Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-13 / 10. szám, csütörtök

AFRIKAI PROBLÉMÁK A BT ELŐTT New York — Az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa január végén és február elején valamelyik fővárosban összeül, hogy meg­vitassa a sajátos afrikai prob­lémákat — határozta el teg­napra virradó éjjel a BT ülése elnökének, Abby Farah Szomá­liái küldöttnek javaslatára. A BT elsősorban a rhodesiai fajüldözés, a dél-afrikai apart­heid kérdésével, Namibia füg­getlenségével és az afrikai nemzeti felszabadító mozgal­mak támogatásának kérdéseivel foglalkozik. A tanácskozás szín­helyét* időpontját és napirend­jét a BT különleges albizottsá­ga a napokban dolgozza ki. A BT döntése nagyon idősze­rű és főként a legutóbbi afri­kai események fényében fontos, mivel az imperialista és gyar­mati erők nemcsak mindenkép­pen megtartják jelenlegi pozí­cióikat, hanem megkísérlik, hogy ellentámadásba lendülje­nek a nemzeti felszabadító mozgalmak és a független afri­kai országok ellen. Ezt a tényt különösen kie­melte Jakov Malik, a Szovjet­unió állaüdó ENSZ-kiildötte. A szovjet küldöttség kezdettől fogva küzd a BT afrikai ta­nácskozásának megvalósításá­ért, amelyek lehetővé tennék az afrikai népeket közvetlenül érintő problémák konkrét meg­vitatását,. a közelebbi megis­merkedést Afrika vágyaival. A szovjet küldött szerint a BT- nek foglalkoznia kell olyan kérdésekkel, mint a portugál gyarmaturalom és a dél-afrikai apartheid megszüntetése. A dél-afrikai fajüldözőknek tá­vozniuk kell Namíbiából. A gyarmatosítóknak viselniük kell a felelősséget Szenegál, Guinea, Tanzánia, Zambia és más or­szágok elleni bűntetteikért. Munkáspárti küldöttség utazik Málta szigetére London — Az Egyesült Alla- ifiok kormánya reméli, hogy a Málta és Nagy-Britannia közötti nézeteltérések ellenére sikerül elérni, hogy a sziget kikötői nyitva maradjanak a NATO ha­ditengerészete előtt — jelentet­te ki az amerikai küUigyminisz- tjérium szóvivője. Mint mondot­tja, a bérleti vita mindkét részt­vevőjének és a katonai tömb valamennyi tagjának érdeke, hogy a kikötők használati jo­gáról szóló megállapodásokat meghosszabbí ts á k. Londonban bejelentették, hogy az ellenzéki Munkáspárt — Dom Mintoff máltai minisz­terelnök korábbi meghívásának eleget téve — delegációt küld Valettába, a körülmények tisz tázására. A Tom Driberg mun­káspárti képviselő vezette cso­port két vagy három napot tölt majd a szigeten. Merénylet Chilében Santiago de Chile — A szél­sőjobboldali Nemzeti Párt tag­jai merényletet kíséreltek meg Alfredo Fuchslocher, az egyik Chilei tartomány kommunista kormányzója ellen — jelentette be szerdán Daniel Vergara bel­ügyminiszter-helyettes. A tartományi kormányzó so­főrje súlyosan megsebesült, de maga a kormányzó sértetlen maradt. A merénylők a Puerto Varas­ból Puerto Montiba vezető út­vonal mentén helyezkedtek el, és onnan adták le a lövése­ket a kormányzó kocsijára. A merénylőcsoport parancsnoka Reinaldo Pineda, a Nemzeti Párt ifjúsági szekciójának ve­zetője volt. Jól értesült körök szerint a hatóságok nyolc személyt letar­tóztattak. Az afroázsíai értekezlet SZAKBIZOTTSÁGOKBAN FOLYTATJA MUNKÁJÁT 1972. I. 13. Kommentárunk D ahman sejk szabad, s a Jahja Khan elnök által Indított „szent háború“ — mint Ismeretes — elsöpörte a pakisz­táni katonai rendszert. A ta­valy márciusban elszabadult vé­rengzések, megtorlások, me­lyeket a katonai diktátor in­dított el, pakisztáni kapitulá­cióval végződtek. A súlyos kér­dések sokasága azonban ezzel még nem oldódott meg a hin- dusztáni félszigeten. Az új ál­lam, a Bangla Desh Népi Köz­társaság létrejötte viszont új helyzetet teremtett. Politikai realitás lett a nemzetközi élet­ben. Ezzel egyidőben azonban szaporodtak a teendők is, me­lyek belpolitikai vonatkozás­ban az ország vezetői előtt áll­nak. Az a tény, •'hogy Kelet-Ben- gália a nyugati országrész gyarmata volt több mint két évtizeden keresztül, rányomta bélyegét az ország mai állapo­tára is. S ha ehhez hozzászá­mítjuk a Jahja Khan-rendszer kegyetlen megtorlását, falvak elpusztítását, nem is beszélve a tízmilliónyi menekült vissza­telepítésének és munkába állí­tásának gondjáról, akkor képet nyerhetünk arról is, milyen sú­lyos és bonyolult feladatok előtt áll az ország. Az India és Pakisztán közötti konfliktus okai a negyedszá­zaddal korábbi eseményekbe nyúlnak. A két állam függetle- nítése idején a vallási alapon való megosztással a brit impe­rializmus arra törekedett, hogy továbbra is biztosítsa jelenlétét Mulla Dzsalaluddin Al}med, a Bangla Desh négytagú kül­döttségének vezetője felszólalá­sában súlyos bírálattal illette az Egyesült Államok és Kína politikáját. 4 . Tegnap a konferencia szakbi­zottságokban ülésezett, ami a Bangla Desht illeti, felvételi ké­relmét az indiai szubkontinens ügyeivel foglalkozó bizottság tárgyalja meg. A SZOVJETUNIÓBAN Föld kö­rüli pályára bocsátották a Koz­mosz—471 mesterséges holdat. A TASZSZ jelentése szerint a mesterséges holdon elhelyezett tudományos műszerek kifogás­talanul működnek. STEFAN OLSZOWSKI lengyel külügyminiszter Moszkvában Andrej Gromiko külügyminisz­terrel folytat megbeszéléseket. CHILEI katonai küldöttség érkezett Havannába. A chilei katonatisztek a kubai hadsereg több alakulatát meglátogatják. AZ ANGOL bányászok sztrájk­ját, amely, mint ismeretes, még vasárnap kezdődött, egyre több szakszervezeti szövetség támo­gatja. így a vasutasok és a dokkmunkásom szakszervezetei szolidaritást vállaltak a sztráj­koló bányászokkal. JOSEPH LUNS, a NATO fő­titkára kétnapos hivatalos lá­togatásra -a francia fővárosba érkezett. DINMUHAMED KINAJEVET, az SZKP KB politikai bizottsá­gának tagját, a Kazahsztáni*KP KB első titkárát a szovjet párt és az állam javára végzett munkájáért 60. születésnapja alkalmából a Szocialista Mun­ka Hőse címmel és Lenin-rend- del tüntették ki. BE1LGRÁDBAN megkezdődött a jugoszláv—francia gazdasá­gi, tudományos és műszaki együttműködési vegyesbijsott- ság harmadik ülése. Az ülésen a két kormányküldöttség veze­tője tájékoztatja egymást a ju­goszláv—francia árucsere-for­galom helyzetéről és problé­máiról. GUS HALL, az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának fő­titkára a Daily Worldnak adott nyilatkozatában felhívást inté­zett az amerikai kommunisták­hoz, hogy még aktívabban har­coljanak Angela Davis kisza­badításáért. KRISTER WICKMAN svéd külügyminiszter négynapos hi­vatalos látogatásra Bécsbe ér­kezett. A svéd külügyminiszter a két országot érintő kérdése­ken kívül Kreisky kancellárral, és Kirchschläger külügymi­niszterrel Európa politikai hely­zetéről, elsősorban a biztonsá­gi konferencia előkészületeiről tárgyal. AZ AFP jelentése szerint vál­ságosra fordult IX. Frigyes dán király állapota. Az uralkodó a közelmúltban súlyos szívroham miatt került kórházba. A kelet pakisztáni menekültek egyre nagyobb számban térnek vissza hazájukba. Hírügynökségi jelentés szerint jelenleg na­ponta mintegy százezer menekült lépi át a határt. (ČSTK) Mudzsibur Rahman lett Bangla Desh miniszterelnöke További kormányok ismerték el a bengál államot Dacca — Mudzsibur Rahman sejk tegnap átvette Bangla Desh kormányfői teendőinek intézé­sét, az elnöki tisztséget pedig átadta dr. Abu Szajad Csaud- hurinak, aki a Bangla Desh küldöttségét vezette az ENSZ- közgyűlés legutóbbi ülésszakán. Az új elnöknek gyakorlati ha­tásköre tulajdonképpen nem lesz. A vezetői tisztségekben történt változásokra vonatkozó rendeletet Mudzsibur Rahman írta alá annak a felhatalmazás­nak megfelelően, amelyet ápri­lis 8-án kapott a megalakuló független állam vezetőitől. Eb­ben az időben ő maga még egy nyugat-pakisztáni börtönben sínylődött. Elrendelték továbbá az alkot- mányozó gyűlés felállítását. Ennek tagjai a volt pakisztáni nemzetgyűlés és a korábbi ke­let-pakisztáni tartományi gyű­lés tagjaiból kerülnek ki. Az al- kotmányozó gyűlés egyben a parlament szerepét is betölti. A közeli napokban új pénzne­met vezetnek be a Bangla Desh- ben eddig forgalomban levő és érvényes pakisztáni és indiai fizetési eszközök helyett. Bangla Desh kormánya teg­nap elhatározta, hogy megnyit­ja Chittangong és Chalna ki­kötőket a nemzetközi hajófor­galom előtt. Delhi — Hivatalos indiai adatok szerint eddig több mint kétmillió kelet-bengáliai mene­kült tért vissza hazájába. Na­ponta mintegy százezren lépik át a határt, az indiai hatóságok azonban remélik, hogy ezt a számot napi 150 ezerre tudják emelni. Nyugat-Bengália Indiai állam kormánya konkrét programot dolgozott ki a kelet-bengáliai menekültek hazatelepítésére. Nyugart-Bengállában ötmillió ke­let-bengáliai menekült talált menedéket. A mostani három- szakaszos hazatelepítési terv értelmében előbb a határvidék­ről, majd a belterületről telepí­tik haza a kelet-bengáliai me­nekülteket. Abdul Szamad, Bangla Desh külügyminisztere Delhiből haza­térve kijelentette: „Tárgyalá­saink az indiai féllel nagyon eredményesen végződtek“. Szamad hangoztatta, hogy azonosították a szempontokat Hindusztáni-félsziget helyzeté­nek kérdéseivel és a nemzetközi helyzettel kapcsolatban. Bangla Desh és India kormánya meg­egyezett, hogy a két állam köl­csönös kapcsolatainak alapja szuverenitás és függetlenség tiszteletben tartása lesz. „In­dia őszinte barátunk, és kész minket segíteni", — jegyezte meg Bangla Desh külügyminisz­tere. Űj-Dellii — Az NDK után a Bolgár Népköztársaság, a Mon­gol Népköztársaság és Len­gyelország is elismerte a Bang­la Desht. London — Az angol külügy­minisztérium körei szerint „mérlegelik“ a Bangla Desh el­ismerését. Hangoztatják, hogy a Kelet-Pakisztánban tartózkodó brit megfigyelők „még nincse­nek meggyőződve arról, hogy a Bangla Desh kormánya ellen­őrzése alatt tartja az egész or­szág területét“. Hangsúlyozzák továbbá, hogy Nagy-Britannia kormánya ebben az ügyben konzultációkat kíván folytatni nyugati szövetségeseivel. a szubkontinensen és elhintse a viszály rnagvát a két ország között. A világ második legna­gyobb állama (India) és (a ha­todiknak számító) Pakisztán el­lentéteit nemcsak a kasmíri kérdés jelentette, hanem sú­lyosbították azok a politikai el­lentétek, melyek az elhibázott iszlamabadi politika következ­32 százalékkal volt magasabb, mint keleten. S 1970-re ez az aránytalanság már 61 százalék­ra rúgott. Jellemző, hogy Kelet- Pakisztánban az 1968—69-es gazdasági évben 1098 ipari üzem létezett, 201 ezer munkás­sal. Gyakorlatilag ez azt je­lentette, hogy a keleti ország­rész nyersanyagtermelő bázis Hogyan tovább? tében Pakisztán nyugati és ke­leti része között támadt. Jahja Khan tavaly márciusban meg­indított terrorakciója — mint ismeretes — a háborús konflik­tus után Pakisztán vereségével zárult. Az ellentétek azonban nem­csak politikai jellegűek voltak,, hanem gazdaságiak is. A nyu­gati országrész gyarmataként kezelte Kelet-Pakisztánt, mely 75 millió lakosával — a nyu­gati rész kb. 60 milliójával szemben — a többséget alkot­ta. Az ország függetlenné válá­sakor a két országrész — mely közel 20po km-re feküdt egy­mástól — gazdaságilag megkö­zelítőleg azonos színvonalon volt. Elmaradt mezőgazdasági országnak számított, félfeudá- lís viszonyokkal, fejletlen ipar­ral. A függetlenség kivívása után elsősorban a nyugati ország­rész fejlődött. Egy évtized alatt (1950—60) az egy főre eső jö­vedelem Nyugat-Pakisztánban volt csupán. A tábornokok, föl­desurak és monopolisták azt a sorsot szánták neki, hogy nyersanyagkincsei, a juta, rizs, cukornád és a tea (a világ ju­tatermelésének négyötöde in­nen származik) nyugat-pakisz­táni közvetítéssel, vagy feldol­gozással busás jövedelmet hoz­zon Pakisztán új urainak. El­lenszolgáltatásként Kelet-Pa­kisztánban csak az elnyomás és a kizsákmányolás fokozódott. A pakisztáni rendszer diszk­riminációs politikájára jellem­ző, hogy a beruházások 70 szá­zalékát a nyugati rész kapta, s mindössze 30 százalék jutott a lakosság .55 százalékát kitevő, sűrűn lakott (500 fő/négyzet­kilométer j Kelet-Pakisztánnak. A külföldi segélyekből pedig alig 20 százalék. Neves kelet- íaakisztáni közgazdászok szerint riet és fél milliárd dollárnak felel meg az az összeg, melyet a keleti országrész kizsákmá­nyolásával a nyugati „gyámok“ zsebrevágtak. A diszkriminációt bizonyította az is, hogy a had­sereg tiszti karának 90 százalé­ka, és a legfontosabb és leg­jobban fizetett közéleti poszto kon 85 százalék nyugat-pakisz­táni volt. Ilyen körülmények között'a fejlődés minden lehetőségétől megfosztott keleti országrész­ben az elkeseredés egyre nőtt. Majd a nyílt leszámolás után gyűlöletbe csapott át. Nem utol­sósorban a kegyetlen mészár­lással, megtorlásokkal magya­rázható, hogy a Bangla Desh — vezetői kejelentése szerint — semmilyen kapcsolatot nem kí­ván teremteni Pakisztánnal. Rahman sejk, a Bangla Desh életrehívőja kilenc hónapos börtönrabsága után a független köztársaságba érkezésekor kije­lentette: „Kapcsolataink Pa­kisztánnal örökre megszakad tak... Éljenek békében és hagyjanak bennünket is béké­ben élni“. Nehéz volna ma még megjó­solni, hogy a szenvedélyek idő­szaka után történelmi távon hogyan alakulnak majd a kap­csolatok. Egy azonban biztos, a több mint két évtizedes kö­zös sors a tragédiák, gyötrel­mek és megalázások korszakát jelentette a kelet-bengáliaiak számára. Ezért is lehetetlen, hogy az események után az államszövetség gondolata — ahogy, azt Bhutto pakisztáni el­nök szeretné — egyáltalán fel­vetődjön. Az új helyset qs a fel­szabadító háború eredménye a Bangla Desh független köztár­saság, melyet 1971. április 17- én kiáltottak ki. Nemzetközi vonatkozásban —* éppen az „egységes Pakisztán“- elmélet kudarca miatt nem ki­zártak ugyan a bonyodalmak, az új köztársaság léte azonban és nem utolsósorban az ameri­kai flotta kivonása a Bengáli- öbölből azt bizonyítja, — az eseményeket nem lehet vissza­forgatni, vagy megállítani. In­dia után az NDK, Bulgária, Mongólia és Lengyelország is­merte el az új köztársaságot. Anglia és Franciaország pedig most mérlegeli a kapcsolatok felvételét. És ezek eleve azt bizonyítják, a realitások előbb- utóbb győznek. Az igazi győzelmet azonban nemcsak nemzetközi méretben kell az új köztársaságnak meg­vívnia, hanem belpolitikai vo­natkozásban is. Sok millió éhes szájnak kell élelmet biz­tosítani, s milliók feje fölé pe­dig hajlékot. Egyedül ezt a csatát az or­szág képtelen megvívni. A ba­ráti országok megértő támoga­tására lesz szükség, hogy az új állam a nyomor és a gazdasági* élet mélypontjáról elindulhas­son az emberhez méltó élet fel­tételei megteremtése felé. És aligha lesz rövid az az időszak is, amikor a kérdés nemzetközi összefüggéseit az érintettek tárgyalások útján rendezik, mégpedig a szubkontinens ér­dekei, az igazságos béke alap­ján. Mert a „hogyan tovább“ mellett ma még ez sem mellé­kes kérdés. FÖIMOD ZOLTÁN Kairó — Az Afroázsiai Szoli­daritási Szervezet (AAPSO) kairói értekezletének keddi ple­náris ülésén a felszólalók kol­lektív erőfeszítéseket sürgettek az imperializmus agresszív és elnyomó politikájának leküzdé­sére. A Béke Világtanács nevében Khaled Mohieddin, az Egyipto­mi Béketanács főtitkára üdvö­zölte az értekezletet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom