Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-19 / 42. szám, szombat

Gustáv Husák elvtársnak, u CSKP Kűzountí Bizottsága főtitkárának előadói beszéde (Folytatás a 3. oldalról | deli. 1971-ben több mint százezer új la­kást adtak át. 1970 és 1971 kétségtelenül a háború utáni gazdasági fejlődés sikeres évei közé tartozik. Ezek a sikerek annál je­lentősebbek, hogy közvetlenül a mély politikai és gazdasági bomlás időszaka után értük el őket. Ezért a XIV. kong­resszus jogosan állapította meg, hogy a párt a gyors gazdasági konszolidálás­sal nagy politikai győzelmet aratott. • Mi kommunisták kritikus igényesség­gel viszonyulunk az elért eredmények hez. jogosan büszkék vagyunk rendsze­rünk jó eredményeire, népünk munká­jára. Ugyanakkor nyíltan beszélünk a fogyatékosságokról azzal a céllal, hogy a lehető legrövidebb időn belül kikü­szöböljük és eltávolítsuk őket. Ez a célja a központi bizottság mai ülésének is. A XIV. kongresszus szellemében ar­ra kell fordítanunk most a figyelmet, hogy az anyagi termelés gyors növeke­dése mellett a múlt egyes negatív irányzatai is folytatódnak. A kongresz- szus leszögezte, hogy nem szabad meg­elégednünk az elért eredményekkel. Az anyagi termelés növekedésének dinamikáját — a tervfeladatokkal el­lentétben — a költségek aránytalan növekedése kíséri. A társadalmi terme­lésnek a nemzeti jövedelem növekedé­sével kifejezett eredménye ezért nem felel meg a termelés elért dinamikájá­nak, sem pedig a gazdaság lehetőségei­nek és szükségleteinek. Értékeljük a munkakollektívák áldo­zatos munkájának eredményeit. Észre kell azonban vennünk, hogy az egyes ágazatok és szakágazatok tervteljesíté- sére vonatkozó globális adatok mögött az rejiiK, hogy sok üzem nem teljesítet­te a tervet, vagy pedig nem teljesítette a minőségi mutatókat. A részleges ja­vulás ellenére nagyon kedvezőtlen a helyzet elsősorban az építkezési beru­házások területén. A fogyatékosságok közös nevezője az, hogy eddig nem sikerült valameny- nyi üzemben és szakágazatban, a gaz­daság valamennyi területén következe­tesen érvényesítenünk a XIV. kong­resszus irányvonalát a hatékonyság nö­velésére. Számos üzem és termelő-gaz­dasági egység az anyagi termelés növe­lésére összpontosítja figyelmét és nem szentel kellő figyelmet a költsé­gek csökkentésének, a termelés műsza­ki színvonalának, a minőség javításá­nak stb. Az irányító munka színvonala egyelőre nem tudja biztosítani — a növekedés dinamikájával párhuzamosan — az ötödik ötéves terv igényes fel­adatainak teljesítését a minőségi mu­tatók vonatkozásában sem. A termelés folyamatában, az üzemek közti kapcso­latokban még sok esetben hiányzik az összhang, és ez zavarokhoz vezet, azt okozza, hogy nem használják ki a ka­pacitásokat, növekednek a költségek és a veszteségek. Sok helyen érvényesül az a régi irányvonal, hogy igénytelen feladatokat tűznek ki, melyeket kényelmesebben teljesíthetnek, sőt túlteljesíthetnek. Egyes üzemek többet követelnek a tár­sadalomtól, mint amennyit adnak neki. Amennyiben következetesen teljesíte­ni akarjuk a XIV. kongresszus határo­zatait és az ötéves terv céljait, biztosí­tanunk kell, hogy a XIV. kongresszus irányvonala komplexen valósuljon meg, és a tervnek nemcsak mennyiségi, ha­nem minőségi feladatait is teljesítsék. Nagyobb összhangot a termelés és a szükségletek között Elvtársak! A kongresszus gazdasági határozatai­nak megvalósításában közvetlen felada­tunk az, hogy minden erőnket az 1972. évi terv és az egész ötéves terv követ­kezetes biztosítására és teljesítésére összpontosítsuk. A központi bizottság tagjainak rendelkezésére bocsátott alapanyagok szerint az idei terv az 1971. évi pozitív eredményekre épül, de egyúttal hangsúlyt helyez a hatékony­ság növelésére. Igényessége elsősorban a nemzeti jö­vedelem kialakításának, az önköltsé­gek csökkentésének, elsősorban az anyagi költségek csökkentésének terü­letén, valamint abban rejlik, hogy na­gyobb összhangot érjünk el a termelés és a szükségletek között, s a struktu­rális változásokat illetően biztosítsuk a feladatok teljesítését. A beruházási for­rások növelése a döntő fontosságú épít­kezésekre összpontosul. A külkereske­delmi kapcsolatok területén jelentősen megnövekszik a gépkivitel feladata a szocialista országokba, valamint a ka­pitalista országokba is. A nemzeti jöve­delem növekedése, amely az ötéves tervvel összhangban 5 százalékos lesz, megteremti a feltételeket a nép anya­gi és kulturális színvonalának további emeléséhez. Az 1972. évi terv feladatai nagy je­lentőségűek az egész ötéves terv telje­sítése szempontjából. Ezért az állami, a gazdasági, a párt- és a szakszerveze­ti szerveknek állandóan gondot kell fordítaniok az 1972. évi tervfeladatok teljesítésére. Az 1972 januári eredmények azt mu­tatják, hogy sikeresen kezdtük meg ezt az évet. 1971 januárjához viszonyít­va az ipari termelés 8,8 százalékkal emelkedett, ami 3,5 százalékkal gyor­sabb ütem, mint ahogy ezt az egész évi terv előirányozza. Pozitív jelenség a munkatermelékenység 7,9 százalékos növekedése, valamint az a tény, hogy a munkatermelékenység növelése 90 százalékban biztosítja a termelés növe­kedését. A mezőgazdasági termékek felvásárlásában is jó eredményeket ér­tünk el. Ezeket a pozitív eredménye­ket meg kell szilárdítanunk és tovább kell fejlesztenünk. Mit kell ennek érdekében tennünk? Elsősorban az összes szakágazatnak, termelő-gazdasági egységnek, üzemnek, nemzeti bizottságnak, pártszervnek és -szervezetnek sokoldalúan és bírálóan elemeznie kell az 1971. évi eredménye­ket. Az elemzés kiindulópontja az elért eredmények és a CSKP XIV. kongresz- szusa irányvonalának, valamint az öt­éves terv feladatainak konfrontálása. Célunk, hogy feltárjuk a még létező tartalékokat, és meghatározzuk felhasz­nálásuk programját. Másodszor: az összes termelési-gaz- dasági egységben, üzemben, nemzeti bizottságon be kell fejeznünk és jóvá kell hagynunk az évi tervet úgy, hogy az teljes mértékben biztosítsa az álla­mi terv feladatait. Minden téren a ra­cionalizálási intézkedések konkrét programjával kell biztosítanunk a terv egyenletes teljesítését. El kell érnünk, hogy a terv feladatai nemcsak mennyi­ségi, hanem minőségi mutatóiban is eljussanak az egyes munkahelyekre, és megismertessék őket a munkakollektí­vákkal. Harmadszor: kollektív szerződéseket kell kötnünk, szocialista versenyt kell indítanunk a terv teljesítéséért, és e versenyt a minőségi mutatók teljesíté­sére kell irányítanunk. A teljesítmé­nyek terven felüli növekedésére csak ott számíthatunk, ahol ezt a tervezett energia- és anyagforrások hatékonyabb kihasználása lehetővé teszi, és ahol a terven felüli termelés a gazdaság fon­tos szükségleteinek fedezését szolgál­ja. Negyedszer: valamennyi fokon ha­vonta és negyedévenként rendszeresen és igényesen ellenőriznünk kell a terv­feladatok teljesítését. Az ellenőrzést nemcsak a mennyiségi, hanem a minő­ségi mutatókra is kell irányítanunk, s egyúttal biztosítanunk kell, hogy a megállapított fogyatékosságokat ener­gikusan kiküszöböljék. Ötödször: a pártszerveknek és -szer­vezeteknek ki kell dolgozniok az idei terv feladatait biztosító politikai-szer­vezési munka programját. Követelmény a nagyobb igényesség és fegyelem Elvtársak! A XIV. kongresszus gazdasági terü­letre vonatkozó határozatainak teljesí­tésében döntő jelentősége van az ötö­dik ötéves terv megvalósításának. A CSKP Központi Bizottságának elnöksé­ge és a kormány már 1971 júliusában jóváhagyta a kongresszusi irányelvek alapján kidolgozott ötéves tervet. Egy­úttal politikai-szervezési intézkedéseket fogadott el a terv feldolgozására és biztosítására. Hangsúlyozta annak a kongresszusi utasításnak a megtartását, miszerint az üzemek, a termelési gazdasági egysé­gek, a szakágazatok és a nemzeti bi­zottságok ötéves terveinek összhang­ban kell lenniük a párt gazdaságpoliti­kájának irányvonalával, és biztosítaniuk kell az ötéves terv feladatainak teljesí­tését. Az üzemekben az ötéves terv szétírása elsősorban a belső tartalékok mozgósítására összpontosult. Ez le­hetővé tette, hogy kialakuljon az egyes ágazatok, termelő-gazdasági egységek és üzemek ötéves terveinek kölcsönö­sen összekapcsolódó rendszere. Csak így valósítható meg, hogy az évi vég­rehajtási tervről áttérjünk az olyan helyzetre, amikor az ötéves terv a gazdasági feladatok megoldásának dön­tő fontosságú eszközévé válik. Csakis az ötéves terv limitjeinek betartása ad­hat az üzemeknek szilárd koncepciós alapot az egész ötéves terv időtarta­mára. Az ötéves terv szétírásánál kitűzött cél nagyon igényes volt. Az üzemek­nek, a szakágazatoknak és az ágaza­toknak ötéves terveikbe kellett foglal- niok az összegyűlt problémák megol­dását, érvényesíteniük kellett a racio­nalizálási programokat, a strukturális változásokat, s ennek alapján ki kellett alakítaniok a termelés hatékonysága növelésének új forrásait. Az elért eredmények elemzése — amelyet az alapanyagok tartalmaznak — azt mutatja, hogy sok üzem javas­latában nem biztosítja az ötéves terv döntő fontosságú minőségi feladatait. Az ötéves terv keretén kívül lényege­sen több munkaerőt, több beruházást követelnek és nagyobb igényeket tá­masztanak a behozatallal szemben. Ugyanakkor nem biztosítják az ötéves terv céljait az önköltségek, elsősorban az anyagi költségek csökkentésében, a rentabilitás növelésében, valamint az életszínvonal tervezett emelkedéséhez szükséges anyagi és pénzügyi források kialakításában. Egyes üzemekben taktikai megfonto­lások nyilvánultak meg, lebecsülték az 1971. évi terv várt teljesítését. Termé­szetesen gyakran az elmúlt évek rossz tapasztalatai is szerepet játszottak, amikor a feladatok igényessége nem alapult az objektív műszaki-gazdasági elemzéseken, hanem azon, ki mennyit harcolt ki magának. A feladatok összetett volta ellenére nem helyeselhetjük az üzemek és a termelési-gazdasági egységek ilyen ál­láspontját. A meghatározott mutatókban a központi tervnek Összhangban kell állnia az üzemi tervekkel. Nem szabad megengednünk, hogy az üzemek és a szakágazatok terveibe olyan célkitűzé­sek jussanak, melyek ellentétben áll­nának az ötéves terv céljaival és ke­retével, s amelyek helytelen irányba terelnék őket a termelés előkészítésé­ben, a műszaki fejlesztésben, az ellátó- átvevői kapcsolatok megtárgyalásában, az építkezési beruházások előkészíté­sében stb. A központi bizottság kétségtelenül megerősíti azt a döntést, hogy az üze­meknek és a termelési gazdasági egy­ségeknek át kell dolgozniok az irány­elveknek nem megfelelő ötéves terve­ket, s hogy az eddigieknél nagyobb igyekezetei fejtsenek ki az üzemi ter­vek kidolgozására. Az ötéves terv biztosításánál mire kell összpontosítanunk figyelmünket? A központi szervekben a következő problémák feldolgozására és fokozatos megoldására: 1. A KGST tagállamaival folytatott gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés és a szocialista gazda­sági integráció. Nagy figyelmet köve­tel meg a Szovjetunióval folytatott kapcsolataink formáinak, tartalmának a meghatározása. 2. A fejlesztési programok megvaló­sításával és a nem perspektivikus ter­melés korlátozásával kapcsolatos kér­dések. 3. Az 1974—75-ben megkezdendő be­ruházások végleges jóváhagyása oly módon, hogy struktúrájuk megfeleljen a gazdaság 1975 utáni távlati fejlesz­tése céljainak. Az egyes szakágazatokban a termelé­si gazdasági egységekkel kapcsolatban meg kell szilárdítani az irányító mun­kát, biztosítani kell a hatékony segít­séget. Feladatunk, hogy a termelési gazda­sági egységekben elsősorban a megha­tározott határidőben és költségek rá­fordításával biztosítsuk az építkezési beruházások feladatainak teljesítését, jobban kihasználjuk az állóalapokat és újratermelésüket, s jobban kihasználjuk a munkaerőket. Továbbá a szállítói-ki­vitelezői kapcsolatokra kell összponto­sítanunk a figyelmünket annak érdeké­ben, hogy biztosítsuk az állami terv kötelező feladatainak teljesítését. Az üzemekben az üzemi tervek kidol­gozásakor gondot kell fordítanunk első­sorban a termelés hatékonyságára. Megtakarításokat kell elérnünk az anyagi költségekben, emelnünk kell a termelés műszaki színvonalát, be kell tartanunk a bérek fejlődését és a mun­katermelékenység növekedésének elő­nyét az átlagbérek növekedéséhez vi­szonyítva, meg kell javítanunk a ter­mékek struktúráját, minőségét és mű­szaki színvonalát a bel- és a külkeres­kedelem követelményeivel összhangban. Ennek érdekében ki kell dolgoznunk, esetleg pontosabbá kell tennünk a ra­cionalizálási programokat. A termelési gazdasági egységek és üzemek ötéves terveit úgy kell kidol­goznunk, hogy amennyiben ez lehetsé­ges, az 1972. évi üzemi tervekkel együtt hagyják őket jóvá, vagy legalábbis úgy, hogy az ötéves terv kidolgozásával kap­csolatos munka következtetéseit az 1973. évi terv összeállítása irányelvei­nek előkészítésekor kihasználhassuk. E feladatok fontossága a XIV. kong­resszus határozatai teljesítése szem­pontjából indokolttá teszi, hogy a ke­rületi és a járási pártbizottságok, vala­mint az üzemi pártszervezetek a követ­kező időszakban nagy gondot fordítsa­nak az ötéves terv kidolgozásával kap­csolatos munkákra. Induljunk ki a konkrét feltételekből Elvtársak! A hatékonyság növelésére, az idei terv és az ötéves terv feladatainak tel­jesítésére kifejtett törekvés konkrét tartalmának az egyes ágazatok és üze­mek konkrét feltételeiből kell kiindul­nia. A gazdaság fejlődésében előtérbe kerülnek egyes közös problémák és fel­adatok, melyekkel kapcsolatban néze­tünk szerint a központi bizottságnak ál­lást kell foglalnia. Elsősorban a munkaerők problémájá­ról van szó. A XIV. kongresszus felada­tul adta, hogy az ötödik ötéves terv­ben a termelés növekedését 95 száza­lékban a munkatermelékenység növelé­sével biztosítsuk. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a termelési feladato­kat lényegében a munkaerők mai szá­mával kell biztosítanunk. A társadalmi munkatermelékenység növekedésének üteme az utóbbi há­rom évben pozitív módon értékelhető: már harmadik éve fedezi úgyszólván az egész termelési többletet. Néhány fontos szakágazatban és vállalatban stabilizálódtak a munkaerők, csökkent a hiányzás és a munkaerő-vándorlás. Látni kell azonban, hogy a termelés növekedésének gyors dinamikáját bi­zonyos mértékig befolyásolta az anya­gi költségek mértéktelen növekedése, és hogy a munkaóra-termelékenység növekedése már néhány év óta csök­ken. Hazánk több mint 14 millió lakosá­ból több mint 7 millió dolgozik. Ez vi­lágviszonylatban is az egyik legmaga­sabb munkaaktivitás, amely tovább nem növelhető. Számos vállalat és terme­lést gazdasági egység azonban ennek ellenére szüntelenül új munkaerőket igényel, és követelésük támogatását még a pártszerveklől is kérik. Nyíltan meg kell mondani, hogy ezek a köve­telmények egészen irreálisak már csak azért is, mert semmiféle szabad mun­kaerőtartalékunk nincs. Ez azonban nem azt jelenti, hogy valami helytelen túlzó nézetet kell val­lani az abszolút munkaerőhiányról. A munkaerők kihaszná'ásának területén ugyanis jelentős tartalékok vannak. Az új munkaerők igénylése helyett minde­nekelőtt a meglévő munkaerők éssze­rűbb kihasználását és elosztását, a munkatermelékenység növekedésének gyorsulását, a mindenféle fajta munka­időfogyasztás megtakarítását kell meg­valósítani. Az elmúlt évben ágazati és területi vonalon is intézkedéseket fogadtak el a munkaerőmérleg összhangjának biz­tosítására. Ezeket az intézkedéseket azonban a gyakorlatban sok helyen nem realizálták következetesen. Ezért a nemzeti bizottságoknak és a gazda­sági szerveknek ki kell dolgozni a te­rületi mérlegeket és ennek alapján kell összeállítani és fokozatosan meg­valósítani azokat a konkrét programo­kat, amelyek a munkaerő-egyensúlyt kialakítják. Együttesen felelősek azért, hogy a munkaerők elosztása összhang­ban álljon az össztársadalmi érdekek­kel és szükségletekkel. A népesség-szaporulat fejlődése jel­zi, hogy súlyos hiányra számíthatunk a munkaerőforrást illetően néhány te­rületen, mindenekelőtt az ipari közpon­tokban. Súlyos a helyzet Prágában, ahol sürgősen ellenőrizni kell a ter­melési és munkakapacitásokat és fo­kozatosan át kell helyezni néhány ter­melési programot, továbbá érvényesí­teni kell ezen a téren a korszerűsítés és a rekonstrukció politikáját. A fővá­ros létfontosságú érdekei megkövetelik a munkaerők elkerülhetetlen átcsopor­tosítását. A munkaerő-problémát azon­ban ezzel a módszerrel nem lehet tel­jesen megoldani. Egyetlen kivezető út a munkatermelékenység növekedése és a munkaerő-mozgás olyan szigorú sza­bályozása, amely a döntő fontosságú vállalatok és üzemek érdekeit tartja szem előtt a legnagyobb összhangot biztosítva a munkaerőforrás és szük­séglet között az egyes ágazatokban és területeken. Milyen tartalékokra kell figyelmet fordítani? A munkaidőalap kihasználásánál kell kezdeni. A munkaidő-veszteség olyan nagy méretű, hogy évenként egyenlő több tíz nagy ipari üzem kapacitásá­nak leállításával. A felesleges veszte­ségek okait következetesen meg kell szüntetni. így például a kereskedelem­től, a közszolgáltatástól, a nemzeti bi­zottságoktól és a többi szervezettől következetesen meg kell követelni te­vékenységük olyan módosítását, hogy az emberek személyi ügyeiket szabad idejükben intézhessék el. Ugyancsak szembe kell szállni az olyan tenden­ciákkal, hogy a különféle akciókat, gyűléseket és ünnepélyeket munkaidő­ben tartsák meg. Ez vonatkozik mind a párt-, mind a társadalmi szerveze­tekre. Nagyon egyenlőtlenül használják ki (Folytatás az 5. oldalon) 1972. II. 19. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom