Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-05 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1971. december 5. 4 NAP kel — Bratislava: 7.32, nyugszik: 15.51 Ara­kor. Košice: 7.16, nyugszik: 15.35 órakor. A HOLD kel: 19.06, nyug­szik: 10.18 órakor. NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK VILMA — OTTÖ nevű kedves olvasóinkat. • 1791-ben halt meg WOLFGANG AMADEUS MO­ZART, minden idők egyik legnagyobb zeneköltője (•1756). • 1881 ben halt meg NYIKOLAJ IVANOVICS PIROGOV orosz sebész, a katonai sebészet úttörője (>1810). • 1901-ben szüle­tett JAN VYSKOČIL, a cseh­szlovákiai kommunista munkásmozgalom és antifa­siszta harc vértanűja (hősi halált halt 1943 ban). • 1911-ben halt meg VALEN­TYIN ALEKSZANDROVICS SZERÖV, az orosz portré­festészet kiemelkedő mes­tere f 1865). • 1941-ben halt meg AMRITA SHER­GIL, anyai részről magyar származású, indiai festő­mfivésznű, India modern, haladó festészetének 6ttö­rője C1913). Hogyan? Több levelezőnk, tudó­sítónk, legutóbb Kürti Anna tette fel levelében a kérdést: Hogyan ír­junk? Kézzel vagy író­géppel? Mi sszívesen foglalko­zunk olvasóink, levele­zőink, tudósítóink leve­leivel, még akkor ls, ha néha egy-egy kézírást fárasztó elolvasni. Ben­nünket elsősorban a le­velek, a tudósítások tar­talma, mondanivalója ér­dekel. Még a nehezen ol­vasható kézírásokkal is szívesen foglalkozunk. A feldolgozás szem­pontjából természetesen előnyösebb, ha írógéppel írt levél kerül szerkesz­tőségi asztalunkra. Ilyen­kor kívánatos, hogy le­hetőleg csak a levélpapi­ros egyik oldalán talál­junk szöveget, és átte­kinthetőbb a szöveg, ha írója elég ritkán, úgyne­vezett „kettes gépállás­sal" (sorközzel v. sortá­volsággal j írta a soro­kat. Ha valaki kézzel írta meg levelét, tudósítását, az sem baj. Ha elég rit­kák a sorok, ha csak a levélpapiros egyik olda­lán találhatók, akkor akad még elegendő hely a szerkesztő megjegyzé­sei, javításai számára. Ugyanis: akár kézzel, akár írógéppel írott szö­veget kapunk, mielőtt nyomdába küldenénk, gépíróink a szerkesztő­ség hivatalos papírjára átmásolják, az eredeti le­vél pedig archívumunkba kerül. A fontos csupán csak az, hogy teljes névvel aláírt, pontos címmel el­látott leveleket, tudósítá­sokat kapjunk. Érdemben csak ezekkel foglalkoz­hatunk. Ha valaki megfo­gadta tanácsunkat, és a fentebb jelzett módon ír­ja meg levelét, tudósítá­sát, megkönnyíti azok feldolgozását. A következő | BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK tartalmából A LÉLEKTANI HÄBOR0 (V. Artyomov cikke) A PIROS PECSÉŤ (J. K. BeneS elbeszélése) Ki mint vetett, úgy arat Ha a közmondás megváltoztatása főbenjáró bűnnek számit, figy most az olvasók elnézését kérem. Meg kellett változtat­nom, mert az alábbiakban nem a vetésről és aratásról, hanem az ipari üzemek eddig elért eredményeiről, az év ntolsó he­teiről, az év végi hajráról lesz szó. Néhány hét múlva ugyan­is kiderül, hogyan sáfárkodtunk az ötödik ötéves terv első évének lehetőségeivel. Ahogyan dolgoztunk, olyanok lesznek az eredményeink is. Sok üzemben „páholyból" nézik az eseményeket, nem za­varja őket, hogy minden elmúló nappal közelebb kerülünk az év végéhez, amikor számot kell adnunk ama vetésről és aratásról. Ezekben az üzemekben ugyanis az új munkamódsze­rek, a komplex szocialista racionalizáció bevezetésével s nem utolsó sorban a párt- és tömegszervezetek hatékony politikai munkájának eredményeként már teljesítették az egész évi fel­adatokat, és azokhoz a távfűtőkhöz hasonlítanak, akik már a cél előtt megdöntötték a rekordot, s már csak a jobb idő eléréséért versenyeznek. Ezekben az üzemekben az év végéig terven felül óriási anyagi értékeket hoznak létre, melyek nemcsak az ötéves terv második évének megkezdéséhez terem­tenek zökkenőmentes feltételeket, hanem gazdagítják egész társadalmunkat, melynek konszolidációját múlt héten a ra­gyogó eredményekkel záruló választásokkal tetőztük be. Az első negyedév, félév és háromnegyedév eredményei mind­annyiunkat örömmel töltöttek el. Az üzemek dolgozói meg­ragadtak minden alkalmat az eseményekben és évfordulók­ban rendkívül gazdag év folyamán, hogy jelentős értékek lét­rehozásával teremtsék meg az egész évi terv határidő előtti teljesítésének feltételeit. Munkafelajánlásokkal köszöntötték az SZKP XXIV. és a CSKP XIV. kongresszusát, pártunk megalapí­tásának 50. évfordulóját, a Szlovák Nemzeti Felkelés és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékünnepségeit és nem utolsó sorban a választásokat. Október második felében, a választások előtti szombaton és vasárnap is sok helyen 26-án és 27-én is rendkívüli műszakokat szerveztek. Mind­annyiunkat örömmel tölt el az a tény, hogy ezekbe a mun­kálatokba aktívan bekapcsolódtak a fiatalok is, akik milliós értékekkel gazdagították hazánkat. Megmutatták, hogy üres frázisok pufogtatása helyett inkább a dolog végét kell meg­fogni, és akkor az eredmények nem maradnak el. A célba ért üzemek, bányák, szövetkezetek felsorolásával egy lapszámot is megtölthetnénk. Hírügynökségi jelentések­ből és tudósítóink leveleiből nagyjában arról értesülünk, hogy sok üzemben már gyakorlatilag 1972-őt írnak. Tisztelet és el­ismerés illeti őket. Néhány üzemben azonban objektív nehéz­ségek folytán lemaradások mutatkoznak. Ennek oka főként a több helyütt „döcögő" kooperációval és anyaghiánnyal ma­gyarázható. Persze, ezekben az üzemekben sincs még minden veszve, mert három hét nagy idő, és az év végéig még sokat tehetnek a terv maradéktalan teljesítése érdekében. Vannak üzemek, melyek hatáskörüket meghaladó nehézségekkel küz­denek. Az illetékes minisztériumok, vezérigazgatóságok se­gítsék ezeknek az üzemeknek a dolgozóit, hogy igyekezetük ne vesszen kárba, és ne kelljen adósságtörlesztéssel kezde­niük az új évet. KOMLÔSI LAJOS A bratislavai Kultúrá és Pihenés Parkjában december 1-én, szerdán, nyitották meg „Az atom az ember szolgálatában" kiállítást. A kiállítási tárgyak ismertetik a szovjet tudomány sikereit az atomenergetika területén. A legvonzóbb kiállítási tárgyak egyike minden bizonnyal a holdjáró valódi nagyságú modellje lesz, amelynek segítségével a szovjet tudósok kuta­tásokat végeznek a Holdon. (I. Dubovský felv. — ČSTK) Egy doktrína csődje Az elmúlt időszakban immár számtalanszor hivatkoztunk Nixon elnök guami doktrínájára. Az igazság kedvéért ismét hangsúlyoznunk kell: ez a doktrína nem más, mint az Egye­sült Államok katonai költségvetése egy jelentős részének át­hárítása az ázsiai Amerika-barát rezsimekre. Nixon elnök Ázsia-politikájának egyik súlyponti tényezője kétségkívül In­dokína, tehát a szóban forgó koncepció érvényesítése érde­kében is itt tett a Fehér Ház a legtöbbet. Nos, kiderült, hogy a guami doktrína, amelynek indokínai alternatívája az ún. „vietnamizáció", távolról sem váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket, sőt a háború további eszkalációját eredményezte. Várható volt, hogy a dél-vietnami elnökválasztást követően a tengerentúli szövetséges mindinkább sürgeti majd a rend­szer belső megszilárdítását, kísérletet tesz a felszabadítási mozgalom erejének megtörésére. Az a tény ugyanis, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány az ország jelentős részét el­lenőrzése alatt tartja, míg ezzel párhuzamosan a laoszi, illetve kambodzsai szabadságharcosok szintén folytatják előrenyomu­lásaikat, szinte lehetetlenné teszi Thieu számára, de Phnom Penh ás Vientiane számára is a helyzet stabilizálását. Ennek tudható tehát be, hogy az elmúlt napokban ismét felélénkült a harci tevékenység Délkelet-Ázsiában. Igy több mint negy­venezer saigoni zsoldos indított inváziót Kambodzsában, amely­nek célja ismét a szabadságharcosok állásainak megsemmisí­tése, utánpótlási vonalaiknak elvágása. A nagyarányú hadmű­velet ellenére a khmer hazafiak a főváros közvetlen térségé­ben hajtják végre hadműveleteiket, meglepetésszerű támadá­saikkal ugyancsak zavarba ejtik az amerikai felügyelettel ügyködő kormánycsapatokat. Hasonló a helyzet Laoszban is. A Kőedény-síkságot szilárdan tartják a kezükben a Patet Lao erői, s így tulajdonképpen az ország stratégiai kulcsát ellen­őrzik. A Pentagonhoz közel álló körökből kiszivárgó hírek szerint az amerikai hadvezetés tán megismétli a Lam Son­hadgyakorlatot, amely mint ismeretes, az első menetben sú­lyos kudarcba fulladt, fejveszett meneküléssé silányult. Napjaink indokínai krónikájához tartozik az a momentum is, hogy az amerikaiak harci tevékenysége fokozottabb mér­tékben összpontosul a fegyvermentesített övezet térségére, sőt mind sűrűbben sérti meg az amerikai légierő a Vietnami De­mokratikus köztársaság légiterét. Az elmondottakból tehát nyilvánvalóvá válik, hogy szinte „teljes" az indokínai háború eszkalációja, ugyanakkor Thaiföld egyre jobban aktivizálódik. Ez utóbbi tényt húzz* alá a rendszer katonai jellegének ki­domborítása. jogosan merül fel tehát a kérdés: vajon hová tűnt az ame­rikai elnök nagy hangon meghirdetett „vietnamizációs" terve, s ilyen körülmények között egyáltalán számítani lehet-e Ni­xon csapatkivonási-harmonogramjának betartására? Vélemé­nyünk szerint a „vietnamizáció" immár diplomácia-történeti fogalom, „erejében" aligha bízik valaki, míg a csapatkivoná­sok ütemét Nixon legutóbbi bejelentéséhez szükséges idomí­tani. Az újabb negyvenezer amerikai katona kivonását elő­irányzó elnöki döntés ugyancsak csalódást keltett, alapjában véve formális aktussá vált. Nixon valószínűleg azt tartja: „ami elveszik a réven, megnyerem a vámon" — s bár Dél­Vietnamból kivon néhány egységet, Kambodzsában a szakta­nácsadók egész hadát veti be helyettük. BALOGH P. IMRE Az elmúlt napokban tartotta ülésszakát a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa. A küldöttek a tanácskozás szünetében is élénk vitát folytattak a felvetődött kérdésekről. (CSTK — TASZSZ) Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter hivatalos látoga­táson a Szovjetunióban tartózkodott, ahol a két országot érin­tő, valamint időszerű nemzetközi politikai kérdéseket vitatott meg a szovjet vezetőkkel. [ČSTK — TASZSZ) „Vietnamizáció" a gyakorlatban (Jefimov rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom