Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-10 / 34. szám, csütörtök
Munkások és parasztok igazáért harcolt EGY VETERÁN EMLÉKEZIK 1972. II. 10. H árom bátor férfi indult el Prágából Rumburgon és Berlinen keresztül Hamburgba. Tudták, hogy nagy a tét, hiszen ha elfognák őket, akkor talán az életükkel kellene fizetniük. Ráadásul Patkó Bélának arra is kellett gondolnia, hogy a bőröndjében elrejtett titkos iratok semmi esetre sem kerülhetnek rendőri kézbe. A három férfi útjának végcélja nem a német kikötő, hanem a szovjet főváros volt. Bátorságukat azonban már a csehszlovák-német határon kipróbálták, ahol tüzet nyitottak rájuk. Szerencsére sikerült megmenekülniük. Hamburgban bevárták azt a szovjet hajót, amelyen folytatták útjukat Lenlngrádba — természetesen mindhárman hamis iratokkal. Nagyon óvatosnak kellett lenniük, hogy ez ki ne derüljön. Ezért egy teljes napon át gyakorolták az útlevélen levő aláírás tökéletes utánzását. Patkó Béla egy cseh mérnök nevét viselte. Végre elérkezett az indulás napja. A hajó azonban nem jutott el messzire, mert eltört a főtengelye. Ezért vissza kellett térnie a kikötőbe, ahol még négy napig vesztegelt, majd miután kijavították, ismét útnak indult. A nyílt tengeren újabb rendkívüli esemény várta az utasokat: hatalmas vihar keletkezett. Ennek a titkos iratokkal utazó három férfi csak örülhetett, mert majdnem mindenki megkapta a tengeri betegséget, s így az iratok ellenőrzése mégsem volt olyan szigorú. Szerencsésen megérkeztek Lenin- grádba, ahol a szovjet elvtársak már várták őket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját már a moszkvai Vörös téren ünnepelték — 1932-t írtak akkor... Tizennégy hónapot töltött Patkó Béla illegálisan a szovjet fővárosban a CSKP KB megbízásából. Nemzetközi Lenin iskolán vett részt — főleg Marx, Engels és Lenin műveivel ismerkedett. Az előadásokat az iskolán ki-ki a saját nyelvén hallgathatta. Visszatérve a „cseh mérnök“ Bratislavában jelentkezett Steiner Gábornál és František Zup- kánál. Természetesen azonnal új feladatot kapott: Juraj Skriňa néven kellett megszerveznie a munkásmozgalmat Levice (Léva), Nové Zámky (Érsekújvár), Štúrovo (Párkány) és Galanta környékén. Munkája eredménynyel is járt, de amikor megalapították a szaktanácsot, Nit- rán a rendőrség behatolt az épületbe s mindenkit igazoltatott. Patkó Béla hiába mutatta meg a hamis iratokat, börtönbe vetették, mert valaki feljelentette. — Három napig vertek — emlékezik vissza a szörnyű kínzásra. — A szovjetunióbeli utammal kapcsolatban vallattak. Korábban már 16 hónapra elítéltek, s most azért is köröztek — 35 rendbeli büntetést kellett volna „leülnöm“. 1934 májusában azonban amnesztiával kiszabadultam. Utána Steiner Gábor utasítására óvatosságból három hónapig nem vettem részt a szervező munkában. Később más helyeken tagokat toboroztam a földműves-szak- szervezetbe. Kerékpáron jártam a vidéket. Gyakran éjjel két órakor értem haza. Ekkor — havi 800 koronával már hivatalos alkalmazottja voltain a szakszervezetnek. S teiner Gábor nevét gyakran említi Patkó Béla. Számos közös akcióban vettek részt. Például 1927. május 1-én Komárnóban a kommunista párt szónoka Steiner Gábor volt, a Kommunista Ifjúsági Internacionálé nevében pedig Patkó elvtárs mondott beszédet. Arról beszélt a tömegnek, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal a Szovjetunió ragyogó példát mutatott a világnak, s hogy a fennálló társadalmi rendet meg kell változtatni. Nem csoda, hogy ezt hallva a jelenlevő UrovCík rendőrfelügyelő így kiáltott a szónokra: „Ne folytassa ilyen hangnemben!“ — Folytattam más hangon — mondja, s szinte látom, hogy szeme előtt peregnek az egykori események. — Beszéltem a szakszervezetek fontosságáról, az ifjúmunkások szociális helyzetéről. A beszédet persze gyorsírással feljegyezték, s bírósági tárgyalás lett belőle — 16 hónapra ítélték el érte. Az ítélet végrehajtása azonban többszöri fellebbezés miatt elhúzódott. 1932- ben ezért is körözték. Steiner. Gábor nevét említi akkor is, amikor az 1928-ban megrendezett vörös napról beszél. Ekkor Patkó elvtársat, mint szervezőt bebörtönözték, de o kommunista szenátor közbejárására három napon belül kiengedték. Börtön, vallatások, sztrájkok, tiltakozások szervezése, kemény munka, nélkülözés és bizakodás — ez jelentette Patkó Béla számára az életet. De vajon miért vállalta mindezt? Hogyan jutott el meggyőződéséhez, a szocializmus győzelmébe vetett hitéhez? Szavait hallgatva ezt is könnyű megérteni. — Kisparaszti családból származom. Apám szülőfalumban, Zemianská Olčán (Nemesócsa) 1924-től 1928-ig kommunista bíró volt. Tizenketten voltunk testvérek, de csak heten maradtunk életben. Már gyermekkoromban láttam, hogy a földbirtokosok kezében a hatalom. Először akkor vettem részt pártgyűlésen, amikor a falunkban Lenin halála alkalmából titkos összejövetelt rendeztek. Egy volt szovjet katona, Vendég László tartott előadást Leninről — személyesen ismerte a forradalom nagy vezérét. A kommunista ifjúmunkások szervezetének én lettem az elnöke. Később máshol is megszerveztem a kommunista ifjúmunkásokat — Botfán (Bogya), Okoliőná na Ostroven (Ekel), Veľké Kosihyn IKeszi), Calovón (Nagymegyer). Közben állandóan tanultam. Nagyon sok mindent megértettem, amikor először olvastam Kun Béla könyvét. Kialakult az a meggyőződésem, hogy „Semmik vagyunk, s minden leszünk“. A pártnak 1926-ban lettem a tagja. Községünkben én lettem a szervezet elnöke. Dátumokat, eseményeket sorol. Olyan eseményeket, melyek érlelték a jövőbe vetett hitét, s fokozták elszántságát. 1926- ban Róth. Imre vezetésével politikai iskolát indít Calovón. Ugyanabban az évben szülőfalujában sztrájkot szervez. Akkor háromszáz koronára megbüntetik és két napra bezárják. Egy évvel később ott kell hagynia a faluját, mert tiltakozást szervez. Közben 1929 októberétől 1931 márciusáig tényleges katonai szolgálatot teljesít. K ülön fejezetet lehetne írni arról, mi mindenben volt része Patkó Bélának a második világháborúban. Arról, mit élt át, mint katonaszökevény. Arról, bajtársával hogyan tették ártalmatlanná az őket elfogó csendőröket, majd hogyan menekült a szó szoros értelmében tűzön-vízen át — magával vonszolva vérző társát. A felszabadulás Nitrán érte. Ott adták le — méghozzá magának Málinovszkij marsallnak — a titokban őrzött kézigránátokat, pisztolyokat. A marsall utasította a partizánokat, hogy szervezzék meg a városban a halottak és a romok eltakarítását. Ekkor Patkó Béla találkozott azzal a csendőrparancsnokkal, aki miatt annak idején távoznia kellett a falujából. A csendőrparancsnok nagyon megijedt és könyörgött neki, mert azt hitte, bántani fogja, ö azonban nem ismerte a személyi bosszút. Abban bízott, hogy a társadalom majd mindenkit felelősségre von az elkövetett bűnökért. Nitrán megszervezték az első nemzeti bizottságot. — Komárnóba visszatérve összehívtuk a régi párttagokat és az antifasisztákat, hogy megszervezzük az építést. Ekkor járási párttitkár voltam — de csak 1945 májusától szeptemberéig. Akkor leváltottak — mondja elgondolkozva. Aztán arról beszélt, hogy nemzetisége miatt a pártigazolványt is elvették tőle. Utána a mezőgazdaságban dolgozott. 1948-ban öccse hívására átment Magyar- országra, ahol feltételezett váddal börtönbe került. Szabadulása után visszajött Csehszlovákiába. Felnőtt fejjel asztalosinas lett. Egy éven belül azonban segédlevelet kapott, mivel a szakmát tulajdonképpen évekkel azelőtt elsajátította — a váci fogházban. Közben bányában is dolgozott, s többször kérte a párttagsága felújítását, de eredménytelenül. 1965-től a komárnói gázgyár fűtője lett. Egy évvel később ott vették fel a pártba. Csillogó szemmel mutatja azt az emlékérmet, melyet a CSKP KB adományozott neki a párt fennállásának 50. évfordulója alkalmából. — Soha más pártnak a tagja nem voltam — mondta jogos büszkeséggel. De jogos az a sérelme is, melyet azért érez, mert 1945-től 1966-ig hivatalosan nem volt tagja a kommunista pártnak. A z örökös harc, a sok megpróbáltatás megviselte. A tovaszállt évekről deres haja és arcának ráncai árulkodnak. Ez idén tölti be 65. életévét. Komárnói otthonában hallgatom regénybe illő élettörténetét. Nyugodtan, csendesen beszél, de azért így is el tudom képzelni, amint egykor a parasztok, munkások igazáról, harcának végső győzelméről szónokolt. Marxot, Lenint idézi. Az asztalán elolvasott könyvek hevernek — a városi könyvtár rendszeres látogatója. Az újságokat is nagy figyelemmel kíséri. Érdeklődése a világ és a hazai események iránt ma sem csökkent, ürül a szocialista építés egyre figyelemre méltóbb eredményeinek, de a még meglevő fogyatékosságok bosszantják. Például sehogy sem tud belenyugodni abba, hogy még mindig létezik protekció. Hogy gyakran az orvosi rendelőbe üres kézzel hiába lép be a beteg. Hogy egyesek könnyű szerrel gyógyfürdőbe jutnak, ugyanakkor mások — köztük veterán pártharcosok is — nem kapnak beutalást. A nyugdíjak megállapításánál sem mindig járnak el igazságosan. Nem saját magáról beszél. Ezzel kapcsolatban Patkó néni, akinek férje mellett szintén kijutott a megpróbáltatásból, találóan megjegyzi: — Mások érdekében mindig harcolt, de a magáért soha. E zek a szavak mindennél jobban jellemzik Patkó Bélát. De nem csak őt, hanem a veterán pártharcosokat általában. Életük ezért lehet példa, s tapasztalatuk tanulság azok számára is, akik már csak könyvből ismerik mindazt, amit mai életünk úttörői átéltek. FÜLÖP IMRE kulturális hírek Hl Új Kodály-koncepciú? A Magyar Zene című zenetudományi szemle utolsó, 1971-es számában vezércikket közöl A Kodály-év elé címmel. Az írás szerint a Kodály-év legtöbb feladata: az alkotóművészt állítani előtérbe a néptanító, a szigorúan szolrnizáltató Kodály helyett. Élesen bírál minden manipulációt, mely „a Kodály- módszert — amelyet ő maga így soha nem nevezett s pontosan senki még körül nem határolt — néhány szakértő kimeríthetetlen kincseskamrájává“ módolja, pontos nemzetközi árfolyammal — a zeneszerző, Kodály rovására. Az elsők közöli EGY EFSZ ÉVZÁRÓ KÖZGYŰLÉSÉRŐL Az elmúlt gazdasági év zárszámadó közgyűlését járásunkban az elsők között tartotta meg a Gbelcei (Köbölkút) Efsz. A majdnem teljes létszámban megjelent tagság egy eredményekben gazdag év sikereivel és kisebb fogyatékosságaival foglalkozott. Lehet, hogy sablonos mondatként hat, ha leírjuk: ... És a taggyűlés kereste a mezőgazdasági termelés további fokozásához vezető utat. Pedig így volt. Ugyanis ebben a szövetkezetben ez a kérdés nagyobb problémát jelent, mint máshol, hisz szlovákiai viszonylatban már 1970-ben az előkelő második helyet érte el a szövetkezeti termelés intenzitásában. Arról van szó, hogy ahol búzából már 44,05 métermázsás átlagos hektárhozamot takarítottak be, szemes kukoricából 71,19 métermázsás hozamot, és a szőlőből is 174 métermázsás hektáronkénti átlagtermést értek el, ott nagyobb feladatot jelent a további fejlődés biztosítása, mint máshol. Bárhol máshol, ahol az adott lehetőségeket még nem használták ki ilyen alaposan, ilyen jól. Nehéz feljutni az elsők közé, de nehéz közöttük megmaradni is. Ez volt a szövetkezet taggyűlésének jellemző motívuma. És ennek a gondolatnak a jegyében értékelték múlt évi munkájukat. Az 1352 hektáros mezőgazda- sági földterületen gazdálkodó szövetkezet 1971-ben egy hektárra számítva 20 770 koronás Össztermelést, 11 437 korona jövedelmet és 4660 korona tiszta hasznot ért el. Az egy dolgozóra számított munkapro-Aktivitás is kiválónak mondható. Az össztermelésből 73 318 korona, a jövedelemből pedig 40 373 korona, egy dolgozóra. A szövetkezetben az állandó dolgozók átlagos évi keresete 1971-ben 23 520 korona volt. Ugyanakkor a tartalékalapot 6 és fél millió koronára töltötték fel. A szövetkezet bankszámláján az év végén található 11 millió koronán felüli összeg is bizonyítja a sokéves színvonalas gazdálkodás eredményeit. Ezeket a helyi adottságok jó kihasználásával, a növénytermelés szakosításával, a már tíz éve alkalmazott szilárd pénzjutalmazási és hatékony pótjutalmazási rendszer segítségével érték el. A gyűlésen az egyik vitatott probléma az állattenyésztés dinamikus fejlődése mellett ennek aránylag alacsony hasznossága volt. Ezt főleg az itteni munkaproduktivitás alacsonyabb színvonala okozza. Ez az állattenyésztés megfelelő összpontosításának és szakosításának hiányából ered. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy ezt a problémát a szövetkezet saját erejéből nem tudja megoldani. Bíznak azonban abban, hogy a közelgő VIII. szövetkezeti kongresszus az ő problémájukra vonatkozó útmutatást is kidolgoz majd. ifj. KOVÁCS FERENC KIVÁLÓ MUNKÁVAL Ma már dicsérettel beszélnek a Košicén, a Vodárenská utcán működő vegytisztító munkájáról. A lakosok elismerését a vezetők és a dolgozók példás munkája váltotta ki. Az aktív tevékenységre felfigyelt a minisztérium is és több kiváló dolgozót kitüntetésben részesített. Ezek közé tartozik a 48 éves Pavol Grega is, 1942-től dolgozik vegytisztítóbau. Az üzem vezetősége és a munkatársai dicsérettel beszélnek róla, mert a napi munkáját becsülettel és odaadással végzi. Az egy műszakra tervezett 440 kg ruha helyett átlagban 480 kg-ot tisztít naponta. Két műszakban dolgozik, de ha szükséges, akkor éjjel, szombaton vagy ünnepnapon is a gép mellett található. Munkájáért többször részesült pénzjutalomban és dicséretben. Az SZSZK Belügyminisztériumától a „Kommunális szolgáltatás példás dolgozója“ kitüntetést kapta. Grega elvtárs a munkahelyéről, illetve az ottani élet- és munkakörülményekről megelégedéssel beszél. — Űj, korszerű gépekkel dolgozunk — mondja — melyek lényegesen elősegítették a munka minőségének javítását, s ez egyben a lakosok panaszainak csökkenését eredményezte. Az üzemben javult a dolgozókról való gondoskodás, jobbak a munkakörülmények és a keresettel is elégedettek. Mindez arra serkenti a dolgozókat, hogy szívügyüknek tekintsék a város lakosai közszolgáltatási igényeinek maximális kielégítését. Ezt a feladatot tartja szív* ügyének Marta Posnerová is, aki TRIMOR-25 típusú tisztítógéppel dolgozik, s ugyancsak kitüntetést kapott. Több mint 24 éve tevékenykedik az üzemben, többször kapott pénzbeli jutalmat és dicséretben részesült. Munkaöltönyöket, szőnyegeket és más ruhafélét tisztít. A napi terve 875 kg ruhanemű tisztítása, de ő átlagban 900— 1000 kg-ot is kitisztít. Két műszakban dolgozik, s ha szükséges, nem vonakodik az éjjeli, a szombati, vagy az ünnepnapon végzett munkától sem. Marta Posnerová aktív tevékenységet fejt ki a szakszerve* zet üzemi bizottságában és töbU társadalmi szervezetben is. Megjegyezte, hogy a közszolgái* tatás terén még sok a tenniva* ló, de a célkitűzések megvalósít* hatók. Ö maga is mindent elkövet annak érdekében, hogy az emebrek elégedettek legyenek a közszolgáltatással. Több dolgozóval beszélgettem s azzal a gondolattal távoztam az üzemből, hogy ha mindenütt így helyeznék előtérbe a lakosok igényeinek, szükségleteinek kielégítését, akkor kevesebb panasz volna a közszolgáltatási üzemekre. S a példás dolgozók egy percre sem feledkeznek meg arról, hogy a lakosok bizalmát nem elég megszerezni, hanem meg is kell tartani. Ezt pedig - csak a kollektíva — a vezetők és dolgozók kiváló munkájával érhetik el. KOVÁCS JÓZSEF BEHAVAZOTT SZÖLÖSKERT (Könüzsi felvételei)
