Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-09 / 291. szám, csütörtök

Kurucz Sándor felvétele SZEBB LAKÁSOK A zvoleni Bucinóban növelik a kiváló minőségű farost­lemezek gyártását A lakások belső kivitelezését jelentősen befolyásolja a faanya­gok felhasználásának módja és minősége. Ugyanakkor azonban a fával takarékoskodni kell, s ezért a lakásépítésnél használt farostlemezek minősége gyak­ran nem felel meg a követel­ményeknek. A zvoleni Bučina fafeldolgozó üzemben ezért új­szerű megoldást választottak: a szlovákiai faipar strukturális változásainak megfelelően to­vábbra is a farostlemezek gyár­tását növelik, de olyan felületi megmunkálással, hoqy az min­den esztétikai és minőségi kö­vetelménynek megfelel. A zvoleni Bučinában folynak a munkálatok egy új részleg építésén, amelyben laminált fa­rostlemezeket fognak gyártani. Az üzemrészt 1973-ban helyezik fizembe és évente 56 000 tonna újszerűen kiképzett falemezt gyártanak itt. Az új falemez felhasználási és alkalmazási módjaival már jóelőre, ezekben a napokban, ismerkedtek a feldolgozó üze­mek képviselői és a bútorkonst­ruktőrök. A filakovói Béke bú­torgyár, amely konyhaberende­zéseket gyárt, ugyancsak ér­deklődik az új gyártmány iránt, mert gazdag tapasztálatokkal rendelkezik a Bučina készítmé­nyeivel. Az újfajta lemezekből lakássejteket lehet építeni, be­épített szekrényekre alkalmaz­ható és felhasználható a fa­lak faburkolatának elkészítésé­re ls. Firakovőn főleg a kony­haberendezések gyártásával kapcsolatban latolgatják a mu­tatós anyag felhasználását. (vil.) J osef Mánes festőcsalád­ban született 1820. május 12-én. Apja, Antonín, Václav nagybátyja és öccse, Quido, mindannyian elég jónevű festők voltak. Első munkál ak­varellel és ceruzával készült tájképek és portrék voltak. Alig töltötte be 15. életévét, mikor már az Akadémia növendéke. Első mestere Fr. Tkadllk volt, az a mester, aki a modell hasz­nálatára nevelte tanítványait. Tkadlík azonban rövidesen meghal és Ch. Ruben újra a ré­gi mederbe tereli az előadáso­kat. Václavot és Antonínt eltá­volítja az intézetből és Josef is rövidesen otthagyja az iskolát és Ruben maradi módszereit. Ezután csak rövid ideig ma­rad drágában, s Münchenbe tá­vozik. 1843—46 között ott foly­tatja tanulmányait. Münchenben festi meg első kiállított képét, a „Petrarca találkozását Laurá­val". 1843-ban is megszületik egy jelentős képe, a „Leydeni Lukács halála", amely motí­vumban párhuzamot von apja és a holland mester halála közt. Ezen a képen már jól bánik a fénnyel, s felismeri anyag- és térformáló jelentőségét. Hazától távol, Münchenben kristályoso­dott ki a fiatal mester nemzeti érzése, s amikor 1846-ban visz­szatér, vidékre indul. Ekkor kezdi meg szinte egy életen át tartó vándorútját. Erről az útjá­ról még csak néprajzi jeli • dokumentációval tér haza. Ek­kor jár a Silva-Taroucca grófok, nál is. Táj- és zsánerképeket fest azok čechyi birtokán, me­lyek még jelentősen Caspar Dá­vid hatását tükrözik. Az 1848-as forradalmi év már teljesen meggyőzi őt, s a nép oldalára állítja. A kromäríži országgyű­lés idején a cseh küldöttek képmásait rajzolja, s itt a Ha­ná-síkság központjában ismer­kedik meg a morva néppel. Itt találta meg valószínűleg a mo­tívumot a „Boldogság a Hanán" c. képhez. Kicsit érzelgősnek tűnik ez a litográfia, azonban ez az adott helyzetben érthe­tő volt. A fiatal pár esküvő után utazik haza lovaskocsiján, mögöttük a morva síkság. A táj már realisztikusan ábrá­zolt, az alakokat egy kicsit idillisztikusan adta vissza. Kro­méŕížbôl újra Čechybe, a Sil­va-Taroucca család birtokára utazik. Majd 1854-ben Szlová­kiába indul. Bejárja a Vág völ­gyét, Jablunkov környékét, és eljut Krakkóba és a sziléziai Tešínbe is: Ütja során mindent papírra vet: a tájat, az embere­ket és a növényzetet. Marina Farušelka, Véruna Cudová kép­mása és sok más portré készül útján. Tájképeit a lírikus hang­vétel jellemzi. A „Haza" c. li­tográfia is ebbe a körbe tar­tozik. A cseh nép múltját di­csőíti benne. A „Musica"-soro­zat lapjai életképek sorát fog­lalják magukba. A kilenc lati­ból álló sorozat monumentáli­san megfogalmazott, kompozí­ciói szinte ,,falra kívánkoznak" „Reggeli dal". Szerelmi dal". „Harci dal" stb. alkotják a so­rozatot. Az addig idillikusán ábrázolt paraszt, már mint hús­vér huszita harcos jelenik meg a „Harci dal" c. lapon. Eme munkáival párhuzamosan nép­dalokat illusztrál, valamint a JOSEF MÁMES „Dvür Králové-i" kéziratot, amelyet abban az időben erede­tinek hittek. Ezek az illuszt­rációk kitűnő vonalritmikájuk­kal tűnnek ki, azonban nem volt sikerük, talán túlságos forradalmi akcentusuk miatt. Tehetségét életében a hivata­los körök ritkán ismerték el, s éppen ezért meglepődve fo­gadta a prágai városháza csil­lagászati órájának restaurá­lására vonatkozó megrendelést. Elképzeléseinek helyességéről nehezen győzte meg az illeté­keseket, végül mégis elfogad­ták a terveket. Az óra szám­lapjának központi motívumai fölényes kompozíciós készség­ről árulkodnak. Körbe kompo­nálni a motívumot mindig komplikált feladat a művész számára. Nézzük csak például a „Február", „Április", „Novem­ber" , „December" c. lapokat. A központot itt is a paraszt al­kotja annak mindennapi élete. Ebben a műben összefoglalta mindazon törekvéseit, melyek­kel a népet igyekezett művésze­tének központjába állítani. A realitásra való törekvés színskáláját is bővíti. Hogy ko­lorisztikus igényeit kielégítse, egészen a rokokó mestereihez nyúl vissza. Ez a „mánesi ro­kokó" szintén Cechyben kezd formálódni. A „Csillagos éj", „Holdfénynél", „A csók" jel­zik az út kezdetét. A modellá­lás és a kompozíció is a „gá­láns motívumok" mesterét, Watteaut idézik. Az 1856-ban festett „Egy kas­tély élete" c. akvarell-sorozata jelenti ezen törekvések csúcs­pontját. Ezek a művek csak in­termezzók Mánes munkájában, mégis ezek a törekvések tették a rajzoló Mánest festővé. A „Piros napernyő" pedig már a plein-air jelentkezését jelzi. „Varrónő" c. vászna pedig már a nagy francia realisták hatá­sát. Tájképfestészete is a fenti­ekben ecsetelt problémák je­gyében fejlődött. Tájképeit a merész, szinte panoramatikus térképezés jellemzi. Színeiben ÜS formáiban hű a valósághoz. Legjsllegzetessbb tájképei: „Ki­ránduláson". „Hegyvidéki táj", „Elba-parti táj, „Táj a Ŕíp heggyel", „Falusi templom", „Ház a domboldalon". Nem volt közvetlen kapcsolatban a barbi­zoni mesterekkel, ezekkel a művekkel azonban melléjük is felsorakozott. Mánes sokoldalú tehetségét dokumentálják portréi is. Port. réit spontánul fogalmazza meg, s középpontjukba megint csak az embert helyezi. Egyszerű háttér előtt jeleníti meg alak­jait. A hangsúly az arcon van, a lélekrajzon. A drapéria a precíz kidolgozás ellenére is csak másodlagos szerepet kap. A „Vendulák házaspár" port­réin az egyéniség visszaadásá­ra törekszik. Az asszony kép­másán még túlzottan átengedi a teret a ruhának és az ékszer­nek. de így is jól kiemeli az asszony tulajdonságait. Josef a Schwarzová képmásán már az arc és a szemek hangsúlyozá­sára törekszik, ezek dominál­nak a képen. Legismertebb, s méltán leg­kedveltebb portréja az ún. ,,/o­sefina". Meglepő, de amellett jogos analógia lelhető fel e képmás és Leonardo híres Mo­na Lisája között. Mánes életében jelentős sze­repet játszottak az érzelmek. Túlzottan intenzív érzelmi éle­te aláásta egészségét is. Utol­só éveiben már egyre jobban csak saját problémái foglalkoz­tatják, s ez az alkotómunkában is hátrányt jelentett. Alkotó­munkája az ötvenes években a legintenzívebb, akkor készül­nek legjelentősebb munkái. A hatvanas évek vége felé elme-­baja mindinkább elhatalmasko­dik rajta, és csak megszakítá­sokkal tud dolgozni, de még így is csak árnyéka önmagá­nak. Azért az élet még utolsó éveiben is nyújtott némi örö­met. 1867-ben teljesül régi vá­gya és eljut Oroszországba. A küldöttségnek, mellyel utazik, tagja Palacký, Rieger és Érben is. Moszkvából hazatérve újra rosszabbra fordul egészségi ál­lapota, de 1870-ben még Itáliát ,is látni engedi neki a sors. H azatérte után már nincs egy normális pillanata sem, s 1871. december 9-én eltávozik az élők sorából •a cseh nemzeti festészet úttö­rője. T. 1. 1971. állam gazdasági funkciójának gyakorlása során olyan gazda­sági mozgató erőket használ, mint az adók, elvonások, dotá­ciók, hitelek stb. A szocialista államnak a nép­gazdaság sokoldalú fejlődésé­vel kapcsolatos fő feladatait a kommunista párt irányelvei és gazdasági programja határozzák meg, amely párt a munkásosz­tálynak és szövetségeseinek ve­zető politikai ereje. A kommunista párt vezető szerepének érvényesítése a nép­gazdaságban szervesen össze­függ azzal a történelmi külde­téssel, melyre a párt a szocia­lista társadalom építésében hi­vatott. A kommunista párt tár­sadalmi vezető szerepéből ered, hogy a párt gazdaságpolitikája a szocialista állam gazdaságpo­litikája kialakításának meghatá. rozó tényezője. Az állami szer­vek a párt gazdaságpolitikáját megfelelő módon alkalmazzák saját tevékenységükre. A kom­munista párt gazdaságpolitiká­ját az állami szervek kötelező népgazdasági tervekben rögzí­tik, ezekhez kötődnek a konk­rét jogszabályok és előírások, s összességük képezi azt az álla­mi koncepciót, mely a párt gaz­daságpolitikájának megvalósítá­sára irányul. Az állam sajátos vonása, hogy gazdasági tevé­kenységét jogi normákban feje­zi ki, és ezek kötelező erejűek minden gazdasági intézmény és az intézmények vezető dolgozói számára. E normák megszegését az államhatalom végrehajtó szerveinek — bíróság, ügyész­ség, állami egyeztető bíróság — beavatkozása követi. A párt és az állam jogi nor­mákban kifejezett gazdaságpo­litikája a szocialista állam min­den polgára számára kötelező erejű. Ha tagadják a kommunista párt gazdasági vezető szerepét, akkor ebből logikusan követke­zik az állam gazdasági funkció­jának gyengítése, majd általá­ban a szocializmus gyengítése és veszélyeztetése. A CSKP XIV. kongresszusa a z 1971—1975 évi népgazdaságfej­lesztési ötéves terv irányelvei­ben számos nagy horderejű fel­adatot tűzött ki a csehszlovák állam számára. Az ország előző gazdasági fej­lődésének elemzéséből levont következtetés: meg kell erősí­teni az állam gazdasági funk­cióját. Az a tény, hogy a nép­gazdaság irányításának ügyvite­lében érvényesült a bürokrati­kus-adminisztratív forma és vontatottan alkalmazták a CSKP XIII. kongresszusának az irá­nyító tevékenység szükségszerű változásairól hozott döntését, gyengítette az állam központi gazdasági irányító szerepét. Az, hogy népgazdaságunkat néhány éven át csak évi tervekkel irá­nyították, bizonyos gazdasági egyensúlyhiányt alakított ki népgazdaságunk fejlődésében. Gyengítette a terv és a gazda­sági normák mellőzését követő állami szankciókat is. 1968-ban és 1969 elején a po­litikai válság, a népgazdaság fejlesztésével kapcsolatos jobb. oldali opportunista és antiszo­cialista nézetek jelentős mér­tékben felbomlasztották a nép­gazdaság központi irányítású tervrendszerét és ezzel negatív hatást gyakoroltak fejlődési ará­nyaira. A kaotikus-inflációs események következtében meg­lazultak a vállalatok és az ál­lam kapcsolatai. Ezzel megbon­tották a nemzeti jövedelem ki­alakításának és felhasználásé. nak alapvető arányait, valamint a bérek és a munkatermelé­kenység növekedésének ütemét. A CSKP új vezetőségének 1969 áprilisa után meg kellett fékeznie ezt a válságot. A CSKP KB 1969 májusi realizációs irányelve és a szövetségi, vala­mint a két nemzeti kormánynak az irányelv alapján foganatosí­tott gazdasági intézkedései ki­vezették az országot a gazdasá­gi és politikai felfordulásból. Felújult ^kommunista párt gaz­dasági vezető szerepe és az ál­lam gazdasági irányító tevé-. kenysége. A bővített szocialista újratermelési folyamat irányí­tásának ismét az állami nép­gazdasági terv lett az alapja. Az ötödik ötéves népgazda­sági terv a konszolidáció és népgazdaságunk további fejlő­désének terve. Az állam központi gazdasági szerveinek konszolidációja so­rán néhány olyan komoly fel­adatot kell teljesíteni, amelyek nagy jelentőségűek társadal­munk további gazdasági fejlő­dése szempontjából. Ezeket a feladatokat már a CSKP KB 1970 januári határozata kijelöl­te, és foglalkozott velük a CSKP XIV. kongresszusa ls. Elsősorban a következő fel­adatokról van szó: az erőforrá­sok hatékony felhasználása a kiemelt termelési ágazatok újjá­alakítására, az ipar szerkezeti átalakítása, a termelés intenzi­fikációja és a nemzetközi szo­cialista munkamegosztás elmé­lyítése. A központi gazdasági szer­veknek ezenkívül mielőbb meg kell oldaniuk a külkereskede­lem és beruházások problémáit. A külkereskedelemben a köz­ponti szerveknek a behozatali igényekkel szemben a kiviteli törekvéseket kell ösztönözni. Ez többek között nyersanyagforrá­saink jobb kihasználását és a termelés hatékonyságának lé­nyeges fokozását jelenti. A nemzeti jövedelem az öt­éves terv mutatói szerint 5, leg­feljebb 5,5 százalékkal nő. A tervezésnél abból az előrejel­zésből-indultak ki, hogy 1971— 1975-ben a munkaerők száma legfeljebb 305 000 dolgozóval nő. Számolnak a nemzeti jövedelem mérsékeltebb ütemű felhaszná­lásával, hogy tartalékot alakít­hassanak ki. Növekedésének di­namikája szorosan összefügg a beruházások terjedelmével. A be­ruházások méreteitől függ a termelés és a fogyasztás is, ezért a központi gazdasági szer­vek meghatározása szerint a beruházások terjedelme az egész ötödik ötéves tervidőszak­ban a nemzeti jövedelem fel­használásra kerülő összegének 29—30 százalékával nő. Az ál­lam központi gazdasági szervei olyan feltételeket teremtenek, amelyek lehetővé teszik az öt­éves terv kulcsfontosságú beru­házási feladatainak megvalósí­tását és ellenőrzését. A gazda­sági szervek biztosítják a gaz­dasági fejlődés olyan nem in­vesztíciós jellegű tényezőinek növekedését, mint a művelődés, a racionalizáció, a nemzetközi szocialista munkamegosztás és az integráció. A CSKP XIV. kongresszusá­nak határozata és az 5. ötéves terv ugyancsak nagy feladato­kat ró a központi állami szer­* vekre a dolgozók életszínvona­lának emelésével kapcsolatban is. Az állami központi szervek elsődleges feladata a lakosság személyi szükségletei és a nem­zeti jövedelem növekedése kö­zötti összhang biztosítása. Az ötéves terv a nemzeti jövedelem évi növekedését 5, a lakosság személyi szükségleteinek növe­kedését pedig 4,5 százalékban határozza meg. A lakosság sze­mélyi szükségleteinek szabályo­zott növekedése, a belföldi piac konszolidálása, a szükségletek minőségi módosulását elősegítő feltételek kialakítása ugyan­olyan objektív szükségszerűség, mint az, hogy módosítani kell az élelmiszer és az iparcjkkek iránt mutatkozó kereslet ará­nyát az iparcikkek javára. Az ötéves tervidőszakban nő az olyan tartós fogyasztási cikkek szükséglete, mint a lakás, az autó és a nyaraló. Az állami központi szervek a kiskereskedelmi árak szabályo­zásával elősegíthetik a közszük­ségleti cikkek keresletének és kínálatának kedvező alakulását. Ugyanakkor az állami szervek a tervezett bérpolitikával is biz­tosítják, hogy a munkatermelé­kenység növekedésével össz­hangban évente átlag 2,5—3 százalékkal emelkedjen a mun­kások és dolgozók reáljövedel­me. Az állam kialakítja a fel­tételeket ahhoz, hogy a munka­termelékenység gyorsabb ütem­ben nőjön, mint a lakosság jö­vedelme. A felsorolt problémá­kon kívül az állami szervek megkezdték számos jelentős szociális intézkedés megvalósí­tását- is. A szocialista állam a közpon­ti gazdasági szervek irányítási tevékenysége színvonalának emelésével, a tudományos ter­vezéssel, a demokratikus cent­ralizmus következetes érvénye­sítésével, valamint azzal, hogy növeli a dolgozók részvételének arányát a népgazdaság irányí­tásában és egyidejűleg követke­zetes ellenőrzést gyakorol, ké­pes teljesíteni a CSKP XIV. kongresszusának határozatában és az 5. ötéves tervben kijelölt összes feladatot. VIERA KUCHAROVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom