Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-05 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

A LEMP kongresszusa előtt Pár nap múlva megkezdődik a Lengyel Egyesült Munkáspárt VI. kongresszusa. Kétségtelen, hogy a világ haladó közvéleménye, de általában a világsajtó és a politikai megfigyelők érdeklődéssel tekintenek az esemény elébe. En«iek természetesen több oka is van. Köztudomású ugyanis, hogy a múlt esztendei tragikus eseményeket követően az új pártvezetés erőteljes konszolidációs folyamatot indított el, a szociális intézkedések egész sorával javított a dolgozó tömegek életszínvonalán, ezzel egyidejűleg viszont mélyreható változtatásokat irányzott elő a gazdasági élet struktúrájában is. Ez a két momentum magától érthetően a párt politikai irányvonalában gyökerezik, a szocialista országépítés marxista—leninista elméletére épül, amely mindenekelőtt a dolgozók érdekeit helyezi előtérbe. Már a kongresszusi előkészületek idején felfigyelhettünk arra, hogy a lengyel kommunisták elsősorban a párt megtisztítását, eszmeipolitikai egységének megszilárdítását helyezték előtérbe. A párt tagjaival folytatott beszélgetések bizonyították, hogy a társadalmi és politikai elkötelezettség kellő hőfoka nélkül aligha fejlődhet megfelelő ütemben a szocialista társadalom, korántsem érhetők el egyegy adott időszak célkitűzései. A kongresszusi előkészületeknek — hiszen a valójában ez is ide tartozott — ezt a szakaszát követően a párt széles körű párbeszédet indított a dolgozó tömegekkel. Érdekes számunkra ennek a párbeszédnek a lényege, amely nem csupán eszmei-elméleti síkon mozgott, hanem alapjában véve a konkrétumokból, az adott lehetőségek jobb, hatékonyabb kihasználásából indult ki. Ennek tulajdonítható az az aktivitás, amelylyel a munkásosztály, de általában a lakosság összes rétege bekapcsolódott a kongresszusi kampányba, amely viszont párhuzamosan zajlott le a gazdasági és politikai élet konszolidációjával. Már az üzemi, járási majd vajdasági pártkonferenciákon megmutatkozott, hogy a széles körű vita, az alapos eszmecsere meghozta első gyümölcseit, feltárta azokat a tartalékokat, amelyek hatékony kihasználásával fokozottabb ütemben fejleszthető az ország gazdasága, szélesebb alapokra helyezhető politikai-ökonómiai koncepciója. Persze, ebben a vonatkozásban nem csupán a beruházási tevékenység ütemének meggyorsítására, a nyersanyagbázis további fejlesztésére kell gondolnunk, hanem azokra a látszólag „jelentéktelennek" tűnő momentumokra, amelyek országos viszonylatban milliókra rúgnak. Így a munkaerők jobb kihasználása, a meglevő géppark hatékonyabb üzemeltetése, a termékek minőségének megjavítása, a tervfeladatok pontos teljesítése, reális tervek készítése — ez mind-mind hozzájárul a gazdasági konszolidáció meggyorsításához, illetve ez utóbbinak szerves tartozéka. Vitathatatlan, hogy az előbb felsorolt tényezők mindenekelőtt a párt alapszervezeteiben, a szakszervezeti gyűléseken kerültek terítékre. Ehhez járult még az irányítás további tökéletesítésével összefüggő problémakör, az a tény, hogy ezt szintén a korszerű követelményekhez szükséges idomítani. A pártkonferenciák anyagai között tallózva több problémára is rábukkanhatunk. Viszont az előbb felsoroltak dominálnak, ezek alkotják a valóban tartalmas viták gerincét, s nyilván ezeket a kérdéseket tárgyalja majd még alaposabban, még mélyrehatóbban a kongreszszus is. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a gazdaságirányítás tökéletesítésével, az államháztartás további megszilárdításával a Lengyel Egyesült Munkáspárt elsősorban az életszínvonal további emelkedését célozza. A gazdaságpolitika tökéletesítésének irányelveit tulajdonképpen a LEMP Központi Bizottságának VIII. plenáris ülésén hagyták jóvá. A határozat kimondja, hogy a munka termelékenységének és hatékonyságának a növelése, a gazdasági struktúra átépítése, a tudományosműszaki fejlettség fokozása és általában az ökonómiai rendszer korszerűsítése a dolgozók érdekeit tartja szem előtt, az életszínvonal emelését hivatott szolgálni. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága VIII. plenáris ülésének határozata és irányelvei tulajdonképpen Lenin téziséből indulnak ki, abból az elvből, amely szerint a munka termelékenységének a növelése végeredményben az új társadalmi rend felépítésének a legfontosabb momentuma. Ez a vezérgondolat hatotta át lényegében a kongresszus előkészületeit is, amety egy másik szinten, a társadalmi-politikai konszolidációval párhuzamosan, egybeesett az 1971— 75-ös évekre szóló népgazdasági terv kidolgozásával. Vitathatatlan, hogy egy reális terv kidolgozása elsősorban a helyzet, az adott körülmények és lehetőségek pontos feltérképezését követelte meg; ugyanakkor az öt évre szóló tervet szervesen kell beleilleszteni egyrészt a KGST által elfogadott Komplex Program keretei közé, másrészt az ország távlati fejlesztési tervébe. A LEMP VI. kongreszusa nyilvánvalóan behatóan foglalkozik majd ezzel a tervvel, amely többek között az adott időszakban a reálbérek 17—18 százalékos emelkedését feltételezi a szocialista szektorban A reálbérek emelkedésével egyidejűleg törvényszerűen emelkedik az egy lakosra átszámított fogyasztás százalékaránya is A foglalkoztatottság növelése következtében ez az arány elérheti a 33 százalékot, ami annyit ielent. hogy az ország iparára, mezőgazdaságára és általában gazda? sági potenciáljára valóban fokozott feladatok várnak. S itt érünk el a tudományos-műszaki forradalom adta lehetőségekhez, itt kapcsolódnak a LEMP célkitűzései szorosan a szocialista -integráció folyamatához. Vitathatatlan, hogy mindezek a feladatok csupán abban az esetben teljesíthetők, ha a párt adekvát társadalmi feltételeket teremt, ha sikerül bevonnia a gazdasági és politikai élet irányításába a legszélesebb rétegeket, ha mindenütt következetesen érvényesülnek a szocialista demokrácia alapelvei, ha az ország politikáját a proletár nemzetköziség szelleme hatja át. Nos, ebben a vonatkozásban a pártkonferenciákon elhangzott beszámolók és felszólalások egyértelműen bizonyítják, hogy a párt hű marad ezekhez az elvekhez, sőt azok további elmélyítését, szélesebb körű érvényesítését tűzi ki célul. A Lengyel Egyesült Munkáspárt VI. kongresszusa munkamódszerében eltér majd az eddigi kongresszusoktól. Ezt a megvitatandó problémák sokrétűsége, bonyolultsága teszi szükségessé. így a főbeszámoló elhangzása után a kongresszus bizottságokban folytatja munkáját. Amint a bizottságok befejezték munkájukat, kidolgozták javaslataikat, ismét öszszeül a plénum, hogy egységes határozatot, egységes irányelveket hagyjon jóvá. S itt, ezen a ponton ismét vissza kell kanyarodnunk az előkészületekhez. A szokástól eltérően a központi bizottság nem bocsátott közre téziseket, hanem ún. irányelveket (viticsnie), amelyek mintegy vitaalapul szolgáltak, segítséget nyújtottak az alapszervezetek számára a rejtett tartalékok feltárásához, a társadalmipolitikai konszolidáció sikeres megvalósításához. A lengyel elvtársak hangoztatják, hogy a kongresszusi határozatnak szintén olyannak kell lennie, amelyet az adott körülményekre alkalmazva lehetséges maradéktalanul megvalósítani. Nem szándékunk megelőzni az eseményeket, viszont az előkészítés stádiumában kialakult kongresszusi szellem nyilván megérlelte egy ilyen határozat elfogadását. A kongresszussal összefüggő további felfigyeltető momentum, hogy azon „erősen" képviselteti magát a munkásság. Közismert tény, hogy a nagyüzemek külön küldötteket, illetve küldöttségeket menesztenek a kongresszusra. Ezzel kapcsolatosan több kérdés is felmerült, hiszen a múltban — egyébként a többi szocialista ország kommunista pártja is ezt a gyakorlatot követi — az alapszervezetekből felmenően javasolták a küldötteket. Az „újdonság" magyarázata tulajdonképpen egyszerű. Mindenekelőtt szükséges leszögezni, hogy a kezdeményezés „alulról" jött, a pártvezetés a dolgozók kérésének tett eleget ebben az esetben. Ugyanakkor figyelembe kell venni az ország pillanatnyi helyzetét, a meglevő politikai légkört, és nem utolsósorban azt a tényt, hogy az elkövetkezendő időszakban a munkásosztályra hárulnak a legigényesebb feladatok. Az elmondottaktól függetlenül a Lengyel Egyesült Munkáspárt VI. kongresszusa a nemzetközi politikai élet kimagasló eseménye lesz. Mint az már lenni szokott a testvérpártok kongresszusai esetében is, a nyugati sajtó ismét találgatásokba bocsátkozik, a legkülönbözőbb kommentárok hangzanak el a legkülönbözőbb témákra. Mi azonban inkább első forrásból tájékozódjunk; a lengyel központi sajtóorgánumok hangjára figyelve első pillantásra kitűnik, hogy a LEMP valóban igényes gazdasági és politikai programját a szocialista társadalomközösséggel együttműködve valósítja meg. Ezt példázzák egyébként a kétoldalú megbeszélésekről, így a csehszlovák—lengyel tárgyalásokról kiadott dokumentumok is. Nem elhanyagolandó tényező az sem, hogy Lengyelország az elkövetkező időszakban — a kétoldalú gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális kapcsolatok bővítésén túlmenően — a KGST-n belül tovább szeretné szilárdítani együttműködését a szocialista tábor OFszágaival. A Lengyel Egyesült Munkáspárt VI. kongreszszusa nyilván megerősíti azokat a diplomáciai lépéseket, amelyeket az ország vezetői az európai feszültség enyhítése érdekében tettek. Nem vitás az sem, hogy a Szovjetunió következetesen érvényesíti a lenini békepolitika alapelveit, amikor az európai status quo betartását, elismerését helyezi külpolitikai koncepciója homlokterébe, s a nemzetközi politikai élet arénájában síkra száll az Odera— Neisse határ elismerése mellett. Ugyanakkor a lengyel—nyugatnémet államszerződés parafálása kétségkívül komoly lépést jelentett a feszültség enyhítésének útján, és hozzájárult az európai biztonsági konferencia előkészítésének meggyorsításához. Mindezeket a szempontokat figyelembe véve, tán előrejelezhetjük, hogy a LEMP kongreszszusa mind belpolitikai, mind nemzetközi politikai viszonylatban jelentős eseménynek számít, s mindkét esetben egy-egy fejlődési szakaszt zár majd le. B. P. I. ŐRSÉGVÁLTÁS A LENIN MAUZÓLEUM ELŐTT leggyakrabban sok néző jelenlétében zajlik le. Mindig újra és újra megcsodálják az emberek a Kreml-őrség katonáinak pontosságát: abban a pillanatban, amikor a leváltott őr az első lépést teszi, a Szpasszkij torony Arája megkondul. Soha egy másodpercnyi késést nem tapasztaltak — eldszür a katona kilépő Iába dobban a kövezeten, s második lépésének dobbanását elnyeli az öra ütése. Ottjártunkkor megfigyeltük, hogy az őrségváltás puntossága éppen olyan éjfél után három őrakor a csendes Vörös Téren, mint délután a legnagyobb látogatottság iéején... f F KrSteník felvételei A mocainbiquei hazafiak nyolc esztendeje harcolnak országuk függetlenségéért — a portugál gyarmatosítók ellen A telszabadító harc élén Szamor M. Machel áll, aki (képünkön) egy falu lakossága előtt beszél. A falnt a portugálok felperzselték, s a felszabadító harc vezére a tragédia és elhagyatottság nehéz perceiben lelket próbál önteni a lakosságba. (Foto: CSTK — APN) iiillllp A korábbi ötéves tervben 73 százalékkal nőtt a gépko csigyártás a Szovjetunióban. A teherautókat 200 változatban állítják elő. Újdonságnak számít az Sz. M. Kirov gyár (Belorusz SZSZK) fij terméke, a billenős tehergépkocsi, melynek 20 tunna a megterhelése. (Foto: CSTK — APNl