Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-17 / 13. szám, hétfő
A z orvos előszobájában — ezt minden művelt ember tudja régi szép fametszetekből és régi szép humoreszkekből — igen komoly tanulmányokat lehet végezni. Jön- nek-mennek a mindenféle ügyes-bajos emberek, s azokkal el lehet beszélgetni. A betegek többnyire nyájasak, leereszke- dők és közlékenyek, különösen, ha sajnálkozóra találnak. Akit pedig nem érdekelnek az emberek, annak az olvasóasztal kínál különböző stúdiumokat. Található rajta fürdőalmanach a kilencvenes évekből, Fliegende Blätter a nyolcvanas évekből. Azt merném mondani, hogy az utóbbi kötelező, s az a gyanúm, hogy mikor a kész orvosok berendezkednek, lelépési díjat fizetnek az öregeknek a Fliegen- dekért. Hiszen ma egyéb felszerelésre úgyse igen futja, hát legalább ez legyen meg. Az én orvosom egy kicsit elfajzott az ősi erényektől. Se fürdő-prospektus, se Fliegende nincs a várószobája asztalán, hanem igenis van Természettudományi Közlöny, Kozmosz-füzet, Nyugat, Magyar Statisztikai Szemle ... Hopp, ezt megnézzük. Látom a borítékján, hogy Kovács Alajos írt bele cikket az egykéről. A napokban lapozgattam Pezenhoffer Antal nagy egykekönyvét, s abból megtanultam, hogy az egyke a protestantizmus bűne, s hogy az országot a katolicizmus menti meg az elnéptelenedéstől. Hát Kovács Alajos, a hivatalos statisztikus, mit mond? Először a végét nézem meg a cikknek. „A társadalmi mozgalmaknak állandóan felszínen kell tarta- niok ezt a kérdést, az államnak pedig minden intézkedésébe bele kell vinnie a fajvédelem és fajfenntartás gondolatát, egyrészt kedvezésekkel és kitüntetésekkel, másrészt hát- térbeszorítással és büntetéssel kell küzdenie a jövő magyar nemzedék megfogyasztására irányuló minden kísérlet ellen.“ Hát ezt aláírja minden rendes ember. Amelyik országba az egyke beleesett, az halálos nyavalyába esett. Amelyik országban az egykét megállítani nem tudják, annak a neve mellé a végzet már odaírta a de- leaturt. Erről nem lehet dispu- tálni, mert ez kétszerkettő. Hogy mit kellene, vagy mit lehet ellene tenni, abba mindenkinek kötelessége beleadni az eszét. Elkezdem a cikket az elején olvasni. „Be kell vinni a köztudatba azt, hogy aki csak egy vagy két gyermeket nevel fel, az a nemzet iránt tartozó kötelességét nem teljesítette ...“ Lassan haladok az olvasással, mert nagy a forgalom, egyre nyílik az ajtó. Hetipiacos nap van, sok a tanyai páciens Kö- hécselő öreg gazdák, gangosan járó javabeli menyecskék, jól öltözöttek, ételben-italban fogyatkozást nem szenvedők, öröm őket látni. A régi paraszti félszegségnek nyoma sincs, ezek úrhoz szokott, ere- jük-tudott emberek, akik nem félnek a szőnyegre lépni, fogasra akasztják a kalapot, nem a szélire ülnek a széknek, hanem a hátukat is megvetik benne, mustrálják a bútort a szemükkel, és tán szegényellik is, és mikor nyitja az orvos a belső szobája ajtaját, az új kultúra türelmetlensége idegeskedik a hangjukban: — Sokat köll-e várni, orvos úr? Furcsállom, hogy egyesével jönnek, és feltűnő röviden végeznek az orvos úrral. Régebben, a szögény világban, ha az eladó megbetegedett, és már hat hónapig nyomta az ágyat, akkor apja, anyja, keresztanyja egyszerre szállták meg az orvost, és az apa így adta föl a szót: — Kérdözze mán no, mér tö- reködtünk be magához, tekin- tetös úr? — Majd megmondják kend- tek. — Hát egy kis búzácskát hoztunk be, de mán, mondok, ha betöreködtünk, csak mögje- löntöm magának, hogy nemsze- retömformán van a Pirosunknak a sorja. — Szóval beteg a Piros? — Betegnek éppen nem beteg, csak olyan nyűglődi. Nem tud aludni a köhögéstül. Mert tisztában volt azzal az ésszel élő ember, hogy ha betegnek vallja a Pirost, akkor mindjárt drágábban számítja taeg az orvos a tudományát. Így meg csak legyint a kezivel, és azt mondja: — Persze, fölfázott egy kicsit. No. majd írunk neki valami port. S már írta volna is, de akkor az apában fölébredt a lelkiismeret. Nini, hátha nem lesz érvényös \z az olcsó por? Lopva meghízta az asszonyon a kendő rojtját, s most már az vette föl a tárgyalás fonalát. — De a derekát is fájdíjja a lány, kérőm. Nem tud vele fölkelni. Móra Ferenc: — Hát fekszik? — Fekszik ám szögénkém, mert alighanem mögrántotta a derekát, mikor löesött a fárul ... Az anya mondta volna még, de azért embör a férfi, hogy neki több esze legyen. — Valami kenőcsfélit is írjon neki a porhoz — vágott közbe. — ölég lössz ez erre a bajra. — Nem lehet azt így látatlanba — csóválta meg a fejét a doktor. — Legjobb lesz, ha behozzák kendtek a Pirost a jövő héten. Apának, anyának rettenet ezt még hallani is. Hogy lehetne már azt a beteg teremtést három óráig rázatni a kocsival? Szemek összevillanása figyelmeztette a komaasszonyt, hogy most már ő a soros. Neki kell nyomba igazítani ezt a tökéletlen orvost. — Nem kocsira való mán az, lelköm-galambom. Hiszön, félesztendeje majd kiszakad a gyomra, ha csak mögfordítjuk is az ágyban. És ha az orvos ezek után a haját tépte mérgében, és úgy kérdezte, hogy most már miről gyógyítsa ő a Pirost, akkor az úgynevezett célszörű szögény embör kimondta kereken: — Hát amikrül legolcsóbb, tekintetös úri Ezeknek az együgyű ravaszságoknak most már vége, s néhai való gazdám, Tömörkény István, nem ismerne rá többi a parasztjaira, orvostudományi viszonylatukban. Lelkűkben ugyan, gondolom, ma is jobban hisznek a csépai szent takácsban meg a galambos! javasasszonyban, mint az egyetemi professzorokban, de ezek jobban imponálnak nekik, mert többet kell nekik fizetni. (Ugyan ez se bizonyos, mert a tanyai javast búzában kell fizetni, s a csépai látnok is csak a papírpénztől fordul el jogos megvetéssel. Az udvarára gurított hízó erősíti az ihletét.) — Mentül drágább, annál fo- ganatosabb — most ez a szavuk járása, s nyilván ezért kedvelik a röntgenezést, amit ők rögtönzésre magyarosítottak. Hiába mondják nekik, hogy az nem orvosság, mind azon könyörög a doktornak, hogy rögtönözze meg őket. Az orvos meséli nekem ezeket a pácienseiről, ahogy déli harangszó után ritkul a vendég. Akkor valami gyerekhang nyivákol az előszobaajtóban, és az orvosom azt mondja: — Nini, Zuginé, el is felejtettem, hogy ő még hátra van. Zuginé az a munkásasszony- típus, aki ötven esztendősnek látszik, pedig nincs huszonöt. Mozifilmeken ilyen asszonyokat szoktak ütni-verni a züllött alkoholisták, de filmen még nem láttam ilyen soványát. Mi ehette le az izmokat ezekről a jól formált csontokról mi szívhatta ki az élet pirosát ebből a viaszarcból? Tüdővész? Az orvos ingyen oltást ád neki min den harmadik nan No eyerniiK. ZuK" ^ueinenak ^uuuan ygy apró ember kapaszkodik a szoknyájába, és a kis ember nem akarja elereszteni az anyját, de menni se akar vele. Tulajdonképpen nem tudni, mit akar, mert mért lennének a kis emberek okosabbak és logikusab- bak, mint a nagyok? Megveti tömzsi lábacskáját a küszöbön, és ordít, mint a szíven szúrt malac. — Mindjárt jön anyuka, egyetlenkém — mondja engesz- telően Zuginé, és nyilván egyetlenke szoknyáját igyekszik kiszabadítani a kurta férfiú epertől ragadó kezéből. — Csö-önd, te bórembukk! — mordul rá az orvos, mire a bórembukk megdöbben, és elereszti a szoknyát. Mikorra magához tér a meglepetésből, akkorra csak ketten maradunk a szobában. A bórembukk nagy lélegzetet vesz, és még rémü- letesebben bőg, mint az elébb. Ez már nem a szeszély hangja, hanem az elhagyatottságé, a megcsalatásé, a félelemé és a haragé. De hát nekem is van magam hoz való eszem. Fölveszem a Magyar Statisztikai Szemlét, hengert csinálok belőle és belefújok: — Tru-tú, tru-tú, tru tu-tu-tu tuttutt-tú! A bórembukk rám mered a szemével, szájával, és azt mondja: — Még! És én fújom a statisztikai trombitát addig, míg a férfiú a szájába nem veszi a hüvelykujját. A békeszerződésen ez a pecsét. Most már baráti diskurzusba lóghatunk. — Hogy hívnak? — kérdezem. — Majika. Ha azt mondta volna, hogy ö egy ismeretlen bombavető. az nem lepett volna meg így. — Hát én azt hittem. Mari ka, hogy te kisfiú vagy. Mit szoktál te enni, Marika, hogv ilyen szép erős kis bórembukk vat<v? Erre azonban már nem felelt Lehet, hogy a kérdést se értette, lehet, hogy az ujját nem akarta kivenni a szájából — a nőkön már bórembukk korukban se lehet eligazodni. Őhelyette az anyját kérdeztem meg, ahogy kijött: — Van-e már három esztendős a kislánya, Zuginé? — Nincs kérem, csak huszonhat hónapos. — Étkes, ugye? — Az a, nagybélű. A jó Isten se győzné szoptatni. Nézek az asszonyra, nézek az orvosra. Marikára nem nézek, mégis ő felel: — Majika sopik — gurul oda az anyjához, és rángatja azt lefelé magához. — Majd odakint, egyetlenkém, várhass egy kicsit — emeli föl intőleg a mutatóujját Zuginé, a madonna örök mosolyával, és fölöleli magához a kicsit. — De Zuginé — kapom meg a csontvázasszony vállát —, hát csak nem szoptatja ezt a huszonhat hónapos gyereket? Maga, így, betegen, lerorrilot- tan? A megszépítő madonnamosoly eltűnik. Nem Medúza arc ez, amelyik szembefordul velem — a Keresztrefeszítettnek az anyja nézhetett így a Gol- gottán: — Hát mivel etessem, ha nem szoptatom, mikor egy liter tejért kétszáztíz koronát kérnek! Forduljon el tőlük a csillagos ég a haláluk óráján is! Nem mondta meg, hogy kiktől, és én nem találgatom. És azt hiszem, a kitűnő Pezenhoffer Antal se kérdezné meg Zu- ginétől, hogy katolikus-e vagy protestáns. És talán Kovács Alajos se kívánja a törvény elé állítani Zuginét, aki nem teljesítette a haza iránt való kötelességét, és nem jól szolgálja a fajvédelem eszméjét, mert csak egy Marikával segített hazánk néperejét ujjászülni. — Ha megírnám — mondom az orvosnak — ,azl hinnék, én találtam ki. — Ö, dehogy — törli meg az orvos a szemüvegét —, nagyon gyakori eset ez mostanában. GÁDOR BÉLA: Fiatalok a Kráľ. Chlinec-i (Királyhelmec) kultúrház olvasótermében. (Tóthpál Gyula felvétele) JEVGENYU JEVTUSENKO: Eltávoznak az anyák Eltávoznak az anyák rendre mind, eltávoznak tőlünk halkan, hal kan,lábujjhegyen, mi pedig alszunk, jóllakottan, gondtalan, mikor nekik a szörnyű óra int. És az anyák nem hirtelenül mennek el — csak nekünk tűnik úgy a távozásuk Különösen távoznak, s lassú lábbal, idő-lépcsőn járók apró lépteivel. Van úgy: idegünk értük megremeg, zajos születésnapot rendezünk, de ezekkel már későn érkezünk, ez őket, , s lelkünket sem menti meg. S ők mennek, mind egymás után és egyre távolabb. Nyúlnánk utánuk, ha felrezzenünk, de két kezünk csupán a levegőbe kap — üvegfala nőtt s ahhoz ér kezünk! Elkéstünk, el. Szörnyű óra int. Szemünkből könnyek fakadnak titokban, s nézzük: csendes és szigorú sorokban hogy távoznak az anyák rendre mind. Apríly lajos fordítása (Érettségi találkozó egy vendéglő különtermében. Két, hatvan év körüli, tekintélyes, kopasz öregúr beszélget egymással a bankettasztalnál.) Puesek: Már csak tizenhatan vagyunk ... Meghaltak a srácok .. S’C transit gloria mun- dus ... Gara: Mundi... Mindig gyenge voltál latinból. Hehehe. Pucsek: Hehe. Te most ugye főorvos vagy valahol? Gara: Igen. 1 qazqntó-f^orvos. És te? Pucsek: Mérnök. Vezető főmérnök— Én még jól emlékszem rád, Gara ... Fociztál, nem? Mit is játszottál? Jobb szélsőt? Gara (kicsit sértődötten): Nem. Kapust! Pucsek: Ügy van! Kapust. Persze... Hát nem mulatságos? Te a B-csapatban játszottál, én pedig az A-ban ... Gara: Emlékszem. Balösszekötő voltál. A Pucsek-féle ballábas bombák híresek voltak ... Hehe. Pucsek: Azt meghiszem. Rengeteg dugót benyomtam neked... (LojálisánJ. De a te ro- binzonádfaid... az sem volt kutya ... Gara (szerényen]: Úsztam a levegőben... De a labdát nem tudtam lehúzni, öklöztem. Kesztyűben védtem ... Pucsek: Ügy van! Kesztyűben, emlékszem... De a Pu- csek-bombákat te sem tudtad védeni ... Gara (hűvösen): Egyébként hogy élsz? Család van? Pucsek: Két unokám van. Gara: Nekem három ... Egyszer fejbe rúgtál. Emlékszel? Pucsek: Csak úgy homályosan ... (Elgondolkozik.) Mondd, nem te voltál a B-ben, amikor a középiskolai bajnokságért játszottunk? Gara (büszkén): De. Kikaptatok kettő-egyre. Pucsek: Persze, mert Baruha elkaszálta Schnideket a kapu előtt... Gara (szigorúan): Schnidek ofszájdon állt. A bíró volt hülye. Az nem volt tizenegyes. Pucsek: Tiszta tizenegyes volt. Gara: Hagyjuk ezt. Nem tudtad berúgni. Emlékszel? Pucsek: Mert mázlid volt! Máig sem tudom, hogyan történhetett, hiszen a Pucsek-féle tizenegyes védhetetlen volt. Gara: Nézd, Pucsek ... Azóta negyven év múlt el, most már elárulhatom neked, miért nem tudtad te berúgni azt a tizenegyest ... Egyszerűen azért> mert én tudtam, hogy te állított labdából, bal lábbal mindig a jobb sarokba lösz. És rögtön jobbra vetődtem. (Kaeag). Pucsek: Ne beszélj zöldségeket! Én jobbal vágtam a tizenegyest a bal sarokba. így futottam neki... (Nekifut). Gara: Szó sincs róla. Én így vetődtem jobbra... (Vetődik). Pucsek: így rúgtam jobbal..% (Rúg). Gara: így vetődtem jobbra .. * (Vetődik). (Fáradtan, lihegve visszaülnek). Pucsek: Te, ugye, tudományos munkásságot is folytatsz. Gara: írtam egypár könyvet. Pucsek: Én a jövő héten utazom Egyiptomba. Építünk ott valamit. (A vacsora befejeződött, asztalt bontanak. Gara és Pucsek szó nélkül otthagyják egymást). Pucsek (a mellette állóhoz f: Ez a hülye Gara még mindig büszke rá, hogy véletlenül kivédte a tizenegyesemet... Gara (a mellette állóhoz): Ez a hülye Pucsek még mindig mérgelődik, hogy nem tudta nekem benyomni azt a dugót.., frmzpts 1972. I. 17. 4 Z u > B & m ugine egwkej®
