Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-15 / 38. szám, kedd
FELLINI RÓMÁJA A közelmúltban készült el Federico Fellini legújabb filmje, amelynek címe: Róma. Az olasz fővárosról szóló alkotás befejezésével a rendező rögzítette gondolatait, visszaemlékezett filmje forgatásának élőké születeire, előzményeire. Nyilatkozatából az alábbiakban köziünk néhány részletet. Gyakran teszem fel magamnak a kérdést, voltaképpen miért is készítettem filmet Rómáról? Mi ihletett erre a témára? Félig komolyan, félig tréfáé .in beszélve azzal kezdeném, hogy nagyon rossz utazó vagyok. Újra meg újra felajánlják, hogy készítsek olyan filmeket, amelyek forgatásához utaznom kellene. Az amerikai televízió például el akart küldeni Tibetbo, Indiába és Brazíliába, hogy kutatást végezzek az ottani vallásokról és mágiáról. Az ajánlat oly varázslatos volt, hogy rögvest igennel válaszoltam, de már akkor tudtam, hogy nem mozdulok el helyemről. Kedvenc utazásaim ugyanis a Róma—Ostia—Viterbo háromszögben zajlanak. Itt érzem jól magam. Ezért egyszerűen azzal válaszolhatnék a kérdésre: azért készítek .filmet Rómáról, mert itt élek és szeretem ezt a várost. E közvetlen, egyszerű magyarázat mögött vannak azonban mélyebb és rejtelmesebb indítékuk is. Röviddel az Édes élet után divatba jöttek az egzotikus tájakat bemutató olasz filmek. Én akkoriban azt hangoztattam — kicsit a polémia kedvéért, cokat, a színhelyeket. Ennek során tovább szélesedik az űr aközött, ami a képzeletünkben él és az anyagi megvalósulás között. Az ábrázatok, ruhák, magatartások, mosolyok kiszűrése gyakorlatilag azt jelenti, hogy mindent egy hatalmas masszába öntünk össze, amelyből egy teljesen ismeretlen alakzat bontakozhat ki. Most kezdődik a forgatás. Itt egy egészen új film születik, amely függvénye a fénynek, a gépek technikai teljesítőképességének és millió más, tőlünk független adottságnak. Izgalmas, varázslatos mozzanat ez. Talán a legszebb pillanata az alkotásnak. De a film újra más lesz és ismét megváltozik, amikor másnap megtekintjük a leforgatott anyagot. Most minden külön él. A hang, mely zavaros, kusza, rendezetlen és a színészek, akik némán tátongnak, mint a halak az akváriumban. És végül, következik a vágás, a keverés, a zene. A film olyan, mint a növekedő gyermek — szülei szemében. Először az apára hasonlít, később inkább az anyára, aztán a nagyapára, a nénikére, a testvérekre ... A film is úgy változik, mint a gyermek. Egy lényeges különbséggel. Állandóan el kell hagyni belőle részeket. Én például eredetileg külön képsort terveztem az éjszakai villamosjáratokról, a Róina-Lazio helyi rangadóról, a fogadásból a kutak- ba ugró szurkolókról, aztán egyet Róma asszonyairól, egyet Fallini — Róma című filmjének forgatása közben. meg azért is, mert valóban meg voltam róla győződve —, hogy felesleges az utazgatás, ha valami váratlan, különös, szokatlan élményre vágyunk. A körülöttünk levő ismert dolgok is sok titkot rejtegetnek. Sőt, a legnagyobb meglepetés olyankor ér bennünket, amikor otthonunkban, szűkebb baráti körünkben pillantunk meg hirtelen eddig föl nem táruló jelenségeket. Ebben az időben kezdett motoszkálni fejemben a gondolat, hogy Róma oly közel áll szívemhez, ugyanakkor oly távoli is, mint egy idegen bolygó. S ezekből az első gondolatokból az évek folyamán szinte észrevétlenül alakult ki bennem legutóbbi filmem elképzelése. Most, hogy a film elkészült, már nem tudnám elmondani, megfelel-e az eredeti ihletnek, vagy sem. Képtelen vagyok saját filmjeimet a néző szemszögéből megítélni és látni. Ezért soha nem is nézenr. őket. A magam részéről a munka befejezésével filmemet kivetem magamból. Én megcsináltam a magamét — most már az „ő“ dolga, hogy lássák és tetszést arasson. Szemérmetlenségnek érezném, ha továbbkísérném és ellenőrizném pályáját. Meg aztán magam meg sem ismerném egy moziban a tömegben, a füstös, nyugtalan légkörben és a nézők között, akiket mindig befolyásol az, amit a filmről hallottak, vagy amit tőle várnak. Kezdetben a film a képzelet világában lebeg. Szabad, lenyűgöző, elmosódott. Meghatározatlan, hiszen csak az én gondolataimban és a munkatársaimmal folytatott beszélgetésekben él. Ezután következik a második fázis: a forgatókönyv megírása. S a leírt film már különbözik az eredetitől, mert elképzeléseinket szavakban rögzítettük, a szavaknak pedig önálló, sajátos jelentésük van. A harmadik szakasz az előkészületeké. Kiválasztjuk az ara naplementéről. Ezek mind kimaradtak, s ami legjobban fáj, kimaradt a temetői jelenet is. Pedig a Campo Verano Rómának talán egyik legjellegzetesebb tája. A halál Rómában valami sajátos, családias, bensőséges jellegű. A rómaiak nem egyszer mondják: Elmegyek apához, felkeresem bácsikámat; s aztán kiderül, hogy a temetőben jártak. Számomra ez is a római hivatalnok típus, a bürokrata gondolkodásának különleges fordulata. Ezek a kisemberek protekciót keresnek a halál mezsgyéjén is, mert nem árt, ha az embernek van a paradicsomban is egy sógora, komája, aki a megfelelő helyen beajánlja. Lehet, hogy csak az öregedésnek tulajdonítható, de a legutóbbi filmem befejezésekor olyasmit éreztem, amit eddig nem tapasztaltam. Korábban a munka végével filmem témáját teljesen kimerítettnek, kizsige- reltnek éreztem. Például a Ca- biria éjszakái után még azt is különösnek éreztem, hogy a történet színhelyéül szolgáló utcákat nem szerelték le, mint holmi díszletet. Most viszont úgy érzem, hogy szinte nem is érintettem a kérdést. Ugyanolyan lelkesedéssel dolgoztam ezen a filmen is, mint a többin. Kutattam a várost, elmentem a legelrejtettebb zugokba. S végül, a helyszínek, az épületek, az utcák, amelyek már- már birtokomban voltak, mégis kicsúsztak kezem közül. Érintetlenek, szüzek. Döbbenten tapasztalom, hogy Róma sohasem volt az enyém — egy pillanatra sem. Sőt, most kihívóan megfoghatatlanabbnak tűnik, mint valaha. Ez természetesen csak növeli vonzerejét, varázsát. Olyan, mint egy asszony. Azt hitted, tied volt, s amikor egy hét múlva találkozol vele, rádöbbensz, hogy nem is hasonlít arra, akit magadénak gondoltál. Egy szó mint száz: kedvem támadt új történetbe kezdeni Rómáról. A bentonit ipari alkalmazása A múlt század végén az Egyesült Államok Wyoming nevű államában W. C. Knight geológus kutatott, s Bock-Creek vidékén E’ort Benton közelében nagyméretű agyagelőfordulást fedezett fel. Hamarosan megállapította, hogy ez az agyagfajta vízzel keverve különösen alkalmas az olajfúrások öblítőanyagául. Az agyagfajlát a lelőhelyről bentonitnak nevezték el, és ez a név az olajtermelés fejlődésével hamarosan ismertté vált a műszaki gyakorlatban. Később sok más helyen is találtak bentonitot. Olaszországban Ponza szigete, Apulia, Vicenza és Szardínia ismert lelőhelyei, bányásszák több görög szigeten, például Mi löszön, továbbá Algériában és Marokkóban, Dél-Afrikában és Mocam- bique-szigeten, Jugoszláviában, Magyarországon és hazánkban. Előfordul Dél-Angliábun, Bajorországban, Indiában és a Szovjetunióban, Ausztriában és Új-Zélandon. A bentonit általában vulkanikus eredetű, vulkáni hamu és tömör, üveges kőzetek módosulásával keletkezik, előfordulási helye szerint fehér, zöldes vagy sárgás színű agyagásvány. Fo alkatrésze a montmorillonit, kristályállapotú alkatelemei 0,002 milliméternél is kisebbek és kis levélkékhez hasonlítanak. A többi agyaghoz hasonlóan a bentonit is kristályvíztartalmú alumíniu mszili kát. Lényeges tulajdonságok A bentonit igen sok vizet vehet fel. A finom levélke alakú szerkezetében az egyes kristály- rétegek között semleges vízmolekulák raktározódhatnak el és ezáltal duzzadóképessége rendkívüli módon fokozódik. Ebből a szempontból nagy jelentőségű a bentonit nátrium-, illetve kalciumtartalma. A Na-bentonit szilárd köbtartalmának 12—30-szorosára duzzad, a Ca-bentonit pedig általában csak háromszorosára. Ezért a Ca-bentonitokat szódával „aktivizálni“ szokták, a duzzadóképesség növelése érdekében. A duzzadó képességgel együtt jár a vízfelvétel, amely jó bentonitfajtáknál tiOÜ százalékig is felmegy. Ugyanakkor igen csekély a vízátbocsátó képessége. Nyírószilárdsága is kicsi és belső súrlódási szöge 0—2 fok között alakul. Kohéziója (az anyagrészecskék egymásra gyakorolt vonzása) a víztartalom szerint 0,015—0,03 kg köbcentiméterenként. Vízben a bentonit igen kis — megközelítőleg 1 mikron nagyságú — részecskékre diszpergálható. A betonitviz szuszpenzió tixotropikus tulajdonságokkal rendelkezik, vagyis mechanikai hatásra (rázás, keverés) elfolyó- sodik, szollá alakul, a hatás megszűntével azonban bizonyos idő múlva ismét megszilárdul. A bentonit nagymértékben összenyomható (60 százalékig). A bentonit ionokat nyelhet el, ionokat köthet és ioncserére is alkalmas. A cserélőképesség a bentonltrészecskék negatív töltésének a következménye. E tulajdonság ismerete nemcsak a bentonit kationcserével (Na—Ca) való alakítása, hanem felhasználása szempontjából is nagyon fontos. A felhasználás lehetőségei A különböző bentonitfajtákat igen sokféle módon használhatjuk. Legnagyobb mennyiségben az öntödék használják a formaképző „szintetikus“ homok kötőanyagaként. A mélyfúrásokhoz használatos folyadék rendeltetése a fúró koronájának hűtése, továbbá ez a folyadék úsztatja fel a kifúrt anyagot. Ezenkívül a folyadéknak a fúrt lyuk falát hártyaként be kell vonnia, hogy a lyukat tömítse és a lyuk falát a beomlás ellen védje. A bentonit és a víz keveréke a fenti követelményeket kielégíti. A bentonit vízfelvételnél létrejött duzzadása döntő szerepű a talajtömörítésnél, tömítéseknél. Fontos továbbá, hogy a duzzadó bentonit nem nyomja említésre méltó módon környezetét. A bentonitot vagy rétegekben hordják be, vagy injektáló anyagként adagolják a vízhez, meghatározott mennyiségben. Injektálásnál, például cementtel együtt, a bentonit megakadályozza az injektált anyag lerakódással keletkezett szétválását. Bentonitadagolással igen tömör, vízzáró beton készíthető. Réseléssel végzett talajkiemelésnél — nagyobb szélességben és mélységben végzett munkáknál is — a jól adagolt bentonit és vízkeverék megakadályozhatja az oldalfalak beomlását. Az ún. „támasztó folyadék“ az oldalfalakon hártyát képez, ami megakadályozza a fokozatos lemorzsolódást. A bentonitot nagy fajlagos felülete, a folyadékokba való jó diszperziója miatt, és mert jól lehet péppé gyúrni, alkalmazhatjuk a robbantószer-gyártásnál: növeli a kezelés és a raktározás biztonságát. Kolloldális tulajdonságai miatt a bentonit a nyers állapotú anyagot — még kis víztartalom esetén is — erősen plasztikussá teszi. Bentonit- tal egységes textúra (szerkezet, kapcsolat) keletkezik, továbbá csökken a porozitás és a hajszálrepedések képződése. Ezzel a kerámiai és tűzálló anyagtermék ellenállóbb lesz. Élelmiszeripar A bentonit víz, italok és oldatok tisztítására és derítésére is használható. Abszorbeálással kiválasztja a folyadékokból a zavarosságot okozó anyagokat, mint például a kolloid állapotú növényi nyálkákat, fehérjéket, pektineket és a pozitív vasionokat. Pozitív vasionok esetén a bentonit negatívtöltésének vonzása lép fel és a pelyhesen kicsapódó semleges részecskék által hat, amelyek magukkal ragadják az abszorbeált növényi nyálkákat, fehérjéket és pek-- tineket. Más eszközökkel ellentétben, a bentonit nem befolyásolja a folyadékok savtartal- mát, színét vagy ízét, ami az italoknál különösen fontos. A papírgyártásnál a bentonit töltőanyagként használható. A töltőanyag a papír színét világosabbá teszi, fokozza a nyomdafesték felvevő- és megtartó képességét, csökkenti a papír átlátszó voltát, és emiatt vékonyabb papír készíthető. Ezenfelül a papír hajlékonyabb és simább lesz. Mivel a bentonit a vízben igen stabil szusz- penziókat képezhet, és adhéziója nagyobb, előnyösen alkalmazható más anyag helyett, vagy más anyagokhoz adagolva, tehát például tal- kummal vagy kaolinnal együtt. Szappanok és mosószerek gyártásánál a ben- tonitet töltőanyagként használják. A bentonit olyan könnyen oldódik a vízben, mint a szappan, de alkálikus reakcióképessége a szappanénál gyengébb, s így nem támadja a textil- és a fémanyagokat. Báziscserével keményíti a vizet, és abszorbeálja az oldott sókat. A szilárd részecskéket a bentonitrészecskék felületének negatív töltése vonzza. Tehát a bentonit egymagában is tisztít. Ezenkívül a bentonit által a szappan tartósabb lesz és jobban megtartja eredeti alakját, továbbá lassabban szárad. Gyógyszerek és szépségápoló cikkek, fogkrém stb. gyártásához is használatos a bentonit. Egyedi tulajdonságai folytán vízzel és glicerinnel stabil, semleges és inert pépet vagy krémet képez, amelyet könnyebben vesz fel a bőr. Ezáltal a bentonit gyógyító és szépségápoló készítmények hordozójává válik. Tisztítószerek és politúrok (fényezők) hordozó segédanyagként is alkalmazzák. A bentonit egymagában nem képes a felületek tisztítására, fényezésére, de szilikáthoz, karborun- dumhoz stb. adagolva kolloidális tulajdonságai által igen megfelelő hordozóanyag. Nagy abszorbeáló képessége miatt gyorsan felveszi és eltávolítja a tisztításkor keletkező maradványokat. Ezért az így kezelt felületek igen fényesek lesznek. Mivel a bentonit főleg montmorillonitból áll, ásványi savakkal kezelve valamennyi anyagfajta közt a legalkalmasabb a hatásos derítőanyaggá való módosulásra. E tulajdonságánál fogva használják ásványi olajok derítésére, növényi olajok és zsírok tisztítására. Ásványi savakkal kezelve elimináljuk a bázisokat (Al, Fe, Mg, Ca stb.) és így üregeket képezünk a bentonit hálószerkezetében. Ezek az üregek lényegesen megkönnyítik a festékanyagok abszorpcióját. A bentonit egymagában, száraz állapotban vagy vízzel keverve alkalmas a derítésre (hidegen étolajok esetén, melegen zsírok esetén). Felhasználható ezenkívül a tisz- tátalanságok szűréssel való eltávolítására is. Aszfalt és bitumenemulziók készítésénél bentonitot alkalmazva a következő előnyökhöz jutunk: a bentonit kolloidális tulajdonságai folytán segíti a diszpergált anyag tartós szuszpenzióban maradását. Ehhez járul még a bentonit kötő- és tömörítőképessége, ami az aszfaltban és a bitumenben meglevőhöz adva többletet képez. A bentonittal emulgált keverék tehát mindenütt indokolt, ahol a tömítőképesség különösen fontos. Textilgyártás A bentonitot a szövött anyag készítésénél app- retálásra (kikészítésre) és nehezítésre használják. Kellő összetétel esetén az anyag vízátbocsátó tulajdonsága is csökken. Mivel a bentonitszuszpenziók savak és elektrolitok által könnyen jutnak réteges elrendezésbe, a bentonit a juta, a padlóburkoló linóleum és a vinilgyanták készítésénél, illetve megmunkálásánál is felhasználható. Festékkészítésnél a bentonit megtartja a stabil emulzióban egyenletesen szétosztott ásványi pigmenteket, amelynek folyamán igen erősen hat a bentonit nagy duzzadóképessége; nagy fajlagos felülete abszorbeálja az oldható, szerves festékanyagokat. Lehetővé teszi vízben a tixotropikus szuszpenziókat, ami a festékipar számára igen előnyös. A bentonit igen jó kitöltőanyagot képez a gumi számára, de alkalmas erre más, gumi- latex-alapú anyagok gyártásához is. A plasztikus latex és a bentonit együttesen szuszpenzióban tart más, később adagolandó töltőanyagokat is. A bentonit kellő adagolásnál csökkenti a száraz gumi-latex-hártya tapadóképességét, és a koncentráció növelése nélkül fokozza a latex viszkozitását, ami bizonyos ipari folyamatoknál kívánatos. A gumi-latexhez adagolt bentonit növeli a késztermék húzószilárdságát. A bentonit a gumitartalmú ásványi festékkeveréket egyenletesen stabilizálja, továbbá javítja a felhordott festék tapadását. A bentonittal adagolt vulkanizált rostkészítmények vízzárása, állandósága és húzószilárdsága fokozódik. Szintetikus gyantáknál a bentonit inert töltőanyagot képezhet és javítja a gyártmány minőségét. A bentonittal kevert bakelitnek fokozódik a húzó- és nyomószilárdsága, vegyi anyagokkal szemben kifejtett ellenállása, felületének tartóssága, érzéketlensége a hőmérséklet-változá- soknál, és a bentonit által válik teljesen át- látszhatatlanná. A bentonit nagy gázabszorbeáló képessége folytán (ammóniák, szénsavanhidrid, kéndioxid, acetilén fellépése esetén) légtisztító szűrőknél alkalmazott anyag. (dj) 1972. II. 15.
