Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEFEKBEN VASÁRNAP 1972. január 30. A NAP kel — Bratislava: 7.29, nyugszik: 16.41 óra­kor Košice: 7.13, nyugszik: 16.25 órakor A HOLD kel: 16.50, nyug­szik: 7.11 órakor. ‘ NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK MARTINA — EMMA nevű kedves olvasóinkat ■ 1882 ben született FRANKLIN DELANO ROOSE­VELT amerikai demokrata párti politikus, az USA el­nöke, a II. világháborúban a Hitler ellenes koalíció egyik vezetője ( + 1945). ■ 1892­ben halt meg LUMNICZER SÁNDOR sebész, egyetemi tanár, az antiszepszis ma­gyarországi meghonosítója (sziil.: 1821). ■ 1942 ben a fasiszták ezen a napon ülték meg RUDOLF TERER-t, a kommunista és szakszer­vezeti mozgalom funkcioná­riusát (szül.: 1906). A következő tartalmából A párt és a szocialista társadalom további fejlődéinek programja Daniel Šeďo cikke (3. oldal) Csallóköz kincse Elek Tibor cikke (6. oldal) A festő visszapillant... Borsi Imre írása Weiner Kráľ Imre festőművészről (.8. oldal) A reneszánsz költői stílus néhány sajátossága Jan Kochanowski és Balassi Bálint műveiben Csonda Sándor cikke (9. oldal) Judith és Eszter Móricz Zsigmond elbeszélése (10. oldal) Perui indián legendák Mikola Anikó fordítása (11. oldal) 30 perc az út hazáig Miroslav Tuleja bécsi riportja Két korszak határán (Folytatás az 1. oldalról) állításunkat: az 1970 - 1975-ös évek között 50,5 milliárd koronát szándékszik a társadalom invesztálni a mezőgazdaságba. Iparunk hetvenötig 130 új típusú gépet szállít a mezőgazdoságnak; 7800 gabona-, 3000 burgonya- és 2500 répakombájnt. Az állattenyész­tési termelés gépesítésével előtérbe kerülnek az automata gép­sorok. A műtrágya juttatás 1970-hez mérten 25 százalékkal lesz nagyobb. Jelentős fordulatot jelent a mezőgazdaság kemizálósa szempontjából az agrokémia központok létrehozása. Ezek a köz­pontok a műtrágyafélék, növényvédő és gyomirtószerek raktáro­zásán, keverésén túl szaktanácsadói szerepet is vállalnak. Az elmondottak alapján most már bátran kimondhatjuk: a me­zőgazdasági termelés forradalmi változás útjára lép. A jelen - úgy is mondhatnánk - két korszak találkozója. Pontos határvo­nalat természetesen nem lehet vonni a kettő között, hiszen a gyökere a réginek is meg az újnak is egy talajból táplálkozik. A nagyarányú tudományos-műszaki haladás azonban egyre sür­getőbben jelentkezik, követeli önmaga számára a lehető legoptimá­lisabb életteret. Hibát követnénk el, ha ezt nem vennénk tudo­másul, nem látnánk, hogy az eddig jól bevált termelési módoza­tok egyike-másika a fejlődés kerékkötőjévé válhat. A gyerek ki­nőtte a cipőt, kár lenne erőltetni, hogy továbbra is viselje. Miről is van szó? A kezdet kezdetén azzal érveltünk, hogy a parasztem­ber boldogulásának egyedüli járható útja a szocialista nagyüzemi gazdálkodás, ami teret enged a technikai fejlődés teljes kihasz­nálásának. Fel kell hát szántanunk a barázdákat. Az enyémből a közösbe való átmenetnek különböző megoldásait javasoltuk. Em­lékezzünk csak azokra a bizonyos típusokra, amelyekből négy volt. Ugyanannak a dolognak négy fokozata. A legtöbb szövet­kezet az első, vagy második fokozaton kezdett és csak később jutott el a negyedikig. Ma ott tartunk, hogy a további fejlődés érdekében kisebb, törpe szövetkezeteket győzünk meg, hogy egyesüljenek, mert különben - akár annak idején az elaprózott paraszti gazdaságok - lemaradnak, nem tudnak lépést tartani azokkal a nagy szövetkezetekkel, amelyekben a leggazdaságo­sabban ki tudják használni a korszerű, nagy teljesítményű gépek erejét. Ez ma ugyanolyan objektív törvényszerűség, mint húsz esztendővel ezelőtt volt a szövetkezetek alakítása. Ezt feltételezi egyrészt a fejlődés, másrészt a mezőgazdasággal szemben tá­masztott követelmény. Ilyen vonatkozásban mór eddig is jelentős eredményeket értünk el. Számtalan kis és közepes szövetkezet egyesült, hogy még nagyobb tere legyen a nagyüzemi termelés nyújtotta lehetőségnek. A jövőre nézve egyre sürgetőbben jelent­kezik a további követelmény: a kooperációs kapcsolatok bővíté­se, a termelés szakosítása és koncentrálása érdekében. Ez a kap­csolat természetesen a szocialista nagyüzemi termelés elért eredményeire épül, azokat a tudományos és műszaki haladás nyújtotta lehetőségek lehető legjobb kihasználásával tovább fej­leszti. Ha úgy vesszük, önmagában már ez a gondolat sem annyira új. A szakemberek ugyanannak a gondolatnak - akárcsak a szövetkezetek alakítása idején - többféle gyakorlati megvaló­sítását dolgozták ki, sőt már konkrét eredmények is bizonyítják, hogy a jövő útjának ebben az irányban kell haladnia. Természe­tesen, amikor ezekről a gondolatokról beszélünk, hosszan tartó fo­lyamatra gondolunk. A kooperációs tevékenység fejlesztését ne­vezhetnénk útnak is a termelés szakosítása és koncentrálása olyan fokának eléréséhez, amely megfelel a termelőerők tovább­fejlesztése szükségleteinek, ezen keresztül a termelés színvonala emelésének, az olcsóbb, gazdaságosabb termelésnek, ami vég­eredményben érdeke a társadalomnak, de ugyanakkor a szövetke­zeti parasztságnak is. Ez a folyamat - ahogy már említettük - a tudományos-műszaki forradalom gyakorlati érvényesülésének feltételei között bontakozik ki. Célja, hogy a mezőgazdaság ele­gendő jó minőségű élelmiszerrel lássa el a társadalmat, viszont falvainkban tovább emelkedjen a jólét, a mindennapi munka és az élet kulturáltsága. SZARKA ISTVÁN KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Nixon időzít? Kétségtelen, hogy a washingtoni egyezményt követően kissé le­csillapodtak a kedélyek a nyugati pénzvilág berkeiben. Az egyez­mény azonban távolról sem távolította el a casus bellit, sőt, hogy Kari Schiller nyugatnémet gazdasági miniszter szavaival éljünk, „tú4 zsengének“ bizonyult a jelenlegi állapot akár átmeneti jellegű tartó­sítására is. Köztudomású ugyanis, hogy a „tizek“ összes erőfeszítése ellenére újabb spekulációs hullám indult a dollár ellen, amely Nixon elnök legkeményebb intézkedései ellenére ismét megingathatja ja nyugati világ „mindenható“ valutájának különben is labilis hely­zetét. Vitathatatlan, hogy a Fehér Ház a jeűenlegi időszakban csak kevés­sé törekszik a fizetési mérleg deficitjének kiegyenlítésére. Nixon el­nök — ba kell a legkíméletlenebb eszközökkel — konjunktúrát akar teremteni, tekintettel a közelgő elnökválasztási kampányra. A fel­használt „eszközök“, tehát az import szokatlanul magas megadózta­tása, az ár és bérbefagyasztás, ugyanakkor a kamatlábak szabad mozgási lehetősége, a hazai beruházások injekciózása, a külföldi se­gélyprogramok megnyirbálása, ha nem is tartós, de átmeneti kon­junktúrát biztosíthat. Ezt a látszatmegoldást — látványos diplomá­ciai sakkhúzásokkal körítve — óhajtja az elnök mézes madzagként elhúzni az amerikai választópolgár orra előtt, ettől várja tehát ál­mai beteljesülését. Ezzel egyidejűleg azonban a vezető kapitalista országok túlnyomó többsége egyre fokozottabb bizalmatlanságot tanúsít a dollár iránt, igyekszik megszabadulni túlméretezett készleteitől. Magától érthető, hogy a nyugat-európai pénzpiacokon nincs keletje a tengerentúli va­lutának, pláne akkor, ha az amerikai vállalkozók is inkább „kemé­nyebb“ valutába fektetik tőkéjüket. így azután a dollár egyre in­kább visszaszorul „természetes“ határai mögé. Ezt a folyamatot se­gíti elő egyebek között a közös piaci politika, az az integrációs fo­lyamat, amelyre Washingtonból aggódó gyanakvással tekintenek. A gyanakvás persze kölcsönös, s tán hangsúlyoznunk sem kell, hogy ennek leginkább Nagy Britannia ihatjg meg a levét, amelynek több külpolitikai és gazdasági megfigyelő véleménye szerint a trójai faló szerepét szánták Washingtonban. Aligha hihető azonban, hogy az infláció-érett amerikai dollár ezen a csatornán keresztül érvénye­sülhet az Európai Gazdasági Közösségben. Ha mégis, akkor ez a tény a Közös Piac sorainak fellazulását, ha nem felbomlását jelentené. Végezetül tán leszögezhetjük: az Egyesült Államoknak feltétlenül más utat kell választania, hogy kilábaljon gazdasági nehézségeiből. A „rejtett tartalékok“ Délkelet-Ázsia és Közel-Kelet tájain keresen­dők, annak a politikának a buktatóiban, amely az ország belpoliti­kai és gazdasági válságát eredményezte. (bpi) Duong Dúc Ha, a VÜK rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­te bemutatkozó látogatást tett a Szlovák Nemzeti Tanácson, ahol Ondrej Klokoč, az SZNT elnöke fogadta. (CSTK) Az Egyesült Államokban újabb tüntetési hullám vette kezdetét a vietnami háború ellen. (ČSTK) A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésére hétfőn érkeztek a testvér pár tok, a tagállamok kormá­nyainak, valamint egyesült fegyveres erőinek vezető képviselői. Képünkön: a szovjet küldöttség szívélyes fogadása a prágai re­pülőtéren (balról jobbra Sz. V. Cservonyenko prágai szovjet nagykövet, Leonyid lljics Brezsnyev, Ludvík Svoboda és Gustáo Husák láthatók). (CSTKJ HELYZETKÉP (FIGARO) E heti karikatúránk ,\t ' 0 *■>} >*.- *>■&

Next

/
Oldalképek
Tartalom