Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-18 / 14. szám, kedd

HA VAN AKARAT — MegíiuLalodott a képvise leti testületünk. — Ezekkel a szavakkal fogadott a közel­múltban Balázs Béla, a Ge­merská Hôrka-i (Gömörhorka) Hnb titkára. — Éppen ideje, mert a múlt évben már igen sok passzív képviselőnk volt. Pedig az iroda falán 9 elis­merő oklevél tanúskodik a gömörhorkaiak szorgalmáról. A faluszépítési versenyben évek óta az első öt között voltak a járásban. Figyelemreméltó ez azért is, mivel a cellulóz gyár dolgozói szabad idejükben a szövetkezetben is vállalnak munkát, illetve besegítenek az ott dolgozó feleségnek, család­tagnak. Bár a hnb ülései nem voltak élénkek, néhány képviselő ak­tivitása azt eredményezte, hogy. az 1375 lakosú faluban tavaly 40 262 nrigádórát dolgoztak le, amellyel (350 000 korona érté­ket alkottak. Többek között 180 méter járdát építettek, 39 korszerű világítótestet helyez­tek el, és 50 000 korona ráfor­dítással a fürdő öltözőkabin­jait rendbe tették. Ezen kívül a múlt évben 5 családi ház építését fejezték be, kilencen pedig még dolgoznak. Tervbe vették egy büfé építését is, illetve az alap lerakását, de erre már nem futotta erejük­ből. — Az idei év minden bi­zonnyal eredményesebb lesz. — mondja a titkár. — A hnb elnöke ifj. Kerepesi László lett, aki hét évig az építészeti szak- bizottság élén állt. Agilis fia­talember. Persze nemcsak az elnökben, hanem minden kép­viselőben megbízunk. Konkrét feladatokat adunk. Gondolom, ez aktivizálni fogja őket, an­nál is inkább, mivel időközön­ként nyilvános gyűléseken szá­molnak majd be választóiknak az elvégzett munkáról. Munkából nem lesz hiány, bizonyítják ezt az akcióterv­ben meghatározóit, feladatok. A jednota közreműködésével a per paci részlegen felépül a már említett büfé. A- fürdői öltözők tetejét leszigetelik. Ja­vítják a hnb épületét és az es- k,;ttetési termet. Mintegy 400 Balázs Béla «Zer korona ráfordítással ta­tarozzák a magyar iskolát. A terv szerint 150 folyóméter csatornát kitisztítanak, beke­rítik a futballpályál, gyarapít­ják a közvilágítást és 28 000 korona ráfordítással rendbe teszik a hangosanbeszélő há­lózatát. — Számításunk szerint az idén 25 lakóház épül fel — mondja a titkár. — Talán több is épülne, ha a telkek kisajá­títása nem okozna gondot. Va­lahogy e téren nehezen ért­jük meg egymást az illetéke­sekkel. Nem érdektelen megemlíteni, hogy Gömörhorkán az idén a vízellátás gondjait is meg akar­ják oldani. Ugyanis nyáron, amikor a kerteket is öntözni kell, a magasabban fekvő há­zak vízcsapjai csaknem kiszá­radnak. A hnb az idén két nagy teijesiiníeuy u szivuuyúL helyez üzembe a baj orvoslására. A patakparti utat is rendbe kel­lene tenni, csakhogy a távlati tervek szerint a patakot 1976- ban szabályozni fogják, és így az úl portalanítására csakis ezután kerülhet sor. A község üzlethálózata jó, azonban nagy szükség volna vendéglőre. A jednota régebben ,,kinézett magának“ egy tel­ket, de a falu elöljárói oda is­kolát akarta^ építeni. Ebből persze egyelőre semmi sem lesz. Nem valósul meg a jed­nota azon elképzelése sem, hogy a jelenlegi kocsmát bő­vítsék, mivel az egykori mun­kásotthonba sokkal jobban il­lene egy emlékszoba, mint egy ivóterern! — A galántai járás és a trna- vaiak felhívását nem hagyjuk figyelmen kívül — mondja a titkár. A szövetkezet és a köz­ség lakosai mintegy 30 000 óra társadalmi munkát szeretné­nek elvégezni. A munkálatokhoz szükséges anyagiak egy részét a járás­tól kapják. Az üzem, illetve a cellulózgyár a levegő szeny- nyezódéséért évi 80—90 ezer koronát fizet. Ezenkívül a hnb dolgozói is azt ígérik, hogy mintegy 10 000 koronával túl­teljesítik a bevétel tervét. Egy­szóval, ahogy tudnak, úgy se­gítenek magukon. A revúrai és a pelsőci vasút­vonal közt a hegy lejtőin elte­rülő község fejlődését csak az mérheti fel, aki ismerte a fa­lut a felszabadulás előtt, ab­ban az időben, amikor gyak­ran sztrájkra szílótott a gyár szirénája, amikor a napfény csendőrszuronytól verődött vissza. Akkor nehezen hitte volna ej bárki, hogy lesz idő­szak, amikor 7 év alatt a köz­ség lakosai 60 személygépko­csit vásárolnak. NÉMETH JÁNOS ..c.i- ..«vy‘ ‘/v • \vjtzp i ©j!«»lispNIfi?»n nB TBiTajTiir 1H Ti i II m Az ötéves terv első évének eredményeire — többször is szó volt röla — nem panasz­kodhatunk. Lényegesen javult a helyzet a hazai piacon, s a külkereskedelemben is kedve­ző változásnak lehettünk ta­núi: összehasonlíthatatlanul több árut exportáltunk. A jövő évi terv azonban lényegesen igényesebb a tavalyinál. Ezentúl már nem elégedhe­tünk meg a terv globális tel­jesítésével. Az Üzentek több­sége eddig csak az érem egyik oldalára — a termelés mennyiségére — volt tekintet­tel. Ugyanakkor nagyon cse­kély érdeklődés mutatkozott részükről az érem másik ol­dala: a termelés minősége iránt. Az üzemeknek a gaz­daságosságra is ügyelniük kell, hogy mielőbb behozzák a mutatkozó lemaradást. De beszéljünk konkréteb­ben. Olyan ismert és eddig is — sajnos, nem minden eset­ben eredménnyel — bírált hibákra gondolunk, melyek­ből nyilvánvaló, hogy a ve­zető dolgozók egy része még mindig nem tekinthető jó gazdának a munkahelyen. Ez gyakran a dolgozók felületes­ségében és hanyagságában is kifejezésre jut. Ha nem így volna, akkor jobban takaré­koskodnának a drága devi­zákért vásárolt nyersanyagok­kal, csökkennének a termelé­si költségek, és az üzemek nem gyártanának annyi parla­gon heverő árut, melyek csak a készleteket növelik felesle­gesen, mert nincs érdeklődés irántuk a piacon. A munka­erővel is jobban takarékos­kodnának, ha a helytelenül tervezett, vagy a rosszul el­végzett munkát nem kellene kijavítani, esetleg élőről kez­deni. Például a gyakran — hol a kábelek, hol a gázve­zeték, hol ped'g a vízvezeték javítása miatt — felásott ut­cák is a vállalatok közti együttműködés teljes hiányát, illetve a helytelen irányítást bizonyítják. A népgazdasági terv haté­konysága attól is függ, mit, hogyan és főleg mennyiért ál­lítunk elő. A hangsúly a jö­vőben ezeken a követelmé­nyeken, elsősorban a minősé­gen és a termelési költsége­ken van. A gazdasági eredmé­nyek növelésének legfőbb fel­tétele a gazdaságosabb ter­melés. Nem vitás, hogy ezt az üzemekben mutatkozó tarta­lékok és források feltárása, előrelátó és ügyes felhaszná­lása is lehetővé teszi. Noha a megoldásra váró problémákból ezentúl sem lesz hiány, kétségtelen, hogy hozzáértéssel és őszinte igye­kezettel sok minden elérhető. Talán a kezdeményezés a legfontosabb ezen a téren, mégpedig nemcsak a vezető­ké, hanem valamennyi dolgo­zóé, hiszen a gazdasági ered­mények biztosítása valameny- nyiünk érdeke. A vezető dol­gozók senkitől sem kívánnak több és fárasztóbb munkát, hanem azt, hogy ésszel, jő öt­letekkel és hasznos javasla­taikkal járuljanak hozzá a tervmutatók színvonalasabb teljesítéséhez. A vállalatok nagyobb jövedelme a nemzeti jövedelmet is gyarapítja, ez pedig a bérek és a keresetek emelkedését eredményezi. KARDOS MARTA SZERENCSE — EGY GYERMEKOTTHON ÉLETÉBŐL — Valamikor a Tornaijai család tulajdona volt Šafárikovo (Tornaija) városában a kas- tény, melyben ma a gyermek- otthon található. Az övék volt az épület mögött elterülő kert is, mely napjainkban „Zoltán- kert“ néven ismeretes a helyi lakosok körében. És az ö tu­lajdonuk volt a földbirtok is. Persze a Tornaijai család el­hagyta birtokát, a kastélyt. Ál­lamunk a kastélyban otthont rendezett be azoknak a gyer­mekeknek, akiknek a szülei olyan szociális körülmé­nyek között élnek, melyek nem alkalmasak a gyermeknevelés­re A kastélyépület előtti nagy udvart kavics boritja, közepét szökőkút díszíti. Az épület mö­götti terepen játszótér találha­tó. Hinta, csúszda és egyéb játékok árválkodnak most ott. Ilyenkor, tél idején pihennek. Az otthon kis lakói inkább bent szórakoznak, játszanak, ha eljön a játékóra ideje. A gyermekotthon vezetőnő­jének, Augustinová igazgatónő­nek irodájában bepillantunk az otthon vastag krónikájába is. Ott található a bizonyság: 1950. május 1-én nyílt meg ez a gyermekotthon. Érdekes olvas­mány ez a krónika, de mi in­kább a gyermekek közé in­dulunk. Kedves műsort állí­tottak össze. Inkább megnéz­zük azt. Szép volt a műsor. Néhá- nyan a gyermekek közül szin­te állandóan visszatérő szerep­lői voltak a műsornak. Az egyik kilenc év körüli kislány majdnem mindegyik műsor­számban szerepelt. Egy barna fiúcska, a gyermekotthon egyet­len kis zenésze, hegedűn ját­szott. A nézők között három szülő is ült. De inkább csak feszeng­tek. Az egyik türelmetlen fér­fi különös hangsúllyal magya­rázta a nevelőnőnek: „Nemso­kára indul az autóbuszom.“ Szinte ebben a pillanatban ki­nyílt az ajtó. Egy 13 év körü­li kislány, blúzban, melegítő­nadrágban, leült kissé távo­labb a türelmetlenkedő férfi­től. Nem érdekelte különöseb­ben, hogy az a férfi mit mon­dott. Hozzálépett a nevelőnő: „Légy szíves, öltözz át, itt van az édesapád, néhány napra hd/'.avisz.“ A kislány körül sem nézett. Felállt, indult átöltöz­ködni. Látszott rajta, hogy ezt csak a nevelőnő kedves sza­váért tette. Bizonyára ilyesmit gondolt: ,,Az én otthonom itt van ... Hova akar vinni ez az ember"? Amikor elérkezett az indu­lás pillanata, ránézett az „ap­jára“, szinte rácsodálkozott, s közelebb húzódott a nevelőnő­höz. Szótlanul követte később a férfit, de tétova mozdulatain látszott, hogy számára nehéz elhagyni akár néhány napra is azt a helyet, ahol szeretet veszi körül. Az igazgatónővel beszélge­tünk. \z ablakon keresztül egy tizenhét éves fiút pillantok meg. Éppen az udvaron sétál. Az igazgatónő pillantása követi az enyémet és már magyarázza is: „A kilencedik osztályt szeren­csésen elvégezte. Azután kö­zépiskolába került, de kiesett az iskolából. Most az iparis­kolában kezd elölről mindent. Többet nem tudok felőle, hisz már nem tartozik hozzánk, visszakerült a szüleihez.“ Szóba kerül, hogy ünnepek alkalmával nagyon kevés szülő viszi haza innen a gyermekét, pedig teljesen árva, apa-anya nélküli egy sincs a gyermek- otthon gondozottjai között. Legutóbb a gyermekek 6,3 szá­zalékát vitték haza az ünne­pekre. Még érthetőbb azonban, ha világosan megmondjuk, hogy a gyermekotthon 47 ne­veltje közül csak 3 gyermek töltötte családi körben az ün­nepeket. Urbán Károlynő, a gyermek- otthon gazdasági felelőse is jól ismeri a viszonyokat. Tőle tud­juk meg, hogy a kastély elein­te csak kisgyermekeknek adott etthont, később kerültek ide iskoláskorú gyermekek. Jelen leg csak 30 iskolása van a gyermekot'íhonnak. Tanulmányi előmenetelük közepes. Tizen­hét gyermek számára még „magas“ az iskolapad. Egyéb­ként pillanatnyilag kilenc gyermek kivételével az otthon lakói mind cigányszármazású gyermek. Ettől függetlenül lény, hogy bár teljes ellátást, jó nevelést kapnak itt a gyer­mekek, de nem ismerik a szü­lői szeretetet. Ezt még a ked­ves nevelőnők sem tudják pó­tolni. És ha valaki talán felteszi a kérdést, hogy miért adtam „Szerencse" címet írásomnak mégis, csak ezt válaszolom: „Ha elgondolkoznak kicsit a leírot- tíik fölött, maguktól is rájön­nek.“ % BORZI LÁSZLÓ Sok a közúti baleset Útjainkon napról napra nö­vekszik a teher- és a személy­forgalom, ezért nagyobb gondot kellene fordítani a biztonsá­gos közlekedésre. Sajnos, e té­ren még nagyon sok a tenni­való. Mondjuk meg őszintén, a téli forgalom zavartalan lebo­nyolítására még nem készül­tünk fel kellőképpen. Az álla­mi utak karbantartóüzemei munkaerőhiánnyal küzdenek. A legutóbbi felmérések arra is rámutatnak, hogy nagyon ma­A hodoníni Morvaországi Olajmezők egyik legjobb fúrókollektí- vája a „Szocialista munkabrigád“ címért versenyző fán Macho vezette brigád. Tagjai az idén csaknem 3000 méter mély furatot készítettek. Balról: Ján Macho fúrómester, Alois Váňa karban­tartó és Miroslav Janik gépész. (Felvétel: Nesvadba — ČSTK) gas a dolgozók átlagos életko­ra. Például a trebiSovl (terebe- si) járásban 55 év, és kb. 25 dolgozó hiányzik. Mi ennek az oka? Azt mondják, alacsony a bér, hiányoznak a korszerű gé* pék, és az itt dolgozó embe­rek az éjszakai órákban na* gyón ki vannak téve az idő ví- szontagságainak. Hazánk a szocialista államok közül a Szovjetunió után a gé pék és a járművek gyártású* ban az első helyei foglalja el, továbbá részt vesz az űrkutatás bonyolult problémáinak meg­oldásában. Sajnálattal kell megállapítani, hogy mérnö^ keink, újítóink nem tudnak olyan korszerű és nagy telje­sítményű gépeket szerkeszteni* amelyek megszüntetnék azt a nehéz fizikai munkát, amelyet az útkarbantartók a téli szó­rásnál végeznek. Csak egy pél­dát említek a Veľké Kapuša­ny-! (Nagy kapós) körzetből; Egy-egy 5 tonnás kocsihoz 2 személy van beosztva, ezeknek 18—20 km útszakaszt kell meg­szórniuk salakkal vagy porka­viccsal. Ezeken a szakaszokon 20—25 tonna salakot használ­nak fel. A gépkocsi éjjel a sí­kos-jeges úton csak 4—6 km óránkénti sebességgel haladhat; ha azt akarjuk, hogy a szórást jól végezzük. Mármost, ha be­leszámítjuk az anyag felraká­sát, elszállítását, akkor 18 km szakasz beszórása 7—8 órát vesz igénybe. Kérdem, ki a fe­lelős, ha a csúszós utakon bal­eset, karambol történik. Hisz 110 km-t egy óra alatt lehetet­len megszórni. Kérem a forgalmi útosztályok illetékes szerveit, intézkedje­nek, hogy a közeljövőben gyártsanak nagyteljesítményű szórógépeket, valamint hóelta­karító gépeket. Az itt dolgo­zók részére legalább olyan bé­rezési előnyöket biztosítsanak, mint az államvasutaknál. Hi­szem, hogy akkor megoldódik a munkaerőhiány és útjaink a tél folyamán mindig elő lesznek készítve a forgalom gyors és balesetmentes lebonyolítására. DÖRY ZOLTÁN 1972. I. 18. 4 MIT, HOGYAN ÉS FŐLEG MENNYÉRT?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom