Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-13 / 10. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? _ TÖ RÖKORSZÁGI JEGYZETEK (3.) N0V0IE VREMIA Ahogyan normalizálódik a helyzet Kelet-Bengáliában és létrejönnek a hindusztáni prob­léma rendezésének feltételei, mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a kínai vezetőség igyekszik útját állni ennek a folyamatnak. Peking a kiváló konfliktus felszítására alapozza politikáját, buzgón önti az olajat a még izzó parázsra — írja a Novoje Vremja című szovjet hetilap. Csou En-laj, az államtanács elnöke azon a napon, amikor véget értek a hadműveletek, egy pekingi fogadáson kijelen­tette, hogy „Dacca eleste vég nélküli viszálykodásokhoz vezet a dél-ázsiai ázubkontinensen“. A pekingi diplomácia és- pro­paganda ezt követő akciói, megmutatták, hogy az államtanács elnökének ez a kijelentése mintegy direktíva lett a megfelelő kínai szervek számára. A kínai vezetők egyetlen gondja bizalmatlanságot támasz­tani, felszítani az ellenséges érzéseket. Az Űj-Kína hírügynök­ség például azzal vádolta meg Indiát, hogy „gazdaságilag ki: rabolja“ Kelet-Bengáliát. így állította be az indiai kormány­nak azt a nagylelkű döntését, hogy megvásárolja a jutát, a kelet-bengáliai export fő termékét, ami már hónapok óta ke­zelés nélkül hever a raktárakban. És ugyanez az Üj-Kína hírügynökség olyan címen vádolta a szovjet sajtót, hogy „gőzerővel harsogja a kelet-pakisztáni helyzet normalizálódá­sáról szóló híreket“. Az ilyen kijelentésekkel a kínai vezetés elárulja, hogy meg akarja hiúsítani a helyzet normalizálódá­sát Kelet-Bpngáliában, szembe akarja állítani a Bangla Desht Indiával. H3BECTflH Az amerikai katonák indiai­óceáni provokációs akciói és a brit imperialisták földközi-ten­geri akciói Washingtonnak és Londonnak arról az igyekezetéről tanúskodnak, hogy továbbra is folytatni akarják az erőpolitikát, — írja Vagyim Kasszisz, az Izvesztyijában. A Fehér Ház titkos dokumentumainak a közelmúltban történt leleplezése megmutatta, hogy miből indultak ki a washingtoni vezető képviselők, amikor Indiát agresszivitással vádolták, egy­ben légitámadásokat készítettek elő a VDK ellen, és egyezményt kötöttek Izraellel az amerikai Phantom repülőgépek szállításá­ról. Kiderült, hogy Washington komplex és koordinált akcióiról van szó, melyeknek célja megszilárdítani az amerikai és angol imperialisták pozícióit. New York Times A New York Times vasárnap Szentgyörgyi Albert Nobel-dí- jas professzor cikkét közölte, „Lesz-e élet a születés után“ címmel. Bevezetőben megállapítja, hogy az emberiség különbö­ző csoportjai, a nemzetek között nincs ellenségeskedés, az USA és a Szovjetunió népei között is őszinte rokonszenv és kölcsönös tisztelet alakult ki. ,,Hol van hát az ellenség? Ki az ellenség?“ — veti fel Szentgyörgyi professzor, majd így folytatja: „Valahol lennie kell (ellenségnek), s arra késztetnie a népeket, hogy munká­juk gyümölcseit fegyverekbe fektessék bele.“ De a feszültség nem a népek között van. Csupán kormányaik között van fe­szültség. Ügy tűnik, a kormányok természetükből következően változtatnak barátságos népeket ellenségekké. A mi kormá­nyunk legutóbb megkísérelt ellenséges érzelmeket kelteni régi barátunk, az egyik legnagyobb demokrácia, India ellen, hogy egy sötét diktátor, egy kései tömeggyilkos oldalára állítson bennünket. Csak a kormányok ellenségeskednek, nem a népek. Észak-Vietnam népe inkább barátunk, mint ellenségünk. „Különösképpen esztelenné teszi az ellenségeskedést az, hogy az emberiségnek valóban vannak olyan halálos ellensé­gei, amelyek vagy akik ellen csakis közös erővel, összehan­goltan veheti fel a küzdelmet. Itt vannak a különböző (ther- mikus és materiális) szennyezések, amelyek lakhatatlanná te­hetik földgolyónkat. Itt a túlnépesedés és igen korlátozott tartalékaink kimerülése. S vannak az emberiség testén olyan sebek, mint a vietnami háború és a közel-keleti feszültség, amelyek általános fertőzéssel fenyegetnek, s a likvidálásuk égetően sürgős. A természetnek 3 milliárd évbe tellett, amíg felépítette az emberi életet, s a legnagyobb, a végső ostoba­ság lenne annak folytatását veszélybe sodorni. Az elsőszámú probléma nem a kommunizmus visszaszorítása, hanem a mili­tarizmus és a kormányhatalom túlnövekedésének megfékezé­se... Ma már nem az a fő probléma, van-e élet a halál után, hanem az, hogy lesz-e élet a születés után“ — írja befejezésül Szentgyörgyi Albert. KRASZNAJA ZVEZDA A szovjet hadsereg lapja; a Krasznaja Zvezda kommentárjá­ban azzal a washingtoni dön­téssel foglalkozik, hogy felújít­ják a Phantom-típusú vadászbombázók szállítását Izrael szá­mára. Az amerikai uralkodó körök nem is gondolnak komolyan a közel-keleti konfliktus igazságos és általánosan elfogadott alapon történő rendezésére. Fő gondjuk az, hogy megőrizzék maguknak Izraelt, mint olyan eszközt, amely bármilyen áron képes megvédelmezni az amerikai imperializmus önző érde­keit a Közel-Keleten, akár az arab szomszédországok elleni újabb agresszióval is. Ezért törekszik az Egyesült Államok arra, hogy a Tel Aviv-i szélsőségeseknek fegyveres túlsúlyt biztosítson az arabokkal szemben, amit az „erőegyensúly“ fenntartásáról szóló jelszavakkal álcáz. A lap rámutat, hogy az amerikai propagandának az a tézi­se, miszerint a fegyverszállítás engedékenyebbé teszi Izraelt a közel-keleti válság politikai rendezésére, teljesen megalapo­zatlan. A Phantomok szállításával az Egyesült Államok való­jában arra ösztökéli az izraeli szélsőségeseket, hogy csak folytassák kalandor politikájukat. mm ehess A Sunday Express pekingi ér­tesülésére hivatkozva, azt írja, hogy a kínai hatóságok felszó­lították a népet, ne tüntessen Nixon amerikai elnök jövő havi látogatása alatt. A vörös gár­distákat külön figyelmeztették, hogy letartóztatják és börtönbe zárják őket, ha rendzavarással próbálkoznak. Többezer kato­nát mozgósítottak a tüntetések megakadályozása céljából. Pe- kingben, Sanghajban és több ma» nagyvárosban lázas sietség­gel tüntetik el az Amerika-ellenes hangulat különböző jeleit: gondosan lemeszelik a Nixont gúnyoló hatalmas karikatúrá­kat és az olyan jelmondatokat, mint például „Le az amerikai agresszióval!“ Keresztul-kasul Anatolian összesen ti­zenöt ízben jár­tam Törökor­szágban. Hosszú autóutakat tet­tem meg a gaz­dag termésű Anatólia arany­ló búzaföldjei, kövér füvű le­gelői, vadregé­nyes hegyei közt. A hósap­kás tauriszi hn- gyek oldalába vágott éles ka­nyaró szerpen­tinekről gyö­nyörködtem a táj mesés szép­ségében, a ter­mészet művé­szetében, Göre- me, Ürgüp „gambáiban“, különféle „ál­latfiguráiban“, melyet a szél, az eső és az idő faragott, formált. A természet hozta lét­re ezeket, az emtrer vésője nem kontárkodott benne. Tfte amikor a merész mélységek és magas­latok festői szépségébe feled­kezik az utazó, is, ott is szörnyű képek zavai /üfc a ter­mészeti szépségek csodftlatá- ban. Megborzad a szakadékba zuhant autóbuszok, autók lát­tán. Pedig ezek mind az napi tragédiák, hisz szigorú törvény mondja ki a gyors elszállítá­sukat. Anatólia népe évszázadokon át sok nehézségbe ütközött, s talán ennek is köszönheti érté­kes, természetes tulajdonságait. Minden autóbuszutam — füg­getlenül attól, hogy az embe­rek változtak — mindig ugyan­az volt, hamisítatlan anatóliai. Ha valaki harapnivalót vesz elő, akkor biztos, hogy min­denkit végigkínál a környeze­tében. Nem is esne jól a falat, ha egyedül enné. Mindenki mindenkit ismerősnek, sőt — az út időtartamára — barát­nak, testvérnek tart, anélkül, hogy bármit is várna tőle. Az autóbusz minden utasa szíve­sen beszélget az útitársak­kal.:. így " hangulatosabb, gyorsabbnak tűnik a hosszú, több száz kilométeres útsza­kasz. Majd, mikor kinek-kinek eljön a végcélja, kedvesen el­köszön, és ha csak a véletlen nem hozza őket össze, útjaik elválnak. így élnek otthon is a falvakban, városokban, s ezek az emberek az autóbusz­ban is megteremtik a maguk kis Anatóliáját. Többnyire sze­gények és kopottak, de amijük van, azt sohasem sajnálják sen­kitől. _ ­Eszkisehirben fél órát ál­lunk. A garázsudvar bazárra emlékeztet, ahol majd minden' megkapható. Büféi, lokantái (népétkezde) az utasokat olcsó étellel, hűsítő italokkal, fagy­lalttal várja. Talán a legérde­kesebb a külföldi számára — a nálunk ismert sörös korsóban tálalt ajrán (jeges vízzel hígí­tott, sózott aludttej), a melegí­tett sajtos és húsos szendvics,- vagy a padlizsánkrémmel töl­tött forró palancsinta. Eszkise- hirből származik az az Oszmán dinasztia, ahonnan születtek a Török Birodalom szultánjai. De van egy másik nevezetessége is: Eszkisehir közelében bá­nyásszák azt a tajtékkövet, amiből az egyszerű, de nagyon tehetséges anatóliai népművé­szek pipákat, szipkákat farag­nak, és a rongyos kis gyerekek fillérekért kínálják útón-útfé­len. Öltözetük elárulja, hogy nagy szükségük van erre a so­vány keresetre is. Útközben elérjük Kütahiját, amely kedves emlékeket .tarto­gat az erre járó lengyel és ma­gyar utasok számára. 1850 kö­rül több ezer lengyel és ma­gyar menekült élt e városban, Kossuth Lajos és a lengyel, illetve a magyar szabadságharc kiemelkedő alakja, Bem tábor­nok környezetében. Újabb, hoszabb pihenő Afion- ban volt. Már az ókorban is­merték Akroenosz néven. - Az óváros szinte felkapaszkodik a meredeken kiemelkedő kopár hegy oldalára. Itt található — talán — Törökország legszebb, legértékesebb múzeuma. Egy A konyái Mevlána (rtsrviskolostur) hibája azért mégis vanl Tilos a fényképezés benne, de még az udvarán is, katalógusa sincs, sőt képeslapok sem kap­hatók a múzeum anyagáról. Szebbnél szebb kisméretű görög márványszobrok ezrei sorakoznak sűrűn a polcokon. A múzeum sürgős bővítést igé­nyel, mert ez a zsúfoltság in­kább raktár, mint kiállítás. Egyik csodálatosabb, mint a másik. Teljesen érthető, hogy 5 múzeumőr kísért végig a ter­meken, akik mind a csodás ókori kincsekre, no meg rám vigyáztak. A meredek sziklahegy alatti emlékműnél aksehíri lányokkal találkoztam, eredeti népviselet­ben. A török nő népviseletét élénk, tarka színek és török minták jellemzik. Szoknya he­lyett hosszú, buggyos nadrágot viselnek. Valóban szépek az anatóliai lányok.- Aksehír a XV. század híres mesemondójának, Naszreddin Hodzsának a szülővárosa. Élt Bokharában, Teheránban, Bag­dadban, de meghalni visszatért szülőföldjére . . . legalábbis a néphit ezt tartja. Síremlékéhez ma is sokan zarándokolnak. Nem a gyász hangulata érző­dik rajtuk, hanem a büszkeség és valami csodálatos, felszaba­dult vidámság, amit a török Eulenspiegel hagyott hátra Ak­sehír, e kis falu-város mosoly­gó, vidám, tréfálkozó népére. Naszreddin Hodzsát úgy tekin­tik, mint Aksehír örökös lakó­ját, mintha ma is élíie köztük és most is ő irányítaná az em­berek hangulatát. Megérkeztünk Konyába, azaz arra a helyre, mely rideg mo­dernségével elfelejtette velem, hogy Anatóliában járok. A so­főrünk mikrofonon át közölte: „Konya, végállomás!“ Előttünk az amerikai stílusban felépült autóbuszállomás épülete, hatal­mas üveg ajtóival, s amerre szem ellát sehol Bernmi, olyan volt mindez, mintha repülőtér­re érkeztünk volna. A szeldzsuk szultánok hajdan dicső főváro­sának még a háztetői sem~ lát­szottak. De ahogy a taxink nagy kanyarokkal egyre köze­ledett a hegyek felé, a mély völgyben feltűnt a város fadí- szítéses, eredeti török épületei­vel, virágba borult erkélyeivel, udvaraival, kígyózó, szűk ut­cácskáival, a kiemelkedő tür­kizzöld Mevlána toronnyal és kedves lakóival. Igen, ez már Anatólia! Az ógörög világban — Icó- nium (innen származik az ikon elnevezés), majd Claudius csá­szár idejétől Claudiconium né­ven ismerték. Ez volt a császár kedvenc városa, ahová pihenni, üdülni, szórakozni járt, ahol magánember lehetett. Majd amikor a törökök elfoglalták Anatólia legnagyobb részét, Ko-' nya néven a szeldzsuk szultán székhelye lett (XII. század). A világhírű archeológiái mú­zeumának — rengeteg munkáit tartalmazó — művészi szarko­fágjai az ókori mestereket di­csérik, akik közül a legtöbb rabszolga volt. A Mevlána ma már múzeum. Évszázadokon ált egy különc mohamedán szerze­tesrend kolostora, dzsámija és vallási ceremóniájuk színhelye volt. Ma már ez a vallási ere­detű (Jervistánc, mint a legjel­legzetesebb szeldzsuk népi tánc ment át a köztudatba, és részt­vevői — az esetek többségében — komoly művészi munkának tekintik, amely erős fizikumot és jó szívet igényel. Mevlána mú­zeum a szel- dzsúk történe­lem legértéke­sebb emlékeit őrzi színpom­pás, arannyaí díszített, kalig- rafikus művé­szetében. A per­zsa és az arab ízlést összekap­csolva egy újj művészi irányt, a török nemzeti díszítőművésze­tet hozták lét­re, melynek uralkodó színe a türkiz. Elő­ször a szeld­zsuk törzsek művészetében mutatkozott, és onnan terjedt el egész Törökőr- szágban. Erre utal a ma már világviszony­latban is alkal-' mazott neve; türkiz, azaz tö­rök szín. Traktorosok sajttal és kenyérrel kínáltak. ÁGNES AL KURAYSHl Racionalizállak a termelést (ČSTK) — Több inint 150 millió korona értékű termé­ket gyártanak ebben az évben a libereci Tesla dolgozói. A termelés mennyisége három­szor nagyobb, mint 1961-ben volt. . A tervek szerint mindenek­előtt közszükségleti jellegű iparcikkeket gyártanak, mint például magnetofonokat, a Tesla gyártmányaihoz szük­séges alkatrészeket, de terme­lési tervükben szerepel a kí­sérleti intézetekben és kórhá­zakban nélkülözhetetlen la­boratóriumi műszerberende­zés és az ipari üzemekben használt analizátor is. Az igényes feladatok telje­sítését főleg az olyan raciona- lizációs intézkedések segítik elő, amelyek szerkezeti vál­toztatásokkal és a műszaki berendezések módosításával csökkentik a munkaigényes­séget, és ezzel egyidejűleg munkát'takarítanak meg azál­tal is, hogy tudományos cél­szerűséggel rendezik át a munkahelyeket. A libereci Tesla dolgozói­nak aktivitását és kezdemé­nyezését ebben az esztendő­ben is nagymértékben fokozza a szocialista munkaverseny, továbbá az újítók versenye és a szocialista munkabrigád- mozgalom. 1972. I. 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom