Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-10 / 34. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó?

Népszabadság

Az MSZMP központi lapja a közelmúltban Szlovákiai munkások Nyergesújfalun címmel riportban számolt be a Viscosa- gyárban dolgozó szlovákjai munkásokról. Ezek a munkások mukaerő-koperáció keretében kerültek a gyárhoz.

„1971. júliusában kiegészítő egyezmény jött létre a két ország munkaügyi minisztériumai között a határmenti munkaerő- kooperációról — olvassuk a cikkben. — Hatálya „oda és visz- sza“ érvényes. A komáromi lenfonóban szlovákiai asszonyok, a komárnói hajógyárban viszont magyar férfiak dolgoznak. Szlovákiai dolgozókat foglalkoztatnak a győri Textilipari Vállalatnál, s Rajkánál Bratislavába járnak át magyar férfiak. Munkaerő-kooperáció van Ágcsernyőnél, tavaly augusztus óta pedig a Nyergesújfalusi Magyar Viscosagyárban is“.

Erre a munkáshiány miatt került sor. A cikk megállapítja, hogy a danamidselyem-üzemnek 3200 tonna műszálat kellett volna 1971-ben gyártania, a létszámgondok miatt azonban még a 2600 tonnát sem érték el. Sőt, termelőkapacitásukat ma sem tudják teljesen kihasználni. Terényi Éva, a cikk szerzője több ezzel összefüggő érdekes és megoldásra váró kérdést vet fel. Többek között a vendégmunkások szakszervezeti tagságának kérdését, hogy valamennyi munkajogi kedvezmény részesei lehessenek. Befejezésül leszögezi: „Az ideérkező szlovákiai munkásokat őszinte szeretettel fogadják ... Az emberek megértették: a szlovákiai munkások az itteni feladatok megoldásához nyújtanak nélkülözhetetlen, az egész kollektíva üzemi közérzetét és jövedelmét befolyásoló segítséget“.

Mezsdunarodnaja

Zsizny

„A kínai vezetők meg akarják torpedózni az európai biztonság megteremtését, a fennálló európai határok tartósságának és érinthetetlenségének elismerését“ — írja V. Pavlov a Mezsdunarodnaja Zsizny című szovjet külpolitikai folyóirat februári számában. A szerző rámutat arra, hogy Kína bomlasztó, szakadár és kalandor külpolitikájában egyre nagyobb helyet foglal el Európa.

„A kínai vezetés nyíltan nagyhatalmi törekvésekkel lép fel; mind Európában, mind a világ más térségeiben a feszültséget kívánja fenntartani saját befolyásának erősítése érdekében. Peking a különféle politikai és diplomáciai kombinációk útjára lépett, megpróbálja az egyes országokat szembeállítani egymással, és mind gyakrabban lép fel az imperialista hatalmak legreakciósabb köreivel együtt“.

Az európai enyhülés folyamatának meghiúsítása, vagy legalábbis megnehezítése érdekében Peking nem kis erőfeszítéseket tett. Az utóbbi hónapokban a kínai vezetők újfajta elképzelésekkel álltak elő Európa további fejlődését illetően. Pavlov cikkében megemlíti a Nyugat-Európáról, mint „harmadik hatalomról“ nem véletlenül kiagyalt pekingi elképzelést. „A kontinens ezen részének különálló politikai, gazdasági és katonai egységgé történő átalakításában a kínai vezetők az európai együttműködés meghiúsításának egyik lehetőségét látják. A pekingi tervek végrehajtása Európát a hidegháború korszakába vinné vissza“.

Washington Fost

New York Times

„Nixon csomag-terve, amelyet békeajánlatnak szánt, hadüzenetként hatott“ — írja Garry Wills, a Washington Postban.

„Miért kellene elfogadni az ellenségnek ezt a javaslatot — döntse el az olvasó“.

— Az Egyesült Államok haderejének kivonása Dél-Vietnam- ból hat hónappal az egyezmény aláírása után. A kivonás csupán az amerikai katonaságra vonatkozik, nem pedig a berendezésekre és az amerikaiak segítőtársaira. Ráadásul csupán Dél-Vietnamra gondolnak, nem pedig az egész Indokínára. A vietnamiak így nem érik el azt sem, amiért a második világháború óta harcolnak, s nem lehetnek saját hazájuk urai.

Éljék magukat az ő helyzetükbe, s megértik, miért fogták fel Hanoiban Nixon beszédét még nagyobb esztelenségnek, mint Washingtonban — fejezi be kommentárját Garry Wills.

Az a támogatás, melyet az Egyesült Államok az athéni juntának nyújt, a fő akadály a demokrácia felújításának és a fekete ezredesek katonai „diktatúrája“ megbuktatásának. Erre a következtetésre jut a lap, amely közzéteszi tudósítójának a görög lakosság különböző rétegei képviselőivel folytatott beszélgetéseinek eredményeit.

Kanellopulosz volt miniszterelnök például elmondotta: —- „Az ország lakossága 99 százalékának szilárd meggyőződése, hogy az 1967 áprilisában bekövetkezett fordulatot — mely hatalomhoz juttatta az ezredeseket — az Egyesült Államok, mindenekelőtt a Pentagon, a központi hírszerző szolgálat és az amerikai fegyvergyárosok segítségével szervezték.“

Senki számára sem titok — tette hozzá Kanellopulosz — hogy az Egyesült Államok kész támogatni minden kormányt, amely lehetővé tenné neki, hogy az országot az amerikai katonai tervek számára felhasználja.

A nyugatnémet lap Nixon elnök helyzetét elemzi abból a szempontból, milyen esélye van az újbóli megválasztásra.

„Elnök vagyok és talán ez a legjobb pozíció arra, hogy esélyes elnökjelölt legyek“ — jelentette ki nemrégiben Nixon. A magabiztos kijelentés a jelek szerint valódi önbizalomra utal, hiszen Nixon a Köztársasági Párt augusztusi kongresszusa előtt nem is kezdi meg választási kampányát.

Nixon elnöksége idején megnőtt a munkanélküliség, a kormány passzív maradt a szociális reformok tekintetéljen. Tovább nőtt az Egyesült Államokban a bűnözés, nem oldódott meg a betegek és a rokkantak helyzete sem, és az idős korosztály problémái változatlanul nagy gondot okoznak. Mi az, ami mégis eredményként könyvelhető el a választók szemében? Nixon megígérte az indokínai háború befejezését, ezt nem tartotta meg, de kivonja a katonaság egy részét. Megígérte a gazdasági bajok orvoslását, ez sem történt meg, de mintegy fél éve jobbak a kilátások gazdasági szempontból. Megígérte az Egyesült Államok tekintélyének helyreállítását és ebben az évben ellátogat Pekingbe és Moszkvába.

Kétségtelenül javítja Nixon esélyeit, hogy a demokraták nem alakítottak egységes frontot a köztársasági elnök ellen, csaknem tucatnyi jelöltjük van, és ez szétforgácsolja erejüket. Nixon az első ember Eisenhower óta, akinek komoly esélye van az újbóli megválasztásra — állapítja meg a lap.

BELPOLITIKAI KOMMENTÁR

Igor Grossmann felvétele

A nap margójára

Minden bizonnyal helytállnak

A múlt évi választásuk után lényegesen megváltozott a nemzeti bizottságok összetételét. A képviselő-testületekbe több munkás, szövetkezeti tag, de főleg több fiatal és nő került. Nem fér hozzá kétség, hogy a megválasztott női képviselők megállják helyüket a rájuk bízott posztokon.

Természeteseo ezzel a megállapítással nem elégedhetünk meg, mivel mindnyájan jól tudjuk, milyen nehéz egy nőnek többet megtennie, mint amennyi asszonyt kötelességéből adódik. Reggel elsőként kel fel a családban, este ő fekszik le utoljára. Sorban áll a hentesnél, az élelmiszerboltban stb. Igen nagy erőfeszítésébe kerül, hogy olyan eredményes munkát tudjon felmutatni a közéletben, mint a férfiak.

Bármennyire is szeretnénk opti- timisták lenni, még jó időbe telik, amíg elérjük, hogy a nők házi munkája lényegesen megkönnyebbüljön. A szolgáltatások színvonala, minőségi és mennyiségi mutatója még mindig nem kielégítő. Félkészáruból sincs olyan választék, hogy az megfeleljen a követelményeknek. Kevés a bölcsőde és az óvoda. Tökéletesebben kellene kiépíteni a napközi otthonok hálózatát is.

Van tehát probléma éppen elég. Ezért ne vegyük rossznéven, ha a képviselő testületekben a női képviselők mindezt felhozzák, orvoslását, megoldását sürgetik. Hallgassuk meg őket, s a lehetőség szerint támogassuk ötleteiket. Segítsünk szakmai és politikai tudásuk elmélyítésében. Csakis igy érhetjük el azt a célt, amelyet pártunk XIV. kongresszusának határozata e téren elénk tűzött.

—nj —

A hírszerzés vagy ahogy általában hívjuk, a kémkedés olyan öreg, mint maga az emberiség. Csupán a módszerek változtak meg, különösen a műszaki forradalom következtében. Jelentőségéből ma sem veszített. Vannak országok, amelyeknek „szakemberei“ üzleti tárgyalások ürügyén bejárják egész Európát, nem egy gyártási eljárás titkát szerzik meg, s ezt aztán odahaza érvényesítik, illetve értékesítik.

A külföldi ellenséges hírszerzés a katonai titkok megszerzése mellett gazdasági, állami vagy úgy is mondhatnám, hogy szolgálati titkok megszerzésére is törekszik. Minden érdekli őket, ami hazánkban történik. Természetesen az értesüléseiket a szocialista tábor népeinek megtévesztésére használják fel, mint ahogy azt tették az 1960-69- es években is.

Minden országban — hazánkban is — rendeletek szabályozzák, illetve védik az állami, a termelési és a szolgálati titkok megőrzését. Erről viszont sokan megfeledkeznek, amikor beülnek a kocsmába és borozgatás közben az üzemükről, a mindennapi munkájukról kezdenek beszélni. Sokszor jelentéktelen dolgokról van szó, de itt-ott, — anélkül, hogy mindezt kellően tudatosítanák — elejtenek néhány olyan megjegyzést, amely megkönnyíti az ellenséges hírszerző munkáját.

A fölösleges fecsegés rendszerint következményekkel jár. Ezt számtalan példa igazolja. Az ellenséges hírszerzők nem egyszer ilyen ártatlan beszélgetés során tudják meg az állami vagy egyéb jelentős titkokat ismerő egyének nevét. Nein véletlen az, hogyha ezek az egyének külföldre utaznak, megkürnyéke- zik őket. Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy ezirányű tevékenységük nem mindig volt eredménytelen.

A másik lényeges dolog, hogy a gondjainkra bízott titkos jellegű utasításokat, rendeleteket, dokumentumokat sokszor közönséges aktaként kezeljük, s ahelyett, hogy páncélszekrénybe zárnánk, kint hagyjuk az íróasztalon. A kelet-csehországi kerület egyik jelentős intézménye például a postán küldte a főügyészségnek a rehabilitálásról szóló iratokat. Olyan „ügyesen“ csomagolták be, hogy az a postán szétszóródott. A posta dolgozóinak érdeme, hogy ezek az iratok nem kerültek illetéktelen kezekbe. Vagy van egy másik eset. Az egyik jnb dolgozója a vonatban felejtette aktatáskáját, amelyben a mozgósítás esetén való eljárásról szóló dokumentumok voltak.

Kétségtelen, hogy az említettek kirívó esetek és nem mindennaposak, de figyelmeztetnek, nézzünk körül munkahelyünkön, hogy vajon a titoktartás elveit betartjuk-e? Minden bizonnyal sok helyen akad javítanivaló. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy az ellenséges hírszerzők munkáját megakadályozzuk, megvédjiik azokat a titkokat, amelyek népünk, szocialista hazánk érdekét és javát szolgálják.

Még azt is meg kell említeni, hogy a titoktartás megsértése büntetendő. Akire a hivatalok titok megőrzését bízzák, vegye azt megtiszteltetésnek és ne használja fel arra, hogy a jól tájékozott szerepét játssza baráti körben. Gondoljon mindig „bőbeszédűsége“ következményeire is.

N. J.

Jó összmunka

Amikor a befejezetlen építkezések nagy száma országos méretű problémákat okoz, jólesik arról tudósítani, hogy egyik jelentős üzemépítkezésen kartávolságnyira jutottak a befejezéshez. A Rimavská Sobo- ta-i tejüzem mellett épülő tejporgyárról van szó, amely a legnagyobb ilyen üzem Közép- Szlovákiában és országos viszonylatban is a legnagyobbak közé tartozik.

1969-ben kezdődött a munka (az Űj Szóban hírt adtunk róla), de olyan tervek szerint amelyek az új gyár teljesítményét csupán 80 000 liter tej napi feldolgozására méretezték. Később a terveket módosították és a teljesítményt napi 200 000 liter tej feldolgozására számították ki. A košicei Kohóépítő vállalta ugyan a kivitelezést, de a legkényesebb kérdésben, a szerelési munkák elvégzésében nem vállalt kötelezettséget, azt a beruházó gondjaira bízta. A több, mint 24 millió koronás mű gyarapítani látszott a sokáig húzódó építkezések szomorú sorát.

Ma, amikor az építkezést megtekintettük, meglepő kép fogadott: a téli nap gyér sugarai megsokszorozódva verődtek vissza a húsz-egynéhány méter magas üvegpalotáról, amely a régi tejüzem hátsó udvarán emelkedik. Az építőmunkák előrehaladott' stádiumban vannak, a tavalyi tervet 117,5 százalékra teljesítették, most a gépi berendezés betonlapjait készítik a gépek alá. Megtudtuk, az üvegezők nagyszerű munkát végeztek, s nemrég fejezték be az üvegfalakat — három hét alatt! A beruházó építési felügyelője dicsérő hangon szólt az üvegezőkről, akik nemcsak gyors, de jó munkát is végeztek a nagy fagyok idején. Februárra előkészítik a terepet a gépek szerelésére. A tervek szerint ez a munka nem tart tovább 15 hétnél. Itt vannak már

a vízvezeték- és fűtőberendezés-szerelők is. 23 ember dolgozik a fedél alatt álló építkezésen — ami biztató jel.

Megkérdeztük Jozef Helc mérnököt, a tejüzem építési felügyelőjét, miben látja az előrelendülés titkát. így válaszolt:

— Az összhangon és kölcsönös megértésen alapul minden. A nyáron még bizony rosszul állt a szénánk, s akkor döntöttük el, a beruházó és a kivitelezők együttműködését szervezettebbé tesszük. Rendszeresítettük a heti operatív tanácskozásokat minden érdekelttel, így elejét vesszük egy áldatlan jelenségnek, amely az építkezéseken gyakran késlelteti a munkát. Megtörténik, hogy valamely e hétre betervezett munkához nem jön meg idejében az anyag, vagy a rajz, esetleg a megfelelő szakember. Ilyenkor — ügye, ez objektív nehézség —■ minden munka kitolódik egy héttel... De az operatív tanácskozásokon az ilyesmi kitűnik, s a munka helyett más, a hiányzó anyag nélkül is elvégezhető tevékenységben állapodunk meg. így mindig történik valami, s az építkezés halad ... Nagyot lendített az építkezés menetén a novemberi pártellenőrzési nap. Azóta gördülékenyebben mennek a dolgok.

A gépi berendezés már megérkezett, és ha minden jól megy, májusra üzemképes lehet a gyár. Az építkezés felelősei azonban óva intenek elhamarkodott kijelentésektől: „Csak

ne írjon dátumot, mindig közbe jöhet valami. Például a gázelosztó állomás. Ha nem lesz idejében készen, hiába áll a gyár, nem indíthatjuk be a próbaüzemelést." Reméljük azonban, a jó együttműködés, amely a beruházó és a kivitelezők között kialakult, létre jön a gázmüvekkel is. S ne feledjük, 30 ezer koronás célprémium áll azok előtt, akik az objektumokat pontosan adjak át***

Ezen az építkezésen azonban észrevettük, hogy itt nemcsak a „pénz beszél". A beruházó üzem dolgozói nyáron, amikof kevés volt az ember, brigád* munkát végeztek, munkaidejűiket a szükség szerint toldják meg és vállalják a többletmun*- kát. A legjobb serkentőnek ti Jó együttműködés bizonyult. A szervezési hibák felszámolása,, a kölcsönös megértés, a mű elő1 rehaladásának ténye további jó munkára ösztönzi az embereket-. A beruházó részéről „összeállt* egy jó csoport, a Bocian-* Daubner—Helc „trió“, szemük mindenütt ott van, egymás munkáját kiegészítve oldják meg napról napra a problémákat. Az építésvezető, Köböi Gyula is elsősorban a mű befejezését tartja szem előtt é§ ennek érdekében sürget, szer1 vez, intézkedik hol a munkások körében, hol az építővállalat hnúšťai üzemének igazgatósa1- gán, ahol Jirí Kehr megértés*- sei fogadja követeléseit, š amint lehet, segít. Persze, rajtá van a szeme az építkezésen ô tejüzem igazgatójának, Jurdj Belicának is, aki felelős érte., hogy idejében megkezdjék á gyorsan oldódó instant tejpor gyártását. Ez az extra-minőségű élelmiszeripari cikk kiváló ex* portlehetőséget kínál, és bi- zony nem mindegy, mikor kez1 dik gyártani.

Az anyagárak változásán kíL vül más tényező nem emelté az építési költségeket, ami arról tanúskodik, hogy a dolgo1 zók megértették napjaink lé’- nyeges követelményét, a haté3- kony termelés szükségességét. A gazdaságosságban elért ered1 ményeikkel bizonyítják, hogy a gyors munka lehet gazdaságos is egyben, s a mennyiségi terv túlszárnyalása nem zárja ki a minőségi mutatók teljesítését.

...De fogadjunk szót az építkezés felelőseinek és ne dicsérjük agyon a jelenlegi reményt- keltő helyzetet. Tegyük félre nyárra a dicséretet, s reméljük, akkor majd beszámolhatunk róla. hogy ismét kevesebb van egy befejezetlen üzemépítkezés- VILCSEK GÉZA

1972.

II. 10.

Frankfurter Rundschau

GONDOLJUNK A KÖVETKEZMÉNYEKRE