egyetemi klinika megnyitása után várható. Hogy ezzel kapcsolatban milyenek a kilátások? öt vagy talán nyolc év is beletelik, mire elkészül. Addig nap, mint nap valóságos harcot keil folytatniuk minden kórházi ágyért. Pontosan és gyorsan kell dolgozniuk. Dr. Pavol Melničák főorvos vezetésével a kórházba szállított beteg diagnózisának minél gyorsabban történő felállítására törekednek. Ez képezi a gyors gyógyítás alapját. No és természetesen az az egyedülálló óriási technika, mellyel az osztályt felszerelték. Korán reggel sokan szálltak ki a 16-os autóbuszból a kórház előtt. Félénken tájékozódtak az óriási labirintusban. Szív-, tüdő-, vese-, gége-, torok-, gyomorbetegek százai fordulnak meg naponta itt. — Mindenkinek megvan a maga keresztje — mondotta egy idős néni egy gipszpólyába bugyolált lábú, bottal botorkáló fiatalembernek. De ne féljen semmit, áldott jó emberek az itteni doktorok, egy-kettőre meggyógyítják, meglátja. Én az ősszel... A látottak, hallottak alapján igazat adok a néninek: jó emberek az Egyetemi Klinikán dolgozó orvosok. És még ki is egészítem: jó szakemberek. Takáč, Mydlík, Melničák, Košlík, Gajová doktorokat sikerült megismernem. Számukra a munkanap nem ér véget, amikor a klinikán levetik a fehér köpenyt és hazamennek. Szobáikban késő éjjelig ég a lámpa. Az új művese beszerelése ugyanis nemcsak örömöt, de felelősséget is jelent. Szak- irodalmat tanulmányoznak, a bonyolult gépezet további kihasználásának lehetőségein töprengenek. Szolgáljon ez azok megnyugtatására, akik szorongó érzéssel lépnek be a klinikára. Gondoljanak arra, a tudomány és technika érettük, miattuk fejlődik, hogy minél gyorsabban gyógyultan és örömmel távozhassanak. Ehhez járul hozzá az úi művese is, amelv már több, mint egy hónapja működik. KOMLÖSI LAJOS Minden betegnek külön csővezetéke van. Minden ágy niellett műszerek örködnek: az életfontosságú gép biztonságosan működik-e? & mmpi *
