Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-02 / 27. szám, szerda

KAIRÓ REALIZMUSA Moszkva — Pavel Gyemcsen- ko, a moszkvai Pravda kom­mentátora a közel-keleti válság politikai rendezését célzó fejle­ményekről az alábbiakat írja a lap keddi számában: — Nyilvánvalóvá vált, hogy Washington úgynevezett közve­títő küldetése zsákutcába jutott. Az egyiptomi elnök a napok­ban bejelentette, hogy a közel- keleti vúlsáq rendezését ille­tően megszakított minden kap­csolatot az Egyesült Államok­kal. Ismeretes, hogy Egyiptom nem keveset tett az arab—iz­raeli konfliktus rendezéséért: 1970 augusztusában határozatot fogadott el az Ideiglenes tűz­szünetről, kinyilvánította kész­ségét, hogy békemegállapodást ír alá Izraellel, javasolta, hogy lássanak hozzá a szuezi hajó­zás felújításához az izraeli megszálló csapatok részleges visszavonása után. Az Egyesült Államok és Iz­rael azonban az általános ren­dezéstől elszakítva vizsgálta a Szuezi-csatorna megnyitását, a kérdést nem kapcsolta össze az izraeli csapatok kivonásával a megszállt területekről. Természetesen, Kairó elutasí­totta ezt, s rámutatott, hogy az aqresszort továbbra is csak a megszállt területek bekebele­zése érdekli. — Az, hogy az egyiptomi ve­zetés álláspontja jogszerű, két­ségen felül áll. Az elmúlt évek tapasztalata megmutatja, hogy a közel-keleti probléma igazsá­gos rendezéséhez a problémák komplex megoldása vezet, a Biztonsági Tanács ismert hatá­rozata alapján. Befejeződött a Béke-világtanács elnökségének ülésszaka SZADAT MOSZKVAI ÚTJA ELŐTT Kairó — Anvar Szadat egyip­tomi elnök az elmúlt néhány nap során ellenőrző körutat tett a Szuezi-csatorna és a Vö­rös-tenger mentén állomásozó egyiptomi alakulatoknál —, je­lentette a keddi Al Ahram. Vasárnap, a körút utolsó ál­lomásán, Asszuánban csatlako­zott Szadathoz Kadhafi líbiai elnök, hogy „fontos arab ügye­ket“ vitasson meg egyiptomi partnerével. Kadhafi Asszuánból Szudánba repült. Az Al Ahram idéz azokból a beszélgetésekből, amelyeket az elnök a fegyveres erők tisztjei­vel és katonáival folytatott. Szadat — írja a lap — ismét kifejtette, hogy a katonai meg­oldásra vonatkozó döntés visz- szavonhatatlan. Ugyanakkor hangsúlyozta: „Más a döntést meghozni és megint más a har­cot elkezdeni. Mindkettőnek alapos megfontoláson kell nyu­godnia, hogy a győzelem biz­tosított legyen“. Szadat ezzel összefüggésben megemlítette, hogy küszöbön álló moszkvai útját „a tervek és a számítások teljes felül­vizsgálata és egyeztetése“ tette szükségessé. Helsinki — Hétfőn — mint már jelentettük — Helsinkiben befejeződött a Béke-világtanács elnökségének kibővített ülés­szaka. Az elnökség határozatot fo­gadott el az európai biztonság­ról. A BVT elnöksége a határo­zatban síkraszáll az európai biztonsági értekezlet összehí­vásáért 1972-ben. A határozat megállapítja, hogy a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésszakán megfogalmazott fő elvek újabb optimizmusra ad­nak alapot az európai bizton­sággal kapcsolatban. A BVT elnöksége az indokí­nai helyzetről elfogadott hatá­rozatában hangsúlyozza, hogy Vietnam, Laosz és Kambodzsa problémájának békés rendezése csak az amerikai agresszió be­szüntetésén, az indokínai népek jogainak és az amerikai nép béketörekvésének tiszteletben- tartásán alapulhat. Az elnökség határozottan visszautasította az úgynevezett Nixon béketervet és támogatá­sáról biztosította a DIFK 7 pon­tos javaslatát. A Béke világtanács elnöksége akcióegységet sürgető felhívást fogadott el, amelyben körvona­lazza a BVT előtt álló legfon­tosabb feladatokat 1972-ben. Mint a dokumentum megálla­pítja, az 1972-es évnek az Egyesült Államok indokínai im­perialista agressziója feletti győzelem, a közel-keleti politi­kai rendezés, az európai bizton­sági értekezlet összehívása évé­nek kell lennie. Az ülésszakon felhívást fo­gadtak el a világ kormányai­hoz és népeihez az általános és teljes leszerelés érdekében. A Béke-világtanács elnöksége üdvözli a leszerelési világérte­kezlet összehívását a legköze­lebbi jövőben. A BVT elnöksége határozat­ban biztosította támogatásáról az indokínai háború ellen Pá­rizsban tartandó világkonferen­ciát. Urho Kekkonen finn köztár­sasági elnök fogadta a Béke­világtanács elnöksége kibővített ülésszakának résztvevőit. Pakisztán két szárnyának koncepciója halott Rahman sejk beszéde Daccában FEGYVERES ÖSSZETŰZÉSEK DÉL-SZUDÄNBAN Khartoum — A dél-szudáni lázadók és a kormánycsapatok folytatódó fegyveres összetűzé­seinek tényét erősíti meg a MENA hírügynökség közlése, amely a szudáni fegyveres erők vezérkari főnökére hivatkozva hírül adja, hogy tizenhat déli lázadó élt az amnesztia adta lehetőségekkel, s adta meg ma­gát a kormányerőknek. Más szudáni források szerint — írja a MENA — életét vesz­tette Joseph Oletier, a lázadók vezetője, miután a kormánycsa­patok hadműveletet indítottak csapatának felszámolására. A lázadók ügyével függ ösz- sze az a hír, hogy Peter Gat, a dél-szudáni minisztérium fő­titkára sikeres és gyümölcsöző tárgyalásokat folytatott Kam- palában Idi Amin ugandai államfővel. (Mint ismeretes, a dél-szudáni felkelők gyakran támadták a kormányerőket ugandai területről.} A CSU ellentervezete 1972. II. 2. Kommentárunk G romiko szovjet külügy­miniszter japáni látoga­tása, a japán vezetőkkel folytatott megbeszélései méltán vonták magukra a világsajtó fi­gyelmét. Ez egyrészt a Szovjet­unió világhatalmi szerepéből, másrészt abból következik, hogy Japán nemcsak Ázsiában tört élre, hanem szélesebb vo­natkozásban is vezető gazdasá­gi hatalom lett. A második világháború utáni szovjet—japán kapcsolatok 1956- tól datálódnak. Az akkori nyi­latkozat rendezte a két ország diplomáciai viszonyát és utat nyitott arra, hogy méltányos alapokon, a szuverenitás tiszte­letben tartása, az egymás ügyei­be való be nem avatkozás és a szovjet külpolitika ismert más fennkölt elvei alapján rendez­zék a két ország kapcsolatait és végül sor kerüljön a békeszer­ződés megkötésére. A szovjet—japán viszony eléggé bonyolult. Noha Japán a kapitalista országok közül a Szovjetunió első gazdasági partnere, amit egyébként olyan számadat is bizonyít, hogy a két ország árucsere-forgalma 1970-ben elérte a 650 millió ru­belt. az 1971—1975. évi ötéves tervben pedig 5 milliárd rubel­ra kívánják növelni. Az utóbbi időben a két ország gazdasági kapcsolataiban mindinkább elő­térbe lépnek a nagyszabású kö­zös beruházások. Japán dina­mikusan fejlődő iparának szűk- sége van a közeli jó szovjet galmazásának igénye nélkül nyugatnémet kormánykörökben pozitívan fogadták a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai nyilatkoza­tát. Conrad Ahlers, a bonni kor­mány szóvivője hétfő délutáni sajtóértekezletén hivatalosan megerősítette Scheel külügymi­niszter vasárnap elhangzott megállapításait a szociailsta or­szágok új javaslatairól s ki­emelte belőlük a nyilatkozat fontosságát méltató kitételeket. Dacca — Mudzsibur Rahman sejk a Bangla Desh Népi Köz­társaság miniszterelnöke hét­főn, Daccában elhangzott beszé­dében újból felszólította Bhut­to pakisztáni államfőt, „feledje el az egykori Kelet-Pakisztánt és ismerje el a Bangla Desh realitását“. „Legfőbb ideje — hangoztatta Rahman sejk —, hogy a pakisz­táni vezetők az összes érdekelt felek javára egyszer s minden­korra feladják Pakisztán két szárnyának koncepcióját. E koncepció nemcsak halott, ha­nem már a feledés fátyla borít- ja.“ Az új független kelet-bengá- liai állam kormányfője hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió következetes és elvi álláspontot foglalt el az Egyesült Nemze­tek Szervezetében a Hindusz- tán-félsziget nemrég lezajlott konfliktus idején. A miniszterelnök ugyanakkor élesen bírálta az amerikai kor­mány politikáját. Mudzsibur Rahman Indiáról szólva kifejezte meggyőződését, hogy a Bangla Desh és India népét mindig összefűzik majd a barátság szilárd és megbont­hatatlan kötelékei. Peking — A Zülfikar All Bhutto köztársasági elnök veze­tésével hétfőn kétnapos hivata­los látogatásra Pekingbe érke­zett pakisztáni delegáció hét­főn délután megtartotta első hivatalos megbeszéléseit a kí­nai kormány és párt vezetőivel. A kínai delegációt Csou En- laj, a Kínai Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnöke (minisz­terelnöki vezette. Az Oj Kína hírügynökség je­lentése szerint a megbeszélés „szívélyes, baráti légkörben“ zajlott le. A nyugati tudósítók feltétele­zik, hogy a megbeszélések köz­ponti témája a Hindusztáni-fél­szigeten kialakult helyzet. A pakisztáni rádió kedd reg­geli híradásából kitűnik, hogy Csou En-laj kínai miniszterel­nök a pakisztáni államfő tisz­teletére hétfőn adott fogadá­son örömmel üdvözölte Pakisz­tán döntését, hogy kilép a Brit Nemzetközösségből. A pakisztá­ni rádió híradása szerint szó szerint azt mondotta, hogy „az igazság Pakisztán oldalán áll“ s kudarcra vannak ítélve egyes országoknak a Bangla Desh el­ismerésére tett kísérletei. nyersanyagra. Ez szülte azt a tervet, hogy Tyumeny vidéké­ről hat és fél ezer kilométer hosszú olajvezetéken ömöljön a folyékony arany Nahodka kikö­tőbe, innen pedig Japán évente 50 millió tonna kőolajhoz jut­na. Kolosszális terv! Hasonló szándékok vannak a jakut szén­Itivol-Hi (émMgzűs telepek kincsének japáni érté­kesítésére is. A szovjet—japán gazdasági kapcsolatok sokkal jobban átte­kinthetők, egyszerűbbek, mint a politikai kapcsolatok. Kétség­telenül gátló tényező, hogy még 27 évvel a háború befeje­zése után sem rendezi béke- szerződés a két ország viszo­nyát. A Szovjetunió, a második világháború egyik győztes ha­talma, amelynek oroszlánrésze volt a császári seregek kapitu- lálására kényszerítésében, nem táplál ellenséges érzelmeket a japán nép iránt. Ellenkezőleg! Viszont a saját biztonsága és az ázsiai béke érdekében fenntar­tásai vannak egy olyan kor­mányzattal szemben amely az 1960-as amerikai—japán biz­tonsági szerződés alapján Ja­pánt az amerikai imperializmus előretolt bástyájává teszi. A szovjet nép mindenkor rokon­szenvezett a japán tömegek megmozdulásával, amelyekkel az amerikai atomfegyverek el­távolításáért, Okinawának Ja­pán felségjog alá helyezéséért küzdöttek. Gromiko külügyminiszter, aki japán kollégáján, Fukudán kí­vül még Szato miniszterelnök­kel is tárgyalt, s akit Hirohito császár is fogadott, nagyon elé­gedetten nyilatkozott tokiói tárgyalásairól, s hangoztatta, hogy az eddig is igére tt el jesen fejlődő gazdasági kapcsolatok bővítéséről és az igazi jószom­szédi kapcsolatok kiépítéséről volt szó, ami iránt japán rész­ről meglepően nagy érdeklődést tanúsítottak. Moszkvában a várt­nál nagyobb eredménynek tart­ják, hogy megállapodás szüle­tett arról, hogy még az idén megkezdik a szovjet—japán bé­keszerződés előkészítését. Ennek igen nagy jelentősége volna. A békeszerződés garan­tálná a Szovjetuniónak, hogy nem kell támadástól tartania szomszédja részéről, hogv Ja­pán valóban békeszerető ország lesz. Ennek keretében sor ke­rülhetne háború után szovjet fennhatóság alá került Kuril- szigetek sorsának rendezésére. A szovjet kormány nemegyszer kijelentette, hogy a békeszerző­dés után hajlandó visszaadni Japánnak Hamon és Sikoku szigeteket. Ez pedig kifogná a szelet azoknak a szélsőséges japán nacionalista erőknek a vitorlájából, amelyek többek között a Kuril-szlgetek kérdé­sébe kapaszkodva szítanak ott­hon szovjetellenes hangulatot. Gromiko japáni tárgyalásai­nak vitathatatlan pozitívuma to. vábbá az a megállapodás, hogy a két fél rendszeresen tájékoz­tatja egymást külpolitikai kér­désekről, s évente legalább egy­szer külpolitikai konzultációkat tartanak. A szovjet—japán viszony jö­vőjét illetően találóan jellemző­ek Gromiko elvtárs szavai: „Egyetlen országnak, nagy vagy kis országnak sem kell tartania a szovjet—japán kapcsolatok további fejlődésétől.. Mindkét államnak nagy lehetőségei van­nak a kölcsönösen előnyös együttműködés további bővíté­sére. A szovjet—japán kapcso­latok teljes normalizálása meg­felelő szerződéses alapon, meg­felelne mindkét állam hosszú­távú érdekeinek, a Távol-Kelet és a Csendes óceán térsége ér­dekeinek.“ Ebből a szempontból nem mellékes, hogy Japán a Szov­jetunióval együtt vallja, az in­dokínai konfliktust az Itteni né­pek önrendelkezési jogának tel­jes tiszteletben tartása alap­ján kell rendezni, a közel-kele­ti válság rendezésében pedig a biztos kiinduló nont a Bizton­sági Tanács 1967. novemberi határozata. Gromiko tokiói látogatása te­hát fontos láncszem volt a kőt hatalom kapcsolatainak norma­lizálásában. L. L. Meghalt Zaharov marsall Moszkva — Az SZKP Közpon­ti Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnök­sége és a szovjet kormány mély fájdalommal közölte, hogy hétfőn, életének 74. évében, sú­lyos betegség után elhunyt Matvejev Zaharov, a Szovjet­unió marsallja, kiemelkedő katonai személyiség, a szovjet fegyveres erők egyik neves fej­lesztője, a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború tevé­keny résztvevője, az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Legfelsőbb Tanács küldötte, a Szovjetunió kétszeres hőse. Zaharov marsailt a Vörös té­ren temetik el, a Kreml falá­nál. A temetés megszervezésére kormánybizottság alakult. néhány sorban HÉTFŐN este a Nixon-látoga- tást előkészítő technikai sze­mélyzet egy részével és 42 ton­nányi felszereléssel Peking fe­lé indult az amerikai TWA lé­gitársaság Boeing-707-es gépe — a Kínába közlekedő első amerikai polgári légijárat 1949 óta. CLODOMIRO ALMEYDA ME DINA chilei külügyminiszter Santiagoban tartott sajtóérte­kezletén bejelentette, hogy a Kínai Népköztársaság 70 millió dollár összegű hitelt nyújt Chi­lének. A „SZTROGIJ“ nevű szovjet tengeralattjáró-elhárító egy etiópiai meghívásnak eleget té­ve, február 3-a és 7-e között Massawa kikötőbe látogat, s ott részt vesz a császári hadi­flotta napjának ünnepségein. AZ ANGELA DAVIS kiszaba­dításáért küzdő amerikai orszá­gos bizottság aktivistái hétfőn tüntető menetben vonultak a San José-i bíróság épülete elé, ahol aznap megkezdődött a per tárgyalási részét megelőző ügy­védi beadványok mérlegelése. A rendőrség a tüntetőket szét­oszlatta, s tizennyolcat őrizet­be vett közülük. OLCSÓBBAK lettek a televí­ziós készülékek a Szovjetunió­ban: február elsejétől 8—20 százalékkal szállították le a fe­kete-fehér és átlagban 24 száza­lékkal a színes képernyős tv- készülékek árát. HÉTFŐN este befejezte egy­hetes Egyesült Államokbeli „tájékozódó“ körútját Rainer Barzel, a nyugatnémet CDU el­nöke. Találkozott Nixon elnök­kel, Kissingerrel, az elnök főta­nácsadójával, továbbá Rogers külügy- és Laird hadügyminisz­terrel, majd közvetlenül eluta­zása előtt a hidegháborús kor­szak Nyugat-Németországának amerikai katonai parancsnoká­val, Lucius D. Clay és John McCloy tábornokokkal. AZ AMERIKAI szenátus had­ügyi bizottsága jóváhagyta Ken­neth Rush jelenlegi bonni nagy­követ jelölését a hadügyminisz­ter-helyettes tisztére. A végső szenátusi döntés e hét végére várható. Rush David Packard utóda lesz. A KÍNAI Népköztársaság be­fizette első „tagsági díját“ az ENSZ-be. Az 1972. évi költség- vetés 213 millió dollárjából a világszervezet ismét jogaiba lé­pő tagországát 7,1 millió terhe­li. AZ INDIAI Nemzeti Kongresz- szus Párt és a Kommunista Párt a Nyugat-Bengália indiai államban tartandó törvényhozó gyűlési választásokra „demok­ratikus szövetséget“ alakított. India függetlenségének kikiál­tása óta ez az első ilyen jelle­gű kétoldalú szövetség. A SZOVJETUNIÓ, Belgium, Bulgária, Dánia, Finnország, Olaszország, Lengyelország, Ro­mánia, Svájc, Anglia, az Egye­sült Államok és Jugoszlávia parlamenti képviselőiből álló bizottság javasolta az Interpar­lamentáris Unió vezetőségének, hogy ez év novemberében ren­dezzen konferenciát az európai biztonság és együttműködés kérdéseiről. Bonn — A szélsőjobboldali keresztény szociális unió elnök­sége hétfőn „hivatalosan“ elő­terjesztette a szovjet—nyugat­német szerződésre vonatkozó ellentervezetet. Franz-Josef Strauss, a bajor CSU vezére hétfőn megtartott sajtóértekezletén ismét heves bírálattal illette a nyugatnémet kormányt, amely szerinte meg­törte Adenauer, Erhard és Kie­singer külpolitikájának folyto­nosságát és a keleti politika „végzetes útját“ választotta. A végleges álláspont megfő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom