Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-30 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó
Nixon borbély u Nixon elnöknek gondot okoz a haja. Nem mintha attól félne, hogy megkopaszodik, hanem ellenkezőleg, hamarosan kell valakit találnia, aki naponta megborotválja és rendszeresen megnyírja a haját, nehogy „a hosszúhajúak“ és a „szakállasok“ közé sorolják. „Udvari“ borbélyának, aki eddig négy elnököt kezelt naponta, valószínűleg hosz- szabb időre a rács mögé kell vonulnia, mivel a bizonyítékok súlya alatt a virginiai Alexandriában a bíróság előtt kénytelen volt bevallani bűnösségét. Steve E. Martini, Nixon borbélya beismerte, hogy 15 ezer dollárt elsikkasztott egy rábízott vagyonból, és ezen felül több adócsalást követett el. Johnson volt elnök nézete szerint Steve E. Martini Ni- xonnak — éppúgy, mint három elődjének nemcsak borbélya, hanem egyik „legbefolyásosabb tanácsadója“ is volt. Az Egyesült Államokban uralkodó nagy munkanélküliség ellenére sem egészen egyszerű Martini helyére találni valakit. Utódját ugyanis a Secret Service-nek (Titkos Szolgálat) kell gondosan kiválasztania és felülvizsgálnia, mielőtt megengednék, hogy naponta éles borotvával az elnök torka körül kaparásszon. (Volksstimme). Fejpénz, olcsó munkaerőkért Élő ősvilág Van a világnak néhány pa radicsomi szépségű pontja,1 ahol olyan különleges hüllők élnek, amelyek a földtörténeti középkor kihalt ősgyíkória saira emlékeztetnek. Igaz, a hüllőnemzedék ma élő lexn* ^>yobb képviselői is eltörpü ( nének a dinoszauruszok mellett, de azért méreteik inát', mindig Igen tekintélyesek A majdnem pontosan az. egyenlítőn elhelyezkedő, a dél-amerikai Quitótó: éppen nyugatra fekvő Columbusszi- getek másik neve (Gaiápagos' is arra utal, hogy ezen a vidéken különleges méretű teknősbékák élnek. Az „Insulael de los Galopegos“ (a későbbi spanyol helyesírás szerint „Ga- lápagos“) ugyanis „Az Óriás Teknősbékák Szigeté“-t jelenti. A hüllők száma ugyanis alaposan megcsappant, de amióta a helyi kormányzat vadászatukat a legszigorúbban megtiltotta, számuk lassan ugyan, de növekedni kezdett. Hozzájuk hasonló, roppant teknősök ma már csak kevés helyen élnek a földkerekségen; általában csak kicsiny, magányos óceáni szigeteken találhatók, így — Galápagoson kívül — Réunionon, Mauritiuson és a Madagaszkártól északkeletre levő Seychelles-csoportban. Valamikor a „miniatűr Afrikádnak elnevezett szigeten, vagyis Madagaszkáron Is otthonosak voltak, de az ember már kipusztította őket onnan. A galápagosi teknősök nemegyszer 200—250 kilogrammos testsúlyt is elérnek. Koruk meghaladja a 150 évet is: az azonban — amint azt korábban egyesek állították —, hogy 300 éves példányok Is akadnak közöttük, nem felel meg a valóságnak. Testük hosszúsága általában 130—140 centiméter, magasságuk 1 méter körüli, s hátpáncéljuk szélessége eléri a 120 centimétert. A képünkön bemutatott pélEgy különlegesen nagyméretű teknős Galápagosról dány azonban még az óriások között is óriás: méretei a ri.- noceroszével vetekednek! Azok a teknősök, amelyek az esővízben gazdagabb galápagosi magaslatokon tanyáznak, bogyófélékkel, falevelekkel, zuzmókkal táplálkoznak. Amelyek viszont a vízben nagyon szegény területeken ho nosodtak meg, azok a kaktusz félékre is ráfanyalodnak, mint hogy ezekből némi nedvesség hez juthatnak. Galápagoson több gyíkféle is ismeretes. Az úgynevezett tengeri gyíkok hossza általában 130—140 centiméter. Még ma Is ezerszámra élnek a sziget- csoport egyes tagjain. Éjszakánként a part menti, kisebb barlangok mélyén húzódnak meg, vagy a megszilárdult lávatömbök közé rejtőznek. Csak napkelte után jönnek elő. Megvárják, amíg beáll az apály, s ilyenkor lemennek a tengerpartra, hogy elfogyasszák a szabadon maradt moszato- kat. Naponta csak egyszer táplálkoznak, utána — egészen az alkonyat beálltáig — a sziklákon sütkéreznek. Ez egyetlen gyíkfajta, amely csak vízi növényekkel él. A másik, említésre méltó Szemölcsös leguán galápagosi gyíkféle a 140—160 centiméter hosszúra is megnövő szemölcsös leguán. E gyíkok — jóval kisebb méretű — rokonait Dél-Amerlka trópusi vidékeiről és a Mexikói-öböl szigeteiről ismerjük. A növényi anyagok, levelek, gyümölcsök mellett rovarokat, csigákat Is elfogyasztanak.. Egyébként kitűnően úsznak és a sziklákon is rendkívül ügyesen mozognak. (Képes Üjság,) Brazília északkeleti részén több mint egymillió család él a legnagyobb szegénységben. Az éhezők százszámra költöznek be a túlnépesedett nagyvárosokba, abban a kétségbeesett reményben, hogy ott talán néhány cruzeirost sikerül keresniök a mindennapi betevő falatra. Brazília északkeleti része a legkirívóbb példája annak, milyen szociális igazságtalanság uralkodik Dél-Ameri- ka e legnagyobb országában, de az ország más vidékein is elrettentő állapotok vannak. Brazília 92 millió lakosa kerek 30 százalékának havi jövedelme nem éri el a 17 dollárt sem. Az imperialista konszernek azonban e nyomorúságból is hasznot húznak. Nemrégen kerültek napvilágra részletek arról, hogy milyen körmönfont módon toboroznak olcsó munkaerőt a nyugatnémet monopóliumok. Utazási irodáknak álcázva különböző ügynökségek fiatal tanulatlan brazíliaikat toboroznak, főként a Santa Ca- terina szövetségi állam Ita- jai völgyében, mint külföldi munkaerőket nyugatnémet vállalatok, többek között az I. G. Farben utóda, a BASF konszern számára. A csaló ígéretek a munka- szerződések aláírása előtt és a bonyolult, zavaros megfogalmazások a tapasztalatlan fiatalokban olyan illúziókat keltenek, amelyek szöges ellentétben állnak a valóság gal. A rafinált záradékok végeredményben oda vezetnek, hogy csupán a vállalkozók jogai vannak biztosítva. A munkavállaló semmiféle garanciát sem kap. öt terhelik például a hazautazás költségei az NSZK-ból Brazíliába. A szerződés értelmében a brazíliai munkásnak „joga van“ a cég munkás- szállásán havi 45 nyugatnémet márka bérért lakni. Arról azonban nincs tudomása, hogy az amúgy is szerény szállást öt másik munkástársával kell megosztania. A Rio Grande do Sul-ból származó 24 éves Darcilio Teodoro Hubert elmondotta a sajtónak: „Szerződést kötöttem egy Porto Alegreben működő szervezettel. Azt ígérték, hogy mezőgazdasági szaktanfolyamot végezhetek. A valóságban azonban társaimmal együtt napszámosként robotoltunk a gazdáknál. Reggel 6-től este 9- ig dolgoztam. Csak vasárnap 9-től délután 4-ig volt szabad időm. A bér szinte nevetséges volt: havonta csak 150 nyugatnémet márkát kaptunk.“ A gátlástalan kizsákmányolás tragikus következményeit bizonyítja Ralf Holler, egy másik fiatal brazíliai sorsa is, akinek napszámosként oly nehéz munkát kellett végeznie, hogy a túlerői tetésbe orvosi segítség híján belehalt. A nyugatnémet monopoltőke, amely Brazíliában mindjárt az amerikai után következik, az olcsó munkaerőt nemcsak külföldi fiókvállalataiban használja ki, hanem az NSZK-ban Is előnyben részesíti a rosszul fizetett külföldi munkást a nyugatnémet dolgozókkal szemben. A nemrég Nyugat-Német- országban elhunyt fiatal brazíliai nem az egyedüli, akit Ilyen szomorú sors ért. Halála azonban arra kényszerítette a brazíliai rendőrséget, hogy fellépjen a tobor- zó ügynökségek mesterkedéseivel szemben. Jelenleg egy bizonyos Walter Ideckert köröz a rendőrség, aki az Itajai völgyben fiatalkorúakat toborzott. Minden munkásért 30 cruzeiro fejpénzt kapott. Kérdéses azonban, hogy a vizsgálatok tovább folynak-e, mivel a brazíliai üzleti körök attól félnek, hogy az ilyen intézkedések „negatív hatást“ gyakorolhatnak a nyugatnémet vállalatok beruházási terveire Santa Caterina államban. (Neues Deutschland). Alagút az üzlet érdekében Az atniensi akadémia több mint 200 évvel ezelőtt pályázatot írt ki a Franciaországot Angliával összekötő alagút tervére. Hogy volt-e pályadíjnyertes, az nem ismeretes. Bizonyos azonban, hogy azóta újból és újból szóba került ez a terv, főként francia részről. A brit militaristák azonban minden alkalommal megvétózták a kontinenssel való összeköttetés valamennyi tervét. Lényeges stratégiai előnynek tekintették Anglia fekvését, hogy szigetország. így azután a „splendid isolation“ (előkelő elszigetelődés) valóságos világnézetté vált. Az egykori napóleoni veszély éppúgy, mint 9 későbbi világháborús tapasztalatok csupán megerősítették az angol stratégiai tervezők véleményét. Ez addig tartott, míg a szigetországban is kezdték észrevenni, hogy a brit oroszIán „izolációja“ már távolról sem „ragyogó“. Ellenkezőleg. Az angol gazdaság vezetői és a nagyiparosok hirtelen ráébredtek arra a veszélyre, hogy „az ajtón kívül maradnak' és nem részesednek nyugateurópai vetélytársaik hatalmas profitjaiban. Figyelmen kívül hagyva, hogy az áremelkedések mennyire sújtják a már amúgy is sanyargatott brit dolgozókat, Anglia felvételét szorgalmazták a Közös Piacba, és most ismét felvetik az alagútépítés tervét. Miután a vezérkar is eltemette kifogásait, munkához láttak a közlekedési szakértők. Brit és francia szakértők a csatorna alatt húzódó alagút mellett foglaltak állást, elvetve azokat a terveket, amelyek szerint hidat vertek volna a csatornán át, vagy pedig a tengerfenéken építettek volna alagutat. Már teljes iramban folynak az építkezés előkészítő munkálatai. A tervek szerint két, egyenként 6,58 méter átmérőjű fA alagútszárnyat építenének, amelyek mindegyikében egy nyomtávú siklóvasút bonyolítaná le a személy- és teherszállítást, valamint autók is közlekednének. Az egész 53 kilométer hosszú útvonalat, amelyből 38 kilométer a víz alatt volna, a létesítmény elkészülte után 35 perc alatt tennék meg a jármüvek. A becslések szerint a terv költségei körülbelül 3 milliárd márkára rúgnak. A tulajdonképpeni építkezés megkezdését 1973-ra, az alagút üzembehelyezését pedig 1978 ra tervezik. Arra számítanak, hogy az építési költségek tíz éven belül megtérülnek. Ha már az „izolációt“ feláldozzák, akkor a várható „business“ (üzlet) legyen valóban „ragyogó“. (NBI.) Egymillió pohár sör Az ötlet dr. Burkinanntól, a berlini Humboldt Egyetem élelmiszeripari szekciójának professzorától származik, a kivitelező partnerek pedig a karl-márx-stadti Germania vegyipari vállalat és az NDK élelmiszeri ipara voltak. Együttes munkájuk terméke a 22 és fél méter hosszú, valamint 4 és fél méter magas óriási „sörreaktor“. Teljesítménye nem mindennapi, hisz 14 nap alatt „gyomrában“ 1 millió pohár sör erjed és érik meg. Eddig a világnak csak három országában alkalmazzák ezt az új technológiát. A karl-marx-stadti sörreaktor a sörgyártás költséges folyamatát egyharmadá- val lerövidíti, fele annyi energiafogyasztást igényel, és 90 százalékos munkaerőmegtakarítást jelent. Nem csoda, hogy az NDK nagy sörgyárai már a következő években bevezetik ezt az új eljárást, hogy ezáltal a nyári hónapokban a sörfogyasztók fokozott igényeit maradéktalanul 1 kielégíthessék. És hogyan Ízlik a reaktorban készült sör? Erre a neubrandenburgiak a leghl- vatottabbak válaszolni. Az itteni sörgyár ugyanis már több mint egy éve alkalmazza az NDK első sörreaktorát. Még a legnagyobb ínyencek is csak dicsérni tudják az itt készült „árpalevet“. (NBI J. Európa legmagasabb „sör- reaktora“. 20 Brazíliában milliók élnek elképzelhetetlen szegénységben a nagyvárosok nyomornegyedeiben, míg az imperialista monopóliumok óriási profitokat sajtolnak ki a brazíliai népből.
