Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó
u vam SE GÉDANYAG A PÁRTOKTATÁSHOZ ___ A SZOCIALISTA ElETMOD Ha elemezni akarjuk a szocialista életmód problematikáját, választ kell adnunk néhány kérdésre: elemeznünk kell a szocializmust, jellemvonásait, rá kell mutatnunk távlataikra, a régi társadalom csökevé- nyeire, választ kell adnunk arra, hogyan alakul ki a szocialista életmód, és mik jellemzik a sokoldalúan fejlődő szocialista ember kommunista nevelését. ; Az ember a burzsoá és a szocialista társadalomban A szocializmust nem a kapitalizmusból átvett alapokon építjük, új alapokat, új kapcsolatokat, új kultúrát és új embert kell kialakítanunk. Az előző társadalmi rendszerek az alapot egymástól örökölték, és ezen építették fel saját rendszerüket. A szocializmus új rendszer, és mint eszme és törekvés már évtizedek óta szembehelyezkedik a régi világgal, új kapcsolatokat épít, új embert nevel, új humanizmust alakít ki. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a szocializmus a semmiből keletkezik. Minden történelmi időszak bizonyos módon hozzájárul az ember felszabadításához. Azonban csak a szocializmusnak van olyan ereje, mely lehetővé teszi az ember és alkotó tevékenysége teljes felszabadítását. A burzsoá társadalom történelmi alkotóképessége ellenére a hűbéri kapcsolatok társadalma, az élet elidegenedésének társadalma maradt. E társadalom produktuma volt a „specializált“ ember, általa redukálták kulturális látókörét. Az értelmetlen egoista konkurrencia, az ember mindennapos harca a létért megmutatta, hogy az ember mire képes, de ugyanakkor fizikai és elsősorban szellemi erejének teljes elnyomorításához vezetett A mai burzsoá társadalmat többek között az ember kulturális fejlődése, valamint a burzsoázia gazdasági és politikai céljai közti ellentmondás is jellemzi. A tudományos, kulturális és műszaki megnyilvánulások többsége túllépi a burzsoá kapcsolatok keretét, és mint osztály, a burzsoázia nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket a tényeket. A mai fejlett burzsoá országok külső csillogása ellenére minden értelmes ember mihamar észleli, hogy a politikai, anyagi és kulturális eszközöket csak azért alakítják kif hogy az embert azon a színvonalon és azon az alapon tartsák, amely a burzsoá társadalomnak megfelel. A humanizmus eltiprása mindennapi jelenség. Az ember értékét egyre inkább külső jelek szerint értékelik, és az emberek közti kapcsolatokat lényegében a tulajdonjogi kapcsolatok határozzák meg. Ezért nem lepődhetünk meg azon, hogy ebben a környezetben a jelentősebb személyiségek állandó konfliktusban állnak ezzel a helyzettel, alkotótevékenységük gyakorlatilag állandó lázadást jelent a burzsoá társadalom ellen. A szocializmus nem létezhet ezeken az alapokon, nem indulhat ki ezekből, nem építheti ezeken további fejlődését, mivel történelmi küldetése az ember felszabadítása a politikai, a gazdasági és a kulturális függőség alól. Az embert fel kell szabadítani a tudat misztifikálásának különböző formái alól is. A szocializmus és a kommunizmus célja az új ember, a sokoldalúan fejlett személyiség, és a társadalmi eszme megvalósításához vezet a marxista—leninis- ta párt által vezetett szocialista állam gazdasági, szociális és kulturális törekvése, elkötelezettsége és alkotó aktivitása. Egyes csoportok és egyének gyakran azt szorgalmazzák, hogy a szocializmus a mai burzsoá fogyasztói társadalom egyes jellemvonásait fejlessze. Ez nagyon téves nézet. A szocializmus nem lehet fejlett burzsoá társadalom, hanem csakis e társadalom alapvető, lényeges és sokoldalú tagadása. A szocializmus nem olyan társadalmi kategóriák alapján fejleszti társadalmi kapcsolatait, mint a burzsoá társadalom. A szocializmusban az államnak, pártnak, az egyes intézményeknek, a gazdasági életnek és kultúrának egészen más funkciója és minősége van, mint a burzsoá társadalomban. Ezek a társadalom többségének, a dolgozóknak az eszközei a világ átépítésére és az olyan kapcsolatok kialakítására, melyek kiküszöbölik az ember sokoldalú fejlődésének minden akadályát. A szocializmus tehát lényegesen különbözik az előző társadalmi rendszerektől, a kapitalista rendszert is beleszámítva. Elsősorban azáltal, hogy teljes mértékben felszámolja az ember szociális függőségét, az egyoldalú fejlődés feltételeit, és céltudatosan, tervszerűen neveli az embert arra, hogy maga is tudatosítsa élete értelmét, megértse önmagát. A szocializmusban az ember felszabadításának és nevelésének folyamata olyan helyseiben megy végbe, amikor hatást gyakorolnak a múlt, elsősorban a kapitalista múlt maradványai, a burzsoá csökevények, de ugyanakkor fejlődnek azok az irányzatok és elvek, melyek e maradványok kiküszöbölésére törekednek. Az előző társadalmi rendszerekben minden osztály bírálta az új, hatalomért harcoló osztályt, és az ellentmondások feloldásának folyamata volt a társadalmi mozgás forrása. A szocializmus nem képezhet egy további osztályt, hogy biztosíthassa előrehaladását. A szocializmusnak önmagában kell képviselnie ezt a kritikát, ezt a dialektikus tagadást. Ezért a szocializmus fejlődésének alapvető feltétele az elévült hagyományokkal szemben érvényesített bírálat. A szocialista életmód Megállapítottuk, hogy a szocializmus nem veheti át a kapitalizmustól a gazdasági, politikai és kulturális élet alapelveit, új kapcsolatokat kell kialakítania a régi és új csökevények kiküszöbölésére kifejtett törekvésében. Tehát új társadalmi kapcsolatokat kell kialakítania, és ennek alapján új, szocialista életmódot. A szocializmus építésének időszakában nagyon égető kérdéssé válik a szocialista életmód kialakítása. Ennek több oka van. Az alapvető ok szociálpolitikai jellegű: új osztály, a munkásosztály és a vele szövetkező társadalmi osztályok és csoportok léptek hatalomra, melyek az új viszonyok között olyan probléma elé kerültek: hogyan éljenek? A proletariátus élcsapatának legtapasztaltabb képviselői már régen tudatosították, hogy a régi módon nem lehet élni, de hogy milyen legyen az új mód, az nagyon tartós probléma. A szocializmus kialakította az igazságos termelési és társadalmi kapcsolatokat, melyek alap- feltételei az új életmódnak, de nem alakítják azt ki automatikusan. Az ember életének a szocializmusban is megvan a biológiai és társadalmi oldala. A döntő a társadalmi folyamat, az a sokrétű céltudatos aktivitás, mely által az emberi társadalom biztosítja és fejleszti az élet- szükségleteket, és fokozza az életlehetőségeket. így tehát az anyagi-társadalmi szükségletek kielégítése az ember fennmaradásának és fejlesztésének alapja. De ez nem elegendő. Az ember érző, gondolkozó, szeretet, lelki szépség és gazdagság után vágyó lény, ami visszatükröződik tudatában, érzésvilágában, gondolkozásában, törekvéseiben, terveiben és munkájában. Az ember életéhez tartozik a boldogság, az öröm, a megismerés utáni vágy, a szomorúság és a fájdalom is. Az ember életének ezt a két oldalát nevezhetjük annak a társadalmi életfolyamatnak, mely magába foglalja az egyéni életfolyamatokat, mivel ezek sokrétűségére hatást gyakorolnak a társadalmi törvényszerűségek. A társadalom ugyancsak hatást gyakorol az egyén életére, tevékenységére, céltudatos munkájára és alkotására. Megállapítottuk, hogy az ember élete a társadalmi folyamat, mely elejétől fogva mindig szervezett. Szervezettségének színvonala megfelel a társadalmi rendszernek, a termelési kapcsolatoknak, megnyilvánul a bizonyos életmódban, de a külső, földrajzi, éghajlati és más viszonyok is befolyásolják. A döntő befolyást a társadalmi termelési kapcsolatok gyakorolják. Minden társadalmi rendszerben más az életmód, de ez az életmód még nem nevezhető életstílusnak. A kizsákmányoló osztályok nem tették lehetővé az egyéni életstílus kialakítását és fejlesztését. Tudnunk kell azonban, hogy a termelő munkásosztály kialakította a feltételeket, melyek alapján az uralkodó csoport, osztály vagy társadalom saját életstílusát alakította ki. Ezért ez az osztály — elsősorban a munkás- osztály — a fejlődés bizonyos fokán felismerte, hogy nem saját életstílusáról, saját kultúrájáról van sző, hanem az uralkodó, ellenséges osztályok életstílusáról, kultúrájáról, és ebből a felismerésből forradalmi következtetéseket vont le. Ezért a forradalmi változásoknál a szociálpolitikai forradalomban gyakran elvetették a régi életstílust és a régi kultúrát, habár rendszerint később, nyugod- tabb viszonyok között bebizonyosodott, hogy ennek az elvetett életstílusnak és kultúrának is voltak értékei, melyek az új társadalom kultúrájában és életstílusában tovább fejlődtek. Az eddig elmondottakból következik, hogy az életstílust az életben, a társadalmi folyamatokban és egyúttal a tárgyakban és a tárgyi formákban kell keresnünk, mivel Marx szerint az ember alkotja a tárgyakat, és azok alakítják ki az embert. A társadalmi és egyéni élet időbelileg meghatározott. Ez bizonyos ritmust ad, tagolja az életstílust. Az életstílust mindig tudatosan alakítjuk ki, és a szocializmusban, amikor összehasonlíthatatlanul jobb lehetőségek vannak a társadalmi mozgás törvényszerűségeinek sokoldalú kihasználására, olyan történelmi helyzet formálódott ki, hogy tudatosan kell kialakítanunk a szocialista életstílust. A szocializmusnak lehetősége nyílik arra, hogy egységesen, központilag irányítsa az életfolyamatok legfontosabb tényezőit, és ugyanakkor kialakítsa a feltételeket ahhoz, hogy az ember legjobb tudása szerint, a lehető legsokoldalúbban érvényesítse egyéniségét a társadalom keretében. Az ember csakis a szocializmusban alakíthatja ki igazi, emberi szükségleteinek megfelelő életstílusát, amely megfelel mindennapi, reális, gyakorlati szükségleteinek. Tulajdonképpen ez annak módját jelenti, hogy az ember az új viszonyok között hogyan alakítja ki a feltételeket a nyugodt munkához, a jó kapcsolatokhoz, hogyan biztosít időt a szórakozásra, a kedvtelésre, a pihenésre, s egyúttal hogyan rendezi el környezetét, lakását, otthonát. A szocializmusban az életstílusnak társadalmi jellege van, melyet a leghaladóbb társadalmi csoportok, a mi esetünkben a munkásosztály és a dolgozók rétegei alakítanak ki, hogy teljesíthessék történelmi küldetésüket — az ember sokoldalú felszabadítását. Az egyéni életstílus is a társadalmi életstílusból indul ki, s a polgár egyénisége határozza meg. Nehezen adhatunk receptet arra, hogy hogyan éljünk a kollektívában, és hogyan a magánéletben. Csak az alapvető irányvonalat határozhatjuk meg. Az egyik ilyen alapvető tény, hogy az ember társadalmi lény, bizonyos módon mindig kollektívában él, és ebből adódik az életstílusnak az elve, miszerint a mindennapi munkánk szorosan összekapcsolódik a többi ember tevékenységével, és ezért mindenkinek egységes, harmonikus közösség kialakítására kell törekednie. Az emberi kapcsolatok kialakítása szorosan összefügg a szocialista ember erkölcsével. Az ember és a társadalom másik jellemvonása az aktivitás. Az ember és az emberiség sohasem lehet elégedett az adott helyzettel. Az ellentmondások céltudatos áthidalása a másik irányzat, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a szocialista életstílus második alapelve. Az ember életét kezdettől fogva valamilyen módon szervezték. A szocializmus a tudományból keletkezett, építését tudományosan szervezik és irányítják. Ezért a szocialista életstílus további elve az aktivitás, az elkötelezettség, és nemcsak a munkában, hanem azon kívül Is, hogy az embereknek örömük teljen a munkában és az életben, s ne rontsák el senkinek ezt az örömét. Végül, alapelvként sorolhatjuk fel azt a tapasztalatot, hogy az embernek mindent, a munkát és a szórakozást is, teljes összpontosítással, átéléssel kell végeznie. A szocialista életstílussal kapcsolatos probléma egy kérdéssel fejezhető ki: hogyan éljünk! Erre a kérdésre elsősorban a társadalom vezetőinek, de ugyanakkor mindenki-* nek, egyénenként is választ kell adnia. / Kommunista nevelés A szocializmust két alapvető tény jellemzi: a politikai hatalom a nép kezében van, a társadalom vezető ereié a munkásosztály és pártja; fejlődésének alapja a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a népgazdaság tervszerű irányítása; országunk biztonságának szavatolása szempontjából fontos a szövetségünk és sokoldalú politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataink a Szovjetunióval és az egész szocialista közösséggel. Ez azt jelenti, hogy megvan minden feltételünk a társadalom sokoldalú szocialista fejlődéséhez. A gazdaság céltudatos tervszerű fejlesztése, a tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati érvényesítése, a kultúra és a szocialista kapcsolatok fejlesztése megköveteli a sokoldalúan fejlett szocialista ember tervszerű céltudatos nevelését. Ez azt jelenti, hogy törődnünk kell nemcsak a fiatal nemzedék, hanem valamennyi dolgozó kommunista nevelésével. Mit értünk a kommunista nevelés alatt? Feladatunk, hogy szocialista szellemben alakítsuk ki az ember egyéniségét, sokoldalúan fejlesszük, ami azt jelenti, hogy az embernek el kell sajátítania a marxizmus—leniniz- musból kiinduló tudományos ismeretek rendszerét, ennek alapján ki kell alakítania tudományos világnézetét, fejlesztenie kell fizikai és szellemi képességeit, gondolkodását, jellemét, és erkölcsi tulajdonságait. Az objektív tényeknek, a munkaviszonyoknak, az egész társadalmi életnek hatnia kell a szocialista emberre, ugyanakkor a pártnak, az államnak és a társadalmi szervezeteknek rendszeres nevelőmunkát kell kifejteniük. Olyan viszonyokat kell kialakítani, melyek az embert arra ösztönzik, hogy pozitívan viszonyuljon az eseményekhez, és a revizionista, opportunista hordaléktól megtisztított marxista—lenlnista ideológia hatást gyakoroljon rájuk. így tehát a nevelésnek, amennyiben hatékony akar lenni, szorosan össze kell kapcsolódnia a gyakorlattal, a szocialista és kommunista változásokért folytatott aktív harccal. Ebből az következik, hogy a kommunista nevelés az ember céltudatos, tervszerű, szervezett kialakítását jelenti. Ez specifikus, s társadalmi szempontból hosszas, bonyolult tevékenység. A sokoldalúan fejlődő szocialista ember nem lehet individualista vagy szűk specialista. A marxizmus—leninizmus a szocialista és kommunista társadalom sokoldalúan fejlett tagjait feltételezi, akik összhangban állnak majd a társadalom fejlődésével, a termelőerőkben és a munka jellegében történt változásokkal. Az új ember széles körű általános és politikai műveltséget szerez, melyben összekapcsolódik a szakképzettség, az ideológiai tisztánlátás és a sokoldalú műveltség. Az ilyen sokoldalú ember kommunista nevelése a tudományon, a marxizmus—leninizmuson alapszik, összekapcsolódik a szocialista társadalom mindennapi politikai, gazdasági és kulturális gyakorlatával. Ez a nevelés a szocialista erkölcsöt, az esztétikai ízlést, az ember pedagógiai és pszichológiai tulajdonságait fejleszti. STEFAN PALUDA (Nové slovo]
