Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-23 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

A szovjet tengeri halászhajók számára a plzeni Lenin Művekben új típusú sebességváltó-szekrényeket gyár­tónak. Kettőt már elszállítottak, a ha.madikat még ebben a hónapban összeszerelik. (J. Vlach - ČSTK felv.) Értékesebb A DRÁGAKŐNÉL Nem szeretem a zsákbamacskát, a rejtélyeskedést sem szóban, sem írásban. Még inkább az utóbbinál nem. Az újságcikk nem rejtvénypályázat, nem krimi, hogy az érdekesség kedvéért az egyszerűt bonyolulté tegyük, vagy bizonyos alapvető dolgok kimondását a cikk vé­géig kerülgessük csupán a „feszültség" fokozása miatt. A világos, minden kétséget kizáró szókimondás híve va­gyok. Ezt az igényt támasztom magammal szemben is. Itt van például a jelen cikknek a címe. Azt állítom va­lamiről, hogy értékesebb a drágakőnél. Szőhetném úgy is a mondatokat, hogy majd csak a cikk végén mondom ki egyértelműleg, hogy igazában mire is gondoltam. Mi­nek lenne ez az okoskodás? Nem helyesebb, ha már most néven nevezem a gyereket, elárulom, hogy nem Valami különleges ásványi kincsre, hanem nagyon is mindennapi dologra gondoltam, arra, amit a köznyelv egyszerűen munkának, a filozófus az ember céltudatos, hasznos tevékenységének nevez, Engels viszont az em­ber emberré válását hozta vele kapcsolatba. A munka az élet minden percében, pillanatában ké­pes új értékeket létrehozni: gyarapítja, gazdagítja a tár­sadalmat. Egyszerűbben: tartalmasabbá, jobbá teszi az életet. Természetesen - ilyen megvilágításban - nem arra a bizonyos tessék-lássák munkára gondolunk, ami hellyel-közzel még tapasztalható, hanem a céltudatos, becsületes munkára, amely hajtómotora a haladásnak. Közhelynek tűnik, ha leírom például, hogy az ország­építéssel kapcsolatban kimondott szó váljék tetteké. Vi­szont nem kerülhetjük el abban az esetben, ha ez kife­jezi a dolgok lényegét. Gazdaságfejlesztésünk távlatait nagyszerű, tudományos alapokra épülő tervek határoz­zák meg. Ezeket a feladatokat most még „dióhéjban* sem ismertetem. Nem mintha ezzel azt akarnám mon­dani, hogy szóra sem érdemesek. Ilyesmiről szó sincs. A célkitűzések nagyon is bátrak, célratörők, a szocialis­ta építés alapgondolatát, a dolgozók életszínvonalának további növekedését szolgálják, viszont már mindenki számára ismeretesek. Ma inkább arról kell beszélnünk, hogyan haladunk a kitűzött célokhoz vezető úton. Teklát a munkáról. Az átmenet a szavaktól a tettekig azonban bizonyos távolságot jelent. Ezt a távolságot valamivel ki kellett töltenünk. Itt jutott szerephez a kezdeményezés, az al­kotó gondolkozás, a szocialista hozzáállás, ami hidat jelentett a kimondott szó és a tettek között. Pártunk alapszervezetei februárban és márciusban tartják esztendözáró taggyűléseiket. Hogy ezeken az évzárókon milyen kérdések, illetve kérdéskomplexumok kerülnek megvitatásra, azt Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége, az ide vo­natkozó határozatában világosan és egyértelműen meg­mondta. Mindezeken túl azonban kívánatos lenne, ha ezeken a tanácskozásokon a kezdeményezés további ki­bontakoztatása is szerepelne. Nem beszélhetünk például a párt vezető szerepének elmélyítéséről, ha nem térünk ki a kommunisták kezdeményezésének szükségességére. Nem lehet gyors ütemben fejlődő gazdasági és kulturá­lis életről ott szó, ahol nem állandó „vendég" a kezde­ményezés, nincs jelen az alkotó törekvés szelleme. És ebben a folyamatban a kommunistáknak kell, hogy pél­dát mutassanak. Ez a követelmény velejárója a párttag­ságnak, a párt alaptörvénye is leszögezi, múlhatatlan kötelességévé teszi valamennyi kommunistának, hogy ki-ki a maga munkahelyén aktív, kezdeményező legyen. Vajon a gyakorlat, a mindennapi élet mit bizonyít? A példák garmadát sorolhatnám most fel, amelyek a kommunisták helytállását bizonyítják. Előfordulnak olyan esetek is, amikor egyes elvtársak két ember he­lyett dolgoznak. Tisztelet és becsület illeti őket, de mégsem ez az igazi, nem ezt várja tőlük a párt. Ne fe­ledjük, hogy társadalmunkban nemcsak kommunisták él­nek, a szocializmus építése nem csupán a kommunisták ügye. Ezt látnunk kell, különben nem jutnánk messzire. A kommunista legyen példamutató, de ne akarjon min­(Folytatás a 2. oldalon) SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom