Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-17 / 13. szám, hétfő
A TÉLI OLIMPIA FORRÓ NAPJAI ELŐTT Legkevesebb húszmillió ember lálta a tévében az 1968-as téli olimpiai játékok búcsúztatását és az 1972-es jelentkezését. A grenoble-i lányok négy évvel ezelőtt három szál piros rózsát nyújtottak üt a távoli japán városból, Sapporóból jött sporttársnőiknek, hasonlót ahhoz, amely az 1968-as téli sportversenyeket megrendező francia város címerét ékesíti. Ugyancsak ott, a téli stadion jegén a leendő olimpiai város képviselői átvették a grenoble-iek kezéből az ötkarikás zászlót, amelyet a hagyományok szerint négyévenként húznak fel a téli olimpiai játékokon. És most már itt állunk az új téli olimpia küszöbén, amelynek megnyitása pillanatában a tévékészülékek képernyőin is újra megjelenik a hófehér olimpiai zászló, amint ezúttal Hokkaido sziget hóborította vulkánjainak tövében lobogtatja a szél. Februárban millió és millió sportrajongó tizenegy napon át figyelheti majd izgatottan és reménykedve a XI. téli olimpia küzdelmeit. Jó néhány izgalmas téli olimpia zajlott le az idő óta, amikor Chamonix francia üdülővárosban először gyűlt össze 16 ország 239 sportolója, hogy vetélkedjen az értékes díjakért. Az 1924-es téli olimpia a szemtanúk szerint impozáns, nagyszabású sportünnepség volt. A legutóbbi téli olimpián, Grenoble-ban 37 ország 1291 sportolója vett részt öt kontinens képviseletében. Az északi vidékeken élő embereknek néha helytelen fogalmaik vannak a téli sportágak elterjedéséről. Azt képzelik, hogy csak a csikorgó hidegek látogatta havas országok lakói futnak sítalpakon, vagy csak azok űzik a jégkorongsportot. Ä helyzet azonban az, hogy a melegégövi országokban is egyre népszerűbbé válnak az úgynevezett északi sportágak: a korcsolyázás és a jégkorong. Mindenfelé fedett jégpályák épülnek. Különleges hóágyúk hótakaróval borítanak el egész réteket. A szakértők szerint a mesterséges sípálya színessé varázsolható és nulla fölötti hőmérsékleten tartósabb, mint a természetes pálya. Nem ritka már, ha nyáron rendeznek síugró versenyeket: a sportolók hozzászoktak a műhóhoz. A földrajzi szélességek már nem jelzik a téli sportágak elterjedésének határait. Az afrikaiak, a földközi-tengeri népek vagy az ausztráliaiak részvétele a téli olimpián már nem számít egzotikumnak. A grenoble-i olimpián Matthias argentin közgazdász, a jugoszláv jégkorongcsapat, Nonnes olasz vámhivatalnok érzékeny vereségeket mértek az északiakra, akiknek a jövőben is meg kell osztaniuk a babért a déli országok küldötteivel. A téli olimpia egyre növekvő népszerűsége nem homályosíthatja el azok érdemeit, akik ott álltak a téli játékok bölcsőjénél. Azt mindenki tudja, hogy az olimpiai lángot a perzselő napsugarak segítségével gyújtották meg a hellének földjén. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a téli olimpiai versenyek színhelyére kezdetben Myrgedal norvég városkából vitték váltófutásban a lángot. Annak a háznak a komencetüzénél gyújtották meg a fáklyát, ahol Sandre Nord- heim, a sísport úttörője lakott több mint száz évvel ezelőtt. A téli olimpia lángját csak 1964 óta gyújtják meg Olimpiában. Az újkori olimpiai játékok megalapítója, Coubertin jól sejtette, hogy az olimpiai mozgalom nagy szerepet fog játszani az emberek érintkezésében. A francia pedagógus és közéleti személyiség szóval, tettel és tollal egyaránt azt a gondolatot akarta meggyökereztetni, hogy az emberiség előrehaladása a társadalom békés fejlődésétől függ. Az olimpiai játékok útjelző kövek ezen az úton. Amikor az elmúlt tíz téli olimpiára visszaemlékezünk, ne felejtsük el, hogy sorukat nem is olyan régen háború szakította meg. A mostani olimpia már a tizenharmadik lehetne. A negyvenes években két olimpia maradt el. Az 1940-es olimpiát éppen Sapporóban rendezték volna. Az olimpiai játékok szelleme kezdettől fogva szembehelyezkedett a halált, borzalmat szenvedést okozó háborúkkal. Minden olimpia a békét, a jóviszonyt, a kölcsönös megértést hirdeti. Éppen ezért talált olyan élénk visszhangra Grenoble lakosainak az a felhívása, hogy a régi hagyományokhoz híven hallgassanak az ágyúk az olimpiai játékok idején. A sporttársadalom örömmel vette tudomásul, hogy az 1968-as téli olimpia rendezői a legtöbb érmet szerző norvégoknak egy bronz harangot ajándékoztak, ezzel a felhívással: „Békét a világnak!“ A hatvanas években japán több fontos kulturális esemény színhelye volt. Nyolc évvel ezelőtt Tokióban rendezték a nyári olimpiai játékokat. Sapporo lesz a fehér olimpia házigazdája. Mit várhatunk az 1972-es téli olimpián? A téli sportversenyek eddig alpesi lejtőkön, a skandináv félszigeten, a kaliforniai völgyben zajlottak le. Most Ázsiában, a legészakibb japán szigeten gyűlnek össze 42 ország sportolói. Hokkaido ugyanaz a japánoknak, mint Szibéria az oroszoknak, a Nyugat az amerikaiaknak. A sportpályák Sapporóban, vagy a város közvetlen közelében vannak. Nem messze kezdődik az óceán. A természet csodálatosan széppé formálta ezt a japán tájat — a többit az emberekre bízta. Az olimpia idejét azokra a napokra tették, amikor Sapporóban a hagyományos téli ünnepséget szokták tartani. A szobrászok jégtömbökből várakat, erődöket, ősi istenségeket faragnak ki ilyenkor. Az ország minden részéből idese- regiett vendégek a hóból állatokat, mondabeli személyeket formálnak. Az ünnep csúcspontja a karnevál. A hokkaidói téli ünnepségek bizonyára méltó keretet kölcsönöznek majd az olimpiai játékoknak. Squaw Valley-ban a rendezők annak idején Walt Disney tehetségéhez folyamodtak, az 1972-es téli olimpián a japán nép tehetsége és alkotóereje fog érvényesülni. Cortina d’Ampezzo, Squaw Valley, Innsbruck és Grenoble egyaránt növelte és erősítette a szocialista országok téli sportjának hírnevét. A szovjet sportolók a negyedik téli olimpián indultak c'’> szőr, és azonnal 30 arany-, 21 ezüst- és 24 bronzérmet szerezlek. 75 olimpiai érem — sok vagy kevés? Az Egyesült Államok versenyzői tíz téli olimpián nyertek ugyanennyit, pedig kétszer amerikai földön ren<ie7iék az olimpiai versengést. 1956-tól 19öö-ig az aranyérmeknek csaknem egynegyede szovjet sportolóknak jutott. A nem hivatalos csapatversenyben háromszor végeztek az p ő helyen és csak 1968-ban szorultak a második helyre. A téli játékok nyertesei között gyakran halljuk emlegetni szovjet sportolók nevét. Ragyogóan szerepeltek a téli olimpián — hogy csak néhányat említsünk — a szovjet sífutónők: Kozírjeva, Baranova, Guszakova és Bojarszkih, Szkoblíkova olyan rekordot állított fel, amelyet nem lehet megdünteni, csak megismételni: az innsbrucki jégpályán megszerezte mind a négy aranyérmet. Kétszer győzött a Belouszova — Protopopov páros, amelynek szereplése külön fejezetet jelent a mükorcsolyázás történetében. Minden alkalommal egyre több érmet nyernek, egyre több pontot szereznek a nem hivatalos csapatversenyben a havas országokhoz nem sorolt Csehszlovákia és az NDK sífutói, jégkorongozói, mű- korcsolyázói és ródlizói. És ha Sapporóban esetleg ismét elhangzik majd a győzelmi himnusz egy NDK-beli sportoló tiszteletére, akkor gondoljunk arra, hogy ennek az országnak minden harmadik lakosa sportol, minden nyolcadik pedig tagja valamelyik sportegyesületnek. A sífutóktól eltérően a szovjet jégkorongcsapat tagjai csupán egyetlen érmet kaptak Innsbruckban. De micsoda érmet! Kétségtelen, hogy maga az érem sokkal többet ér, mint aranybevonata. A jégkorong mindig a legizgalmasabb versenyszám volt a téli olimpián és az is marad. A téli olimpiákon évek hosszú során át szilárdan őrizték hegemóniájukat a kanadai jégkorongozók: ötször szerezték meg az elsőséget. Ez tény, de az is igaz, hogy a kanadai csapatnak 1952-ig valójában nem volt komoly ellenfele. Az utóbbi olimpiákon már éles küzdelmek folytak a bajnoki címért, s a legutóbbi olimpián vitathatatlanul az európai jégkorongozók törtek az élre. Közülük is kiemelkedik a szovjet csapat, amely már harmadszor lett méltó a bajnoki címre. Lehetséges, hogy Grenoble-ban véglegesen leáldozott a kanadai korongozók hírneve. Az elmúlt négy év azt mutatta, hogy a kanadai jégkorong-sport már nem a régi. A sporttudósítók közlése szerint a jégkorong Kanadában nem hoz többé olyan hasznot és dicsőséget, mint azelőtt. Mint nemrég kiderült, a kanadai proficsapatok többsége voltaképpen már nem is kanadai: egyesült államokbeli élelmes vállalkozók rendelkeznek velük. Amatőr csapatuknak pedig semmi esélye sincs a szovjet válogatottal szemben. Á kanadaiak, a régi éllovasok, nem is lesznek ott Sapporóban. Az olimpiai bajnok címért előreláthatólag most is a Szovjetunió, Csehszlovákia és Svédország csapata fog küzdeni. A sportrajongok addig izgatottan latolgatják: vajon a szovjet csapat sorrendben harmadszor is győztesen kerül-e ki a küzdelemből, vagy valamelyik verseny- —....................■ B. BAZUNOV Pillanatfelvétel Sappurúból ■ -a 1972. I. 17. Hugy a sportnak milyen pozitív hatása van az ember szervezetére, azzal mindnyájan tisztában vagyunk. Nemrégiben a kuši- cei magyar tannyelvű KAI ban járva arról is érdeklődtem, hogy a legifjabb emberek körében nép- szerfi-e a sport és aktívan foglalkoznak-e vele. Kecsey Károlyné pedagógus szólt erről a témáról. Iskolájukban nagyon sok jó sportoló van, de sajnos a tornaterein hiánya miatt a tanulók iskolán kívül kényszerülnek megtalálni a sportolási lehetőségeket. A tanulók milyen sportágban érték el eddig a legszebb eredményeket? — érdeklődöm a tanárnőtől. — Üszőink részt vettek a szlovákiai bajnokságon, ahol Kecsey Zoli ötödik osztályos tanutló kategóriájában Szlovákia bajnoka lett. Hatodikos testvére Karcsi pedig a hatodik helyen végzett. Ezen a bajnokságon részt vett még a 3. osztályos Bausrnébl Gertrud is, aki szintén az élmezőnyben végzett. A szlovákiai bajnoktól, Kecsey Zolitól az edzések felől érdeklődöm. is csoda, hisz ennek az iskolának a padjaiból került ki Rácz Katalin országos bajnokunk, aki jelenleg az olimpiára készüt. A vívók népes csoportjából Rizák Ildikót szólaltatom meg. SPORT AZ ESKÜM ült — Itt Košicén a fedett uszodába járok edzésre Keresztesi István edzőhöz. Mindennap kétszer, reggel fél hattól hét óráig, majd este hattól nyolc óráig úszom. Milyen versenyre készülsz ez év folyamán? — Májusban lesz ismét a szlovákiai bajnokság, majd nyáron Kecskeméten és Nagyváradon versenyzünk. Az iskolában már hagyománya van a vívó-sportnak, bár ez nem Hány éve vívsz? — Három éve vívok, de sajnos eddig számunkra, a legfiatalabbak részére nem volt még lehetőség, hogy nagyobb versenyeken is részt vehessünk. Mit gondolsz, lesz-e utódja Rácz Katinak ebből az iskolából? — Biztos vagyok benne, hogy Igen. Tekintetein végigfut a körülöttem álló tanulókon — sportolókon. Itt áll mellettem Hók György a járási íjászverseny első helyezettje, Magyar László a céllövészet első díjasa, Laszkovszky Ernő, Suha Rudolf, akik a VSS legifjabb labdarúgói közé tartoznak, a sakkozók, a tornászok a birkózók népes csoportjai. Ha egy óhajotok teljesülhetne, mit kívánnátok — teszem fel nekik a kérdést. — Tornatermet, tornatermet — kiáltják szinte egyszerre. Én is azt hiszem, hogy ez az óhaj teljesen vallós és jogos. A fennállásának tavaly huszadik évfordulóját ünneplő iskolát nem ártana megajándékozni egy tornateremmel. Már csak azért is, mert olyan tehetséges sportolók járnak ebbe az iskolába, akik nevével a jövőben még fogunk találkozni, nem beszélve arról, hogy ebben az épületben van a gimnázium is, amelynek szintén nincs tornaterme. (szászak) Több támogatást várnak A várossá lett Kolárovo (Guta) sportegyesülete már kulturista szakosztállyal is dicsekedhet. Néhány fiatal lő, ifjű Rákóczi Árpád vezetésével, saját pénzük befektetésével, a maguk által készített szerekkel alakította meg a szakosztályt, amelyet „Herkules klub“-nak nevezett el. Edzéseiket nehéz körülmények között, de rendszeresen folytatják. A klub tagjai — Rákóczi Arpád, Fiiry István, Néveri Ferenc, Angyal László, Takács János, Mátyás János és Berek Zoltán. A nevezetteken kívül gyakran mások is látogatják az érdekes edzéseket. A fiatal sportolók igen jó kollek- tívát alkotnak. A kulturista szakosztály 1969 novemberében alakult . és azóta néhány figyelemre méltó eredményt ért ell. Tagjai rendkívüli testi erűvel és izmos alkattal tűntek ki. A klub tagjai közül Rákóczi Árpád az „országos edző“ elnevezésű versenyen indul. A kulturista klub valamennyi tagjának az a kívánsága. hogy a helyi sport- egvlet több megértési tanúsítson irántuk és a város elöljárósága a jövőben jobban támogassa őket. BONCSÉR LÁSZLÓ Nagy kézilabda hagyomány Dubnicán 1931 tavaszán alakult meg az első kézilabda-csapat. E közkedvelt sportág első úttörői a Skoda Plzeň dolgozói voltak, akik a feladatok teljesítésében segítettek a dubnicai gépgyárban. A plzeni dolgozók soraiból kerültek ki az első kézilabdacsapat játékosai is, akik ismerték a cseh kézilabda csínját-bínját. A hazaiaknak nagyon megtetszett a kézilabda és ezeket az „úttörőket“ olyan sportvezetők követték, akik szívügyüknek tekintették a kézilabda „meghonosítását“, népszerűsítését. Még abban az évben megalakult a női csapat is. A férfi és a női csapat megalakítása után a vezetők azon fáradoztak, hogy megalapítsák az első ifjúsági csapatot is. Tervük 1953-ban vált vallóra, s a fiatalokban nem is csalódtak, még abban az évben kerületi bajnokságot nyertek. A fáradságos munka 1963- ban hozta meg az eredményt, a férficsapat a II. ligába került. A következő évben különösen a fiatalok tettek ki magukért, akik az országos bajnokságban a második helyet szerezték meg. Az 1989-as esztendő a dubnicai kézilabdázók legnagyobb sikerét hozta. Kyseli- ca és Arend-Jš edzők hatesztendős munkáját siker koronázta: az ifjúsági csapat országos bajnokságot nyert. Ami a jövőt illeti, a TJ Spartak Dubnica kézilabdacsapatának vezetősége újabb sikerekben bízik, s nem feledkezik meg a kézilabdasport további népszerűsítéséről, az utánpótlás neveléséről, a pályák és a lelátók korszerűsítéséről sem. Különösen az utóbbiban számíthatnak az SZM üzem, a hnb és az egész sportszerető közönség segítségére. PIERZCHALA JÖZSKÍ
