Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-02 / 27. szám, szerda
Nem mese, valóság A népmeséknek mindig a valóság az alapjuk. Ha nem más* akkor a szép es jó utam vágy, a jó és a rossz küzdelme: a szegény de okos, a népnek jót akaró hős rendkívüli tetteivel győzedelmeskedik. Most azonban a valóságról írok, mely szebb, mint a mese. Szlovákia fővárosától mesz- sze, közel a Bodroghoz, nem messze a Tiszától, van egy kis falu, Poľany (Pólyán). Ez a falu arról nevezetes, hogy sok tanult embert adott az országnak. Ebben a kis faluban élt egy szegény földműves, akinek nem volt egyetlen fia sem, de volt négy szép lánya. A négy közül az egyik, a feketehajú, mosolygó szemű Giziké annyiban különbözött a vele egyívá- sú lányoktól, hogy nagyon szerette a számokat. Sokszor elbarangolt a számok országába. Csodálta szigorú rendjüket. Később is a számok szeretete késztette arra, hogy tovább tanuljon. így került a Nyitrai Pedagógiai Főiskolára. De nemcsak a számokat szerette: szerette az embereket is. Főiskolai hallgatóként bekapcsolódott az ifjúsági szövteség munkájába, életébe. Szorgalmáért, segítőkészségéért tanárai és osztálytársai egyaránt szerették. Ekkor lépett be a kommunista pártba. Tanári képesítéssel a kezében a Moldavai (Szepsi) Magyar Tannyelvű Középiskolában kezdte meg a tanítást Pataki Gizella. Diákjait fiatalos hévvel magával ragadta a számok világába és megismertette velük a fizika izgalmas törvény- szerűségeit. Annak ellenére, hogy nehéz és cseppet sem kedvelt tantárgyat tanított, mégis rövid idő alatt megszerették tanítványai. Diákjait jól felvértezte a tudás fegyverével: minden évben részt vesznek az országos matematikai vetélkedőn. A tanítás mellett arra is szakított időt, hogy a felnőtt fiatalokkal foglalkozzon. A CSEMADOK helyi szervezetének színjátszó csoportjában tevékenykedett olyan sikerrel, hogy tavaly a csoport a jókai-napok seregszemléjén is részt vehetett. Közben magánéletében is változás történt. Férjhez ment és kisfia született. Munkájáért és áldozat- készségéért a múlt évben kapta meg Zabóné Pataki Gizella tanárnő a legnagyobb elismerést. Őt jelölték a kelet-szlovákiai kerület egyik képviselőjének a Szövetségi Gyűlésbe. Jelölték és meg is választották. A múlt év decemberében először lépte át a prágai vár Spanyol-termének küszöbét. * * * A mese hősnője, az újsütetű képviselőnő elmosolyodik és így folytatja: — A mesében persze minden nagyon egyszerűnek tűnik, az élet azonban bonyolultabb, sokrétűbb. Az én esetemben sem csak jó munkáin jutalma az, hogy képviselő lettem, hiszen sok hűséges, odaadó, kiváló dolgozó van kerületünkben, járásunkban, sőt városunkban is. A jelölő bizottság olyan magyar nemzetiségű kommunistát keresett, aki aktívan dolgozik a tömegszervezetekben, aránylag fiatal, nő és ismeri az emberek problémáit. Úgy látszik, az adott feltételeknek megfeleltem. A választókkal való találkozásomkor az volt a legmeghatóbb, hogy olyan nagy bizalommal nyilatkoztak rólam. Választóim egyikének, másikának a gyermekét tanítottam, vagy őt magát is. Voltak olyanok, akik csak látásból vagy hallásból ismertek. Csodálatos és emlékezetes lesz számomra mindig az a pillanat, amikor először vettem részt a legfelsőbb szervek ülésén. Bevallom, egy kicsit szorongtam is, amikor újból átjárt az a felelősségérzet, hogy küldetésemnek megfelelően, kommunistához méltón álljak helyt: olyan szempontokból is természetesen, amilyenek a jelölésemkor is érvényesültek. Dolgozó nő és anya vagyok. ezért szeretnék hozzájárulni a dolgozó nők helyzetének javításához. A nők egyenjogúságának érvényesítése érdekében fontos lépés történt már a választások alkalmával. A Szövetségi Gyűlés 350 képviselője közül 72 nő. Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára is megjegyezte a Szövetségi Gyűlés első ülésén, hogy felélénkült a képviselőház, mivel ennyi fiatal és nő került a képviselők soraiba. Mint ismeretes, a Szövetségi Gyűlés két kamarára oszlik, a Népi Kamarára és a Nemzetek Kamarájára. Az utóbbiba kerültem 30 nő képviselő társammal. A Nemzetek Kamaráján belül bizottságok alakultak. Én a magvar nemzetiségű pedagógus, a kultúra és az oktatásügyi bizottság tagja lettem. A bizottság kéthavonként ülésezik. Remélem, a tárgyalások folyamán lesz alkalmam az oktatásügy és a nemzetiségi kultúra fejlődésének problémáiról szót ejteni. Nem sok idő telt még el a megválasztásom óta. Eddig főleg olyan problémákkal fordultak hozzám választóim, melyek a helyi nemzeti bizottságok hatáskörébe tartoznak. Ilyen esetekben figyelmeztetem az illetékeseket, esetleg megkérem a nemzeti bizottságot, hívjanak meg arra az ülésre, amelyen a kérdéses ügyet tárgyalják. Választókerületemben eddig egy helyi nemzeti bizottság kérte képviselői segítségemet. A jablonovi (Almás) lakosoknak nagy szükségük lenne poliklinikára. Remélem, ezt a problémát sikerül az almásiak megelégedésére, a kerületi nemzeti bizottság illetékes szervével megoldanunk. Képviselői tevékenységemből kifolyólag többször kell utaznom. Nem keli azonban attól félnem, hogy diákjaim lemaradnak a tanulásban, mert iskolánkban három párhuzamos osztály van megfelelő számú tanerővel. így a helyettesítés nem ütközik akadályba. Munkatársaim is örültek a megválasztásomnak és érzem a segítségüket. Férjem pedig egyszerűen csak tudomásul vette, hogy a feleségének egy tisztséggel ezután több lesz. Ö ugyanis olyan családban nevelkedett. ahoi bármikor szívesen áldozták szabad idejüket a köz érdekében. Édesanyja sok éven át a nőbizottság tevékeny tagja volt és csaknem minden tömegszervezet munkájában részt vett. Úgy osztja be az idejét, hogy ha kell, itthon többet segíthessen, mert nem szeretné, ha azt mondanám róla, hogy ő gátol egyenjogúságom gyakorlásában — fejezi be nevetve a fiatal képviselőnő. Messze, messze az ezertor- nyú Prágától, valahol a Bodva partján van egy kis város. Ebben a kis városban él egy fiatal asszony. Ez a fiatal asz- szony minden reggel korán ébred. Férjének tízórait készít, elkíséri kisfiát az óvodába. Azután siet az iskolába. Dolga- végeztévei hazatér. Otthon dolgozatokat javít, vacsorát főz, takarít. Felbontja a Prágából érkezett vastag borítékot, olvas, az ország gondján töpreng. Ha leszáll az este, kisfiának gyönyörű mesét mond: „Hol volt, hol nem volt. volt egyszer egy okos lány“ ... LÉVAY ERZSÉBET A MEGBECSÜLÉS JEGYÉBEN Szocialista társadalmunkban legfőbb érték az ember. Ezt nálunk már senki sem vitatja. Hiszen sok családban megközelítően sem gondoskodnak úgy az öreg szülőkről, mint ahogyan az állam, a társadalom gondoskodik az idősekről. Mégis néha egyes nyugdíjasok, a jó nyugdíj mellett is feleslegesnek, félreállítottnak érzik magukat. Azt gondolják, hogy életük sok-sok munkáját, verejtékét az utánuk következő generáció már elfelejtette, nem becsüli. Pedig ez nem így van. Hogy mennyire nem, ezt igyekeztek bizonyítani a Szlovákiai Keményítőgyárak Stúrovói (Párkány) Üzemében is, a nemrég megszervezett nagyon kedves összejövetellel. Az elmúlt év végén összehívták azokat a volt alkalmazottakat, akik tőlük mentek nyugdíjba. Ürge József, a gyár igazgatója elmondta, hogy ez az összejövetel a szakszervezet vezetőségének és a gyár igazgatóságának a javaslatára jött létre. — Mi volt a célja ennek a kis ünnepségnek? .— Sokan talán csak nemes gesztust látnak benne. Pedig minden külső hatáskeltést félretéve, a legemberibb gondolatok vezettek. Az a szándék, hogy bebizonyítsuk volt alkalmazottainknak a megbecsülést. Azt szeretnénk, ha ezek az emberek továbbra is éreznék, hogy valamilyen közösséghez tartoznak. — A meghívottak mind eljöttek? — Harmincai! jöttek el. Né- gven távol maradtak. Ezek vagy valahová elutaztak, vagy annyira betegek, hogy az értük küldött személyautóval sem tudtak eljönni. — Ezt a nagyon szép kezdeményezést hogyan kívánják tovább folytatni? — Szeretnénk ezt az első összejövetelt hagyományossá fejleszteni úgy, hogy minden évben egy délutánt volt alkal- mazottainkkal együtt töltünk el. Annak ellenére, hogy anyagi körülményeink terveinket elég szűk keretek közé szorítják — az üzem dolgozóinak létszáma mindössze 100 fő körül van —, mégis az a tervünk, hogy legközelebb azokat is meghívjuk, akik utolsó egy vagy két évüket valamilyen oknál fogva más üzemnél dolgozták le, vagyis közvetlenül nem tőlünk mentek nyugdíjba. — Mi erről a véleményük a jelenlegi dolgozóknak, hiszen a 'szakszervezet anyagiakkal is hozzájárult a nyugdíjasok meg- vendégeléséhez? — Nagyon helyeselték. Érzik, hogy üzemünk dolgozói egy nagy családot alkotnak, s tudják, ha ők nyugdíjba mennek, továbbra is ennek a nagy családnak a tagjai maradnak. Romsauer Feri bácsi, aki 12 évvel ezelőtt ment nyugdíjba, elmondta, hogy mindnyájan könnyekig meghatódtak. Nagyon kellemesen meglepte őket ez a figyelmesség. Szeretettel fogadták, gazdagon megvendégelték őket. Az alkalmazottak és gyermekeik kultúrműsorral kedveskedtek. Még egy kis ajándékot is kaptak, de mindennél jobban esett az a tudat, hogy nem feledkeztek meg róluk. Nem feledkeztek meg róluk. Pedig az üzemnek, a szakszervezetnek ez pénzébe is került, s ezt a pénzt a jelenlegi dolgozók saját maguk is elkölthet- ték volna. Valóban, emögött nem keresheti senki csak a látszatot. Sokkal, de sokkal mélyebb érzésre vall. A szocialista ember gondolkodását, érzelemvilágát tükrözi. Méltó a követésre. KREMMER LÄSZLÖ (R. Berenhaut felvétele) A z ötödik ötéves terv indulása a mezőgazdaságban is sikeres volt, hiszen mezőgazdasági dolgozóink az elmúlt évben kiváló eredményeket értek el. Érthető tehát, hogy az 1972. évi állami végrehajtási terv a népgazdaság ezen ágazata számára sokkal nagyobb feladatokat tűzött ki, mint az előző években. A mezőgazdasági üzemek — az állami gazdaságok és az egységes földművesszövetkezetek — most állítják össze a célkitűzések sikeres megvalósítására irányuló terveiket és intézkedéseiket. Miről is lesz tehát szó az idén Szlovákia mezőgazdaságában? — 1972-ben hektáronként átlagosan 31,9 métermázsa gabonát kell termelnünk. A kukoricából ez konkrétan 43 métermásza, a búzából 32,6 métermázsa, az árpából 30 métermázsa hektáronként. A kapásnövények terén a tervezett átlagos hektárhozam a cukorrépánál 376 métermázsa, a burgonyánál pedig 140 métermázsa. A fokozott feladatokat elsősorban a termelés intenzitásának növelésével, tehát talajjavítással, helyes trágyázással, jobb minőségű vetőmaggal és öntözéssel kell biztosítani. Nagy tartalékokkal rendelkezünk a legelők és a rétek terén. Vájjon miként biztosítják az idei termelési feladatokat az egyes járásokban? E kérdésre a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) Járási Mezőgazdasági Társuláson kértünk választ. Jaroslav Algayer, a Dunajská Streda-i Járási Mezőgadasági Társulás főmérnöke a következőket mondotta: „Legfőbb feladatunk — amint a CSKP XIV. kongresszusa is hangsúlyozta — a gabonafélék termelésének növelése. Jelentős tapasztalatokkal renzőgazdasági dolgozóink az elmúlt évben 694 364 000 korona értékű növényi és állattenyésztési terméket értékesítettek. A sikeres termelési és gazdasági eredményeket a mezőgazdasági dolgozók több tényezőnek köszönhetik. A talajmegmunkálás színvonala és az agrotechnika az utóbbi években jelentősen javult, ezenkívül helyesen alkalmaztuk Igiii/iseiÉeii a nrapezileeiian is delkezünk ezek termesztésében, ami az elmúlt évben is megnyilvánult, amelyet az eddigi legsikeresebb évnek tartunk. Konkrétan búzából az átlagos hektárhozam 43,8 métermázsa volt, az árpa hektárhozama pedig 30,9 métermázsát, a kukoricáé 53,9 métermázsát tett ki. Az egy fejőstehénre eső átlagos tejhozam több mint 3330 liter volt, ami kiváló eredmény. 1971-ben járásunk 42,3 métermázsa hektárhozammal szlovákiai viszonylatban az első helyre került, és a magkukorica hektárhozamával is számot tartunk az első helyre, mégpedig országos viszonylatban. Érdekességképpen még néhány számadatot említek meg. Az elmúlt évben a tervezett áru termelést — ami 678 372 000 korona értéket képvisel és 13,3 százalékkal nagyobb az utolsó három év átlagánál —, 16 millió koronával túlteljesítettük. Mea tudományos tapasztalatokat, főleg az őszi búza termesztésénél. A második tényező, amely szintén jelentősen befolyásolta a gabonafélék hektárhozamának növelését, a szovjet búzafajták, a kukoricahibridek vetése. Az idén tavaszi búzából szeretnénk elérni az elmúlt évi átlagot. Az őszi búza hektárhozamát általában 45 mázsára, a iegújabb búzafajtáknál 50 mázsára szeretnénk stabilizálni. Az 1971. év nem volt kedvező a cukorrépa termesztésére. A vegetáció szempontjából fontos hónapokban szárazság volt, így a 353,5 métermázsányi hektárhozam számunkra csalódást jelentett. Az idén arra számítunk, hogy legalább 400 métermázsa lesz a hektárhozam. A szemes kukorica termesztésében már nagy gyakorlatunk van, ezért úgy vélem, hogy az 50—60 métermázsás átlagos hektárhozam az idén sem okoz nagyobb problémát. Nagyon sok függ azonban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól, tud-e biztosítani számunkra elegendő mennyiségű vetőmagot. Az állattenyésztés szakaszán meg kell emíltenem a tejhozamot. Reméljük, hogy az egy fejőstehénre eső 3400 liter átlagos tejhozam nem okoz majd problémát a mezőgazdasági dolgozóknak. Már ma megtették az intézkedéseket, hogy 3500 liternyi átlagos tejhozamot érjenek el. Konkrétan megemlítem itt a Topol'níkyi (Nyárasd) Efsz-t ahol az elmúlt évben több, mint 4000 liternyi volt a tejhozam, továbbá a Blahová De- dina-i Efsz-t, ahol már szintén elérték a 4000 litert. Kielégítő a kľúčoveci (Kulcsod) szövetkezeti dolgozók és a Dunajský Klátov-i (Dunatőkés), valamint a Gabčíkovói (Bős) Állami Gazdaság dolgozóinak termelése. Az állattenyésztés fenti feladatainak teljesítéséhez megteremtettük már a feltételeket. Az előző évi kedvező takarmánytermés derűlátással tölt el bennünket. Tervbe vettük 1060 vagon sertéshús, 48,5 millió liter tej, 42,5 millió tojás. 740 vagon marhahús, 100 vagon baromfi eladásra való termelését. Ez a valóságban az 3971. évi termeléshez viszonyítva 140 *agon sertéshússal, 7 vagon marhahússal, 4,8 millió tojással, 1,1 millió liter tejjel jelent többet a közellátásban. I. SLŰKA 1972 II. 2.
