Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-21 / 17. szám, péntek
fainak megvalósítását, amelyeket a CSKP XIV. kongresszusa tűzött ki. A tervszerű irányítás további tökéletesítése során abból indulunk ki. hogy a. terv a szocialista népgazdaság egészének, egyes részeinek és minden egyes szocialista vállalatnak fő irányítási eszköze. Ezért a tervezési folyamat tökéletesítésének is sokoldalú figyelmet kell szentelni az irányítás valamennyi fokán, és ennek alapján szüntelenül növelni kell a terv tekintélyét. Az irányítás központi szférájában ezzel összefüggésben elsősorban arról van szó, hogy a tervek az ágazatok fejlesztésének hosszú tartamú távlataiból induljanak ki, és ne csak azokat a célokat fejezzék ki, amelyeket az adott ágazat fejlesztésében el kell érni, hanem biztosítsák az e célok eléréséhez feltétlenül szükséges feltételeket is. A tervezés magasabb színvonala nagyobb igényeket támaszt a vállalati tervek minőségével és tartalmával szemben, amelyeknek összességükben biztosítaniuk keil az állami terv feladatait. Ezért a tervezés színvonalának emelésére a mező- gazdasági vállalatoknak is gondot kell fordítaniuk. Ez az ö érdekük is, mert az állami terv feladataiból kiinduló jó tervvel minden egyes vállalat egyúttal saját fejlődésének feltételeit is megteremti. A tervszerű irányítás tökéletesítése során egyúttal a gazdasági eszközök rendszerének tökéletesebb és tervszerűbb kihasználásáról van szó, amelyeknek az eddiginél hatékonyabban kell megteremteniük a termelés fejlesztésének feltételeit, és a vállalatokat az állami tervfeladatok teljesítésére kell ösztönözniük. Az árrendszer és más gazdasági eszközök tökéletesebb érvényesítésével arra kell törekedni, hogy a vállalatok olyan jövedelem-alakulást érjenek el, amely a termelés és a munkatermelékenység növekedése alapján elegendő forrást biztosít egyrészt saját fejlődésükhöz, másrészt a díjazások tervszerű növeléséhez is. Ez azonban feltételezi, hogy minden mezőgazdasági üzem fokozott figyelmet szentel a termelés gazdasági oldalainak. Nem lehet belenyugodni abba, hogy számos üzemben nem fordítanak elegendő gondot az önköltség csökkentésére. Ez gyengíti termelésük általános hatékonyságát. Ez a helyzet ellentétben áll az össztársadalmi érdekekkel, valamint a szövetkezeti tagok és az állami gazdaságok dolgozóinak érdekeivel is, mert csökkenti a vállalatok saját forrásait. A termelés hatékonyságának kérdése, amelyet oly sürgetően hangsúlyozott a XIV. kongresszus, mint az életszínvonal emelésének fontos feltételét, minden egyes szövetkezeti tag és az állami gazdaságok dolgozói figyelmének középpontjában álljon. A tervezési folyamat tökéletesítése közvetlenül érinti a vállalaton belüli tervezést és irányítást is, valamint a gazdálkodás elemzéseinek megtárgyalását, ami nélkül nem lehet sikeresen fejleszteni a munkakollektíva minden egyes tagjának kezdeményezését, és biztosítani azt, hogy igazságosan értékeljék hozzájárulásukat a közös gazdálkodás fejlesztéséhez. A tökéletesebb vállalaton belüli szervezés és irányítás figyelemmel kíséri és ellenőrzi, hogy az egyes dolgozók és munkakollektívák miként teljesítik termelési feladataikat. A költségek csökkentéséről való gondoskodás lehetővé teszi a vállalati források gyarapítását mind saját fejlesztésük, mind pedig tagjaik szükségleteinek kielégítése számára. Vannak még azonban egyes szövetkezetek, amelyek sem a tervek összeállításakor, sem pedig gazdasági eredményeik elosztásakor nem veszik kellőképpen tekintetbe gazdaságuk továbbfejlesztésének szükségleteit, és annak rovására növelik tagjaik személyes jövedelmét. Ezért a kongresszus előtti vitában az egyes üzemekben a figyelemnek az üzemen belüli szervezés és irányítás tökéletesítésére kell irányulnia, továbbá az eszközök és források hatékonyabb és célszerűb felhasználására, nemcsak a termelés növelésére, hanem gazdaságosabbá tételére is, mozgósítására is. Számos egységes földművesszövetkezetben és egyes állami gazdaságokban is még mindig sürgető probléma a mellékes termelés és az ezzel kapcsolatos fogyatékosságok. A mellékes termelés csak ott indokolt, ahol megoldja a munkaerők és a termelőeszközök kihasználását a vegetációs nyugalom időszakában, megoldja a helyi források és a szabad kapacitások kihasználását, és elősegíti a mezőgazdasági termelés fejlesztését s a munkaerők stabilizálását. Célszerű, hogy a mezőgazdasági üzemek erőfeszítéseiket és eszközeiket egyesítsék a nemzeti bizottságokkal olyan helyi termelések és szolgáltatások szervezésére, amelyek a falvakon hozzájárulnak az életfeltételek megjavításához. Nem érthetünk egyet azonban a mellékes termelés olyan fejlesztésével, amely eltereli a szövetkezeti tagok figyelmét a tulajdonképpeni mezőgazdasági tevékenységről, s ugyanúgy nem tűrhető el semmilyen spekulatív irányzat sem. Mellékes termelést csupán a járási nemzeti bizottság engedélye alapján lehet folytatni, amely e tevékenységet rendszeresen ellenőrzi. Fokozottabb gondoskodást a mezőgazdasági dolgozókról A mezőgazdaság további fejlesztésének egyik legfontosabb feltétele megfelelő számú munkaerőt biztosítani, mégpedig megfelelő korbeli összetételben. Ennek fő útja a korszerű technológia, az új technika bevezetése, valamint a munka- környezet és a munkafeltételek megjavítása. Ezáltal a mezőgazdasági munka is vonzóbbá válik. Az új technika azonban nem nélkülözheti a magas fokú szakképzettséggel rendelkező fiatal embereket. Ezért meg kell javítani az alapiskolák utolsó évfolyamai tanulóinak a mezőgazdasági munkára való nevelését, fel kell kelteni és támogatni kell érdeklődésüket a korszerű mezőgazdasági termelés iránt, és a többi fiatalt is meg kell ismertetni a falusi munka és élet új feltételeivel. Szükséges lesz, hogy a szövetkezetek és az állami gazdaságok, a szövetkezeti tagok és az állami gazdaságok dolgozói is aktívan hozzájáruljanak a fiatal embereknek a mezőgazdasági munka számára való megnyeréséhez. A gyakorlati tapasztalatok megerősítik, hogy az állami szervek gondoskodásán kívül a munkaerőhelyzet megjavítására döntő hatást gyakorolnak a szövetkezetek és az állami gazdaságok saját intézkedései. Elsősorban a termelés növeléséről és a gazdasági színvonal emeléséről, a munkatermelékenység fokozásáról, a termelés és a munka ésszerűsítéséről van szó, mindenekelőtt a munkaidő kihasználásával, a felesleges veszteglések kiküszöbölésével és a munkafegyelem megszilárdításával. Jó eredményt hoz az, ha a mezőgazdasági üzem a nemzeti bizottságokkal és más szervezetekkel együttműködve: — megfelelő érvényesülést biztosít a munkában főként a fiatalok számára, — dolgozói számára kedvező munka- és életfeltételeket alakít ki elsősorban a munkarezsimek megfelelő rendezésével, — segítségükre van abban, hogy lakást kapjanak, — gondoskodik a falu kulturális és sportéletéről, — kiszélesíti a bölcsődék, az óvodák és más intézmények és szolgáltatások hálózatát. Jelenleg a mezőgazdaságban több mint százezer főiskolai és középiskolai képzettséggel rendelkező ember dolgozik. Ez a mezőgazdasági dolgozók össz-számának mintegy 10 százaléka. Az utóbbi években jelentősen megnövekedett a szövetkezeti tagok szakképzettsége is. A mezőgazdaság új fejlődési szakasza azonban megkívánja a politikai és a szakképzettség további növelését. Az idősebb, tapasztalt dolgozók mellett rendszeresen tehetséges fiatal szakembereket kell felelős állásokba beosztani. Nemcsak a mezőgazdasági dolgozók iskolai és iskolán kívüli képzésének hatékonyságát kell növelni, hanem azt is el kell érni, hogy minden egyes szövetkezet, minden állami gazdaság maga gondoskodjék kollektívája politikai és szakmai színvonalának állandó emelkedéséről, és ehhez megteremtse a kedvező feltételeket. Különös figyelmet kell szentelni a nők munkájának. A gépesítés és az új technológia fokozatosan kiküszöböli a fáradságos munkát, és így lehetővé teszi a nők szélesebbkörü érvényesülését a mezőgazdasági termelés további szakaszain. A korszerűsítés azonban gyakran kizárólag a férfiak munká1Q
