Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-03 / 28. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? _. *• ■ . tii- -.. -» -•.Ix- -' _ĺ___"r~ 1 „A szocialista tábor — írja a Pravda kommentárjában Lev Sztrzsizsovszkij — ismét meg­győzően igazolta elvszerű hoz­záállását a béke és a biztonság kérdéseihez. A haladó köz­vélemény mindig számíthat a szocialista tábor segítségére és támogatására az agresszió ellen, az európai barátság és biz­tonság megszilárdításáért folytatott harcában." „A haladó társadalmi erők tevékenységéhez új kedvező kilá­tásokat nyújt a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­letének ülésén elfogadott az európai békéről, biztonságról és együttműködésről szóló nyilatkozat“. A kommentátor megemlíti a közelmúltban Brüsszelben le­zajlott találkozót, amely az európai biztonság és együttműkö­dés kérdésével foglalkozott és egyértelmű határozatot hozott, hogy ez év júniusában összehívja Brüsszelbe a biztonsággal és az együttműködéssel foglalkozó társadalmi erők közgyű­lését. A brüsszeli találkozó első visszhangjai rámutatnak arra, hogy mindenki, akinek drága az európai béke és biztonság, egyétért abban, hogy a közvéleménynek, valamint a politikai és állami személyiségeknek közösen kell tanácskozniuk. Rahimov és Taldomszkij írja a Novoje Vremja című hetilap legújabb számában: A maoisták nyíltan meghirdették a nem­kínai népek erőszakos beolvasztásának politikáját. A Kínában élő nem-kínai népek lélekszáma megközelítőleg 45 millió. Űj- gurok, tibetiek, mongolok stb. tartoznak közéjük. A Kínai Népköztársaság egész területének több mint felén élnek ezeJt a népek. A pekingi vezetők már régen elvetették azt a tervet, hogy megszüntetik a Kínában élő nem-kínai népek jogfoszlottságát. A nemzetiségi körzetekben gyakorlatilag nem fejlesztik az ipart, viszont stratégiai utakat, repülőtereket építenek. Az ős­lakosságot általában kizárólag segédmunkára alkalmazzák. Ál­talánossá vált a kényszermunka. Gyakorlatilag a nemzetiségi körzetek egész lakossága kénytelen fizetés nélkül dolgozni az utak és a katonai objektumok építésén. A nem-kínai népek már régen tisztában vannak a maoisták igazi szándékaival és makacs ellenállást tanúsítanak a pekin­gi asszimilációs törekvésekkel szemben. Egyre emelkedik a szabotázs-cselekmények száma. A nem-kínai népek ellenállása mind élesebb formákat ölt egészen a fegyveres megmozdulá­sokig. A maoisták a legkegyetlenebb megtorlást akciókkal próbál jak megtörni ezt az ellenállást. így az utóbbi években egész Tibetben általánossá váltak a nyilvános ítélkezések és kivég­zések. A pekingi vezetők szavakban azt hangoztatják, hogy ők az elnyomott népek felszabadulásának, minden ország — a kis és a nagy országok — egyenjogúságának legkövetkezetesebb harcosai. A valóságban saját országukban nagyhatalmi sovi­niszta politikát folytatnak, amely a nem-kínai népek erősza­kos beolvasztására Irányul — írják a cikk szerzői. Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter nemrég Japánban tett hivatalos látogatása elő fogja segíteni a szovjet—japán kapcsolatok további fejlődését, megértésének elmélyülését, barátságának és jószomszédi kapcsolatainak erősödését, — ál­lapítja meg az Izvesztyijában V. Fjodorov. A Szovjetuniónak a szomszédos Japán irányában követett po­litikai vonala megfelel a szovjet külpolitika általános irány­vonalának, amelynek célja a feszültség enyhítése, a nemzet­közi biztonság erősítése A szovjet fél reméli, hogy a japán fél hasonló komolyság­gal viszonyul majd a japán—szovjet kapcsolatok további fej­lesztéséhez — írja az Izvesztyija. A hanoi lap „Kommentátor“ aláírású cikkben ítéli el a viet­nami nép nevében Nixon ame­rikai elnök január 25-én Ismer­tetett, úgynevezett béketervét. A cikk a terv céljairól és nyilvánosságra hozatalának kö­rülményeiről szólva emlékeztet arra, hogy amikor Nixon há­rom évvel ezelőtt beköltözött a Fehér Házba, ígéretet tett az agressziós háború befejezésére Hatalmának három éve alatt azonban nem tartotta be ezt az ígéretet. Rákényszerült ugyan a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok egy részének kivonására, de a „vietnamizálás“ eszközével nemcsak folytatta a háborút, hanem ki is terjesztette azt annak reményében, hogy Dél-Vietnamban és Indokína többi országában megvaló­síthatja az amerikai neokolonializmust. A „vietnamizálás" a Nixon-doktrína dél-vietnami alkalmazá­sa. Az Egyesült Államok a „vietnamizálás“ során lázasan dol­gozott a bábcsapatok megerősítésén, a bábkormányzat meg­szilárdításán, a légi- és haditengerészeti erők felhasználásá­nak intenzívebbé tételén. Nixon elnökségének három éve alatt az Egyesült Államok több mint hatmillió tonna bombát és lövedéket használt el Indokína három országában, vagyis többet, mint a Johnson- kormányzat előző négy éve alatt. Az Egyesült Államok dél­vietnami vegyi háborúja a világtörténelem legnagyobb arányú vegyi háborúja. A háború „viefnamizálásának“ — akárcsak a Nixon-kormányzat több bűntettének, beleértve a VDK elleni légitámadásokat is — az a célja, hogy alátámassza és meg­szilárdítsa a saigoni bábrezsimnek, a neokolonializmus eszkö­zének helyzetét. Január 25-i „nagylelkű ajánlatában“ Nixon csak a korábbi, visszautasított javaslatokat ismételte meg. A vietnami nép békét akar, de a függetlenség és a szabad­ság békéjét. Február 9-én kezdi meg a nyugatnémet Szövetségi Tanács az NSZK és a Szovjetunió, va­lamint az NSZK és a Lengyel- ország közötti szerződések ratifikációs folyamatának második fordulóját. A Varsói Szerződés tagállamainak prágai ülése — hangsúlyozza a Trybuna Ludu kommentárja — „az első for dulót követően“ pozitívan értékelte a folyamat megkezdését és hangsúlyozta, hogy a moszkvai és a varsói szerződés ér­vényesítése nemcsak a szerződés közvetlen aláíróinak érdeke, hanem az összes európai országnak. A kommentár megállapítja a továbbiakban, hogy a CDU— CSU koalíció negatív határozatot hagyott jóvá, amely eluta­sítja a moszkvai és a varsói szerződést. Az európai közvélemény figyelemmel kíséri, milyen állást foglalnak ehhez az életfontosságú kérdéshez a CDU—CSU koalíció vezérei. Eddig nem dolgoztak ki semmilyen építő jellegű politikát, amely hozzájárulna a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok rendezéséhez. I\lh án Dán mm TANULSÁGOS ADATOK Nagyot léptek előre Hricko Sándor árok is elkészül. Hogy mi lesz a sorsa az iskola tatarozásának, azt az akcióprogram nem árul­ja el. Ugyanis tavaly kaptak 70 000 koronát, de a javítást a járási építőipari vállalat nem vette be a tervébe. Az idén már hajlandó volna a munkálatokat elvégezni, most viszont az anyagiak fedezésére a jnb-től még nem kaptak ígéretet. — Szeretnénk az ötéves terv végére a fürdőmedence építé­sét befejezni — mondja Hric­ko elvtárs. — Tíz új világító- testet is felszereltetünk. Szor­galmazzuk, hogy lehetőleg tár­sas beruházással a postával új székházat építsünk. Most, hogy a környező három szövetkezet egyesült, s itt a községünkben lesz a központ, esetleg az efsz- ei is társulhatnánk. A falu lakosai az SZNF 28., az NOSZF 55. évfordulója tisz­teletére tett kötelezettségválla­lásukban 39 300 óra társadalmi munka elvégzésére tett ígéretet, amely 215 400 korona értéket képez. A falu fejlődésének, csi­nosításának tehát megvannak az alapjai. Ehhez szükséges, hogy a képviselők a jövőben még szorosabb kapcsolatot tart­sanak fenn választóikkal. — A plenáris üléseink nyil­vánosak lesznek a jövőben — mondja az elnök. — Nincs tit­kunk senki előtt, az előttünk álló feladatokat pedig csakis a lakosság segítségével tudjuk megoldani. Az újonnan megválasztott képviselő-testületnek arra keli törekednie, hogy csakis olyan határozatokat hozzon, amelyek­nek megvalósítására megvannak az előfeltételek. S ha ez így lesz, akkor nem hangzanak majd el felesléges ígéretek. A megbízatási időszak végén bát­ran nézhetnek választóik sze* mébe. NÉMETH JÁNOS Dlhá Ves (Hosszúszó) lako­sait gyermekkorom óta isme­rem. Emlékszem rá, hogy a felszabadulás előtt messze el­jártak munkát keresni. Aki be­került a Gemerská Hőrka-i cel­lulózgyárba, annak egy ideig nyert ügye volt. Igazi palócos beszédjükről bárhol föl lehet őket ismerni. A falut szegény, igénytelen emberek lakták. Pa­tak nem folyik rajta keresztül, s így a múltban az ivóvízzel is problémák voltak. Ezért kelle­mesen meglepett, amikor az út mentén a hidrantokat láttam sorakozni. — Még 1963-ban elkészült a vízvezeték — mondja Hricko Sándor, a hnb elnöke. — Ha távol esünk is a járási szék­helytől, falunk épül, szépül, fej­lődik. Kitekintek a hnb irodájának ablakán, s megértem az elnök elégedettségét. Párját ritkító emeletes ház emelkedik a tar- kafedeles falusi házak fölé. Alul, a földszinten korszerű ön- kiszolgáló üzlet, az emeleten kultúrotthon kapott helyet. A nagyteremben 300 ülőhely van. Azon kívül itt van a könyvtár, az eskettetési terem, az egyik helységben pedig a klub. — Egy régi épület helyén épült fel — tájékoztat Hricko elvtárs. — Abban is üzlet és kultúrterem volt. A munkát a Rozsnyói Járási Építőipari Vál­lalat 1968. június 12-én kezd­te el és 1970. május 15-én fe­jezte be. Értéke csaknem 2 millió korona. Központi fűtés azonban nincs benne, mivel a Jednota — társasberuházással építettük — ehhez már nem já­rult hozzá, mondván, nekik ez nem volna kifizetődő. Nézzük csak, ml mást kapott nlég ez a 730 lakosú falu. Amíg az építőipari vállalat a műve­lődési otthont építette, a hnb megvett egy házat. Kijavította, illetve hozzáépítettek, és itt kapott helyet az óvoda. Igaz csak — egy osztály — 30 gye­rek fér el benne, de jelenleg megfelel a követelményeknek. — A régi kultúrotthon anya­ga sem veszett kárba — mond ja ez elnök. — A futballpályán öltözőt építettünk belőle. Az utak egész sorát rendbe- tették. átépítették a közvilágí­tás és a hangosan beszélő há­lózatát, vízlevezető árkokat ás­tak s rajtuk három betonhidat építettek, persze társadalmi munkával. Az említett idő alatt 33 családi ház, 28 garázs Is fel­épült. Bár a személygépkocsi vásárlás csak 1967-ben vette kezdetét, ma 27 van belőle a faluban. A házak 90 százalé­kában vízvezeték, 60 százaléká­ban fürdőszoba van. Egyszóval hatalmas lépést tettek meg a fejlődés útján. Egy dologról azonban a hosz- szűszóiak nem szívesen beszél­nek. Ez az 1969-ben elkezdett 12-szer 25 méteres fürdőme­dence a futballpálya mellett. A munka egy részét elvégez­ték, persze terv s talán enge­dély nélkül is. A pénz elfo­gyott, gazdasági életünk kon­szolidálódott, s a munka abba­maradt. Azóta elkészült a terv is. Sző van arról, hogy egy bi­zottság állapítja majd meg to­vábbi sorsát, illetve elkészíti a költségvetést. Legyen a dön­tés bármilyen, egyet azonban figyelembe kellene venni. Még­pedig azt, hogy évente sok­száz Domicába tartó turista ha­lad el mellette, s bizonyára szívesen vennék, ha étvágyu­kat itt csillapíthatnák, s „egy kalap alatt“ az út porát is le­moshatnák. Persze az idegent nemcsak a falu múltbeli fejlődése, hanem jelene és jövője is érdekli. Ez pedig a legutóbbi választások­kor készült akcióprogramban található meg. Ebben az áll, hogy az idén és jövőre a „Z“ akció keretében 7 ár terüle­tet parkosítanak. Ha segítséget kapnak a Rozsnyói Jnb-től, ak­kor a 800 méter vízlefolyó A falu büszkesége, az új művelődési otthon. (A szerző felvételei) HELYZETKÉP EGY SZÖVETKEZET MUNKÁJÁRÓL Az elmúlt gazdasági és terv­feladatainak mérlegelése és a következő év új feladatainak tanulmányozása nyomán alakul ki a helyzetkép Šahy (Ipoly­ság) város szövetkezetéről. Az efsz 562 hektáron gazdál­kodik. Szántóterületük csupán 330 hektár. Balla István, a zootechnikus pontos adatokkal szolgál. A hústermelés évi ter­vét teljesítette a szövetkezet. Sőt, kis mértékben túlteljesí­tette. Marhahúsból 454 méter- mázsányit, sertéshúsból 502 mé- termázsányit adtak a köz asz­talára. De még 25 mázsa juh­hús is beadásra került. 83 fe­jőstehenünktől 205 ezer liter tejet fejtek. A juhokról 21 mé- termásza gyapjút nyírtak le. 56 kocájuk. 1076 malacot ellett, ezekből 920 malacot fel is ne­veltek. A hízómarhák átlagos napi súlygyarapodása 0,79 kg volt, a hízósertéseké pedig 0,42 kg. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy a malacok elhul­lása gyakori jelenség volt az elmúlt évben. Tenni kellene valamit... De egyéb adatok is figyelmeztetnek. Egyébként a következő évre vonatkozólag már kialakultak bizonyos el­képzelések. 600 mázsa sertés­húst, 380 mázsa marhahúst, és 30 mázsa juhhúst szándékoznak termelni. Ugyanakkor 240 ezer liter lej és 21 mázsa gyapjú be­adását tervezik. A növénytermesztés eredmé­nyeiről, terveiről P a v 1 o v i c s István agronómus elvtárs adott tájékoztatást. Elégedett, mert jól emlékszik arra, hogy egy évtizeddel ezelőtt milyen terméseredményekkel ért vé­get a kísérlet: elsőként a kör­nyéken bevezetni a búzafajták­kal való kísérletezést. Az első kísérlet 22 métermázsás ter­méshozamot biztosított. A hat­vanas évek közepén hektáron­ként már 36 mázsa búzájuk termett. Néhány év múlva már 40 mázsa. Nehéz évek voltak ezek. Ma valahogy szép visz- szagondolni a küzdelmes kísér­letezésre. Igaza van. Különö­sen, ha az elmúlt gazdasági év hozamait vesszük szemügyre: búzából 46,9 mázsa, árpából 38,9 mázsa, őszirepcéből 23 má­zsa, cukorrépából pedig 390 mázsa termett hektáronként. A jövőre vonatkozólag az az elképzelése, hogy jobban ki kell használni a vegyszerek, a gyomírtószerek és a műtrágyá­zás adta lehetőségeket. Véle­ménye szerint annál inkább, mert csökken a növénytermesz­tésben dolgozók száma. Hamarosan sor kerül majd az efsz évzáró taggyűlésére. Ügy számol a vezetőség, hogy a teljesített terv évi összjöve­delmének 10 százalékát prémi­umként kifizeti a tagoknak. Az adatok tanulságosok. A legfőbb tanulság az. hogy iga­zolják a sokat hangoztatott jel- H. 3. szó érvényességét: „Ahogy ma dolgozunk, úgy élünk holnapi“ KELEMEN LAJOS ^ NOVOJEVREMJA Trybuna Eudu

Next

/
Oldalképek
Tartalom