Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

f* S § *2- '-y • f u ■ m £ ŕ I

Segédanyag a partoktatashoz

A káderpolitika és a kádermunka ** mindig a párt tevékenységének alappillérei közé tartozott. A párt a burzsoázia, a kizsákmányolás és a politikai elnyomás elleni harcban mindig a bevált hivatásos forradalmárokra, az áldozatkész pártaktívára támaszkodott, amely szoros kapcsolatban állt a dolgozók tömegeivel. Az illegalitásban, a fasizmus elleni harcban végzett munka fokozott igényeket támasztott a párt vezetőinek kiválasztásával szemben. Ezek a káderek veszélyes és felelősségteljes feladatokat teljesítettek rendkívül nehéz körülmények között.

A felszabadulás, de különösen 1948 februárja után, amikor a párt végleg győzött a burzsoázia fölött és a szocializmust építő társadalom vezető erője lett, megnőtt a párt felelőssége a káderpolitikáért az államapparátusban, a gazdaságban, a társadalmi szervezetekben, és a társadalom életének más szakaszain. A párt 50 éves történelme a tanulságok gazdag forrása a káderpolitika és a kádermunka terén is. Azt bizonyítja, hogy csakis a politikai szervező munka, valamint az ideológiai és kádermunka szoros kapcsolata biztosítja, hogy a munkásosztály élcsapata — a kommunista párt — teljesíteni tudja történelmi feladatát. A káderpolitikában és a mindennapi rendszeres kádermunkában a figyelem gyengülése következtében gyengül a párt akcióképessége és társadalmi vezető szerepe.

A káderek döntenek

Pártunk történelme, valamint a testvéri kommunista és munkáspártok, elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártjának történelme újból és újból arra emlékeztet, hogy a párt programja sehol sem valósult meg ideológiai, szervezeti és káderelőkészületek nélkül. A programot a marxizmus—leninizmushoz és a párthoz hű, politikailag fejlett, szakmailag képzett, jellembelileg szilárd emberek valósítják meg, akik fegyelmezetten teljesítik a feladatokat és egyúttal megnyerik társaikat a párt politikájának támogatására. Lenin már a párt létezésének első éveiben rámutatott a káderpolitika jelentőségére. Azt mondta, hogy a történelemben egy osztály sem jutott hatalomra anélkül, hogy ne emelte volna ki soraiból politikai vezetőit, akik szervezni és irányítani tudták a mozgalmat.

A CSKP fennállása óta ismerte ezeket a gondolatokat. így pl. 1964-ben a CSKP Központi Bizottsága határozatot fogadott el a kádermunkáról, amely összefoglalja a tapasztalatokat erről a területről. Hogyan lehetséges, hogy a helyes határozatok ellenére hibák és fogyatékosságok is előfordultak a kádermunkában? Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a helyes határozatok megvalósításában nem voltak következetesek, előfordult bizonyos ösztönösség, véletlenszerűség, nem értékelték kellőképpen a politikai és osztályszempontokat, túlbecsülték a szakmai kritériumokat, és nemcsak 1968-ban, hanem bizonyos fokig néhány évvel ezelőtt is. Az említett időszakban ingatagok, sőt re- vizionisták, jobboldali opportunisták, egységbontók, a szocializmus ellenségei is fontos funkciókba kerültek, pl. a tömegtájékoztatási eszközökben. 1968 és 1969 a káderek fejlettségének, hűségének és szilárdságának nagy erőpróbája volt.

„A párt és a társadalom a CSKP XIII. kongresszusa utáni válságos fejlődésének tanulságai“ a káderpolitika és kádermunka területén is nagy tanulságot jelent. A pártnak a CSKP XIII. kongresszusa utáni tevékenységéről és a társadalom fejlődéséről a CSKP XIV. kongresszusán Gustáv Hu- sák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára által előadott beszámoló többek között megállapította: „A revizionista és egységbontó erők elleni harc alapvető része volt a párt marxista— leninista jellegének felújítására kifejtett törekvés. A központi bizottságtól egészen az alapszervezetekig fontos káderváltozásokat kellett végrehajtani, le kellett váltani a funkciókból mindazokat, akik elárulták a párt marxista—leninista elveit, ellenséges pozíciókon álltak és a válságos években súlyosan megkárosították a párt érdekeit. A párttagok több mint egyötöde nem kapott új tagkönyvet a tagkönyvcsere során

A párton belül végbement differenciálódás, a párt megtisztítása és a párt egészséges magvának aktív részvétele a konszolidálási folyamatban, olyan tényező volt, amely megszilárdította a pártaktívát, fokozta a párt akcióképességét és kialakította a feltételeket a jobboldali és revizionista erők végleges vereségéhez. A párt szilárd ideológiai és szervezeti egysége, amely megnyilvánult a XIV. kongresszuson, a kongresszus előtti időszakban és a választások eredményében, biztosítja fejlett szocialista társadalmunk további haladását. A CSKP XIV. kongresszusa által kitűzött feladatok megoldásának egyik feltétele, hogy a mindennapi kádermunkában következetesen marxista—leninista káderpolitikát folytassunk.

A CSKP XIV. kongresszusa nagy figyelmet szentelt a káderpolitika kérdéseinek. Mivel a XIV. kongresszus határozatai kötelezőek munkánkban, idézzük a határozatnak a kádermunkára vonatkozó szakaszát: „A párt politikai irányvonalának sikeréről a káderek helyes kiválasztása, jó felkészítése és ésszerű elhelyezése dönt. Ezért a kongresszus a pártszervek és szervezetek kötelességévé teszi, hogy szenteljenek rendkívül nagy figyelmet a káderpolitikának.“

A kádermunkában a lenini osztályhűségből, a kommunista elvhűségből, a szilárd erkölcsi tulajdonságokból, a párthoz való hűségből, a néppel való szoros szövetségből, a politikai és szakképzettség növelésére kifejtett törekvésből, a szocializmus javára végzett munkában tanúsított áldozat- készségből kell kiindulni. A párt a kádermunkában a politikai szempontot nem csupán a párttagsággal kapcsolja össze. Hazánkban minden szocializmushoz hű polgárnak lehetősége nyílik arra, hogy személyesen és társadalmi szempontból is érvényesítse képességeit, munkája eredményeit és politikai elkötelezettségét.

Új feladatok — fokozott igény

A káderek kiapadhatatlan forrása a munkások, szövetkezeti parasztok, többi dolgozók, nők és fiatalok tömege. A párt bátran kiemeli a politikai munkában jártas és felkészült^ embereket, elsősorban fiatalokat. Felelősségteljes feladatokat bíz rájuk, törődik állandó politikai és szakmabeli fejlődésükkel. Érzékenyen viszonyul az idős bevált káderekhez, tapasztalataikat és ismereteiket összekapcsolja a fiatalok lelkesedésével.

A CSKP továbbra is támogatni fogja a vezető dolgozók tekintélyét, bizalommal és egyúttal fokozott igényességgel viszonyul hozzájuk. Elsősorban a társadalom javára végzett munkájuk eredménye alapján és aszerint értékeli őket, milyen felelősség- teljesen, határozottan vezetik a rájuk bízott kollektívákat az új feladatok teljesítésében. Az irányító munka egyik döntő feltételének tartjuk azt a képességet, hogy dolgozni tudjanak az emberekkel és meg tudják őket nyerni a CSKP politikájának támogatására. A párt nem tűri el a fennhé- jázás megnyilvánulásait, a bürokratikus adminisztrálást, a felelőtlenséget és elvtelenséget. Nem maradhatnak funkciókban azok. akik nem tanúsítanak kellő politiKai érettséget és nem tudnak megbirkózni a feladatokkal.

A kongresszus értékelte a pártapparátus hozzájárulását az eredmények eléréséhez. A párt nem engedi meg, hogy lebecsüljék az apparátus jelentőségét és egyre nagyobb igényeket támaszt munkájával szemben.

A káderek stabilizálására kifejtett törekvés kedvező légkört teremt az alkotó tevékenységhez és az emberek szakképzettségének állandó növeléséhez. A káderpoltikában előtérbe kerül a káderek politikai felkészítésének megjavítása.

A XIV. kongresszus kiemelte a CSKP Központi Bizottsága elnökségének 1970. november 6-i, a kádermunkáról hozott határozatát. Ennek szellemében egységes követelményeket kell támasztanunk a káderekkel szemben, mindenkit munkája eredménye alapján kell értékelnünk, a kádermunkában tervszerűséget és rendszerességet kell érvényesítenünk.

A központi bizottság elnökségének határozata hosszú ideig érvényes irányvonal a párt káderpolitikájában és kádermunkájában, a szocialista társadalom fejlődésének távlati szükségleteiből indul ki. A határozat álko- tóan fejleszti az előző pártdokumentumokat, figyelembe véve a kádermunka hatékonysága növelésének követelményeit és egyúttal kifejezi a legfelsőbb pártszerveknek az 1968—1969 évi válságból levont tanulságait.

Káderpolitika és kádermiinka

A káderpolitika kitűzi az emberek kiválasztásának és elhelyezésének politikai irányvonalát, szem előtt tartva a szocializmus építése fő irányvonala teljesítését. A kádermunka a káder- politika konkrét megnyilvánulása. A káderpolitika a párt fő irányvonalának része, melyben a szocialista társadalom fejlődése, valamint a tudomány, a technika és a társadalmi struktúra fejlődési irányzatának elemzése alapján meghatározzák az alap- követelményeket a káderekkel szemben, valamint nevelésük irányvonalát.

A központi bizottság elnökségének 1970. november 6-i határozata meghatározzam káderpolitika távlati feladatait és a kádermunka alapelveit.

A következő problémakörökre összpontosítja a figyelmet:

A párt káderpolitikájának kiindulópontja, a kádermunka feladatai, a kádermunka tervszerűsége és távlati- sága, a káderek kiválasztása és elhelyezése, a kádertartalékok kialakítása, a káderek értékelése.

A határozat részletesen kidolgozza a pártszervek és szervezetek, az állami és gazdasági intézmények feladatait a mindennapi kádermunkában.

Az elnökség határozata az alapvető dokumentumot jelenti az ezen a területen kifejtett munkában és ezért nemcsak tanulmányi alapanyag, hanem egyúttal kötelező irányvonal a kádermunkában. A határozatból kiindulva részletesen elemezzük az egyes alapvető kérdéseket.

A káderpolitikát a pártpolitika alapcéljai határozzák meg. Feladata, hogy hozzájáruljon a CSKP vezető szerepének megszilárdításához, ahhoz, hogy a párt, a társadalom politikai, ideológiai és irányító központja legyen. Kiemeli pártunk marxista—leninista, internacionalista irányvonalát, fokozza akciőképességét, forradalmi ütőerejét, szervezeti készségét, ideológiai felfegyverzettségét és alkotóképességét a problémák megoldásában. A káderpolitikának biztosítania kell a párt és a tömegek kapcsolatának állandó elmélyítését és az aktíva rendszeres kiegészítését fiatalokkal. A káderpolitika szem előtt tartja az osztálvelvet és azt, hogy a társadalmunkban a munkásosztály a vezető erő. A káderpolitikának respektálnia kell pártunk nemzetiségi politikáját, amely az állam föderatív rendezésében nyert kifejezést. Figyelembe veszi pártunk gondoskodását az ifjúságról, azt a törekvését, hogy a nők teljes mértékben fejleszthessék alkotó erejüket, és hogy a nők és a fiatalok nagyobb mértékben érvényesülhessenek minden szakaszon és funkcióban.

A káderpolitika teljes mértékben tükrözi társadalmunk politikai, ideológiai, gazdasági, kulturális tudományos és műszaki színvonala további emelésének követelményét, hogy hazánk, mint a szocialista rendszer tagja a kapitalista világgal folytatott versenyben, az imperializmus elleni

harcban a szocialista államok testvéri nagy családjának szilárd és fejlett láncszeme legyen. Ezek szerint az alapkövetelmények szerint módosulnak a káderek kiválasztásának, elhelyezésének, értékelésének és nevelésének kritériumai.

Ma is időszerűek J. Dimitrovnak, a Bolgár Kommunista Párt és a Kommunista Internacionálé funkcionáriusának nézetei a káderpolitikáról. Dimitrov ezekre az alapelvekre helyezte a fő súlyt: az emberek megismerése, a káderek helyes kiválasztása és kiemelése; a káderek hatékony kihasználása; a káderek helyes elhelyezése, és a kádereknek nyújtott rendszeres segítség.

Az elmúlt két évben a pártszervekben, az állami és gazdasági apparátusban, a társadalmi szervezetekben, valamint a tudományos és kulturális intézményekben széles körű kádercse- 9 re ment végbe. Csaknem teljes mértékben megvalósítottuk a CSKP Központi Bizottságának a kádermunkáról hozott határozattal kapcsolatban kitűzött programját. Elemeztük a pártapparátus és a vezető funkciók helyzetét. Az ideiglenes káder rendszabályok alapján jóváhagyták az új vezető kádereket és leváltották azokat, akik 1968—1969-ben politikai szempontból nem váltak be.

A vezető pártszerveket, az állam, a népgazdaság, a kultúra, az iskolaügy és a társadalmi szervezetek kulcs- fontosságú intézményeit a párthoz hű, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein álló káderekkel erősítettük meg, akik a válságos időkben is helytálltak.

Az alapszervezetek, a járási pártbizottságok, a kerületi bizottságok, a központi bizottságok, a járási, kerületi és központi ellenőrző és revíziós bizottságok kádereit a CSKP Központi Bizottsága elnökségének 1970. november 6-i határozata alapján választottuk ki. A párt, az állam, a gazdaság, az iskolaügy, a tudomány, a kultúra és a társadalmi szervezetek sikerei nem kis mértékben a párt sikeres káderpolitikájának eredményei.

A CSKP Központi Bizottságának titkársága 1971. március 22-én jóváhagyta a pártszervek dolgozói kiválasztásának, értékelésének és nevelésének, a kádertartalékok és a szak- képzettségi követelmények meghatározásának alapelveit.

Feladatunk, hogy következetesen betartsuk a jóváhagyott dokumentumokat, befejezzük a vezető káderek jóváhagyásának ellenőrzését és megteremtsük a káderek állandósításának feltételeit úgy, hogy minden erőnket a CSKP XIV. kongresszusa által kitűzött nagy feladatok következetes megvalósítására összpontosíthassuk.

A kádermunka rendszerességének feltétele a nevelés, a kiválasztás és a káderek elhelyezése távlati terveinek kidolgozása. Ezeknek a terveknek a rendelkezésünkre álló káderek és az előttünk álló feladatok alapos ismeretéből kell kiindulniuk. A távlati tervek figyelembe veszik az objektív feltételeket, az illetékes elvtársak politikai, ideológiai és szaktudását, személyes tulajdonságaikat. A tervek keretében külön tervet dolgozunk ki a szakképzettség növelésére, a kádertartalékok kialakítására, súlyt helyezve arra, hogy fiatalokat és nőket válasszunk ki a funkciókra. Ugyanakkor meg kell javítanunk az egészségügyi és szociális gondoskodást a káderekről, s ki kell alakítanunk a káderek objektív értékelésének rendszerét. A választások megmutatták, milyen kádertartalékaink vannak. A gyakorlat megcáfolta azt az állítást, hogy nincs elég emberünk.

A következő időszakban legfontosabb feladatunk ezért a kádertartalékok kialakítása és iskoláztatása. Külön gondot kell fordítanunk a vezető funkciókra, azzal a követeléssel összhangban, hogy megjavítsuk az irányító munka hatékonyságát és színvonalát.

A párt káderpolitikája mint a párt politikájának része eszköz vezető szerepe megszilárdításában a szocialista társadalom további fejlődésének útján.

ANNA BALÄŽOVÄ, — JÁN ŠRÄMEK