Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-12 / 9. szám, szerda
TÖRÖKORSZÁGI JEGYZETEK [2.V Az ősi Szmirna SZÓLJON HOZZÁ...! Dr. Elena Litvajová elvtársnő, az SZLKP KB elnökségének tagja, a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának és a Szóljon hozzá akció országos bizottságának elnöke értékelte az olvasók és rádióhallgatók javaslatai, észrevételei, bírálatai nyomán foganatosított intézkedéseket és az országos akció eddigi eredményeit. Az értékelést az alábbiakban foglaljuk össze. Tikkasztó hőségben érkeztem először Izmirbe. Az autóbuszgarázs előtt sok-sok tolókocsi, tel- lis-tele gyümölccsel. Izmir — régi nevén Szmirna — egyformán híres iparáról és gyümölcstermesztéséről. Ki ne hallott volna a szmirnai szőnyegről, az izmlri vásárról, vagy jellegzetes exportjáról, a fügéről? De a sok-sok fügefa mellett Izmir és környékének kertjeiben mindenféle gyümölcsfa megtalálható, melyek érés időben roskadoznak az ízletes és nagyszemű anatóliai almáktól, körtéktől, barackoktól, szőlőtőkéik pedig a súlyos, aranyszínű, zamatos fürtöktől. Bizonyíték nincs, sőt minden számottevő város szeretné magáénak tudni a nagy görög költőt, Homéroszt, mégis Izmir, ez az 5000 éves város több indokot mutat fel arra, hogy az Iliász költőjének szülővárosa. Történelme — amennyire visz- szavezethető — lüktető életről számol be. A tenger, ősidők óta fejlett kereskedelmet biztosított a parti településeknek, ami a nemzetközi kapcsolatokon át magasabb kultúrához, hirtelen gazdasági fellendüléshez juttatta a tengeri népeket és virágzó városokat hozott létre a Földközi-tenger partján. így ezek az ősi városok ma is magukon viselik a görög kultúra nyomait, de római, bizánci, sőt újabb emlékekkel is rendelkeznek. Izmir lakói eredet szempontjából vegyes képet mutatnak, így az első világháborút kirobbantó nagyhatalmak könnyen találtak okot Izmir és környéke görög, török, zsidó és örmény lakóinak szembeállítására. Zavarosban könnyebb a halászat! 1910-ig a béke és nyugalom jellemezte Dél-Anatóliát. A különböző anyanyelvű és vallású ember (természetesen egymás nyelvét is beszélték) barátságban éltek, a különböző tulajdonságaik miatt jól kiegészítették egymást. A törökök kemény, kitartó munkát végezték, amikor a fizikai erőn volt a hangsúly, a görögök nagyszerű szervezők, becsületes vállalkozók voltak, akik pontosan fizették munkatársaikat, alkalmazottaikat. így e vidék török lakói szívesen vállaltak munkát a görögöknél, sőt részt vettek azok színes és gyakori keresztény ünnepein. Ki törődött akkor azzal, hogy az egyik Istenhez, a másik Allahlioz könyörög könnyebb életért, több pénzért... Talán nem is jutott eszükbe, hogy lehet különbség görög, török, örmény és zsidó közt. Anatólia népének közös problémái voltak, egyformán sújtotta őket az akkor már elavult szultáni rendszer basáinak kényuralma, harácsolása és a tőlük való állandó félelem. Az asztalon fehér abrosz, tiszta hamutálca. Ünnep van. Csupán néhányan üldögélünk a falu vendéglőjében. — Szabad? .., Magas, széles vállú, ötven év körüli férfi ül az asztalomhoz, s emeli kétdecis poharát. — Bort, búzát, békességet... Régimódi köszöntés? Nekem tetszik. Nagyapámtól tanultam még kölyökkoromban. Nagyon szerettem az öreget. Élő nótafa volt és ritmusfaragó. Nem volt olyan esemény, amit ö versbe ne szedett volna. Azt mondták, fiatalabb korában nem hiányzott egyetlen lakodalomból sem. Mikor én felcseperedtem, már csak nagyritkán egy-egy sógor névnapján a pincében tört fel belőle a vidámság. Ilyenkor hozzáhúzódtam, hallgattam, sok mókás versikét tanultam tőle. Apám halála után megváltozott a természete. Néha háromszor is kérdeztük, míg végre válaszolt. Az egyetlen hely, ahol jól érezte magát, a faluszélen húzódó szőlőhegy volt. Ide minden nap kiballagott. Néhány órát motoszkált a pince körül. Ha nem érkezett haza lámpagyújtásig, elébe mentem. Ekkor már a kevés ital is megártott neki. Ha egy-két pohár borocskát ivott, rögtön elérzé- kenyedett. Ilyenkor rendszerint ott találtam a pince mellett a nagy diófához támaszkodva. Soha nem volt részeg, csak pi- tyókás. Nagyon sokszor elmondta: mi lesz veled kis úrMajd 1910 körül furcsa „gondolatok“ kezdtek terjengem Antóliában, melyek egyre erősebben éreztették hatásukat és mind jobban zavarták az anatóliaiak nyugalmát. E jelenség lényege röviden: „A mohamedán török gyűlöli a keresztény görögöt“, — suttogták görög körökben, csak úgy, mint enn'ek ellentétjét a törökök közt. „Jobb félni és távol maradni egymástól“. Hatásos röpiratok is jelentek meg ebben a szellemben. Mint később kiderült, e röpira- tokat németek készítették libanoni nyomdákban. A nemzetiségi problémák felszítása egybeesik Németország törökországi terveinek idejével; ettől kezdődött az erős német befolyás az egyre gyengülő szultanátus „megsegítésére“. S az elejtett parázstól lángra lobbant egész Anatólia. A régi izmíri vezetőséget — akik vagy görögök, vagy velük békében élő törökök voltak — leváltották. A helyükbe ültetett török nacionalisták túllicitálták a központi instrukciókat is. Megkezdték az adóztatás differenciálását; egyre több és több adót vetettek ki a nem mohamedán lakosságra. Majd létre jöttek a hírhedt „amalo taburu“-k, azaz munka- táborok, ahová a katonaköteles keresztény ifjak kerültek, mivel ezután katona már csak mohamedán török lehetett. A lázongások megtorlást, a még erősebb ellenállás véres terrort eredményezett. S alig néhány év múlva lángba borult Izmir. Ez volt a város XX. századi első tragédiája, amely a görög királyi csapat bevonulását eredményezte. A görög csapatok bevonulása csak ürügy volt az őket követő angol, francia és olasz csapatok megjelenéséhez, akik megszállva Dél-Anatóliát, azonnal osztozkodáshoz fogtak. 1921-ben újra közeledett a török hadsereg. Ahogy győztesen haladtak egyre délebbre, úgy lett úrrá a megtorlás és a félelem az izmíri görögökön. Sokan öngyilkosságba menekültek. 1921-ben vértől piroslott az izmíri öböl olajfényes vize. Ez a XX. századi, második izmíri tragédia. 1955-ben újabb megrázó esemény söpört végig a városon. A két időszak közti 34 évig tartó békés munka a kemáli politikának köszönhető, ugyanis Kemál pasa —- aki 1923-tól 193ö-ig az új Török Köztársaság első elnöke volt — autonóm jogokat biztosított az ország területén élő minden nép és vallás számára. így a törökországiak, különösen az anatóliaiak előtt nagy tiszteletben állt. De a görögországi nacionalisták sosem tudták elfelejteni, hogy az Izmirbe bevonuló török csapavám, ha egyszer a nagyapád is elmegy... Harmincöt tavaszán ott topogtam mellette minden délu tán, s megtanított szőlőt metszeni. Százszor i$ elmondta: IVallomás tanuld meg kisfiam, mert a nagyapád most metsz utoljára... Nem csalt az előérzete, az első kapálást már nem érte meg. Halála után nagyon sokáig féltem egyedül lemenni a pincébe. Később meg úgy vonzott a szőlő, meg a pince, mint a mágnes. Anyám gyakran mondta: olyan leszel mint a nagyapád, neki is az öt sor szőlő volt az istene. Szerettem fúrni, faragni, anyám szerint ácsnak születtem. Inasként kezdtem a szakma elsajátítását, de a szőlőhegyhez sem lettem hűtlen. Már 14 éves koromtól én metszettem a szőlőt. Ez időtájt osztálytársaim közül sokan még azt sem tudták, miként kell bánni a metszőollóval. Suhanc koromban még gúnynevet is ragasztottak rám: szőlős-Jóskának becéztek. Felőlem beszélhettek, hiszen csak ünnepnapokon voltam otthon, ekkor már építkezésen dolgoztam. Az ötvenes évek végén összehoztam egy olyan házat... Azt tok élén Kemál pasa állt, és 1921-ben ő verte ki Kis-Azsiából a görög királyi csapatokat. E súlyos csapás egyre erősödő bússzúvágyat növelt a görögországi nacionalistákban, míg végül 1955-ben felrobbantották Kemál pasa szülőházát Szaloni- kiben. Ekkor a török nacionalisták — hisz az elnök halála után ismét megerősödött egy veszélyes, török nacionalista csoport — sem maradtak adósak. Egy éjszaka felgyújtották Izmir görög negyedét és a bazár görög üzlethelyiségeit. Természetesen a tűz nem állt meg a görögök házainál és boltjainál. E pusztulás áldozatai közt törökök, zsidók, örmények is voltak. Izmíri barátaim vegyes képet mutatnak, éppúgy, mint a város lakossága. Ahmed török, de az apja Szarajevóban szüle.tett, Peter görög, Levon örmény ... és említhetnék még 6—7 családot, akik mind a Török Köztársaság állampolgárai, pedig eredetre, vallásra nézve különböznek. Ezeknél már nyoma sincs , a 1910-ben elindított súlyos problémáknak. Ezek ma már — éppúgy, mint a régi Anatóliá- ban — nem látnak egymásban ellenséget. „Ez itt görög negyed, amott örmények élnek, jobbra a zsidó negyed következik, és ott azokban az utcákban mohamedánok laknak“ — magyarázza Ahmed, miközben bámulatos ügyességgel vezeti teherautóját a keskeny, meredek és göröngyös utcákon egyre feljebb. Majd a hegyet gyűrűsen körülölelő óváros fölött sűrű erdő következik, benne modern autóút kígyózva tekeredik föl a tetőig, ahol az ősi szmirnai vár, a Kadifakalé áll. Ezt — bár az ókorban építették, de mint minden fontos anatóliai erődítményt — az idők folyamán sokszor lőtték rommá, majd egy- egy harc és őrségváltás után a győztesek mindig a maguk ízlése szerint építették újjá. A vár alatti völgyben van az Agóra. Ez az ókori város maradványait őrző kis, szabadtéri múzeum értékes, szép anyaggal rendelkezik. A szentély hatalmas, fehér márványoszlopai csak úgy sziporkáznak a tűző napban, gyönyörűen faragott alapzatukat órákon át lehet csodálni. Hát erre volt képes két és fél- háromezer évvel ezelőtt az ember?! Kőasztalok, kőpadok, a régi bank maradványai, fürdő, ívelt oszlopcsarnokban a kőbe foglalt forrás, amely ma is jó szolgálatot tesz a hőségtől eltikkadt múzeumlátogatók számára. Amott a múzeumkert túlsó felében hatalmas márványhasábok, rajta sértetlenül megmaradt csodálatos minták, faragások. Múlt és jelen, az eleven, pezsgő élet színrs forgataga a mai Izmir, ahonnan az élmények és benyomások özönével távozhat az ismeretlen. AGNES AL KÜRAYSHI látni kellene, még a szekrényeket is a falbg építettem. Nem vagyok én közönséges ács, mindenhez értek... Miért nem iszik, aki a bort szereti . . . Nem tagadom, én szeretem, de csak mértékkel, mint a nagyapám. Különben már én is nagyapa vagyok. Egyetlen fiam, egyetlen szőke kislányának a nagyapja. A fiam Ostraván lakik, kocsijuk van, minden nyáron lejönnek 2—3 napra megnézni az öregeket. Kijönnek a szőlőhegyre, a pincéhez, de a fiam nem szereti a bort, szerinte a vodka meg a konyak a bányásznak való ital. Ö tudja. Mikor elmennek, a feleségem sír egy nótát, én meg kimegyek a pincéhez. A nagyapám is mindig odameneküli, ha bánata volt. Igen, igen ... Csak a nagyapámat emlegetem. Az apámra alig emlékszem. Mikor esküvő előtt próbáltam az új ruhámat, anyám elsírta magát: Ha ezt szegény Apád megérhette volna ... Ekkor kérdeztem meg: milyen ember volt az Apám? — Hát, más mint a nagyapád, egészen más ... Csak ennyit válaszolt. Mit mondjak, a fiam is más, egészen más mint én vagyok. Sokat bajlódtam vele, de soha nem tanulta meg rendesen, hogy miként kell a szőlőt metszeni... No, egészségünkre ... CSETÖ JÁNOS MILYEN CÉL VEZÉRELT BENNÜNKET? A Szóljon hozzá akció ma már felszívódott a köztudatba, ugyanis a múlt év februárja óta a Csehszlovák Rádió, a Pravda, Slovenka, Nő, Roľnické noviny, az Új Szó, Večerník és Práca közölte, milyen cél vezérelt bennünket, amikor ezt az akciót megszerveztük, helyet adtunk ötleteknek, bírálatoknak, közöltük a javaslatokat, észrevételeket. Az akció keretében felvetett problémákról sokat beszélnek az emberek a gyűléseken, összejöveteleken, j Persze a kezdet kezdetén nem értették ímeg mindenütt, lényegében miről is van szó. Többen ironikus megjegyzéseket is tettek. Az egyszerű emberek bölcsessége nagy igazságok kút- forrása lehet. A Szóljon hozzá akció nemcsak ezt a régi igazságot erősíti meg, hanem egyúttal — mint az akció indulásakor írtuk — állóvizeket kavar fel, teret ad a dolgozók kezdeményezésének. Szocialista társadalmunk nagy teret biztosít a tartalékok feltárásának és segítséget nyújt a problémák megoldásában. A Szóljon hozzá akció keretében főleg olyan kérdésekkel foglalkozunk, melyeknek megoldásával künnyít- hetünk a dolgozó nők és a családok mindennapi gondjain, éppen ezért nem véletlen, hogy a dolgozó nők és a társadalom többi tagjai körében visszhangra találtak az akció keretében felvetett problémák. Lényegében arról van szó, hogy nagyobb anyagi ráfordítás nélkül főleg ötletekkel, ésszerű javaslatokkal, észrevételekkel oldjuk meg azokat a feladatokat, melyeket pártunk XIV. kongresszusa megvalósítás céljából a gazdasági szervek és szervezetek elé kitűzött. SOK ÉRTÉKES JAVASLATOT KAPTUNK A Szóljon hozzá akció első szakasza lezárult. Mint ismeretes, ebben az időszakban foglalkoztunk az üzleti tevékenység javításával, azon töprengtünk, hogyan növelhetnénk a félkészáruk választékát, az üzemi étkeztetés színvonalát, a szolgáltatások mennyiségét és minőségét; foglalkoztunk azokkal az intézményekkel, melyekben gyermekeinket nevelik. A tematikus feladatokat az SZSZK kereskedelmi, belügyi, mező- gazdasági, iskola- és egészségügyi minisztériumainak, a termelő és fogyasztási szövetkezetek és a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának felelős munkatársai dolgozták ki és a tömegtájékoztatási eszközök igénybevételével ismertették meg hazánk népével. Sok értékes javaslatot kaptunk a rádióhallgatóktól és az újságolvasóktól. NAGY SZAVAK NÉLKÜL örvendetes, hogy ebben az akcióban — vagy úgyis mondhatjuk: mozgalomban — szakemberek, egyszerű, jószándékú emberek nagy sokasága nyújtott segítséget a rejtett tartalékok feltárásához, sok egyén és munkacsoport küldött be a szerkesztőségbe javaslatot a közzétett tematikus feladatokkal kapcsolatban. Nagyra értékeljük, hogy sokan előremutató, távlati terveket, elképzeléseket is juttattak el hozzánk, melyek nagy szavak nélkül segítenek megoldani azokat a problémákat, melyek évek óta fékezik folyamatos előrehaladásunkat, melyekről eddig is sokat beszéltek, de megfelelő fórumot csak ez az akció biztosított számukra. A közvélemény-nyilvánítás aktivizálása jelentős mértékben hozzájárult a kereskedelem javításához, kiszélesítéséhez, az eladás új formáinak bevezetéséhez, a félkészáruk választékának növeléséhez és azoknak a szolgáltatásoknak a gyakorlatba való bevezetéséhez, melyeknek Irányítása a nemzeti bizottságok és a fogyasztási szövetkezetek hatáskörébe tartoznak. KIK ÉRDEMELNEK DICSÉRETET? Hazánk több helyén aktívan bekapcsolódtak az akcióba a járási szervek és a Szlovákiai Nőszövetség szervezetei. Ki kell emelnünk azokat az üzemeket, melyekben a Szóljon hozzá akcióhoz készségesen, aktívan viszonyultak a gazdasági vezetők és a szakszervezet üzemi bizottságának tisztségviselői. Főleg Dolný Kubín- ban, Nitrán, Komárnóban (Komárom), Bratislavában, Banská Bystricán, Rimavská So- botán (Rimaszombat), Poprá- don, Spišská Nová Vesen vették komolyan a dolgokat, amit az is bizonyít, hogy az akció keretében beérkezett javaslatok egy részét bevezették a gyakorlatba. A verseny első szakaszában megközelítőleg 1000 javaslatot kaptunk. Ezeknek " mintegy egynegyede megvalósítható, illetve bevezethető a gyakorlatba. Ezek a javaslatok képezik az 1972. év országos versenyének az alapját, kiindulópontját. TOVÁBB JAVÍTANI A NŐK HELYZETÉT! Az ötödik ötéves terv teljesítéséből eredő igényes feladatok szükségessé teszik, hogy mindenki a munkahelyén aktívan viszonyuljon a rá háruló munkafeladatokhoz. Az SZSZK-ban munkaviszonyban levő személyek 44 százaléka nő. A lenini alapelvek értelmében a szocialista társadalomban a nőknek három fő funkciója van: édesanya, dolgozó nő és közéleti tényező. Arra törekszünk, hogy a nő — aki a férfi egyenjogú partnere — szocialista társadalmunktól kapja meg azokat a lehetőségeket, melyek további fejlődését és így a közéletben való, az eddiginél fokozottabb méretű szereplését elősegítsék. Azt akarjuk elérni, hogy mind a munkahelyén, mind pedig a családban teljesíthesse a rá váró feladatokat. Éppen ezért Szlovákia Kommunista Pártjának elnöksége és a XIV. pártkongresz- szus olyan határozatokat fogadott el, melyek a nők helyzetének további javítását mozdítják elő társadalmunkban. A Szóljon hozzá akció keretében beérkezett javaslatok gyakorlati megvalósítása is jelentősen hozzájárulhat a nők életfeltételeinek további javításához. * * * A Szóljon hozzá akció első szakaszát tehát lezártuk. Fd- dig lapunkban hetente — minden szerdán — két hasábon adtunk helyet az olvasók javaslatainak, észrevételeinek. Mivel az akció új szakaszába lépett, így az anyagok elhelyezése is más formát igényel. Annak érdekében, hogy egy lapszám keretében mélyrehatóbban foglalkozhassunk a legégetőbb problémákkal és hosszabb anyagokat is el tudjuk helyezni, minden második kedden három hasáb terjedelemben jelentetjük meg ezt a rovatot. Kérjük olvasóinkat, írják meg, „hol szorít a cipő“, ne feledkezzenek meg beszámolni az örvendetes eredményekről, ha pedig olyan problémába ütköznek, mellyel egyedül nem boldogulnak, hívjanak meg bennünket. Lehetőségeinkhez mérten segítünk.
