Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

— Fiatalok, és mégis milyen maradi a háztartásuk... (Erdei Sándor rajza) — Ma olyan rosszak az ételek, hogy csak maga tudja megetetni a vendégekkel... íBrenner Győző karikatúrája) BEMUTATKOZÁS Vera bemutatja szüleinek ud­varlóját. — Papa, engedd meg, hogy be­mutassam Bélát! ö egyébként fia­tal költő. — Á, nagyon örvendek, különö­sen annak, hogy költő. A múlt héten ugyanis egy bokszolót kel­lett kidobnom . . . IDILL — Szívem, ha feleségül vesa» lek, akkor anyagilag is jól kijö­vünk. Én keresek háromezret, te ezret. Ugye, ez elég lesz neked? — Igen, Jenő, nekem elég lesz. Csak azt nem tudom, te miből fogsz élni? ... DORGÁLÁS Cicvarek szidja a lányát: — Éva, nem szégyellcd magad? Most ismerkedtél meg ezzel a fiával, alig beszélgettetek tíz per­cet, és máris csókolództok. Mire a lány: — De papa, miről beszélgessek egy teljesen idegen férfival? LAKÁS — Drágám, akkor elveszlek fe­leségül. — Jó, de hol fogunk lakni? — Hát, amíg nem kapunk la­kást, a te szüléidnél. — Az lehetetlen, mert az én szüleim az ő szüleiknél lak­nak ... Fúró a mellényzsebben Ez a címe Csacsaner Ló Gerzson legújabb művének, az isten pofozza meg Csa­csaner Ló Gerzsont. Azt tet­szik kérdezni, hogy miért káromkodom ilyen csúnyán? Azért kérem szeretettel, mert már előre tudom, hogy a Fúró a mellényzsebben című nagyszabású, és az int- rikológia minden területét jelölelő szakirodalmi ter­méknek átütő sikere lesz, amint a piacra kerül, szét­kapkodják azok, akik eddiq csak elavult, hagyományos módszerekkel fúrtak. Döfje­nek egy rozsdás bökőt az ádámcsutkámba, ha nem íqy lesz! Ez ideig ugyanis a fúrás elég bonyolult tevékenység volt. A szájból fülbe-mód- szer elvesztette hatékonysá­gát, tehát a fúró htába sut­togta a főnök fülébe, hogy Csipicsókai a második világ­háború idején Schicklgruber Hitler Adolf három darab hálóingének a legfőbb őre volt, a háború után pediq el­lopta a csehszlovák tenger­alattjáró-köteléket, a főnök esetleg bizonyítékokát kért, és ha ilyenek nem léteztek, akkor nem Csipicsókait rúg­ta ki, hanem azt, aki mó- szerolni akart. Szóval a fúrás kezdte el­veszteni szépségét, vonzere­jét, a szakma legötletesebb mesterei is napokig facsar­ták nagyon szerényre mére­tezett agyukat, amíg össze tudtak szedni másfél oldal­nyi rágalmat, amit aztán névtelen levélben közöltek a megfúrandó személy fe­lettesével. Emellett már a névtelen levél sem célrave­zető. Napjainkban például a névtelen levélben megrágal­mazott ember — ha megál­lapítja, hogy ki volt a fel­adó — még annyira sem méltatja azt az áldott, de­rék rágalmazót, hogy alapo­san megpofozza, vagy ki­rúgja a szemfogát, jómagam is kapok névtelen leveleket, de annyi emberi érzés sincs bennem, hogy leqalább le­köpjem a feladót, pedig pontosan tudom, hoqy ki az illető. De most megnyugtatha­tom azokat, akik fúrni akar­nak (és akad ilyen szép számmal, a rossebb egye meg valamennyit!), hogy Csacsaner Ló Gerzson Fúró a mellényzsebben című tudo­mányos munkája új módsze­rekkel, új ötletekkel qazda- qítja a fúrók népes táborát és elborult elméjét! Pontos útmutatásokkal szolqál arra nézve, hoqyan kell fúrni a munkatársat, a barátot, az ellenséqet, a felettest és az alantast, azt, aki két koro­nával többet keres, azt, aki jobban dolgozik. És ami a leqfontosabb — az egész szakkönyv elfér a mellény­zsebben, mindig kéznél lesz, ellentétben az intrikus eszé­vel, ami soha nincs sem a kéznél, sem a fejben. Bocsánat... baj van! Most telefonáltak, hoqy Csacsaner Ló Gerzson Fúró a mellény­zsebben című korszakos je­lentőségű művét nem adják ki. Szeqény jó intrikusok, szeqény töppedt furkálók .. ettől a hírtől biztosan meq gebednek ... Remélem, hogy mielőbb! PETERF1 GYULA CSINOS FINCÉRNÖ VÁLASZ Kropacsekné hazajön. A fér­je megkérdi tőle: — Szívem, az autót betetted a garázsba? Mire az asszony elpirulva: — Részben. MOZIBAN Szerelmi jelenet. Kovácsné oda­súgja a férjének: — Nézd azt a férfit, miiyen szenvedélyesen csókolja a sze­relmét! Bezzeg, te nem tudsz így csókolni engem. Mire Kovács: — Tudod, szívem, mennyit fi­zetnek a férfinak ezért a csókért? HASONLÍT — Mondd, édes, miért hasonlít a hálószobátok a férjed Irodájá­ra? — Mert különben éjjel nem tud­na elaludni... — Kisasszony, maga gyönyörű teremtés! — Sajnálom, uram, de én ezt nem tudom elmondani magáról. — Dehogynem! Tegyen úgy, mint én! Hazudjon! TELEFON — Drágám, találkozzunk este hatkor a mozi előtt. — Rendben, Marika. És hány­kor érsz oda? Elek Tibor karikatúrája NEM TETSZIK Sopánkai találkozik orvosisme­rősével. — Sopánkai úr — mondja az orvos —, a maga felesége vala­hogy nem tetszik nekem. Sopánkai elvörösödve válaszol­ja: — Ami azt illeti, a maga fele­sége sem egy Lollobrigida ... KÉRDÉS Brahovácz meséli munkatársai­nak: — Tegnap volt a születésna­pom. A feleségem nagyon megle­pett engem. Az egyik kollégája elmosolyo­dik: — Nocsak! És kivel? PÁRBESZÉD — Tudod, Pista, az én felesé­gem egy angyal! — Az enyém sajnos még él... AJÁNLÁS Az egyik vendéglátóüzemben szakácsnőket keresnek. Egy leány jelentkezik a személy­zeti osztályon. Megkérdi a ve­zető: — Maga hol dolgozott idáig? — Egy másik vendéglőben mostam el a tányérokat és a poharakat. — És miért nem maradt ott? — Mert nincs több tányér és pohár... Két cellatárs beszélget. — Téged miért csuktak be? — Gyorshajtásért. Elgázol­tam egy asszonyt. És te miért ülsz? — Én lassan hajtattam. — Ezért csuktak be? — Igen. Lassan hajtottam az ellopott autóval, és utolért a rendőrség. HAGYOMÁNYOS MÓDSZER PÁRBESZÉD •ÍGONDpLATOK :'y : A hírnév nem vész el, csali átalakul. . Ii,, : X nagyon boldogta- lari ember. Más baján kívül alig van öröme. Z rendkívül tisztessé­ges ember, amennyire a “^ek me9en9e­'ľC.Az első két törzs ösz- szeveszésével kezdő­dött a nemzetközi hely­zet: Mindenki legalább egy embert szereľ. Az irigy ember nem önteU, Elismeri mások' Azokat is elvonó kú- ■tyárgi kellene fogni, aki két a hatalom részegí­tett.-g..r Sok nő nem tisztelj ä Van, aki mindenkor, minden helyzetben pon­toson tudja, hogy mit MAI IDŐK — Ügy vágja le, mint legutoljára, két évvel e zelőtt! (Szpilki — Varsó) — Nem tudod elképzelni, szívem, a fér­je m mi mindent képes megcsinálni, csak­hogy ne kelljen mosogatnia... (Sztrsel — Szófia)

Next

/
Oldalképek
Tartalom