Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-18 / 41. szám, péntek
R ožňaván (Rozsnyó), é nagymúltú bányászvárosban él hetedik osztályos unokájával, a kis Ferkóval. Neve: Ambrus László. A sokat próbált emberek lényegretöré- sével és határozottságával kezdi életének és munkásságának részletezését. — Rozsnyón születtem, 1895- ben. Hatgyermekes családunk sokat nélkülözött, ezért már kilenc éves koromtól dolgoznom kellett. Később kőművesinas, majd kőmüvessegéd voltam. 1914-ben bevonultam katonának. Öthónapos frontharc után a századunk orosz hadifogságba került. Turkesztánba, majd Krasznovodszkba kerültem, s még abban az évben a Bucha- ra-termezi vasútvonal építéséhez vittek. Betegen kerültem Bucharába, majd Csardzsouba, ahol felgyógyulásom után az ipari századba osztottak be. Ebben a városban volt egy hajógyár, melyben budapesti vasmunkások is dolgoztak. Ambrus bácsi itt egy pillanatra félbeszakítja beszámolóját. Látom rajta, hogy erősen gon dolkodik és valami nagyon fontosat akar mondani. Majd legyint, és beszél tovább. — Már nem emlékszem a nevére, de a vasmunkások között volt egy 1905-ben halálra ítélt, álnéven szereplő bolsevik, aki a forradalmi eszméket terjesztette. A vasmunkások bolsevik csoportokat alapítottak, s amikor engem is megtiszteltek a bizalommal, örömmel mentem közéjük. Megfogadtuk, hogy ha sikerül hazakerülnünk, életünk végéig harcolunk a kizsákmányolok ellen. A cár letartóztatásának napján népgyűlés volt a városban, melyen a hadifoglyoknak is részt kellett venniük. Az urak a háború folytatására akarták megnyerni a katonákat. Az éhező nincsteleneket azonban nem lehetett becsapni. Qjyási hangorkánként zengett a válasz: Mir nádal. (Békét akarunk!}. A katonazenekar a Marseillaise-t kezdte játszani, majd két fegyveres szakasszal körüljárta a várost. Sohasem felejtem el azt a határtalan örömet, mely az embereket akkor eltöltötte. Később Ashabadba szállították a foglyokat. Tudtam, hogy Oroszország európai részében már folyik a forradalom. Az országban nagy volt a zűrzavar, és az éhség egyre fokozódott. Egy perzsa kereskedő tanácsára ti- zenketten megszöktünk. Teheránon, Kázvinon, Bagdadon, majd Baszrán keresztül Bombajba kerültünk. Ott csoportosították a hadifoglyokat. 1920 januárjában kerültem haza. Mély sóhajjal tesz pontot Ambrus elvtárs életének ennek a szakasza után. Aztán folytatja: — A CSKP helyi szervezetébe 1922 ben léptem be, majd részt vettem a bányászok 1922. évi sztrájkjában és az 1928-ban országszerte rendezett Vörös Nap rozsnyói szervezésében. A bányásztelepen a bányászok lámpáikkal verték, az asszonyok pedig kőzáporral árasztották el a kivezényelt csendőröket. Végül, hogy a vérengzést elkerüljük, szétoszlottunk. Bár a Vörös Nap országos méretben nem sikerült, Rozsnyón eredményes volt, mert összekovácsolta a bányászokat 1929 ben a területi bizottságot és a helyi pártszervezetet képviseltem a párt V. kongresszusán. A gazdasági válság idején állandó harcban álltunk a csendőrökkel. A rimaszombati fogház kommunistákkal volt tele. Masaryk álhumanizmusát leleplező röplapokat adtunk ki, amiért három hónapra becsukták b területi bizottság tagjait. Bizonyítékok híján és az éhségsztrájk hatására a letartóztatottakat szabadon engedték. A második világháború alatt a rozsnyói kommunisták illegálisan szervezkedtek, de a szigorú megfigyelés folytán a mozgalom lelepMírnáda! leződötl. Subovits Jánost, Barczi Pált és Németh Jánost letartóztatták. Subovits János magára vállalta a többiek tettét is. Azok megmenekültek, őt viszont koncentrációs táborba vitték, ahol elpusztult. 1944-ben engem is koncentrációs táborba vittek. Ezt azonban a Vörös Hadsereg bejövetele előtt feloszlatták, s bár a foglyok nagyrészét elszállították, néhány tá rsamma I m egm e n e k ii 1t ein. Amikor városomat felszabadíjárási pártbizottság plénümánafc és a CSEMADOK helyi szervezetének, ahol előadásokat szoktam tartani. Üzemekbe és iskolákba járok elbeszélgetni a munkásokkal és a tanulókkal Vajda István elvtárssal együtt például részt vettünk a szlovákiai magyar főiskolások találkozóján is. A felszabadulás óta nagy élményt jelentett számomra a CSEMADOK helyi szerve zetének a magyar iskola meg alapozásában végzett munkája; továbbá, hogy városi elnökségem alatt megfelelő épületet tudtam biztosítani a magyar tanulóknak is, melyért a pionírok diszelnökükké választottak; valamint az, hogy 1968-ban a Szovjetunió és a szocialista or' szágok segítettek szocialista vívmányainkat megvédeni. Büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy helyi pártszervezetünkben nőtt kiváló egyéniséggé Fábry István elvtárs, az SZNT alelnöke és Fábry József elvtárs, a volt Petőfi-partizánbrigád parancsnoka Ambrus I.ászló elvtárs | középen | Miškoviŕi elvlárssal és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok egyik tisztjével. totta a Vörös Hadsereg, Molnár Béla és Fábry Ferenc elvtársak kai azonnal jelentkeztünk a parancsnokságon. összehívtuk a párt régi tagjait, majd háromnégy nap múlva megalakítottuk a CSKP helyi szervezetét és a városi forradalmi nemzeti bizottságot. Az elvtársak engem választottak a város elnökévé. Sajnos, a szovjet katonák kivonulása után mint magyar nemzetiségűtől, tőlem is elvették a pártkönyvet, s nem lehettem tovább a város élén sem ... Az idős ember arcán mélységes szomorúság ül. — A szabadság nekem kétszer jött el — mondta. — 1945- ben és 1948 ban, amikor a Februári Győzelem után elismerték párttagságomat. Később egy ideig kőművesként dolgoztam az állami építkezési vállalatnál. 1951-ben újra a város elnöke lettem. Négy év múlva a városi építkezési vállalat igazgatójává, majd 1957-ben a városi szolgáltatási üzemek igazgatójává neveztek ki. Egy súlyos baleset következtében mentem nyugdíjba. A pártmunkát nem hagytam abba. Tagja vagyok a Körülnézek Ambrus elvtárs lakásában. Figyelmemet lekötik íj különböző kitüntetések, emlékérmek, melyek között ott díszeleg a Munkaérdemrend is. Aztán még egy utolsó kérdéssel a városról érdeklődöm. — Sok új lakóház épült az utóbbi időben — mondja —, de az utcák rendezetlenek. Bízom abban, hogy a város élére került új vezetőség e probléma megoldásiával még jobban hozzájárul majd polgáraink békés és boldog életének szebbé tételéhez. TÓZSER LAJOS A Duklja a csehszlovákiai magyar irodalomról 1972. II. 18. A csehszlovákiai ukrán írók kéthavi folyóirata, a Duklja legújabb számának (1971. 6.) jelentős részét a szlovákiai ma. gyár irodalom bemutatására fordítja. Elsőként Csanda Sándor tanulmányát közli a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődéséről y majd T'ózsér Árpád (Tozsgyer átírással) egyik költeményének fordítása olvasható. A legterjedelmesebb közlemény Duba Gyula Rohanó felhőrongyok a gép körül című elbeszélésének fordítása, míg Bábi Tibortól a Könny a mikroszkóp alatt című költeményét közlik. Versfordítás van még Dénes Györgytől. Zs. Nagy Lajostól, Veres Jánostól, Mikola Anikótól, Ozsvald Árpádtól, Bár- czi Istvántól. Ecjri Viktornak Ének a romok felett c. drámájából fordítottak egy részletet, Ordódy Katalinnak pedig egy lövidebb elbeszélését közlik. Nyilvánvalóan a terjedelem korlátozott voltával magyarázható, hagy a széppróza bemutatása hézagosabb, mint a líráé. A Duklját a Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége Prešovban adja ki. Célszerű és illő volna, ha az Irodalmi Szemle, esetleg más lapunk is, hasonlóképpen bemutatná a csehszlovákiai ukrán írók alkotásait, amelyek a mi olvasóközönségünk előtt teljesen ismeretlenek. Cs. S. Építészek lesznek Sokan azt gondolják, hogy az építészeti szakma i:sak a fiukat érdekli, pedig nein így van. A Luöeneci (Losonc) Építőipari Középiskolának sok leánytanulója is van. Egyikiik Meleczky Zsuzsa, akitől miután megkérdeztem, mi ért választotta ezt a szakmát, ezt válaszolta: — Egész kicsi korom óta eső dálattal néztem, hogyan építik a házakat, főleg a többemeletes la kúházakat. Hetedikes korom óta minden vágyam az volt, hogy egy szer én is ilyen épületeket tér vezhessek. Ezért jelentkeztem eb be az iskolába, és kimondhatatla nul boldog vagyok, hogy felvet lek. Soltész Valéria, Zsuzsa osztály- társnője is az 1. B osztályba jár. A Kráľ. Chtniec i (Király helmet: | AKI befejezése után jött ide. Ne ki a tanárai hívták fel a figyelmét erre az iskolára. De egyben arra is figyelmeztették, hogy sok a jelentkező. Ez igaz, de Valéria azok közé a szerencsések közé tartozik, akinek sikerült a leivé teli. Tóth Mária nem építésznek ké szült, ápolónő szeretett volna len ni. — A Banská Bystrica-i egészségügyi iskolába jelentkeztem — mondja —, de a helyszűke miatt nem vettek fel. Ide viszont felvettek. Nem bántam meg, hogy így lortént. Az iskolában a tanulmányi idő négy év. A tanároknak az a céljuk, hogy ez alatt a négy év alatt a szakismereteken kívül a szakma szeretetűt is bele neveljék növendékeikbe. CSIMMA VERONIKA AZ SZKP KB MATÄROZATÄRÖL A következetes kritikáért Az elmúlt héten lapunk hasábjain is közöltük a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozatát a szovjet irodalmi és művészeti kritikáról. E nagy jelentőségű dokumentum mélyrehatóan és elvszerűen vizsgálja a szovjet kritika jelenlegi helyzetét, rámutat eredményeire és hiányosságaira, egyúttal megjelöli legfontosabb feladatait is. Nem véletlen, hogy a határozat most jelent meg: az elmúlt esztendőkben ugyanis, de különösen az utóbbi hónapokban a szovjet művészeti folyóiratok hasábjain és inas fórumokon sokrétű vita folyik a szovjet művészet és kritika funkciójáról, hatékonyságáról, valamint a művészet és a társadalom megfelelő kapcsolatáról. Az SZKP mostani határozata újabb bizonyítéka annak, hogy a párt- és a munkásosztály milyen nagy figyelemmel kíséri e vitát és mennyire fontosnak tartja a szovjet művészet és kritika szerepét a társadalmi életben. E dokumentum súlyát növeli az a tény is, miszerint napjainkban a két világrendszer közötti harc egyre inkább és mind élesebben eszmei síkon jelentkezik, tehát ebből a szempontból is döntő jelentőségű, hogy társadalmi felépítményünk minden szakasza miként van felvértezve küldetése maradéktalan teljesítésére. Az SZKP XXiV. kongresszusa, valamint az irodalmi és más művészeti alkotószövetségek tanácskozása megállapította, hogy a szovjet irodalom és a művészet az elmúlt esztendőkben sokat fejlődött, számos úi figyelemre méltó alkotás látott napvilágot. Különösen örvendetes számos olyan nemzetiségi irodalom színvonalas jelentkezése (örmény, grúz, íizbég. valamint a balti köztársasagok népeinek irodalma és más művészete), amelyről a múltban alig, vagy egyáltalán nem hallottunk. Az ugrásszerű mennyiségi kibontakozás azonban nem párosult töretlen minőségi fejlődéssel, mert az eredmények mellett káros irányzatok is felbukkantak s olyan alkotások is megjelentek, melyek hangvétele és nézőpontja nem egyeztethető össze a marxista esztétikával, a szovjet társadalom művészetpolitikájával. E hibák egyik fő oka, hogy a szovjet kritika nem állt mindig feladata magaslatán: kétségtelen érdemei mellett olykor nem tudott megfelelő eréllyel és színvonalon rámutatni a negatív jelenségekre. A raogt napvilágot látott dokumentum világosan leszögezi, hogy a szovjet irodalom és más művészet színvonalának és hatékonyságának további fejlődése csak a kritika jelentős javulásával együtt valósulhat meg. A szocialista művészet megfelelő arculatának és színvonalának kialakításában döntő szerepe van a kritikának, amelynek legfontosabb kötelessége, hogy mélyrehatóan elemezze a jelenlegi művészeti folyamat tendenciáit, jelenségeit és törvényszerűségeit. Szüntelenül járuljon hozzá a pártosság lenini elveinek, megerősítéséhez, harcoljon a művészet magas eszmei és esztétikai színvonaláért és következetesen lépjen fel a polgári ideológia hatása ellen. Nyilvánvaló, hogy máról holnapra, vagy csupán adminisztratív eszközükkel nem érhető el döntő változás, jelentős javulást csak hosszadalmas, kitartó munka hozhat, melynek első szakasza a megfelelő feltételek (szakemberképzés, különböző illetékes kulturális és tudományos intézmények megfelelő tevékenysége, publikálási lehetőségek stb.l biztosítása. A határozat erről sem feledkezik meg és konkrét intézkedéseket említ, melyek a fentebb említett feltételeket hivatottak megteremteni. Az SZKP KB dokumentuma — minden bizonnyal — külföldön is nagy visszhangra talál, nálunk pedig megkülönböztetett figyelmet érdemel. Sajnos, tapasztalatból tudjuk, hova vezet a művészeti kritika következetlensége, a különböző művészeti áramlatok kritikáikul befogadása. Napjainkban, amikor társadalmunk jövőjét gondosan és sokrétűen alapozzuk, egyik jelentős időszerű feladat, hogy a negatív jelenségek és azok okozóinak eltávolítása után, művészeti téren egészséges légkört teremtsünk, amely a pártos és színvonalas alkotómunka előfeltétele. Helyzetünk számos vonásban különbözik a szovjet irodalom és művészet jelenlegi állapotától, ám elveink, célkitűzéseink azonosak, éppen ezért főleg az állami és kulturális szerveink, intézményeink illetékes dolgozói alkotó módon gyümölcsöztethetik a dokumentum tanulságait és következtetéseit. SZILVÁSSY jÜZSEP BŐVÍTIK SORAIKAT Elbeszélgetnek a jelöltekkel A kommunista párt szervezeteinek egyik alapvető feladata a tagok létszámának gyarapítása és szabályozása. Oda kell hatniuk, hogy az új párttagok a legjobb dolgozók közül kerüljenek ki. Azok közül, akik mindennapi munkájukkal és magatartásukkal példát mutatnak a többi dolgozónak, s valóban méltók arra, hogy tagjai legyenek a dolgozók élcsapatának. A galántai járásban nagy gondot fordítanak a párttagok létszámának gyarapítására és szabályozására, furaj Molnártól, a jpb dolgozójától megtudtuk, hogy tavaly 221 új tagot, illetve tagjelöltet — ebből 45 nő — hagyott jóvá a járási pártbizottság. A járási párt- szervezet ügyel az új tagok szociális és kor szerinti összetételére. Arra törekszik, hogy főleg fiatalokkal gyarapítsa a párttagok sorait. Ezt bizonyítja az is, hogy a tavaly felvett személyek közül 72 huszonöt éven aluli, 65 harminc éven aluli, 38 harmincöt éven aluli. A többi 35 évnél idősebb. Megfelel az arányoknak az új tagok nemzetiségi összetétele is: 75 magyar nemzetiségű tagot vettek fel, ami az összesen felvett tagok 35,5 százaléka. Ez idén 70 új tag — ebből 15 nő — felvételét hagyta jóvá a járási pártszervezet. Ebből 63 harmincöt éven aluli, s 23 magyar nemzetiségű. Az új tagok szociális összetétele nem felel meg teljesen a követelményeknek, ezért a jövőben erre a kérdésre még nagyobb gondot igyekeznek fordítani. A tagjelöltek kiválasztása az alapszervezetekben történik, de a járási pártbizottság mellett létrehoztak egy külön bizottságot, melynek feladata, hogy még a jóváhagyás előtt minden egyes felvételre javasolt személlyel elbeszélgessen. Figyelemre méltó a 8-tagú bizottság összetétele: egy személy a jpb elnökségének a tagja, 2 idős pártharcos, 2 a jpb dolgozója, 1 munkás. Tagja továbbá a bizottságnak a SZISZ járási titkára és a mezőgazdasági iparitanuló iskola igazgatója. Természetesen jelen lehet a beszélgetésnél annak a pártbizottságnak az elnöke is, amely az illető személyt tagfelvételre javasolja. A beszélgetés rendszerint a járási pártbizottságon történik. Nagyobb üzemekbe — például a saíai (Vágsellye) Duslóba — a bizottság tagjai látogattak el, mivel ott 10—15 tagjelöltről volt szó. A bizottság minden egyes^ jelölttel külön beszélget. A járási konferencia határozata él teimében évente mintegy 350 új párttag felvétele szükséges ahhoz, hogy az elkövetkező időszakban kielégítő legyen a járás kommunistáinak a száma, illetve szociális és korszerinti összetétele. Ennek érdekében az alapszervezeteknek elemezniük hell azt, melyik munkahelyen és munkaszakaszokon a legfontosabb az új tagok fölvétele. Ez azért fontos, hogy min* den területen biztosítva legyen a pár! vezető szerepe. F. I~
