Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-26 / 21. szám, szerda

MEGKEZDŐDÖTT A JKSZ KONFERENCIÁJA Bele/rád — Kedden délelőtt Belgrádban 367 küldött és mintegy 300 bel- és külföldi újságíró jelenlétében foszip Broz Titónak, a JKSZ elnökének megnyitó szavaival kezdte meg kétnapos tanácskozását a JKSZ II. országos konferenciája. Tito rövid megnyitójában kie­melte, bogy „jelen értekezletün­ket olyan időpontban tartjuk, amikor az egész országban tel­jes mértékben kifejezésre jutott az a meggyőződés, hogy a kom­munisták szövetségének erélyes intézkedéseket kell tennie a fennálló problémák megoldásá­ra“. Ezután hangoztatta, hogy a pártkonferencia egyik legfonto­sabb feladatának az 1969 ben megtartott IX. pártkongresszus célkitűzéseinek teljesítését tart­ja. „Eredményeink nagyok, de még nagyobbak lennének, ha a kommunisták feladataik magas­latára álltak volna. Jói meg kell szerveznünk a JKSZ tevé­kenységét és a vezetőségnek mindenütt vállalniuk kell a fele­lősséget. Munkájukat pedig alá kell vetniük a munkásosztály el­lenőrzésének“, — mondotta Ti­to megnyitó beszédében. Ezt követően Veljko Vluho- vics, a Végrehajtó Iroda tagja mondotta el beszámolóját az el­ső napirendi pontról: „A JKSZ fejlődése és időszerű felada­tai“ témáról. A konferencia má­sik fő kérdése: „A jelenlegi tár­sadalmi, gazdasági helyzet és a kommunisták ezzel kapcsolatos feladatai“ témáról Kiró Gligv- rov, a Végrehajtó iroda tagja mond beszámolót. Az egyiptomi belügyminisztérium nyilatkozata a diáktüntetésekről Bejrut — Kedden hajnalban a kairói rádió ismertette az egyiptomi belügyminisztérium nyilatkozatát. A nyilatkozat emlékeztet ar ra, hogy az egyiptomi törvé­nyek tiltják a tüntetéseket, s ezért a Belügyminisztérium mostantól fogva betilt minden tüntetést, s megvédelmezi az or szág belbiztonságát, amelyet éppen az {izraeli} ellenség akar lerombolni. A nyilatkozat visszaidézi az egy hét óta történteket. El mondja, hogy január I7-e és 24 e között a kairói és az Ein Saínsz Egyetem diákjai számos összejövetelt tartottak, s aján­lásokat fogadtak el a közel-ke­leti válság békés rendezése minden formájának elutasításá­ról s a honi frontnak a háború­ra való felkészítéséről. A diá­kok kifejezték azt az óhajukat, hogy a kormányzat vezetőivel találkozhassanak és vitát foly­tathassanak. Néhány diák ülő­sztrájkba kezdett a követelések alátámasztása végett. A nyilatkozat ezután rámutat, hogy számos kormánytag több- ízben is tárgyalt a diákokkal, meghallgatta panaszaikat. Né hányán ezt követően felhagy tak az ülősztrájkkal; megint mások folytatták a sztrájkot és röpiratokat terjesztettek. „Maguknak a diákoknak és az állam biztonságának érde­keit védelmezve, a rendőrség végül bevonult az egyetem te­rületére, erőszak alkalmazása nélkül megszüntette az ülő sztrájkot, s őrizetbe vett számos diákot. Ezek közül többeket szabadon bocsátottak; néhány ügyében még folyik a vizsgá­lat.“ „A tegnapi tüntetések már el fordulást jelentettek a helyes hazafias viselkedéstől... s a rendőrség a tüntetők szétoszla- tására kényszerült“ — hangoz­tatja a belügyminisztérium nyi­latkozata. Kudarcot vallott államcsíny 1972. I. 28. Sharjah — Kedden hajnalban végérvényesen kudarcot vallott a Sharjah i uralkodó unokaöcs- csének államcsínye. A kérész­életű hatalomátvétel azonban Khaild Bin Mohammad Al Ka- szimi emir életébe került. Amikor az emír fivére, a biz­Kom mentárunk A nyugat-európai integrá­** clós törekvések eredmé­nyeképpen 19 hónapos marato­ni tárgyalássorozat után a múlt hét végén Brüsszelben Nagy- Britannia, Írország, Dánia és Norvégia képviselői aláírták a közös piaci csatlakozást szente­sítő szerződést. Az ünnepélyes aktuson a brüsszeli Egmont-palotában nem volt jelen a norvég kormány egyik legfontosabb tárcát betöl­tő tagja: Hoem, a halászati ügyek minisztere. Nem saját jó­szántából maradt távol az or­szága közös piaci belépését hi­telesítő ceremóniáról. A sok-sok ezer norvég halász kényszerí- tette lemondásra, akiknek a kenyerét, egyetlen jövedelmi forrását veszélyezteti az Euró­pai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás. A halászattal foglalkozó tő­kés államok állítólagos együtt­működését a jobb halászterüle­tekért vívott harc, az a törek­vés jellemzi, hogy gyorsabban, nagyobb zsákmányt ejtsenek, mint a másik állam. A beava- tatlan ember csodálkozva olvas­sa a halászcsónakok lefoglalá­sáról, a halászzsákmány elkob­zásáról, a kapitányok megbün­tetéséről szóló újsághíreket. Különösen az Atlanti óceán északi részén és Afrika partjai­nál szinte szabályos háború dúl a halásznemzetek között, és nem ritkaság, hogy a halászha- jő rajok — például Franciaor­szágból — hadihajók kíséreté­ben futnak ki halászatra. Azt hinné az ember, hogy a tengerből elegendő hal jut min­denkinek. Ez valamikor így is volt, de az utóbbi évtizedekben a helyzet alaposan megválto­zott. A nagy halászati vállala­tonsági erők főnöke helyi és szövetségi (Sharjah az Arab Emirátusok Államszövetségének tagjaj erők élén behatolt a pa­lotába, a túszként fogva tartott uralkodó holttestére bukkant. Pajta kívül négy ember esett áldozatul a puccsistáknak. néhány sorban MOSZKVÁBAN ünnepi ülésen emlékeztek meg Gleb Krzsi- szanszkij, az első szovjet vil­lamosítási terv egyik megalko­tója születésének 100. évfordu­lójáról. EGY PORTUGÁL állambizton­sági bíróság 18—20 hónapi bör­tönbüntetésre ítélt négy sze­mélyt, akiket „Illegális kom­munista röplapok készítésével és terjesztésével“ vádoltak. Egyikük, Alvaro Ribeiro, jelölt­ként indult az 1969-es nemzet­gyűlési választásokon. LUDOLF, müncheni ügyész egy sajtóértekezleten bejelen­tette, hogy Klaus Barbier, a franciaországi Lyon egykori Gestapo-főnöke Klaus Altman álnéven Bolíviában tartózkodik. Barbier La Pazban él és fon­tos pozíciót tölt be az egyik bolíviai hajózási társaságnál. KEDDEN sztrájkba lépett 6000 bilbaói munkás, hogy így tiltakozzék társai elbocsátása ellen. A város legnagyobb ha­jóépítő üzemében teljesen meg­állt a munka, amiért 2600 mun­kást felfüggesztettek állásából. KÖLNBEN mintegy kétezren tüntettek a városi közlekedés tervezett 25 százalékos drágí­tása ellen. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN szigorú intézkedéseket tervez­nek azok ellen, akik nem érte­nek egyet a vietnami háború­val, valamint a faji megkülön­böztetéssel. AZ URUGUAYI KP taglétszá­ma a múlt esztendőben 11 ezer­rel gyarapodott, a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetségbe pedig 8000 új tag lépett be. EDWARD KENNEDY szenátor javaslatot nyújtott be a szená­tusnak, amelyben felhívja Ni­xon elnököt: szüntesse be a földalatti nukleáris robbantá­sokat. BRÜSSZELBEN tegnap foly­tatódott a közös piaci tagálla­mok külügyminisztereinek érte­kezlete. A TÖRÖK PARLAMENT jóvá­hagyta azt a javoslatot, amely szerint meghosszabbítják a rendkívüli állapotot az ország­ban. NAGYARÁNYÚ ÉJSZAKAI BOMBATÁMADÁSOK A B—52-es amerikai bombázók 15 hullámban támadtak 0 A DIFK felhívása az ország népéhez Saigon — A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány a Giai Phong, a Felszabadulás Rádió hullámhosszán felhívás­sal fordult az egész ország né­péhez, valamennyi szervezeté­hez, az antimilitarista békemoz­galmakhoz, a frontokon lévő katonákhoz, a hurcoló egysé­gekhez, a buddhistákhoz, a diá­kokhoz és iskolásokhoz, a tiszt­ségviselőkhöz és rendőrökhöz, felszólítva őket, hogy küzdje­nek a Saigon rezsim által meg­hirdetett egyoldalú mozgósítás és a washingtoni kormány viet namizálási politikája ellen. A felhívás hangoztatja: „A nép és az ideiglenes forradal­mi kormány folyamatos és nagyarányú győzelmeket aratott az amerikaiak, valamint a Thieu rezsim fölött. A végső győzelem nem maradhat el.“ A B— 52-es amerikai óriásgé­pek keddre virradó éjjel egy­mást követő 15 bevetésben tá­madták a Dél-Vietnam középső területein levő fennsíkot. A B— 52-esek bomzázásai kambod­zsai és laoszi területeket is érintettek — jelentették be kedd reggel hivatalosan Saigon­ban. Az amerikai légierő a viet­nami háború megindítása óta egyetlen éjszaka még sohsem hajtott végre ilyen nagyarányú bombalámadásokat. A masszív bombázások az AFP szerint azt tükrözik, hogy az amerikai had­vezetőséget nagymértékben ag­gasztja a magas fennsíkon ki­alakuló helyzet s az az érte­sülés, hogy az e térségben harcoló hazafias erők rendelke­zésére immár modern T—54 es harckocsik állnak. Egyébként riadókészüllségbe helyezték a központi fennsíkon tartózkodó saigoni kormánycsa­patokat, mert parancsnokaik at­tól tartnak, hogy a DNFF fegy veres erői Nixon elnök küszö bönálló pekingi látogatása kö­zeledtével elsöprő támadásokul indítanak az amerikai és sai­goni hadállások ellen. A dél-vietnami hadszíntéren kedden felélénkült a hazafias erők tevékenysége. Saigoni ka­tonai szóvivő szerint „kommu­nista“ harcosok egy csoportja a sötétség leple alatt behatolt a Cam Rand nevű haditengeré szeti támaszpont közelében lé­vő egyik katonai állás terüle­tére és ott több létesítményt partmenti vízterületeken a ne­mes halfajtákat úgyszólván tel­jesen „kihalászták'1. Mindazon­által a becslések szerint évente még mindig több mint 20 mil­lió tonna halat fognak ki a ten­gerből. E hatalmas zsákmány­nak minél nagyobb részéért, a minél nagyobb profitért folyik a halászati „hidegháború“ e tenger jeges vizein. A halállomány csökkenéséhez nagy mértékben hozzájárul a világtengerek egyre fokozódó szennyeződése is. Ennek követ­keztében óriási mennyiségű plankton pusztul el — számos halfajta fő tápláléka. Számos olyan ország, amely­nek gazdasága úgyszólván tel­jesen — mint Izland — vagy pedig tetemes mértékben — mint Norvégia és Dánia — a halászattal függ össze, már év­tizedek óta védekezik az ellen, hogy országa partjainál mások halásszanak s a szó szoros ér­telmében elhalásszak orruk elől a „kövér halakat“. Izland kérésére 1968-ban a felségvizek általánosan érvény­ben levő 6 mérföldes határát — ezen az övezeten belül idegen halászhajó nem tartózkodhat — 12 mérföldre terjesztették ki. Az északi államok és Nagy- Britannia ilyen módon igyekez­tek védekezni a Közös Piac egyik tagjának, a Német Szö­vetségi Köztársaságnak egyre erőteljesebb fellépése ellen. Nyugat Németországban ugyan­is óriási adókedvezményekkel a nagyipar támogatásával ismét hatalmas halászflotta épült ki s ez veszélyeztette azoknak az országoknak az érdekeit, ame­lyek számára a halászat lét- fontosságú. Az NSZK és Franciaország nagy halászba jó-flottái ma is fenyegető veszélyt jelentenek Norvégia számára. Ebben az északi országban ugyanis mint­egy 40 000 halász 36 000 halász­csónakkal járja a tengert. Egyetlen megélhetési forrásuk a halászat, amely ugyanakkor értékes devizát biztosít hazájuk számára is. Ezért a halászati felségvizek megszüntetése sú­lyos csapást jelentene nemcsak e néhány tízezer emberre, ha­nem az ország egész gazdasági életére is. Ezért kellett lemon­dania a norvég halászati mi­niszternek is, mert a halászok élesen tiltakoztak a közös piaci csatlakozás ellen, hisz a gazda­sági közösség meghirdetet célja a felségvíz övezetek megszünte­tése. Nem véletlen azonban a nyu­gatnémet és a francia halászat nagyipari fejlesztése. Az utób­bi évtizedek folyamán ugyanis egy Európától távol fekvő szi­getország, Japán, a világ egyik legnagyobb halászati hatalmává fejlődött. A halászati konfliktusok, több tízezer ember sorsának alakulá­sa, beleszólt az Európai Gazda­sági Közösség jövőjének eldön­tésébe. A norvég halászok kö­veteléseit tekintetbe kellett ven ni, hogy az ünnepélyes aláírás útjából elháruljon az akadály. Eredetileg arról volt szó, hogy a közös piaci tagok egymás part menti vizeit szabadon használhatják, de mivel Nor­végia partjai mentén vannak a leggazdagabb „halövezetek“, ez­által súlyos károsodás érte volna. Ezért a norvég kormány az utolsó pillanatig latolgatta a csalatkozási szerződés aláírá­sát. Végül, hosszas vita után kompromisszumos döntés szüle­tett, a Közös Piac jelenleg ér­vényben levő halászati szabály­zata alól tíz évig felmentést ad­nak Norvégiának. A hatmérföl- des parti övezeten belül csak a helybeli államok halászhatnak. Az 1972 es év folyamán a Kö­zös Piacba belépő országok par­lamentjének még ratifikálnia kell a csatlakozási okmányokat. A brit Alsóház a belépést tény­legesen már tavaly októberben jóváhagyta. Írországban május­ban, Dániában június közepén, Norvégiában pedig szeptember­ben tartanak népszavazást. A referendumok eredménye azon­ban nem lesz kötelező, — vég­érvényesen a parlament dönt. így azután — s ehhez nem szükségesebb bővebb kommen­tár — abban az esetben is, ha mint várható, a norvég lakos­ság többsége a népszavazáson a közös piaci belépés ellen fog­lal állást, a parlamentnek jogá­ban áll a nép akaratával ellen­kező döntést hozni. P. J. felrobbantott. A támadás követ­keztében 18 saigoni katona éle­tét vesztette, sokan megsebesül­tek. A szóvivő, anélkül, hogy részletekbe bocsátkozott volna kijelentette, hogy „ellencsapás­ként“ amerikai egységeket ve­tettek be. Kedd reggel Saigon közelé­ben is összecsapások zajlottak le a felszabadító erők és a kormánycsapatok között. Indokína másik hadszínterén, Kambodzsában a hazafias erők kedden 19 kilométerre közelí­tették meg a fővárost, Phnom Penht és ott 5 órás csatába bo­csátkoztak a kormányhadsereg egységeivel. Részletek egyelőre nem ismeretesek. Vietnami világkonferencia Párizs — A francia kormány nem lát semmi indokot arra, hogy betiltsa a Párizs melletti V ersailles-ben rendezendő viet­nami nemzetközi békekonferen­ciát, — jelentette ki hétfőn es­te a francia kormány egyik szóvivője. A múlt héten ugyan­is az Egyesült Államok nyomást gyakorolt a francia kormányra annak érdekében, hogy ne en­gedélyezze a világkonferencia létrejöttét. A februárban rendezendő viet­nami világkonferencián 60 or­szág ezer küldötte vesz részL Miként az értekezlet rendező­bizottsága hangoztatta, a világ- konferencia állást foglal Indo­kína békéje és függetlensége mellett s tájékoztatni fogja a nemzetközi közvéleményt a VDK ellen intézett legutóbbi ameri­kai bombatámadásokról, és az Egyesült Államok által Viet­namban bevezetett új tömegpusz­tító fegyverfajtákról. Gromiko Hirohito császárnál Tokió — Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden látogatást tett Hirohito császár­nál, és ennek során baráti be­szélgetés folyt a császár és Gro­miko között. O. A. Trojanovszkij, a Szov­jetunió tokiói nagykövete is részt vett a beszélgetésben. Kedden délután Gromiko Na- goyába, Tokió és Osaka után Ja­pán harmadik legnagyobb ipari, kereskedelmi és kulturális köz­pontjába utazott. A szovjet kül­ügyminiszter Nugoyából Tóba városba utazik. Fukuda Take, japán külügy­miniszter hétfőn ebédet adott h Tokióban tartózkodó Andrej Gromiko szovjet külügyminisz­ter tiszteletére. Az abéden a két külügyminiszter mondott pohár­köszöntőt. Gromiko kijelentette: Azért jöttünk Japánba, hogy előse­gítsük kapcsolataink megjavu- lását. A Szovjetuniónak, a szovjet kormánynak az a véleménye, hogy jóakarat mellett — az pe­dig megvan nálunk — sok problémát meg lehet oldani. Mi pozitív álláspontra helyezke­dünk a Japánnal való békeszer­ződés megkötését illetően. En­nek — tartalmát tekintve — jó békeszerződésnek kell lennie. Megszorítják a „bércsavart” London — Edward Heath an­gol miniszterelnök értésre adta, hogy kormánya nem tervez ko­molyabb akciót a munkanélküli­ség csökkentésére, inkább még jobban megszorítja a „bércsa­vart“. Heath az egymillió fölé szökött munkanélküliség miatt benyújtott munkáspárti bizal­matlansági indítvány vitáján beszélt hétfőn az Alsóházban. A bizalmatlansági indítványt a Ház 27 szavazattöbbséggel el­vetette. Heathnek a hétfői alsóházi vita volt az egyik legkemé­nyebb parlamenti csatája. A kormányfő szokás szerint a munkáspárti örökségre, az „el­szabadult inflációra“ hivatko­zott. Harold Wilsont, az AUZ ellenzék vezérét azért is kárhoz­tatta, hogy amióta nem kormá­nyoz, kiáll minden bérkövete­lés mellett. , k Közös Píkg és a Mtisnl tok prolithajhászásuk érdeké ben nem vették figyelembe a kutatók figyelmeztetéseit, akik arra intettek, hogy bizonyos halfajták könyörtelen megtize­delése a halállomány pusztulá­sához vezet. így azután például az Atlanti-óceán északi részén, ahol azelőtt a hering rajok rendszeresen átvonultak, ma már alig található egyetlen raj is. így történt az is, hogy egyes

Next

/
Oldalképek
Tartalom