Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-03 / 28. szám, csütörtök

DJ ALLO TELLI: ELÉRKEZETT AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS IDEJE Addisz Abeba — Az Addisz Abebában ülésező Biztonsági Tanács kedd délutáni ülésének utolsó szónoka Diallo Telli, az Afrikai Egység Szervezetének iőtitkára volt. Telli rámutatott, hogy a Biz­tonsági Tanácsnak konkrét ha­tározatokat kell hoznia a konti­nens problémáinak megoldásá­ra. Különösen nagy felelősség hárul e tekintetben a BT állan­dó tagjaira — mondotta. Felszó­lította a testület tagjait, hozza­nak megfelelő intézkedéseket Namibia függetlenségének biz­tosítására és Rhodesia afrikai többsége jogainak tiszteletben tartására. Az AESZ főtitkára kérte, hogy ha a Dél afrikai- Köztársaság és Portugália nem tartja tiszteletben az ENSZ ha­tározatait és a nemzetközi köz­vélemény akaratát, foganatosít­sanak velük szemben gazdasá­gi, politikai és katonai szank­ciókat. Állást foglalt amellett, hogy ismerjék el jogilag is az afrikai nemzeti felszabadítási mozgalmakat és támogassák őket anyagilag. Telli szavai sze­rint itt az ideje unnak, hogy az ENSZ és az Afrikai Egység Szervezete elmélyítse együtt­működését a gyarmati rendszer felszámolásában, a fajüldöző rendszerek megdöntésében. A BT afrikai tagjai szerdán megbeszéléseket tartottak a Khodésiáról szóló határozati ja­vaslatról, arról, hogy milyen mó­dosításokkal terjesszék azt a tanács elé. A Reuter konferen­cia-forrásokra hivatkozva úgy tudja, a határozati javaslatból máris kihagyták azt a passzust, hogy rendeljék vissza Rhodesiá­ból az angol—rhodesiai szerző­dés fogadtatását felmérő Pear- ce-jéle ténymegállapító bizott­ságot. A határozati javaslat né­mi módosítása valószínűleg nem tántorítja el Nagy-Britanniát attól, hogy a BT-ben éljen vétó­jogával. Kairó — Az Al Ahram érte­sülése szerint Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára Addisz Abbe- bából jövet ellátogat Kairóba és Jeruzsálembe. A kairói lap úgy tudja, hogy Waldheim meg akarja tudni, milyen Izrael „hozzállása“ a Biztonsági Tanács 1967. novem­ber 22 i közel keleti határoza­tához. Terrorakciók futószalagon 1972. II. 3. Saigon — Amerikai harci gé­pek már második napja bom­bázzák a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság területét, sőt növelték a bevetések számát. A gépek hét ponton támadták a szocialista országot, és az egy napi légitámadások számát te­kintve az UP szerint Johnson tö­meges bombázásai óta ez a leg­magasabb szám. A VDK elleni légitámadások Újabb eszkalációját beszédesen bizonyítja, hogy idén már 34 ilyen terrorbombázást hajtott végre az amerikai légierő észa­kon, míg tavaly egész évben összesen 108-at. A B-52-es légierődök éjszaka és kora reggel Dél-Vietnam északkeleti sarkában és a köz­ponti fennsíkon hajtottak végre öt szőnyegbombázást. A dél­Megszületett a kompromisszum? Helsinki — A 200 tagú finn parlament Rafael Passiót, a Szociáldemokra'ta Párt vezető­jét választotta meg elnökévé. Az új összetételű parlament teg­nap ült össze első ízben. A helsinki megfigyelők a szo­ciáldemokrata Passió megvá­lasztásából arra következtet­nek, hogy az ország két legerő­sebb pártja, a centrum és a szo­ciáldemokraták megegyeztek a legfontosabb funkciók „felosz­tásáról“. ,,A szövetségi hadsereg válsá­gát meg kell oldani“. — „Ez így nem mehet tovább“. — „Tá­vozzék Lü“. Ilyen jelszavak ol­vashatók az utóbbi időben az osztrák sajtóban. Lü alatt Lüt- gendorf tábornok, a szocialista párti kormány honvédelmi mi­nisztere értendő. Nem először fordul elő, hogy Lü „meggondo­latlan“ kijelentésével nehézsé­get okoz a Kreisky-kormány- nak, de végső soron ezért a kormány csak magát hibáztat­hatja. Az egész azzal kezdődött, hogy Kreisky nem politikust tett meg honvédelmi miniszter­ré, hanem katonai személyt, tá­bornokot, akinek megrögzött reakciós felfogásához kétség sem férhetett. Kreisky bele­egyezését adta az úgynevezett „szövetségi hadsereg — reform bizottság“ megalakításához, amelyben túlsúlyban vannak a reakciós tisztek. E bizottság kö­veteléseinek újból és újból en­gedményeket tett, úgyhogy vé­gül olyan „reform“ született, amely fokozott veszélyt jelent a demokráciára, és az osztrák hadsereget még jobban a NATO szükségleteihez idomítja. Az osztrák szövetségi hadseregre a NATO-csapatok szárnyainak vé­delme hárul és háború esetén az esetleges NATO-hadművele- teket hivatott megfelelően biz­tosítani Ausztria területén. Az osztrák parlamenti válasz­tások után a reakciós tisztek vietnami légierő a kambodzsai határvidéket és Kambodzsa te­rületét bombázta. Második napja folyik élénk harci tevékenység a Mekong deltájában. Heves harcok foly­nak a kambodzsai határ közelé­ben, Saigontól 195 kilométerre is. Hanoi cáfolat Hanoi — A VDK külügymi­nisztériumának szóvivője hír- ügynökségi jelentésekre reagál­va kijelentette, hogy a VDK kormánya semmiféle kapcsola­tot nem vett fel az amerikaiak támogatását élvező Phnom Penh-i rezsimmel. A szóvivő hangoztatta, hogy az egész hír csalás, ami beleillik az ameri­kai tervekbe, és az általuk ki­tartott Phnom Penh-i klikk azért találta ki, hogy elkendőz­ze a Kambodzsa elleni amerikai agressziót, megossza a szocia­lista országokat és gyengítse az indokínai népek ellenállását. Washington — A Pentagon kutatási és fejlesztési osztályá­nak főnöke a képviselőház fegyveres erők bizottságának zárt ülésén bejelentette, hogy a hadügyiminiszlérium a követke­ző öt év során 325 darab F-5-ös vadászgépet szándékozik szál­lítani a délkelet-ázsiai orszá­goknak, így Dél-Vietnamnak, Dél-Koreának és Tajvannak légierejük korszerűsítésére. A következő pénzügyi évben 57 repülőgépet szállítanak 93 miľ* lió dollár értékben. néhány sorban MAKARIOSZ ciprusi elnök fo­gadta a csehszlovák szövetke­zetek küldöttségét, amelyet Olakar Siműnek, a Szövetkeze­tek Központi Tanácsának elnö­ke vezet. RIO DE JANEIROBAN nyilat­kozatot tett közzé az Amerika- közi Bizottság, amelyben elítéli a Karib-tenger térségében ter­vezett brit hadgyakorlatokat. BONNBAN megkezdődött a Khol—Bahr találkozó 34. ülés­szaka. Az NDK és az NSZK ál­lamtitkára a tranzit forgalom­mal kapcsolatos kérdéseket vi­tatja meg. EMILIO COLOMBO — hírügy­nökségi jelentések szerint — lemondott kormányalakítási megbízatásáról. BAGDADBAN folytatódnak a tárgyalások az iraki kormány és a külföldi olajtársaságok képviselői között. ALI BHUTTO pakisztáni elnök befejezte látogatását a Kínai Népköztársaságban, ahol Csou En-laj miniszterelnökkel és Mao Ce-tung elnökkel folytatott megbeszéléseket. AZ AMERIKAI szenátorok egy csoportja nyilatkozatot írt alá, amelyben követeli a kormány­tól, hogy ismerje el a Bangla Desht. MIRKO TEPAVAC jugoszláv és Rudolf Kirchschläger oszt­rák külügyminiszter Zágrábban a kétoldalú kapcsolatokról foly­tat megbeszéléseket. FOCK JENŐ, az MNK minisz­terelnöke küldöttség élén Ha­noiba érkezett. SZATO japán miniszterelnök a parlament felsőházának ülé­sén úgy nyilatkozott, hogy al­kalmas időben szívesen tenne látogatást a Szovjetunióban. KEITH HOLYAKE új-zélandi miniszterelnök bejelentette, hogy lemond hivataláról John Marshall jelenlegi miniszterel­nök-helyettes javára. AZ AMERIKAI légierő avia- noi (Olaszország) támaszpont­ja közelében hegynek ütközött és felrobbant egy Phantom-tí- pusú gyakorló repülést végző vadászgép. A két pilóta életét vesztette. NIKITASZ VENIZELOSZ, a Görög Liberális Párt vezetője, aki az ezredesek puccsa óta száműzetésben él, karácsony óta állítólag titokban görög földön tartózkodik, hogy az el­lenállást szervezze. KOMMENTÁRUNK MEGVÁLTOZOTT FELTÉTELEK KÖZÖTT A Varsói Szerződés tagál­lamai politikai tanácskozó testületének prágai ülését követően érezhetően új len­dületet kapott az európai biztonsági konferencia össze­hívásának ügye. Többek kö­zött a Béke világ tanács el­nökségének a határozata is rámutat, hogy a prágai do­kumentumok optimizmusra adnak okot, tulajdonképpen megteremtették az értekez­let mielőbbi összehívásának konkrét feltételeit. Nem titok, hogy az euró­pai biztonsági konferencia összehívásának számos el­lenzője akad, olyan politi­kai csoportosulások, ame­lyek végeredményben mind a mai napig a hidegháborús uszítás platformján állnak. Kétségtelen ugyanis, hogy a tömbpolitika híveinek nincs ínyére a kontinens biztonsá­gi rendszerének a békés egymás mellett élés elvein alapuló megteremtése. Az a koncepció viszont, amely a katonai egyensúlyt, a fegy­verkezési hajszát támasztot­ta a biztonság feltételeként végérvényesen megbukott, „csodatevő“ erejében ma egyetlen józanul gondolkodó ember sem bízik. A bizton­ság kollektív rendszerének a kialakítása csakis a lesze­relés útján, az európai álla­mok sokoldalú együttműkö­dése kibővítésével képzelhe­tő el. Nem vitás, hogy a Varsói Szerződés tagorszá­gai valóban rugalmas és ha­tékony diplomáciai kezde­ményezőkészségről tettek ta­núbizonyságot az elmúlt esz­tendők folyamán. A bukares­ti nyilatkozat, amely már 1966-ban valóban konkrét in­tézkedéseket javasolt, majd a budapesti felhívás a prá­gai tanácskozással bezárólag éppen ennek a folyamatnak a főbb állomásait jelzik. Ta­gadhatatlan, hogy a buda­pesti felhívást követő idő­szakban erőteljes diplomá­ciai erjedés indult meg kon­tinensünkön, s aránylag rö­vid időn belül kirajzolódtak az értekezlet összehívásának lehetőségei, ám ugyanakkor megmutatkozott, mely kér­déscsoportok megoldatlansá­ga áll a szóban forgó törek­vések útjában. így minde­nekelőtt az ún. „német kér­dést“ kellett kimozdítani a holtpontról. Ez utóbbi ugyan­akkor szoros összefüggésben állott az európai realitások elismerésével, a második vi­lágháború után kialakult status quo tiszteletben tar­tásával. A kétoldalú megbe­szélések hosszú sorozata le­hetővé tette, hogy az euró­pai országok kormányai egyeztessék elképzeléseiket az összehívandó konferencia napirendjét illetően, vázol­ják koncepciójukat a kon­tinens biztonságát érintő kérdésekkel kapcsolatban. A Varsói Szerződés tagál­lamai politikai tanácskozó testületének prágai ülésén elfogadott dokumentum lé­nyege tulajdonképpen egyet­len mondatba sűríthető: az adott feltételeket figyelembe véve lehetőséget teremtett a konferencia azonnali ösz- szehívásához, ugyanakkor elvszerűen, józan mértéktar- tással foglalt állást a még meglevő problémákkal ösz- szejüggésben. Nem véletlen tehát, hogy a politikai meg­figyelők éppen ennek a mo­mentumnak a fontosságára mutatnak rá elsősorban. A Varsói Szerződés tagállamai­nak immár közmondásos ru­galmassága ismét kiütötte az adut a halogató taktikát szorgalmazó — főként a NATO vezérkara köré cso­portosuló — erők kezéből. Kontinensünk biztonságá­nak kérdései tehát megint a diplomáciai élet pergőtüzébe kerültek. Vitathatatlan, hogy az értekezlet összehívása még az év folyamán a béke erőjnek hatalmas győzelmét jelentené. Ezen túlmenően, a konferencia nyilván jó al­kalmat és lehetőséget bizto­sítana több, a világbéke szempontjából súlyponti kér­dés tisztázására, pozitív ha­tást gyakorolna a világ kü­lönböző részein fennálló fe­szültséggócok felszámolásá­ra. (P ) Kiadják Barbie-t?... La Paz — A francia kormány hivatalosan is kérte Bolíviától a La Pazban élő Klaus Alt mann alias Barbie kiadatását. Barbie a náci megszállás ide­jén a lyoni Gestapo főnöke volt. Felelősség terheli francia haza­fiak százainak megkínzásáért és kivégzéséért. A háború után újabb offenzívát indítottak. Szó­csövükként egy Bach nevezetű tábornok lépett fel, kijelentve: 15 éve létezik a szövetségi had­sereg, de tevékenységének mér­lege nem kielégítő. 'Nem látja el honvédelmi szerepét és tulaj­terjesztése a parlamentben tá­madásokat váltott ki a néppárti és a szabadságpárti képviselők részéről Lütgendorffal szem­ben, habár e képviselők maguk nem kevésbé reakciósok, mint a tábornok. Lütgendorf pökhen­dien reagált e támadásokra, ki­jelentette, hogy a képviselők­nek, akik nem rendelkeznek ve­zérkari kiképzéssel, nincs jo­guk „koncepcióját“ bírálni. Militarista terekvések Ausztriában donképpen nem is hadsereg, csupán katonásdit játszik. A tá­bornok mindenekelőtt kizárólag hivatásos katonákból álló ké­szenléti csapatok létesítését kö­vetelte a szövetségi hadseregen belül és természetesen további milliárdokat a katonai költség- vetés céljaira. Kreisky e köve­telésre nyilatkozatban vála­szolt, amelyben fellépett „a po­litizáló tábornokok“ ellen. Lüt­gendorf olyan „koncepciót" terjesztett elő, amely lényegé­ben a vezérkar felállítását, va­lamint a költségvetés katonai kiadásainak, a jelenlegi évi öt milliárdnak a következő évek­ben további 4 milliárddal való felemelését irányozza elő, de már az 1972. évi költségvetés­ben félmilliárddal emelkedné­nek a katonai kiadások. Ennek a sokáig „titokban tartott“ koncepciónak az elő­Időközben a reakciós tisztek és a Néppárt egyes vezetői kí­sérleti léggömböt bocsátottak fel: azt javasolták, hogy a szö­vetségi hadsereget egy hivatá­sos hadsereg helyettesítse (a mostani szövetségi hadsereg az általános hadkötelezettségen alapszik). Lütgendorf ellenezte e javaslatot, arra hivatkozva, „nem biztosítana komoly eset­ben elegendő tartalékot“, de e kérdés tanulmányozásával bi­zottságot bízott meg. Nyilván­valóan mesterkedésről van szó: végeredményben nem hagynák jóvá a kizárólag hivatásos kato­nákból álló hadsereg koncep­cióját, de szeretnék elfogadtat­ni a Kreisky, illetve az SPÖ által már javasolt törvényjavas­latot, amelynek értelmében a szövetségi hadseregen belül hi­vatásos katonákból álló készen­léti csapatot alakítanának. A kommunista párt nyilatko­zatában rámutatott, hogy már az első köztársaságban volt hi­vatásos hadsereg, és erre tá­maszkodott 1933-ban az osztrák fasizmus, és ezt a hadsereget használták fel 1934 februárjá­ban a munkásság megmozdulá­sának elfojtására. Az Osztrák Kommunista Párt titkársága nyilatkozatában rá­mutatva az osztrák hadügymi­niszter demokráciaellenes be­állítottságára követelte Lütgen­dorf távozását. Ezt egyébként nemcsak a kommunisták köve­telik, hanem a Szocialista Párt számos tagja is. Különösen a „Szocialista ifjúság“ igyekszik nyomást gyakorolni Kreiskyre e követelés teljesítése érdekében. Végül pedig meg kell emlí­teni: Lütgendorf beismerte, hogy igazak a Volksstimme leleple­zései, miszerint a szövetségi hadsereg útján évek óta kém­kedés folyik az Egyesült Álla­mok, Nyugat-Németország és általában a NATO javára. Az osztrák hadügyminiszter ezt be­vallotta, de azt állította, hogy ez csupán 9 évvel ezelőtti idő­szakra érvényes. Figyelemre méltó az is, hogy eddig egyet­len tisztet, tábornokot, vagy minisztert sem vontak felelős­ségre ezért. A NATO javára végzett kém­kedés azonban a legutóbbi 9 év­ben is folyt. A Volksstimme több esetben bebizonyította ezt. — miközben távollétében halál­ra ítélték — eltűnt, nevet vál­toztatott, s 1951-ben Bolíviában telepedett le. Hat évvel később megkapta a bolíviai álíampol- gárságot. Hétvégi televíziós nyilatkoza­tában a pillanatnyilag Altman névre hallgató Barbie tagadta, hogy háborús bűnöket követeti volna el; múltjáról annyit mon­dott, hogy a Waffen-SS kötelé­kében szolgált, hadnagyi rang­ja volt, s noha megfordult a megszállt Franciaországban is, a neki tulajdonított cselekmé­nyekben nincs része. Altmann-Barbie La Paz kert­városában egy félreeső villában rejtőzik a nyilvánosság elől, s testi épségére a Hugo Banzer vezette jobboldali rendszer biz­tonsági szervei vigyáznak. A bolíviai kormány egyébként — mint közölték — „tanulmá­nyozza“ a francia kiadatási ké­relmet. „Súlyos“ hiányosságok? Montevideo — Több mint két hónappal az elnökválasztások után még mindig nem világos, ki vonul be március elsején az uruguayi főváros elnöki palotá­jába. A nehézkesen haladó sza­vazatszámlálás legutóbbi állása szerint a kormányzó Colorado Párt előnye az ellenzéki — de hasonló politikát folytató — Nemzeti Párttal szemben 10 ezerről 3300-ra csökkent. Ha hivatalosan nem is be­szélnek választási csalásokról — írja a DPA — nyilvánvaló, hogy a szavazatszámlálásnál „súlyos hiányosságok“ merül­nek fel. Egyes választási kerü­letekben például több szavaza­tot számoltak össze, mint ameny- nyi egyáltalán leadható volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom