Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-21 / 17. szám, péntek

A javasolt összpontosítások a beruházás szempontjából jelentősen igényes célmegoldűst jelentenek, de már a jelenlegi időben a terv keretében ehhez kellene módosítani az új beruházásokat. A célmegoldásra való áttérésnek azonban úgy kellene végbemennie, hogy elsődlegesen és a legcélszerűbben kihasználják a meglevő istállókat. Ami a hegyi és hegyaljai körzeteket illeti, az összpontosítást itt a sajátos termelési feltételek szerint kell módosítani.

A termelés összpontosítása és szakosítása nagyüzemi termelési egységekben azonban csak az egyik útja annak, hogy elérjük a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének szükséges színvonalát. Nem kevésbé fontos:

— megjavítani a törzstenyésztési munkát, hogy tovább nemesítsék az adott szarvasmarha típusokat abból a célból, hogy optimális termelést érjenek el a takarmány gazdaságos felhasználása mellett,

— megjavítani a mesterséges megtermékenyítést, főként a fagyasztott spermák szélesebbkörü felhasználásával, valamint az Jnszemináció műszaki és szakmai színvonalának növelésével,

— növelni az állatorvosi gondoskodást olyan módon, hogy az elsődleges tenyészállatok újratermelési képességének maximális kihasználására, a termékenység elsődleges biztosítására és védelmére, a szarvasmarha genetikai tulajdonágainak kihasználására, valamint az egészségi állapot megjavítására irányuljon. Ugyanakkor megelőző gondoskodással kell védeni az állatok egészségi állapotát a magasfokú összpontosítás és az új technológiai eljárások feltételei között,

— a szarvasmarha valamennyi kategóriájánál biztosítani a teljes értékű táplálékot, ugyanakkor leegyszerűsíteni az etetést úgy, hogy lehetővé váljon a munkaráfordítás lényeges csökkentése az etetésnél. Számítunk a szenázskésrítés és a silózás további kiterjesztésével, valamint a forrólevegős szárítás és a szemcsézett takarmánytermelés fokozatos bevezetésével,

*— megjavítani a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozók munkafeltételeit, megfelelően előnyben részesítve munkájuk díjazását. Kedvezőbb munkafeltételeket kell kialakítani, a munkaidőt műszakokra beosztani stb.,

— üj, korszerű technológiai vonalak érvényesítésével az átalakított istállókban és valamennyi újonnan kezdett építkezésben.

1971-ben kidolgozták a szarvasmarha-tenyésztés távlati fejlesztésének tanulmányát, mely szerint az 1972-es év folyamán a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok a mezőgazdáknak megadhatják az etetési rendszer fejlesztésének koncepcióját, valamint a nagykapacitású üzemek mintaterveit stb.

A sertéstenyésztés és hizlalás intenzifikálása és racionalizálása tovább folytatódik az ipari módszerek bevezetése alapján, célszerű összpontosítással és a kooperáció különféle formáinak felhasználásával. Emellett jelentős tartalék rejlik az etetési technológia megjavításában és a takarmánykeverékek hatékonyabb felhasználásában.

A sertéshús-termelés minőségének javítása céljából hibridizációs program készül. Olyan célszerű kereszteződésekről van szó, amelyek célja, hogy a vágósúly jelenlegi színvonalának megőrzése mellett nagyobb hányadban termeljünk sovány sertéshúst.

A baromfitenyésztésben tovább folytatódik a tojás és a baromfihús termelésének iparosítása. A baromfihús választékának bővítése érdekében mérlegelik a broiler és a pecsenyeliba termelésének bővítését. Célszerű lesz az új objektumokat és létesítményeket kizárólag nagykapacitású farmokként építeni, elsősorban a mezőgazdasági vállalatok együttműködésével.

A juhtenyésztés terén célszerű, hogy a szövetkezetek és az állami gazdaságok a kooperációs kapcsolatok és a szakosítás felhasználásával elsősorban a hústermelés, különösen az egy éven aluli bárány- és az ürühús termelésének növelésére törekedjenek.

Az állattenyésztési termelés, különösen a szarvasmarhatenyésztés további fejlesztésének még kihasználatlan tartalékai vannak a mezőgazdasági vállalatok többségében, mégpedig a szálastakarmány termelése, betakarítása és konzerválása terén» __________________’’ ___________

A következőkről van szó:

— lényegesen növelni kell a termelést a réteken és a legelőkön, intenzív trágyázással,

— a terméketlen réteket fokozatosan be kell vonni az intenzív kihasználásba a vízviszonyok rendezésével, rekultivációs rendezésekkel és a legelő következetes felújításával,

— le kell egyszerűsíteni a termelt takarmánynövények ösz- szetételét, növelni kell azon takarmánynövények hányadát, amelyek egy hektárról a legtöbb takarmányértéket adják (takarmányrépa, kukorica stb.j,

— el kell tet-jeszteni a betakarítás és a tartósítás olyan módszereit, amelyek csökkentik a takarmányérték veszteségét.

A további koncentráció és a szakosítás irányai

A mezőgazdasági termelésnek a kooperációs kapcsolatok fejlesztése útján történő további összpontosítása és szakosítása hosszan tartó céltudatos folyamat, amely a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés eddigi eredményeire épül és azokat a tudományos-műszaki forradalom feltételei között fejleszti tovább. É fejlődés célszerűségének fő mértéke és célja a mezőgazdasági termelés dinamikus növelése, a munkatermelékenység fokozása, a költségek csökkentése, valamint a munkaerők és a termelőeszközök hatékony felhasználása.

E szakasz tervszerű folyamata megkívánja, hogy a tíz járásban végzett távlati tanulmányok kidolgozásával nyert tapasztalatok alapján fokozatosan valamennyi járásban kidolgozzák a termelés összpontosításának és szakosításának tanulmányait, valamint teljesítésük hosszú tartamra szóló harmonogramjait, és a lehetőség szerint a népgazdasági tervekkel összhangban megteremtik a pénzügyi és az anyagi biztosítás anyagi lehetőségeit is. Ezzel összhangban kellene fokozatosan kialakítani a kooperációs csoportosulásokat, mégpedig az egyes termelési ágazatok, illetve tevékenységek fejlesztésének szükségletei alapján. E csoportosulások keretében a kooperációs kapcsolatokat úgy kellene irányítani, hogy azok a résztvevő vállalatok valamennyi alapvető tevékenységének egyre szorosabb egybefonódására, közös tervezésükre, és ennek alapján célszerű munkamegosztásra irányuljanak.

Eddig csaknem 400 közös szövetkezeti vállalatot építettek és helyeztek üzembe tojás-, baromfi-, sertés- és borjúhústermelés céljaira, valamint mellékes tevékenységek és szolgáltatások céljaira, mint talajjavítási és építő szövetkezeteket stb. Annak ellenére, hogy számos közös vállalat még csak rövid ideig üzemel, gazdasági eredményeik e haladó gazdálkodási formák előnyeit bizonyítják. Elsősorban lényegesen megnövekszik a hasznosság a nagy összpontosított vállalatokban, ahol például az évi tojáshozam 220—240 darab. Lényegesen fokozódik a munkatermelékenység. Például a legfejlettebb technológia alkalmazása esetén egy dolgozóra évi 500 000 koronát meghaladó teljesítmény jut, ami a szokásos összpontosulásokhoz viszonyítva öt-, sőt hétszeres mennyiséget jelent.

Az állattenyésztési termelésben folyó kooperáció, valamint egyes szocialista országok növényi termelésében folytatott kooperáció tapasztalatai azt mutatják, hogy célszerű fejleszteni e kapcsolatokat a mezőgazdasági termelésnek ebben az alapvető ágazatában is. Elsősorban a gépek együttes használatáról van szó a mezei munkáknál, valamint az aratás utáni vonalak kiépítéséről, a szállítóeszközök kölcsönös felhasználásáról stb. Az állattenyésztési termelésben folytatott kooperációnak már az első tapasztalatai is, például az Ostí nad Orlicí-i, az Uherské Hradišté-i, a Dunajská Streda-i és más járásokban azt mutatják, hogy megnövekszik a gépek teljesítménye, meggyorsul a munkák folyamata, csökkennek a veszteségek, valamint a termelési egységekre eső költségek, és fokozódik a munka termelékenysége.

Az eddigi Ismeretek alapján alkalmasnak mutatkozik a következő kooperációs knpr’solatok kialakítása:

— egyszerű vállalatközi kooperáció, amelynél a vállala