Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-21 / 17. szám, péntek

össze a racionalizációs programokat. Olyan intézkedések kellenek, amelyek az eddigi gazdálkodás elemzése alapján lehetővé teszik a munkatermelékenység növekedését, és ez­zel biztosítják a források jobb kihasználását. Egyidejűleg olyan hatékony intézkedésekre van szükség, amelyek fel­számolják a rendetlenséget és a felelőtlenséget, hogy állan­dóan javuljon a munkaszervezés, a munkafegyelem és a technológiai fegyelem. Ha azonban azt akarjuk, hogy a ki­dolgozott racionalizációs programok teljesítsék küldetésüket, akkor rendszeresíteni kell az ellenőrzést, és a programokat ki kell egészíteni különösen a dolgozók kezdeményező in­dítványaival. A termelés nagyobb intenzitásához vezeti út A növénytermesztés fejlesztésében a legjobb gazdasági eredményeket azok a mezőgazdasági üzemek érték el, ame lyek teljes mértékben kihasználták a földalapot, gondoskod tak annak rendszeres termékenységéről és rendesen gazdál­kodtak rajta. Tehát mezőgazdasági gyakorlatunk tapasztala­tai azt igazolják, hogy az állandó gondoskodás a talajról sokszorosan kifizetődik. Különösen a következő intézkedésekről van szó: — növelni kell a talaj humusztartalmát, csökkenteni sa­vas kémhatását, javítani kell a szerkezetét. — fokozatosan termővé kell tenni minden olyan eddig ex- tenzív módon kihasznált talajt, amely alkalmas arra, hogv rekultiválják az intenzív mezőgazdasági termelés számára. — módosítani kell a vízellátást, elsősorban le kell csa­polni a nedves területeket és a megfelelő termőkörzetekben öntözőrendszereket kell létrehozni. — biztosítani kell a talajjavító szövetkezetek hatékony részvételét, mindenekelőtt a lecsapolást és öntözőberende­zések rendes karbantartását, üzemképességét, maximális ki­használását, valamint a többi meliorációs munka elvégzését. — a termelés koncentrálásával és szakosításával összhang ban javítani kell a földalapot és az úthálózatot úgy, hogy az egyes táblák nagysága lehetővé tegye az új, nagyteljesít­ményű gépek kihasználását. Számítunk arra, hogy mindezeket az akciókat kiemelt anyagi támogatásban kell részesíteni a talajjavításra terve zett állami alapból. A nemzeti bizottságokkal együttműködve gondoskodni kell arról, hogy a termő területeket megőrizzék a mezőgazdasági termelés számára. Nem mezőgazdasági célokra, különösen építkezésekre, mindenekelőtt a községek és városok belső térségét, a nem mezőgazdasági, rosszabb minőségű területet kell igénybe venni. Ez teljes mértékben érvényes a mezőgaz­dasági építkezési beruházásokra is, mivel ezeket az elveket igen gyakran maguk a mezőgazdasági üzemek sem tartják be. A mezőgazdasági területtel folyó jobb gazdálkodás érde­kében meg kell szigorítani és novellizálni kell a talajvédelmi törvényt. Minden szövetkezetben és állami gazdaságban ki kell ala­kítani a növénytermesztés intenzifikálásához a következő föltétel 6 Kg ti — a kisebb hozamú fajtákat minél gyorsabban nagyobb hozamúakkal kell kicserélni; — érvényesíteni kell a trágyázás új módszerét, a felhasz nált trágya nagyobb hatékonysága érdekében, — érvényesíteni kell az új bevált nagyüzemi termelési technológiákat a növényápolásban, a betakarításban, az ara­tást követő munkálatokban és a raktározásban, hogy csök­kenjenek az aratási és a tárolási veszteségek, és lehetővé váljon, hogy a munkákat a legelőnyösebb agrotechnikai idő­pontokban végezzék el. — Széleskörűen alkalmazni kell a növényvédelem hatékony módszereit. Annak érdekében, hogy a növénytermesztésnek az ötéves tervben rögzített fő feladatait teljesítsük, mindenekelőtt a következő intézkedésekre van szükség: — növelni kell a gabona vetésterületét, növelni kell a bú­za és az árpa vetési arányát. Nagyjából a jelenlegi vetéste rületen kell tartani a rozstermesztést, és mielőbb át ftell térni a nagyobb hozamú vetőmag alkalmazására, mivel ez a hektárhozamok további növekedésének egyik tartaléka, — bővíteni kell a megfelelő területeken a szemes kuko­rica vetésterületét. A nagy hozamok biztosítása érdekében a legnagyobb hozamú hibrideket kell termeszteni és érvényesí­teni kell az agrotechnikai tudomány és kutatás legújabb ismereteit, — állandósítani kell a burgonya vetésterületét, s a Szlovák Szocialista Köztársaságban bővíteni kell termesztését a szo­cialista szektorban. Jelentősen meg kell gyorsítani az ülte­tőanyag becserélését és ennek érdekében növelni kell a ter­melést. A burgonyatermesztés racionalizálását és a komplex gépesítést kooperációban kell megoldani. Fokozatosan ki kell építeni az osztályozó gépsorokat, esetleg a fogyasztók szük­ségleteinek minőségileg is jobb kielégítése érdekében külön­leges feldolgozókat kell létesíteni. — állandósítani kell az ipari célokra szánt cukorrépa ve­tésterületét és ugyanakkor bővíteni kell a takarmánycélokat szolgáló vetésterületét. A lehető legnagyobb mértékben el kell terjeszteni a cukorrépatermesztés új technológiáját és csökkenteni kell az élőmunkát. Az ötéves tervidőszakban a szakosított termelési körzetekben számolnak a rakodók mű­szaki színvonalának növelésével, a répaszelet szárazanyag­tartalmának legalább 14 százalékra való növelésével már 1975-ben. Fokozni kell a repce termesztését, és ahol kedve­zőek a feltételek, a napraforgó és a szója termesztését is, hogy csökkenthető legyen az olajos magvak behozatala. Az ötéves terv egyik jelentős feladata a gyümölcs- és zöld­ségtermelés fokozása és minőségi javítása. Elsősorban itt is a termelés fokozatos koncentrálásáról van sző, tehát szako­sított és kölcsönösen kooperáló mezőgazdasági üzemekről, va­lamint arról, hogy megkezdjék a termelést, a betakarítást, a tárolást, a szállítást és a növényvédelmet szolgáló közös be­rendezések építését. Minden efsz és állami gazdaság elsődleges kötelessége fokozottabb mértékben gondoskodni a szarvasmarha-állomány, különösen a tehénállomány fejlődéséről. Ez azért szükséges, mert az ötéves terv a marha- és borjúhús, és a tejtermelés további növekedésével számol, és mert a marhaállománynak jelentős és sajátos helyzete van a mezőgazdasági termelés­ben. Ugyanis kihasználhatja a terimés takarmányt, viszont befolyásolhatja a talaj termőképességét és ezzel a mezőgaz­dasági termelés egész színvonalát. Az elmúlt évtizedben si­került növelni hasznosságát^javítanl egészségi állapotát, kü­lönösen a brucellózis és a fbc teljes felszámolásával és nö­velni a törzsállomány minőségét. Azonban ez ideig sem si­került az efsz-ek és állami gazdaságok tehénállományának növelésével pótolni a háztáji gazdaságok és az egyénileg gazdálkodó parasztok tehénállományának csökkenését. A terv 1975-ig a tehénállomány állandó növelésével szá­mol. A szocialista szektorban legalább 10 százalékkal kell országos viszonylatban növelni az állományt. Ennek érdeké­ben minden járásban, szövetkezetben és állami gazdaságban konkrét intézkedéseket kell kidolgozni annak érdekében, hogy elérjék a tervezett tehénállományt. A szarvasmarha-tenyésztés célszerű koncentrációja az ese­tek többségében megköveteli az állomány kicserélését éspe­dig az egyes mezőgazdasági vállalatok kooperációs kapcso­latának formájában, az egyes kategóriák szerinti előnyös szakosítás mellett. Feltételezhető, hogy az állatállomány nyílt forgalma mel­lett a távlati tervben a következő típusú termelési egységek alakulnak ki: — nagykapacitású borjúneveldék a borjak összpontosított nevelésére, rendszerint a kooperációs körzet számára (egy­szeri kapacitás 800—1400 borjú), — szakosított üsző-tenyészetek, ahol a koncentráció 1000 — 2000 üsző között mozog, esetleg 500—1000 férőhelyes növen­dékmarha hizlaldák, az eddigi épületek célszerűbb kihaszná­lásával, új építkezéseknél pedig 2 ezer, sőt több növendék­marha összpontosításával, — új farmok fejőstehenek számára ott, ahol nem lehet megfelelő Istállókat biztosítani a meglevő épületek korsze­rűsítésével és kiépítésével Oj építkezés esetén ajánlatos 400—* 1000 tehén összpontosítását mérlegelni. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom