Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-23 / 303. szám, csütörtök

A Biztonsági Tanács határozata AZ INDIAI-PAKISZTÁNI KONFLIKTUS ÜGYÉBEN Kurt Waldheim az ENSZ kijelölt főtitkára New York — Az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa szerdán haj­nalban (közép-európai idő) 13 szavazattal, ellenszavazat nél­kül, két tartózkodás mellett ha­tározati javaslatot fogadott el az indiai—pakisztáni konfliktus ügyében. A határozati javaslat, ame­lyet Argentína, Burundi, Japán, Nicaragua, Sierra Leone és Szomália közösen terjesztett elő, egy szóval sem tesz emlí­tést a kelet-pakisztáni problé­ma politikai rendezéséről, csak tartós tűzszünetet sürget az összes indiai—pakisztáni fron­tokon s az összes csapatok mi­előbbi visszavonását szorgal­mazza idegen területekről. A határozat felszólítja az ENSZ összes tagországait, hogy tartózkodjanak olyan intézke­désektől, amelyek élezhetnék a helyzetet az indiai szubkonti­nensen. Arra kéri az érdekelt feleket, hogy kíméljék az em­beri életeket, s nemzetközi in­tézkedéseket sürget a menekül­tek támogatására. Felhatalmaz­za az ENSZ főtitkárát arra, hogy külön megbízottat nevez­zen ki, aki a „humanitárius problémák" megoldására fel­ajánlhatja jószolgálatait. A szavazástól a Szovjetunió és Lengyelország tartózkodott. fakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ képviselője a Biztonsági Tanácsban kijelen­tetted az indopakisztáni konf­liktussal kapcsolatban hozott BT-határozat fontos szemponto­kat tartalmaz, elősegíti a hin­dusztáni félszigeten kialakult helyzet normalizálódását. Malik emlékeztetett rá, hogy Indiának nincs területi köve­telése — mint azt Indira Gandhi miniszterelnök közölte. Rámutatott, a Szovjetunió kez­dettől fogva állást foglalt amel­lett, hogy csakis Kelet-Pakisz­tán népe dönthet a maga sor­sáról törvényesen választott képviselőin keresztül. A szov­jet küldöttség a Biztonsági Ta­nácsban azért tartózkodott a hindusztáni helyzetre vonatko­zó határozat szavazásakor, mi­vel a Szovjetunió kezdettől fogva úgy vélte, hogy csak a kelet-pakisztáni nép választott képviselői dönthetnek arról is, Pakisztán része marad-e ez a térség, vagy önálló, független államot hoznak létre. Erről a BT-határozat nem szól-, mon­dotta Malik. A Biztonsági Tanács a hatá­rozat megszavazását követő fel­szólalások után szerdán hajnal­ban közép-európai idő szerint 4.36 órakor elnapolta ülését. Újabb ülés időpontját nem tűz­te ki. Személyi változások Pakisztánban Rohman sejket háziörizetbe helyezték Karachi — Rawalpindi — Zul­fikar Ali Bhutto, pakisztáni köztársasági elnök — a szer­dai hírügynökségi jelentések szerint — utasítást adott a hadbíróságokon jelenleg folyó összes perek felfüggesztésére, a diákok, parasztok és földmű­vesek ellen indított perek be­szüntetésére. Ali Bhutto azt is közölte, hogy mielőtt a kelet-pakisztáni problémáról tárgyalásokat kez­denek Indiával, „minden való­színűség szerint" a Kínai Nép­köztársaságba utazik. Mudzsibur Rahman sejk ke­let-pakisztáni politikust, a tör­vényen kívül helyezett Avami Liga március 25-én letartózta­tott vezetőjét nyugat-pakisztáni börtönéből szabadon bocsátották és háziörizetbe helyezték — kö­zölte szerdán a pakisztáni rá­dió. New York — Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kije­lölt főtitkára Kurt Waldheim. A Biztonsági Tanács kedd esti üléséről az alábbi közleményt adták ki: „A Tanács megvizsgálva az ENSZ főtitkár kijelölésére vo­natkozó ajánlásokat, javasolja a közgyűlésnek, hogy a világ­szervezet főtitkárává dr. Kurt Waldheim-et nevezze ki". A volt osztrák külügyminisz­tert, aki 1955 óta az ENSZ­közgyűlés minden ülésszakán részt vett, s így igen komoly tapasztalatai vannak, éppen 53. születésnapján érte a megtisz­teltetés. A Biztonsági Tanács 15 tagja közül 11 adta rá szavazatát, hárman tartózkodtak, egy nem állandó tag ellene szavazott, vétó ezúttal tehát nem volt. Az ENSZ-ben úgy tudják, hogy Kína volt az, amely végül is el­állt vétójogának fölhasználásá­tól Waldheimmel szemben. Az osztrák diplomatánál több igen szavazatot adtak le az ar­gentin de Rozasra, számszerint 12-t, de az ellenszavazatok egyike vétót jelentett, mert va­lamelyik állandó BT-tag szava­zata volt. Nurul Amin, Pakisztán új köz­társasági elnökhelyettese szer­dán reggel letette a hivatali esküt. Pakisztánból fontos személyi változásokról érkeztek hírek. Bhutto menesztette az Indiával szomszédos pakisztáni tartomá­nyok több tábornok-kormányzó­ját, akiket még Jahja Khan volt elnök nevezett ki, s polgári kormányzókkal váltotta fel őket. Az elnök elmozdította tiszt­ségéből a pakisztáni Aliami Bank eddigi elnökét, a hat na­pilapot kiadó National Press Trust elnökét, valamint az e sajtótröszt tulajdonában lévő, százhúszezres példányszámban megjelenő Pakisztan Times fő­szerkesztőjét is. Egyidejűleg ki­nevezte a leváltott személyek utódait. Dr. Kurt Waldheim, a Biztonsági Tanács jelöltje az ENSZ főtitkári posztjára, 1918-ban születelt az alsó-ausztriai St. Andrea-Wördenben. egy tanár gyermekeként. Jogi tanulmányokat folytatott a bécsi egyetemen. A há­borúban súlyosan megsebesült. Leszerelték és visszatért ta­nulmányaihoz, jogi diplomát szerzett. A második világháború befejeztével lépett diplomáciai szolgálatba. Az osztrák külügyminisztériumban dolgozott és az osztrák államszerződésről tárgyaló delegáció tagjaként Párizsban, Moszkvában és Londonban is járt. 1948 és 1951 között a pá­rizsi osztrák követségen dolgozott követségi titkárként, majd a külügyminisztérium személyzeti osztályának élére került. Még Ausztria ENSZ-tagsága előtt Waldheim volt országa ENSZ megfigyelője, majd 1955-től (az osztrák ENSZ-tagság kezdetétől J első állandó képviselője. 1956 és 1960 között hazája kanadai nagyköveteként műkö­dött, majd a külügyminisztérium politikai osztályát vezette. Ezt követően 1964—1968-ig már hazája állandó ENSZ kép­viselője volt. 1968—1970-ig josef Klaus kancellár kormányának külügy­minisztere, majd 1971-ben a konzervatív Néppárt jelöltjeként indult a köztársasági elnökválasztáson-. Ezután visszatért az ENSZ-be, ahol továbbra is hazája küldöttségét vezette. Dr. Kurt Waldheim 53 éves, nős, négy gyermek apja. Ameny­nyiben a közgyűlés jóváhagyja jelölését, ő lesz az Egyesült Nemzetek Szervezetének a norvég Trygve Lie, a svéd Dag Hammarskjoeld és a burmai U Thant után negyedik főtit­kára. A román mezőgazdaság sikerei Bukarest — A Román Kom­munista Párt Végrehajtó Bizott­sága ülésén megvizsgálták a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek gazdasági-pénzügyi te­vékenységét. A bizottság meg­állapította, hogy a mezőgazda­sági szövetkezetek az 1971-es évben — a kollektivizálás befe­jezése óta — a legjobb ered­ményt érték el. A termelésnö­vekedés 29 százalékos a múlt évihez képest és 18 százalék­kal magasabb az előző ötéves tervidőszak évi átlagánál. A gabonatermelés 1,2 millió ton­nával haladja meg az 1966— 1970-es évek átlagtermelését. A szövetkezetek pénzbevétele 19 százalékkal magasabb az előző évinél. SZÖULBAN bejelentették, hogy Nixon elnök levelet inté­zett Pak Csöng Hi dél-koreai államelnökhöz, amelyben kö­zölte az Egyesült Államok kül­ső agresszió esetén, bárhonnan származzék is az, teljesítené a Dél-Korea irányában vállalt ka­tonai kötelezettségeit. Nixon ezenkívül biztosította Dél-Ko­reát arról, hogy küszöbönálló pekingi látogatása során nem ír alá Dél-Koreát érintő kínai— amerikai egyezményt. A z éghajlati viszonyokat tekintve Jugoszláviában az év végén téli időszak uralkodik. Az ország legdélibb részéből, Macedóniából is hófú­vásokat jelentenek, Bosznia­Hercegovinában minden hegy­ség tartós hótakaró alatt van, s a verőfényes Adrián óránkén­ti 110 km sebességű szélvihar dühöng. A vadászok, ha csak tehetik, kimennek a földekre és erdőaljakra, hogy friss vadhús­sal gazdagítsák a menüt. Ilyen vadászatot rendezett Tito el­nök is a vajdasági Karagyor­gyevóban és meghívta a diplo­máciai testületet. A diplomaták számára ez azért volt érdekes, mert a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Elnökségének egy héten belül tartott két ülése után került rá sor, s éppen Ka­ragyorgyevóban tartották az első ülést. Mint ismeretes ezen az ülé­sen, melyet a második pártér­tekezlet előkészületei jegyében tartottak, elsősorban a Horváth Kommunisták Szövetségének helyzetéről volt szó, miután a jugoszláv államünnep előesté­jén Zágrábban és más horvát­országi városokban diáktünteté­sek zajlottak le. A diplomaták érthetően igyekeztek valamit megtudni. Meg kell azonban je­gyezni, hogy mindkét elnökségi ülés nagyon nyílt volt, Tito el­nök is nyíltan beszélt. így az­tán lényegében semmilyen szenzáció sem szivárgott ki a a „diplomáciai csatornákon". Lássuk elejétől a történte­ket. Horvát politikai és gaz­dasági körökben már hosszabb ideje, vitáznak arról, hogy vál­23 toztatni kell, a devizarendsze­ren. éspedig e jelszó jegyében: 3 „Devizákat azoknak a vállala­toknak, amelyek ezeket kiter­melik" ... Tehát ne halmozzák fel egy helyen és osszák el az egyes köztársaságoknak szük­ségleteik szerint a devizákat úgy, mint ez eddig volt. E jelszó érvényesítése, természe­tesen, előnyös helyzetbe juttat­ta volna Horvátországot mint ipari és idegenforgalmi szem­Jlňí JAKOUBEK • belgrádi levele mek góca lett. Felhívta a fi­gyelmet arra a veszélyre, hogy az egyetemi előadások diákboj­kottja általános sztrájkká fa­julhat, s feltette a kérdést, hol vannak e pillanatban a horvát kommunisták? Tény az, hogy a diákok el­jártak az üzemekbe és vállala­tokba, röpiratokkal és szónok­lataikkal igyekeztek Zágrábban és más horvátországi városok­ban a maguk oldalára állítani a munkásokat, mert állítólag az ő érdekeikért küzdenek, JUGOSZLÁVIA AZ ÉV VÉGÉN pontból az egyik legfejlettebb köztársaságot az ilyen, lehető­ségekkel nem rendelkező többi köztársasággal szemben. E jel­szó, éppen úgy, mint sok más előző, alkotmányos módosítások keretében Horvátország állami­ságára vonatkozó jelszó erős nacionalista színezetet kapott. Az államünnep előestéjén a zágrábi és a horvátországi főis­kolai bizottság felhívást adott ki, hogy az egyetemen és az összes főiskolákon bojkottálják az előadásokat és ezzel támo­gassák a devizarendszer meg­változtatására irányuló törek­véseket s így állítólag a Horvát Kommunisták Szövetségének Központi Bizottságát is, amely ezért a változásért küzd. Tito a 21. elnökségi ülésen mondott bevezető beszédében világosan feltárta, ki rejtőzik a diákok akciója mögött. Hisz, közülük sokan azt sem tudják mi is az a devizarendszer. Rá­mutatott a Matica Hrvatská ra, az 1842-ben alapított egykor hazafias író- és értelmiségi szervezetre, amely ellenséges, nacionalista és soviniszta ele­sztrájkokra és tüntetésekre szó. lították fel őket. Megjártak. A munkások szinte minden üzemben megtagadták a sztráj­kot, elitélték a diákok reakciós akcióját és arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a deviza­rendszer csak legális úton, a politikai szervek és szervezetek által változtatható meg. így a főiskolai előadások bojkottálá­sa december l-ig véget ért. Ezt követte a IKSZ elnöksé­gének ülése: az első december 1-én és 2-án Karagyorgyevoban, a második december 9-én Bel­grádban. Ezeken Tito két fon­tos, beszéde és Sztane Dolanc­nak, a JKSZ elnöksége végre­hajtó bizottsági tagjának, be­széde hangzott el. A beszédek nagyon nyíltak, bírálók és el­sősorban nagyon címre szólók voltak. Bírálták a Horvát Kom­munisták Szövetsége Központi Bizottságának nem kielégítő te­vékenységét. Sok horvátországi vezető tevékenységében feladta az osztályszempontokat, mind­inkább nacionalista platformra lépett, s innen pedig már csak néhány lépés hiányzott az el­lenforradalmi magatartásig. A második elnökségi ülésen szé­les körű vita indult arról, ho­gyan helyezkedjenek szembe a nacionalista és soviniszta irányzatokkal, hogyan segíthet­nek a többi köztársaságok kom­munistái a horvát elvtársak­nak, hogyan szilárdíthatják meg a párt vezető szerepét és a tagság ideológiai nevelését. Nemcsak Horvátországban, hanem valamennyi pártszerv­ben és szervezeten nagy akti­vitás bontakozott ki. Minde­nütt élénken vitáztak Tito be­szédeiről és az elnökség követ­keztetéseiről, s támogatásukat fejezték ki nekik. Gyűléseken és aktívákon név szerint emlí­tették a HKSZ vezetőit, akiktől elvárták, hogy a bírálat és ön­bírálat szellemében nyilatkozza­nak munkájukról, mint például dr. S. Dabčevič-Kučar, a hor­vátországi pártelnök, Mika Tri­palo. Pero Pirker, Srečko Bije­liö és mások. (A nevezettek idő­közben lemondtak tisztségükről, s új vezetőket választott a HKSZ). Nem csupán a horvátországi kommunisták munkájának fo­gyatékosságairól van szó, ezt látnunk kell. A JKSZ a máso­dik pártértekezlet előkészületei jegyében él. Az értekezlet janu­ár 25-én és 26-án ül össze, s legfontosabb napirendi pontja a párt társadalmi helyzetének megvitatása lesz. mert a JKSZ tevékenységében sok fogyaté­kosság amiatt mutatkozik, hogy a párt nem foglal el eléggé szi­lárd és határozott álláspontot az ország Időszerű politikai és gazdasági problémáinak meg­oldásával kapcsolatban. Ezért nagy reményeket fűznek a má­sodik pártértekezlethez. EYSKENS kijelölt belga mi­niszterelnök felhagyott kor­mányalakítási kísérletével. Eys­kens 1968-tól 1971. november 8­ig állt a kormány élén, s a ha­táridő előtt kiírt általános vá­lasztások után kormányával együtt lemondott. A MAGYAR országgyűlés teg­napi ülésén jóváhagyta az idei költségvetést, amely feltételezi a folyamatos fejlődést és a nép­gazdaság pozitív irányzatainak továbbfejlődését. SCHEEL nyugatnémet külügy­miniszter felszólította az ellen­zéki CDU/CSU pártot, vizsgálja felül a nyugatnémet—szovjet és a nyugatnémet—lengyel szerző­déssel kapcsolatos elutasító ál­láspontját. HELYREÁLLNAK a diplomá­ciai kapcsolatok az NSZK és Algéria között — jelentették be Bonnban. A két ország hamaro­san nagykövetet cserél. Algéria és az NSZK diplomáciai viszo­nya hat esztendeje, 1965-ben szakadt meg, miután az NSZK elismerte Izraelt. A LENGYEL nemzetgyűlés szerdán folytatta a vitát az or­szág jövő évi népgazdasági ter­véről, és költségvetéséről. Az ülésen részt vesznek a politi­kai pártok vezetői, Jozef Cyran­kiewicz-csel az élükön az Ál­lamtanács, és Piotr Jaroszewicz­csel az élükön a kormány tag­jai. LANUSSE tábornok katonai kormánya kedden 19 személyt bocsátott szabadon ama 208 kö­zül, akiket 1969 júniusa, a rend­kívüli állapot kihirdetése óta letartóztatásba helyeztek. A 19­es listán nem szerepel két is­mert szakszervezett vezető, On< garo és Tosco neve. POMPIDOU francia elnök és Willy Brandt nyugatnémet kan­cellár 1972-ben látogatást tesz Londonban — közölték angol hivatalos személyiségek. Tito az osztályellenség elleni harcra szélit fel 30 éves a jugoszláv néphadsereg Belgrád — Harminc évvel ezelőtt, 1941. december 22-én alakult meg Jugoszláviában a proletár rohamdandár, amely a jugoszláv nemzeti felszabadító hadsereg stratégiai magva lett. Ezen a napon ünnepli Jugoszlá­via népe a jugoszláviai nemze­tek és nemzetiségek fegyveres felkelésének és szocialista for­radalmának 30. évfordulóját. Ez nemcsak a fegyveres erők, ha­nem a munkásosztály és élcsa­pata, a JKSZ és az egész ju­goszláv nép ünnepe. Az ünnepi alkalomból mon­dott beszédében Tito elnök ki­jelentette: „Nem hittem, hogy az ellenség harminc év múltán ismét feltűnhet. Az ellenség, érthetően, nem akadályozhatja meg fejlődésünket, nem is semmisítheti meg forradalmun­kat, de fékezheti ezt a folya­matot, s azt is teszi." Tito elnök felszólította a ju­goszláviai kommunistákat, se­gítsék a horvátországi kommu­nistákat azzal, hogy munkahe­lyeiken leszámolnak az osztály­ellenséggel, amely veszélyezteti Jugoszlávia szocialista fejlődését. « * # Grecsko marsall, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere üd­vözlő táviratot intézett Ljubi­csics hadseregtábornokhoz, Ju­goszlávia szövetségi nemzetvé­delmi államtitkárához, a ju­goszláv néphadsereg napja al­kalmából. « • * Zágreb — Dragutin Haramija, a l.orvát kormány elnöke le­mondott. Elhatározását szerdán hozta a Végrehajtó Tanács tu­domására, azzal az indokolás­sal, hogy a HKSZ KB 23. ülé­sén elszenvedett bírálat követ­keztében, érzése szerint, a te­rületen megrendült iránta a bi­zalom és ezért nem képvisel­heti többé eredményesen kor­mánya álláspontját a belgrádi megbeszéléseken és a szövet­ségi szervekkel szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom