Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-12 / 9. szám, szerda
BIZALOM V ajon mi másnak tekinthetnénk olvasóink leveleit, mint a bizalom megnyilvánulásának? Hiszen az az ember, aki gondját-baját papírra vetve szerkesztőségünkhöz fordul ügyes-bajos dolgával, bízik az Űj Szó szerkesztőségében, mert az a meggyőződése, hogy panaszára, illetve kérdésére szerkesztőségünktől őszinte, igaz választ fog kapni. Szerkesztőségünk így is fogja fel és így is kezeli olvasóink minden egyes levelét. Soha nem tévesztjük szem elől azt a sérthetetlen alapelvet, hogy lett légyen szó akár a legbonyolultabbnak látszó ügyről, vagy akár a legnaivabbnak tűnő kérdésről is, minden egyes levél, minden egyes ügy mögött az élő és érző embert lássuk, azt az embert, akinek a szóban forgó ügy adott esetben élete egyik legsúlyosabb problémája lehet. Mi hozzánk forduló olvasóinknak panaszuk, ügyes-bajos dolgaik elintézésében nem ígérünk fűt-fát, hanem mindenkor és minden esetben az igazat mondjuk. Lehet, hogy ez egyes esetekben olvasóinkban bizonyos csalódást kelt, ám a gyakorlat azt bizonyítja, hogy az igazságot megmondani a legbiztosabban járható út. Mert — ezt is a gyakorlat bizonyítja — akkor járnánk el helytelenül, ha nem mondanánk meg az igazat s félrevezetnénk olvasóinkat. Ugyanakkor azt is le kell szögeznünk, hogy következetesen kiállunk olvasóink igaza mellett, s ha kell, akkor végig instan- ciázzuk az összes érintett állami, vagy gazdasági szervet. Hogy az igazmondás mennyire az egyedüli járható út, azt mindennél jobban bizonyítja szerkesztőségi postánk elmúlt évi statisztikája. Szerkesztőségi postánk tavaly az előző évihez viszonyítva bizonyos növekedést mutat. A múlt évben havonta átlag 500 levelet kaptunk, arni évi 6000 levelet jelent. Egyrészt az itteni magyarság számát, másrészt az Új Szó példányszámát tekintve ezt a számot jelentősnek kell tekintenünk. Miről írnak olvasóink? Nehéz volna erre egyértelműen választ adni; az élet adta ki- sebb-nagyobb gondokról, problémákról. És hogy az élet milyen bonyolult a maga valóságában, arról hű képet kapunk olvasóink leveleiből. Nem ritkaság az olyan ügy, amely bizony nekünk is komoly fejtörést okoz; hogyan is fogjunk hozzá elintézéséhez. Ami a lényeg: a legbonyolultabbnak látszó ügyet is elintézzük. Múlt évi szerkesztőségi postánkban akad néhány olyan jelenség, amely bizonyos eltérést mutat az előző éviekhez viszonyítva. így például figyelemre méltó, hogy jelentősen csökkent az olyan panaszok száma, amelyekkel az Űj Szó hasábjain kellett volna foglalkozni. Nehéz volna ennek okára egyértelmű magyarázatot adni, mindenesetre nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a zűrzavaros 1968—69-es esztendők után konszolidálódott az állami és gazdasági szervek munkája, s a hozzájuk fordulók ügyét minden külső beavatkozás nélkül is elintézik. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy nincsenek panaszos levelek, de ezeket jellegüknél fogva levélváltás útján elintézzük az illetékes állami és gazdasági szervekkel. S ha már itt tartunk, akkor azt is meg kell említenünk, hogy ezekkel a szervekkel jók a kapcsolataink, s a panaszokat törvényes időn belül elintézik. Ezt éppen olvasóink tudják a legjobban. A panaszos levelek számának csökkenésével szemben jelentősen megnövekedett a jogi és egyéb tanácskérő levelek száma. Tapasztaljuk ezt főleg olyan esetekben, amikor a la- kossság széles rétegeit érintő intézkedések látnak napvilágot, így pl. a nyugdíjak rendezése, a gyermekgondozási segély idejének meghosszabbítása stb. Ezekre a levelekre egyrészt levélben, másrészt a napónta megjelenő „Válasz olvasóinknak“ című rovatunkban válaszolunk. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ezekre a válaszokra olvasóinktól egyetlen reklamáció, kifogás sem érkezett szerkesztőségünkbe. Természetesen olvasóink nemcsak akkor írnak, ha valami panaszuk van, vagy valamely kérdésre fölvilágosítást kérnek, hanem akkor is, ha környezetükben, városukban vagy községükben valami jelentősebb esemény történik. Tudósítóink munkájával együtt így lehetőségünk van arra, hogy Dél-Szlo- vákia életéről naponta tájékoztassuk széles olvasótáborunkat. R öviden számot adtunk olvasóinknak szerkesztőségi postánk jelentősebb mozzanatairól. Tettük ezt abban a meggyőződésben, hogy az új esztendőben még tovább mélyül olvasóink és szerkesztőségünk kapcsolata, s hogy olvasóink továbbra is megosztják velünk nemcsak gondjaikat, bajukat, hanem a szüntelenül változó élet örömteli eseményeit is. BÁTKY LÁSZLÓ TÁRSAK A MUNKÁBAN IS 1972. I. 12. Eredményekben gazdag esztendőt fejeztek be Poľany (Pó- lyány) község szövetkezeté, ben. Minden ágazatban sikerről számolhatnak majd be az évzáró taggyűlésen a szövetkezet vezetői. A tejtermelésben szinte várakozáson felüli eredményeket értek el. Tervük szerint 300 ezer litert kellett volna termelni, de túlteljesítették a tervüket, s 340 ezer liter tejet küldtek a tej- feldolgozó üzembe. Az elért eredmények önmagukban is dicsérik a szövetkezetieket. A tejtermelésben elért munkasikerek azonban elsősorban a fejők, a fejőnők érdeme. Az efsz legjobb állatgondozói, legered. ményesebb fejőmunkásai házastársak: Szim- ko István és felesége, Szimko Istvánná. A múlt év folyamán 51 220 liter tejet fejtek; tehenenként átlag 3120 litert. Alig néhány lépésnyire, az efsz gazdasági telepe mellett laknak szép emeletes házban. Most azon fáradoznak, hogy a vízvezetéket is beszereltessék a házba. Szükség van erre, mert. C. Tóth Jánosné Szimko István a vízvezeték használatával csökken majd a fiatal háziasszony otthoni munkája. Szimkoné a fejők között a legfiatalabb. Ugyanakkor pedig ő a „legidősebb“ fejőnő, mert a fejők közül a legrégebben foglalkozik ezzel a munkával. Már hét éve fe- jőnő. Munkáját szereti, fs „lát- szatja is van munkájának, hisz kettőjük fizetéséből építették fel a szép családi házukat. A fejők közül mások is dicséretet érdemelnek munkájukért. C. Tóth János és felesége, C. Tóth Jánosné a múlt esztendőben 50 625 liter tejet fejt. A férj közel húsz éve tagja a szövetkezetnek. Évi jövedelmük 50 ezer korona körül mozog. Ehhez még háztáji földet is kapnak, és prémiumot, más juttatást is. Jövedelmükből vásároltak egy régebbi házat, lebontották és helyébe újat, korszerűt építették. Mindkét házaspár jól dolgozik. Munkájukkal elégedettek a szövetkezet vezetői, s ők maguk is. A Kommunista Internacionále története C. Tóth János DIÓSZEGI LAJOS T evékenységét sokrétűség jellemezte, összegező müvek hiányában a Kommunista Iníernacionúléról viszonylag mégis keveset tudunk. Ha valaki emlegeti, általában az jut eszünkbe, hogy a munkásmozgalom nagy nemzetközi szervezete voll. A szemináriumi anyagok alapján többnyire úgy tartjuk számon, hogy az Inter- nacionálénak eddig négy változata ismeretes. A Marx és Engels alapította első Internacio- nálé 1864 és 1876 között működött. A tudományos szocializmus elterjesztését, az önálló munkáspártok megteremtésének az előkészítését, a különböző országok gazdasági és politikai harcának irányítását és szervezését tartotta fő feladatának. Az 1889 és 1914 között működött második Internacionálé a kilencvenes évek végéig játszott pozitív szerepet. Ez főleg abban jutott kifejezésre, hogy megnyerte a munkásság hatalmas tömegeit a szocializmus eszméinek, megerősítette a munkásosztály szervezeteit, vezetésével a proletariátus jelentős gazdasági, politikai és szociális vívmányokat ért el. A kilencvenes évektől azonban pártjaiban egyre nagyobb mértékben jelentkezett a revizio- nizmus és a jobboldali opportunizmus. Az imperializmus kialakulása idején, a századfordulótól kezdve pedig teljesen eluralkodott benne az említett téves irányzat, amely munkáját végül megbénította és csődbe juttatta. Vezetői az első világháború kirobbanásakor nyíltan elárulták a munkásosztály érdekeit, és az imperialista kormányok oldalára álltak. A harmadik Internacionálé (a Kommunista Internacionálé, közismerten: Komintern) 1919 és 1943 között fejtette ki tevékenységét. Egyesítette a világ kommunista pártjait és hatalmas szerepet játszott a kommunista pártok irányításában, szervezésében, a tömegek forradalmi harcaiban, a haladó erők tömörítésében. Különösen nagy érdeme, hogy következetesen képviselte a proletár internacionalizmus eszméjét, védelmezte a Szovjetuniót és kommunista pártját, támogatta a gyarmatosító népek mozgalmait, fellépett az imperializmus háborús törekvései ellen, előkészítette a népek antifasiszta harcát, döntő szerepet játszott új kommunista pártok létrehozásában és a meglevők erősítésében. Az Internacionálé történetéhez tartozik az is, hogy a jobboldali szociáldemokrata vezetők a második Internacionálé megszűnte után nem a harmadik, nem a Kommunista Internacionálé vonalát követték, hanem a második utódaként 1919-ben megalakították a Szocialista Munkás Infer nacionáLét. Ez a szervezet — éppen úgy, mint élete utolsó szakaszában elődje — főleg o kommunista- és szovjetellenes tevékenységet fejtett ki, fellépett a munkásáág forradalmi akciói ellen, akadályoz, ta a kommunisták harcát, a munkásegység kialakítását. Dicstelen működését 1940-ben szüntette meg. Egy évtizeddel később — 1951-ben — Szocialista Internacionálé néven alakult újjá. E szervezet teljesen szakított a marxizmus—leniniz- mussal. Hol nyílt, hol burkolt formában a tőkések és az imperialisták politikáját támogatja. A ma is működő negyedik Internacionálé ultrabaloldali, szovjetellenes, jelentéktelen befolyással rendelkező trockista csoportok szervezete. A téves útra tért Internacionálékról az idő mondta ki az elmarasztaló ítéletet. Nem kétséges, hogy a kommunista pártok renegátjai- ra, a munkásosztály ügyének és a marxista—leninista eszméknek az árulóira a jövőben sem vár siker. A harmadik, a Kommunista Internacionáléról, a Ko- minternről az eddig nyert hiányos ismeretek most kiegé- szíthetők abból a kötetből, amely A Kommunista Internacionálé története címmel a napokban jelent meg a Kossuth Könyvkiadónál. A több mint ötszázoldalas mű időrendi sorrendben áttekinti a Komintern közel negyedszázados történetét. Első öt fejezete a forradalmi mozgalmak fordulóihoz kapcsolódik és a nemzetközi munkásmozgalomrak az 1919—1920, az 1921—1923, az 1924—1928, az 1929—1933, valamint az 1934—1939 között történt legfontosabb eseményeit elemzi. A zárórész, a hatodik és hetedik fejezet a Komintern munkásságának a jelentőségével, ma is ható eredményeivel, korunk kommunista mozgalmának feladatával foglalkozik. Az új Komintern-történet számos eddig ismeretlen, vagy csak a szakemberek által ismert anyagot tartalmaz, egyben — minden eddiginél átfogóbban — képet ad a Kommunista Internacionálé és a kommunista világmozgalom fejlődéséről, sikereiről és gondjairól, harcos útjáról, munkásságának sokrétűségéről. Részletesen elemzi azt a heroikus munkát, amelyet Lenin végzett a Komintern létrehozásáért, irányításáért, valamint azért, hogy a különféle beállítottságú baloldali pártok kommunista pártokká egyesüljenek. Korabeli szövegekkel bizonyítja, hogy a Komintern az egész világ munkásmozgalmára kiható stratégiai és taktikai irányvonalát nem a célok és módszerek uni- verzalizálásával, hanem körültekintő, alapos, a saját viszonyokat mindig figyelembe vevő — gyakran szenvedélyes — viták során alakította ki. Érzékelteti, hogy a Komintern a forradalmat világméretekben képviselte, és óriási erőfeszítést tett. hogy a különböző társadalmi tartalmú szocialista és demokratikus mozgalmakat párhuzamba hozza egymással, és ezeket egységes világforradal- ni folyamattá ötvözze. Proletár internacionalizmusa felölelte és megtestesítette az első győztes proletárhatalom, a Szovjetunió, a fejlett tőkésországok munkásainak és parasztjainak, a gyarmatok elnyomott tömegeinek harcát. Kifejti, hogy mit jelentett az első munkás és paraszthatalom, és általában a Szovjetunió fennmaradása és megerősödése szempontjából az a segítség, amelyet a Szovjetuniónak nyújtottak a világ haladó és forradalmi mozgalmai. Lapjain bőven foglalkozik azzal a sokoldalú segítséggel is, melvet munkájához, valamint a proletár forradalmi és nemzetközi mozgalmak megsegítéséhez a Szovjetunió és a Szovjetunió Kommunista Pártja nyúj-. tott. A sok egyéb mellett képet ad arról is, hogy milyen kemény munkát kellett végeznie az európai forradalmi munkásmozgalom és a gyarmati függetlenségi mozgalmak közötti szoros kapcsolat megteremtéséért, a trockista, az anti. leninista és a szektás nézetek visszaveréséért, nem utolsósorban a népfront megteremtésére irányuló gondolat, valamint a fasizmus elleni nemzetközi ösz- szefogás sikeréért. E rényeinek kiemelése és részletezése mellett nem hallgatja el a szervezet tévedéseit sem. Rámutat, hogy a húszas évek második felében a Kommunista Internacionálé eltért a korábban alkalmazott helyes gyakorlatától, az elemzés tudományos módszereitől. Helyzetelemzéseit, célkitűzéseit, taktikáját néha a szubjektivizmus határozta meg. Ennek ellenére — bár munkásságában a szubjektivizmus és a szektás- ságra való hajlam mindvégig kísértett, ha nem központi szerveiben, akkor az egyes pártokban — fennállásának nagyobbik részében a legfontosabb kérdéseket lényegileg helyesen ismerte fel és oldotta meg. A Komintern ahhoz, hogy a kommunista pártok valóban le nini pártokká váljanak, az eszmei tisztaságot, a tudományos szocializmusnak megfelelő politikai irányvonalat, a rugalmas taktikát, és a tömegek között végzett mindennapi munkát tartotta a legszükségesebbnek. A köteten végi0vonul az a gondolat, hogy a Komintern tulajdonképpen az új társadalomért vívott világméretű küzdelem vezérkara volt, az első olyan forradalmi világszervezet, amely magára vállalta a fejlett tőkés. országok, az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai területek, és általában a világ minden elnyomott népének ügyét, harcának kibontakoztatását, majd vezetését. Nagyrészt ismeretlen utat kellett megtennie, erős ellenféllel szemben kellett felvérteznie és harcba vinnie a kommunista és munkásmozgal inat. Törekvését azonban a legtöbbször siker koronázta. A szervezet mindenkor a kollektív testület szerepét játszotta. Tevékenységét a kommunista világmozgaloni igényei és lehetőségei határoz* ták meg. így eredménye és fogyatékossága is nem egy vagy csupán néhány, hanem az ősz- szes kommunista párthoz és azok képviselőihez fűződik. A Komintern hagyományai és a jelenkori kommunista mozgalom című zárófejezet többek között azt fejti ki, hogy a Komintern továbbfejlesztette, gazdagította és új formába öntötte a forradalmi hagyományokat. Tükrözte a világproletariátus oszályharcának, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után kialakult feltételeit, egyben lehetővé tette olyan új és fontos következtetések levonását, amelyek révén megnövekedett a kommunista mozgalom korszakot átalakító ereje. Hibái nem homályosíthat- ják el a népek felszabadító harcában játszott szerepét, nem kisebbíthetik a korszak kommunista mozgalma gazdagítására és továbbfejlesztésére irányuló hagyományának jelentőségét. A Komintern eszmei-politikai tételei és következtetései ma már nem másolhatók le, és nem alkalmazhatók gépiesen. Mindez azonban mitsem változtat azon a letagadhatatlan tényen, hogy számos lényegbevágó problémát, amelyet ma a kommunista mozgalom megold, annak idején a Kommunistáin, ternacionálé vetett fel és oldott meg. A szervezet általánosította valamennyi kommunista párt tevékenységét, kora valamennyi forradalmi mozgalmának tapasztalatait, és ezen az alapon kollektív munkával kidolgozta az osztályharc legfontosabb elveit az imperializmus és a proletárforradalmak időszakára, a két rendszer — a szocializmus és a kapitalizmus — közötti harc idejére. Az összegező mű meggyőzően bizonyítja, hogy a Komintern tevékenységében megvalósította a forradalmi világfolyamat időbeli folyamatosságát, az új viszonyok között megvédte és to. vábbfejlesztette a marxi—lenini elméletet, nemzetközi méretekben biztosította a marxizmus— leninizmus egyesítését a munkásmozgalommal, kidolgozta a kommunista pártok stratégiáját és taktikáját, tovább vitte és új tartalommal töltötte meg a proletár internacionalizmus hagyományait, a megalkuvás és> a kispolgári kalandorság elleni harcban megfogalmazta a for* radalmiság elvét, meghatározta a gyarmati népek felszabadító harcának tartalmát, mozgató erőit és távlatait, elméleti és gyakorlati tevékenysége során megmutatta, hogy a békéért folytatott ha;c elszakíthatatlan a forradalmi világfolyamat fejlődésétől. Tulajdonképpen hosz* szú időszakra meghatározta a kommunista mozgalom fő irányát. Ideológiai munkásságának, gyakorlatának stratégmi* taktikai elvének, szövetségi politikájának, valamint a világban lezajlott folyamatokról adott értékeléseinek lényegét igazolta a történelem. Az úgynevezett kényes kérdéseket (szektásság, személyi kultusz, szubjektivizmus stb. j is differenciáltan elemző kézikönyv a Kominternnek a mára és a jövőre vonatkozó tanulságát többek között abban látja, hogy „a nemzetközi stratégia és taktika kidolgozásánál a világgazdaság és a világpolitika sokoldalú értékeléséből kell kiindulni“. A munkásosztály „csak abban az esetben vívhatja ki a győzelmet, ha a nemzetközileg összefogó tőkével a harc minden szférájában — a politikai, a gazdasági és az ideológiai szférában — szolidaritást és reális nemzetközi akcióegységet állít szembe". A kötetet — a Kommunista Internacionálé egykori vezetőinek és harcosainak közreműködésével — nyolctagú szerzői közösség írta. A magyar fordítás a Komintern 50. jubileuma tiszteletére Moszkvában 1969-ben megjelent kiadvány alapján készült. Hasznos, gazdag anyagot tartalmazó munlm BALAZS BÉLA Szimko Istvánné
