Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-15 / 38. szám, kedd

SEGÉDANYAG A PÁRTOKTATÁSHOZ r:-n '»í, T, A tfirténelem eatortaSsta értelmezése 1972. II. 15. Az emberi társadalom törté­nelme az emberi tettek, konkrét emberek aktivitásának történel­me időbeni sorrendben. Az embe­ri tevékenység más élőlényeké­től eltérően céltudatos, célsze­rű, ami azt jelenti, hogy előbb adva van a cél — ideális formá­ban — és az ember ezt a célt megfelelő és a rendelkezésére álló eszközökkel igyekszik el­érni. Az a kétségtelen tény, hogy az emberi tevékenység céltudatos, felveti a történelem- filozófia alapvető kérdéseit: mi­ből erednek az emberi tevé­kenység céljai* léteznek-e a nagy embercsoportok tevékeny­ségét meghatározó alapvető kö­zös célok? Tehát van-e a törté­nelmi fejlődésnek valamilyen alapvető iránya, lehet-e vala­miből származtatni? A társada­lom fejlődése törvényszerű, vagy csak véletlen? Ezek a tör­ténelem-filozófia alapvető kér­dései, vagy másképpen kifejez­ve az emberi társadalom általá­nos fejlődéselméletének alap­kérdései. Tehát ha elismerjük azt a vitathatatlan tényt, hogy az emberi tevékenység céltuda­tos, ebből számos egymással összefüggő kérdés származik. E kérdések megválaszolása a legnehezebb feladat, aminek megoldását a filozófiától várták e tudományág több mint ezer­éves fejlődése alatt, és amire ma is választ várnak. Ez az állítás nem látszik túlzásnak, ha figye­lembe vesszük a társadalmi mozgalmak filozófiai magyará­zatát, a marxizmus keletkezé­séig. Ebben az időben láthatjuk azt az érdekes tényt, hogy a társadalmi mozgalmak okait azonosan magyarázta két olyan teljesen eltérő filozófiai irány­zat, mint a materializmus és az idealizmus. A materializmus, pontosabban: a mechanikus ma­terializmus (melynek lényege az, hogy a magasabb rendűt alacsonyabb rendűre redukálja) képtelen volt materialista mó­don magyarázni a társadalmi tudatot és annak szerepét a tár­sadalmi fejlődésben, ezért meg­egyezett az idealizmussal. A mechanikus materializmus szerint a társadalmi fejlődés a törvényhozók akaratának függ­vénye, ez viszont a nevelés ha­tására alakúi ki. A nevelés fel­tételei ugyanakkor a nép aka­ratfüggvényei, és a nép vélet­len impulzusok alapján határoz és vezeti a társadalmat, lyen módszerrel természetesen úgy is magyarázható lett volna a tár­sadalmi fejlődés, hogy a szélvi­har elsodorta a Szahara ho­mokját, egy porszem az egyik olyan európai államfő szemébe hullott, aki álmos, tehát rossz­kedvű volt, ezért hadat üzent egy másik államnak, melynek nagykövete a fogadáson tanúsí­tott magatartásával kiváltotta az államfő ellenszenvét. Ezért a háború hosszú időre megváltoz­tatta egész nemzetek sorsát. A történelem magyarázata nem indulhatott ki más alapelv­ből, mint az uralkodó tudatvilá­gából mindaddig, amíg materia­lista módon nem indokolták az uralkodó helyzetét és szerepét a társadalmi fejlődésben, vagy­is amíg nem tisztázták a szemé­lyiség és a tömegek történelmi szerepét (jóllehet ez az alap­kérdés ellentéteket támaszt a materialista és az idealista tör­ténelemmagyarázat között). Csak a marxizmus, a proleta­riátus ideológiája következete­sen materialista a filozófiai ta­naiban, amely elméleti alapja, materialista a társadalomfilozó­fiában is és nemcsak a termé­szetfilozófiában, mint az előző materialista irányzatok. Az alap­tézis: a társadalmi lét határoz­za meg a társadalmi tudatot. Ez a tézis a társadalomfejlődés marxista értelmezésének alap­ja, vagyis: történelmi materia­lizmus. A társadalom fejlődé­sét nem az egyén, a törvényho­zó akarata határozza meg, ha­nem a tömegek akarata és ér­deke. A tömegek ideális érde­kei viszont anyagi létük feltéte­leitől függnek. A feltételeken mindenekelőtt a társadalom életének fenntartása szempont­jából nélkülözhetetlen anyagi javak termelésében kialakult emberi kapcsolatokat értjük. Az anyagi javak termelését, a tár­sadalom létalapját a társadalmi termelési viszonyok bizonyos szervezettségében valósítják meg. Az anyagi termelés terüle­tén a társadalmi szervezet ere­dője az a színvonal, amit a tár­sadalom a természettel vívott harcban elért. Az emberi társadalom (és maga az ember is) az emberi egyedeknek a természet ellen vívott közös harcában alakult ki. Ezt a harcot a termelőerők fejlesztésének módszereivel folytatták (és folytatják szün­telenül). Ennek során a termé­szet bizonyos korszakban olyan színvonalra emelte az emberi társadalmat, hogy az egyén tu­dásával és anyagi eszközeivel többet szerezhetett magának, mint amennyi létfenntartásá­hoz nélkülözhetetlen volt. Amíg az ezt megelőző időben az egyén az akkori termelési mód­szerek segítségével csak a saját létfenntartását biztosíthatta, nem volt értelme, hogy legyő­zője foglyul ejtse és életben hagyja. Előnyösebb volt állati fehérjeként hasznosítani, vagyis megenni. Magántulajdonban le­vő termelőeszköz, tehát rabszol­ga csak akkor lett belőle, ami­kor a termelőerők előrehaladá­sával lehetővé vált, hogy az egyén a saját szükségleteinél többet termeljen. így alakult ki az első osztálytársadalom — az ókori rabszolgatartó társada­lom. Később a termelőerők fejlő­dése az anyagi termelés terü­letén megkövetelte a társadal­mi viszonyok új rendezését. A rabszolgát korbáccsal kellett hajtani. Amikor azonban a ter­melőeszközök tovább fejlődtek, előnyösebbnek látszott, ha ter­mékeinek egy részét átadja uralkodójának. (Az egyházi és világi hatalmasságoknak, akik megkövetelték a dézsmát). így alakult ki a feudalizmus, majd később a kapitalizmus, amely más formában ugyan, de lénye­gében fenntartotta a fölérendel­tek és alárendeltek viszonyát a termelésben. A történelmi materializmus, vagyis a materialista történe­lem-filozófia abból indul ki, hogy az ember alapvető céljait anya­gi léte határozza meg. A közös­ségi létben vagy a közösség anyagi létében alakulnak ki az egyedek céljai és érdekei. Ezek érdekcsoportokat, majd később osztályokat alkotnak és érde­keiknek az ideológia a kifeje­zője, ami nem más, mint a osztályérdekek érvényesítése a társadalmi élet szellemi terüle­tén. A társadalmi fejlődés tudo­mányos magyarázata a társa­dalmi-gazdasági alakulatok tör­vényszerű fejlődéséről éppen abból a felismerésből ered, hogy a társadalom fejlődésének legfontosabb láncszeme az anya­gi javak termelése. Ebből ered­nek az osztályok, a nagy em­bercsoportok céljai, amelyek a termelésben elért helyzetükkel különböznek egymástól. Az osz­tálytársadalom fejlesztő ténye­zője az ellentétes érdekeken alapuló osztályharc. Az okok és okozatok e bonyo­lult hálózatának összetevőit csak a társadalomfejlődés okait kutató tevékenység legújabb szakaszában lehetett tisztázni. Maga Marx is bevallja, hogy az a felfedezés, miszerint az osz­tályharc az emberi társadalom történelmének mozgató ereje, nem az ő megállapítása. Ezt a tényt, már előtte megállapítot­ták a francia restauráció törté­nészei. Ami azonban a történe­lem-filozófia területén Marx el­vitathatatlan érdeme, az az elemzés, amelyben kimutatta, hogy milyen célja van az osz­tályharcnak a kapitalista társa­dalomban, és mi a proletariátus történelmi küldetése az osz­tály nélküli társadalom, a kom­munizmus építésében. A proletariátus ma már tu­datosan betölti történelmi sze­repét és kialakítja bolygónkon az osztályellentétektől mentes emberi társadalmat. Amíg létezik osztálytársada­lom, az ellentétes osztályok egymással szemben álló érdekei politikai, gazdasági és ideoló­giai téren is összeütköznek. A döntő fontosságú terület, amely végül is meghatározza az osztályok kölcsönös helyzetét, a politikai-jogi hatalom, vagyis az állam hatalmi apparátusa. Ezt az apparátust az uralkodó osz­tály az elnyomott osztály leigá­zására alakította ki, hogy saját céljait biztosíthassa. A kapita­lizmusban az uralkodó osztály a maga helyzetét közvetlenül a hatalmi apparátussal, vagyis a rendőrséggel és a katonasággal védelmezi, gazdasági téren pe­dig azzal, hogy védi a terme­lőeszközök magántulajdonát és kialakítja az aránylag magas fizetésű ún. munkás elitet. Ideo­lógiai téren uralom alatt tartja az állam által ellenőrzött befo­lyásoló eszközöket (iskola, rá­dió, sajtó, televízió). Ezért az osztályharcban dön­tő fontosságú tényező a politi­kai hatalom megszerzése. Az ezen a téren bekövetkezett for­dulat, a szociális forradalom páratlan a társadalom történel­mében. Csak a forradalom ered­ménye, hogy a hierarchia csú­csán nem az egyik uralkodó osz­tály cseréli fel a másikat. A történelmi materializmus tudo­mányos módszerekkel elemez­te a társadalom eddigi fejlődé­sét és a fejlődés okainak alap­ján megállapította a fejlődés további irányát: a kommuniz­must, amelynek célja az osz­tályok teljes felszámolása. E célért minden szempontból ér­demes harcolni. Elsősorban az­zal, hogy a nevelésben és az ok­tatásban megmagyarázzuk a tör­ténelem-filozófia és a társada- dalomfejlődés materialista tu­dományos alapelveit. MICHAL KRAJČOVlC A K ráľovský Chlmec-i (Királyhelmec} Városi Népkönyvtárban több mint 17 000 kötet áll az olvasni vágyók rendelkezésére. A könyvi ár 1125 olvasója az elmúlt évben 22 355 könyvet kölcsön* zött. Reméljük, hogy ez évben még gyarapodni fog az olvasók száma. A közelgő könyvhónap alkalmából sok sikeres akció megrendezését várjuk a könyvtár dolgozóitól. Felvételünkön Od- robina Margit, aki 18 éve dolgozik a könyvtáros szakmában. (Tóthpál Gyula felvétele) Ifjú kommunisták a hadseregben /. Stanék őrnagy kötelékében az elmúlt év folyamán arra tö­rekedtek, hogy új tagokkal, fia­talokkal erősítsék meg a párt- szervezet tagságát. A CSKP üzemi alapszervezetébe felvett 59 jelölt bizonyítja azt, hogy ennek a kérdésnek állandó fi­gyelmet szenteltek. A legjobb eredményekkel, s ugyancsak a legjobb tapaszta­latokkal a CSKP azon alapszer­vezetében rendelkeznek, ahol Ladislav firičný tiszthelyettes a pártszervezet elnöke. A párt megalapítása 50. évfordulójá- nak évében 14 úf tagjelöltet vettek fel. Ugyancsak sikeresen járnak el abban a szervezet­ben is, ahol J. Zahradníőek szá­zados az elnök. A kötelék ellenőrző és reví­ziós bizottságának elnöke hang­súlyozta, hogy ezeket az ered­ményeket nem véletlenszerűen érték el. A CSKP alapszerveze­tének kommunistái egész évben foglalkoztak a fiatalokkal. Ez nem csupán néhány funkcioná­rius, hanem az egész pártszer­vezet ügye volt, amely szoros együttműködést folytat az ifjú­sági szervezettel. Az ellenőrző és revíziós bizottság azt az el­vet vallja, hogy elbeszélget minden új jelölttel, akinek fel­vételét jóváhagyja. Meggyőző, dik arról, hogy az ifjú elvtár­sat a pártszervezetben miként készítették elő a pártba való belépésre. Külön figyelmet szen­telnek a párt alapszabályzata ismeretének és megértésének. A kötelék pártszervezete a második évet leszolgált tényle­geseknek tartalékba vonulása után 50 fiatal párttaggal erősí­tette meg a polgári pártszerve­zeteket. Kár, hogy a polgári pártszervezetekben néhol nein szentelnek megfelelő figyelmet az új tagjelöltek felvételének. Ezzel magyarázható, hogy vi­szonylag kevés a fiatal pártta­gok és jelöltek a tényleges szolgálatra bevonuláskor.-tek-9 Mi a helyzet a konténeres áruszállítás ügyében ? A legkorszerűbb szállítási módszer első eredményei és távlatai Míg az NDK-ban a konténe­res áruszállítás számos nagy forgalmú iparvidék között ma már természetes, hazánkban az áruszállításnak ez a korszerű módszere még csak kibontako­zóban van. A KGST-tagállamok elhatározták, hogy a konténe­res áruszállítást minden szocia­lista országban meghonosítják, s erre vonatkozóan már számos szabvány- és szervezési kérdés­ben megállapodás jött létre. Mi a jelenlegi helyzet a konténe­res áruszállítás meghonosításá­ban nálunk? Erre a kérdésre a žilinai Közlekedési Kutatóimé zet igazgatóhelyettesénél, Ru­dolf Milučkú mérnöknél keres­tünk választ. — Intézetünk ötven kutatási feladata között a konténeres áruszállítás kérdése igen fon­tos helyet foglal el. Intéze­tünk a kérdés több vonatkozá­sában tevékenykedik: kidolgoz­za a konténeres szállítás tech­nológiáját, az átrakóállomások hálózatának optimális elhelye­zését kutatja, kidolgozza az ez­zel kapcsolatos munkaszervezé­si, tarifa- és egyéb intézkedé­seket. — R. Milučký mérnök még hozzáteszi: — A műszaki kérdésekkel, mint például a konténerek gyártásának bizto­sításával, a prágai IMADOS in­tézet foglalkozik ... Az igazgatóhelyettes a továb­biakban örvendetes hírt közöl: hazánkban máris létezik konté neres szállítás, mégpedig nem­zetközi vasútvonalon az NDK és Prága között, ahol hetente egy konténeres szerelvény közieke- dik. — A munkálatok annyira elő­rehaladtak — folytatja R. Mi­lučký mérnök —, hogy reális a terv, miszerint az idén megva­lósít luk a konténeres szállítást a Magyar Népköztársaság és Csehszlovákia között is. A ter­vek arra irányulnak, hogy a vo­nalat Magyarországon keresztül Bulgária felé is mielőbb meg­hosszabbítsuk. A belföldi forga­lomban azonban még a közel­jövőben nem számíthatunk a konténeres szállítás általános elterjedésére. Ez gyakorlatilag az átrakóállomásokon és fel­szerelésükön akadozik. A rako­dás jelenlegi gépesítése meg­oldható kisebb gépekkel is, mint pl. autódarukkal, de a ha­talmas, 10—20—30 tonnás tar­tályok rakodására nagy tel je- sitményű gépek szükségesek. Ezek beszerzésérol és üzembe helyezéséről van szó, s ez nagy beruházásokat követel. A nem­zetközi lorgalom lebonyolításá­ra azonban ideiglenes megol­dást dolgoztunk ki, úgyhogy az átrakodás lehetővé válik Prá­gában, Bratislavában, Plzeüben és Ostravában. — Legyen szíves érzékeltet­ni olvasóinkkal a konténeres áruszállítás előnyeit, gazdasá­gosságát — kérjük a Közleke­dési Kutatóintézet igazgatóiie- lyettesét. — Röviden: még a milliárdos beruházások ellenére is olcsób­bá és gyorsabbá teszi az áru- szállítást. A konténeres áru- szállítás hatékonysága két vo­natkozásban nyilvánul meg: a szállítóknál és a szállíttatók- nál, s végeredményben népgaz dasági szinten. A szállíttatok, akik árujukat konténerekben, nagy tartályokban küldik ren­deltetési helyükre, abban érzik meg e módszer gazdaságossá­gát, hogy kisebb összegeket kell majd fordítaniuk a csomagolás­ra, a szállítás közben történő megrongálódás megelőzésére. Ez jelentős tétel. Teljesen gé­pesítetté válik a rakodás, mert külön konténerek vannak a darabáru és a homokszerű anyagok számára. A szállíttató üzem a tartályokban tárolhatja is áruját, s ez raktárhiány ese­tében különösen előnyös. A konténerért nem fizet kötbért, s ez mint tudjuk, a vasúti ko­csik vesztesége esetén nagy pénzösszegeket emészt feU. Maga a rakodás a mai 4—5 esetleg 8 óra helyett 3—5 per­cig tart. Hiszen lényegében egy tartálynak a vasúti kocsira va­ló emeléséről van szó. Különö­sen a közlekedési eszközök váltakozásakor érződik e mód­szer előnye. Van olyan áru, amely hajón érkezik, vasúton folytatja útját és a célba te­hergépkocsin jut el. A konté­neres szállításnál ez igen egy­szerű művelet: a daru a tar­tályt az egyik közlekedési esz­közről egy darabban, 10—30 tonnát egyszerre, áthelyez és kész. A szállító, tehát a vasút, a forgalom meggyorsításában érzi majd a módszer előnyét. A konténeres vagonok külön szerelvényeket alkotnak, ame­lyek nem tartózkodnak a ren­dezőpályaudvarokon. Tehát ki­térő esetében nem kell átren­dezni őket, egyenesen a cél fe­lé haladnak. Csak az átrako­dásnál vesztegelnek. Ez óriási iramban meggyorsítja az áru- szállítást ... Ennek a szállítá­si tervnek a szervezési kérdé­seit oldjuk meg intézetünkben. Megnyugtató, hogy a konté­neres áruszállítás megvalósítá­sára a feltételeket nálunk is jó ütemben teremtik meg. Sok függ azoktól az üzemektől is, amelyek e szállítási módszer műszaki részét vállalják, te­hát a tartályok és rakodóbe­rendezések gyártását. Minden huzavona e berendezések gyár­tásának elfogadása körül nem­csak a hazai szállítás hatékony- ságát gátolná, hanem a KGST- taqállamok közti közlekedést is kedvezötlériül befolyásolná. Ez­ért a konténeres szállítás ügyé­ben a hozzávaló berendezése­ket gyártó üzemek dolgozóinak segítségére ts szükség van. V1LCSEK GÉZA-

Next

/
Oldalképek
Tartalom