Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-19 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

deliről NAGY ŐRGÉBICS November elején megérkeztek északról madárvilá,gunk őszi-téli vendégei. Az énekesmadarak rendjébe, a gébicsfélék (Lanüdal) családjába tartozik a nagy őrgébics (Lanius excubitor L.). Egyéb nevei: őrgébics, szürke gébics, bábaszarka, téli gébics, szarkabojtorján, szarkagábor, szarkagáborján, szarkakirály, nagy szarkagábor stb. Tollazata puha. Az elsőrendű evezők száma 10, a 3. és a 4. a leghosszabb. 12 faroktolla van. A fark hosszú és erősen lekerekített. Erős csőre oldalt lapított, a vége kampós, előtte — a felső káva peremén — kétoldalt egy-egy fogszerű kiemelkedés látható. Az orrlyukak kerekek, és azokat az előreálló tollak sertésszerű vége részben elfedi. Ez a madár 25—26 cm. hosszú, a gébics fajai között a legnagyobb. A hím szárnya 111—118, a tojóé 107— 115, farka 107—117, csüdje 27—29, csőre 16—18 mm hosszú. Súlya kb. 65 g. Az öreg hím testének alsó része fehér. A csőr tövétől a szemen át feltűnő fekete sáv húzódik a nyak oldalaira. A felső teste szürke, a felső szárnyfedők világosabbak, válla fehér. Szárnya nagy része fekete. A két középső farktoll fekete, a csúcsán kis, fehér folttal. A többi faroktollon kifelé haladva a toll tövének és csúcsának fehérsége, a közbülső fekete rész rovására, egyre nagyobb teret foglal el. A szélső farktollak külső zászlója mindig teljesen fehér. Az öreg tojó mellén és oldalain gyakran szürkésbarna hullámzás látható, egyébként azonos a hímmel. A fiatalok felül barnásszürkék. A kantár nagyobbrészt szürke. A csőr feketésbarna, az alsó káva töve világosabb, a láb fekete, a szivárványhártya sötétbarna. A gébicsféléknek kb. 300 fajuk ismeretes, amelyek közül a Kárpát medencében 4 faj él. Merész, igazi őrmadár. Fák száraz csúcsára, ágára, karókra telepedve körüljártatja szemét és nem tűri, hogy más madár, ha tízszer akkora is mint ő, kerületében akárcsak meg is pihenjen. ölyvre, hollóra, varjúra, szarkára azonnal ráveti magát. Rendesen el is veri a betolakodót, mert fáradhatatlanul támad. Tápláléka minden, ami él és amit legyőzhet. Felveszi a nagy sáskát és az egeret, de ez a haszon elenyésző ahhoz a kárhoz viszonyítva, amelyet, mint apró hasznos madarak fojtogatója és fészekrabló okoz. Felkutatja a földön fészkelő kis énekesek fészkét, bújja a bokrot, a fák koronáit és irgalmatlanul dézsmál. Leginkább a bokrokkal, fákkal ritkán szegélyezett domb és sík vidéket kedveli. Költőterületén április közepén vagy májusban fészkét fára és nagyobb tüskebokorra építi. Fészekalja 5—7 tojás, hasonló a szarkáéhoz, csak jóval kisebb. Átlagos méretük 26,3X19,3 mm. R. T. Filatelia A kozmikus telekommunikációs rendszer nemzetközi szervezete, az Interszputnyik megalakulása napján, a szövetségi távösszeköttetési minisztérium 1,20 Kčs névértékű alkalmi bélyeget bocsátott ki. A bélyeg a szocialista országoknak a kozmikus térség békés felhasználása terén való együttműködésére emlékeztet, az Interkozmosz programjának keretében. A béli^eg két földi távközlő állomás összeköttetését ábrázolja "— telekommunikációs bolygó segítségével. A bélyeget Jaroslav Lukavský grafikusművész tervezte. (s) ÚJDONSÁGOK Bermuda: turizmus, négy ér és filozófusok, ötcímletfi sor. öt bélyeg. — India: takarékos török—iráni vasútvonal, 2 r. szolgálat, hatcimletfi sor. — da, hét összefüggő bélyeg. — gr. — Luxemburg: Caritas, öt Demokratikus Köztársaság: Lu ték. — Ceylon: hazai költők — Csehszlovákia: hazai festők, sági világnap, 20 p. — Irán: — Jamaica: 300 éves posta Japán: százéves állami nyomLengyelország: varsói vár, 60 féláras bélyeg. — Vietnami na—17, három bélyeg. Ezermester Tél a hegyekben A Magas Tátra újra a téli időszak küszöbén áll. A turisták biztonságára a tátrai hegyi mentőszolgálat dolgozói vigyáznak. Ján Klinka elmondotta a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának, hogy a mentőszolgálatnak 20 állandó és 160 önkéntes, minden időben készenlétben álló dolgozója van. A mentőmunkálatokat t. k. tizenkét rádióállomás, 15 fényszóró, néhány terepjáró és motoros szán segíti. A turistáknak jó segítséget nyűjt a hegyi mentőszolgálat tájékoztató központja. A 28—20 és a 28-55-ös telefonszámokon adatokat közöl a terepről, a sielési lehetőségekről és a lavinaveszélyről. Ha csak egy szobánk van, afféle legénylakás, de reggelit, vacsorát otthon készítünk, szükségünk van egy kis fözőfülkére. Képünkön ajánlunk egy célszerű megoldást. A szoba egyik szögletét használjuk erre a célra. Itt helyezzük el a legszükségesebb bútordarabokat, pl. a faliszekrénykét, alatta a mosogatót és egy kis edényes szekrénykét, valamint a villanyfőzőt (esetleg sütőt) ls. Az egészet szép, mintás függönnyel elfüggönyözzük, így használat után nem is látszik, hogy „konyha" van a szobában. Részletfelvételünkön láthatjuk az elfüggönyzött sarokban levő főzősarkot. A munkaidőről A munkatörvénykönyv munkaidőre vonatkozó előírásait az 1969/153. sz. törvény 1970. január 1-től kezdődő hatállyal részben módosította. A módosítások figyelembevételével a munkatörvénykönyv 83. paragrafusa értelmében a munkaidő hetente legfeljebb 46 óra. A 16 évesnél fiatalabb dolgozók munkaideje hetenként legfeljebb 36 óra. A 16 évesnél idősebb olyan fiatalkorúak, azaz 18 évnél fiatalabb dolgozók munkaideje, akiknek a bányászatban, az ásványjövesztésben, alagutak és tárnák fúrásánál hivatásukra való előkészítésük érdekében szabad dolgozniuk, az ilyen munkakörben hetente legfeljebb 40 órát dolgozhatnak. A rövidebb munkaidőt fizetéscsökkentés nélkül — illetve a rövidebb munkaidő bevezetésének alapelveit a Szakszervezetek Központi Tanácsával való megvitatás alapján a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén a két köztársaság kormánya, a szakszervezeti szövetségek központi bizottságaival való megvitatás után állapítja meg. Az említett rövidebb munkaidő határa alatt egészségi okokból .a két köztársaság munkaügyi minisztériumai — az egészségügyi minisztériumokkal való egyetértés alapján — alacsonyabb munkaidőt engedélyezhetnek. Mint ismeretes, hazánkban a legtöbb munkahelyen az 1968/63 sz. törvény értelmében már bevezették az 5 napos munkahetet és ennek kapcsán a 42 és Vi órás munkahetet (a fizetés csökkentése nélkül). Dr. FÖLDES JÓZSEF ORVOS A CSALÁDBAN ANGINA PECTORIS Vladimír Haviar professzor: A SZlV FIGYELMEZTET A VESZÉLYRE című könyvét most fordították magyar nyelvre. A kézirat még nyomdában van, a fordító azonban rendelkezésünkre bocsátott egy érdekes fejezetet, melyet az alábbiakban közlünk. A betegség elnevezése még a XVIII. században keletkezett. Elsőként William Heberden angol orvos írta körül, és kezdetben az angina pectorist róla nevezték el. Csak később állandósult a napjainkban is használatos elnevezés. Nagyon sok függ attól, mekkora figyelmet szentelünk a jelentkező betegségek első tüneteinek. Saját érzéseink tehát nagyon fontos tényezőként szerepelnek, mivel, ha helyesen tudjuk értékelni a nehézségek jellegét, figyelmeztethetnek a közelgő veszélyre. Ha vi- szont nem vesszük tudomásul, a betegség megállapításának lehetősége eltolódik egy olyan időpontig, amikor a hatásos megelőzéssel már elkéstünk. Aztán ilyen panaszokat hallhatunk: „Hiszen én nem tudtam, hogy a mellkasomban jelentkező fájdalom komoly veszélyt is jelenthetett. Soha sem panaszkodhattam a szívemre, és azok a fájdalmak is mintha inkább az evéssel lettek volna kapcsolatban". Nos, ez igaz. Csakhogy az ilyen panaszosok elfelejtik, hogy mindennek van kezdete... Semmilyen betegség sem jelentkezik egyik napról a másikra. Minden betegség — tehát az angina pectoris is — bizonyos ideig lappang, keletkezik. Végül is felhív egy érzésre, amelv ezt diktálja: „Állj meg. fékezz, változtasd meg életmódodat, távolítsd el a zavaró tényezőket, próbáld meggátolni a kezdődő zavartl" Bzért tudatosítsa az olvasó mindennemű betegség első jeleinek fontosságát. Mennyi tragédiát el lehetett volna kerülni, ha ez nem ütközött volna az emberek betegség iránti érthetetlen könnyelműségébe és az egészség és betegségek alaptudnivalóinak a hiányába! Az angina pectoris fő jellemzője a mellcsont (szegycsont) mögött jelentkező, általában égető, ritkábban tompa fájdalom. A fájdalom roham formájában jelentkezik és gyakran kapcsolódik a szív fojtogatásának, szorongásának érzésével. A mellkason keresztül általában a nyakig terjed, a bal fül tövéig és a bal vállig. A fájdalmat a szív oxigénszomja idézi elő. Az oxigénszomjat az elszűkült ütőereken történő elégtelen vérellátás okozza. Az elszűkülésnek két oka lehet. Elsősorban a különben egészséges koszorúerek görcsös összehúzódásának (spazmus) következménye, amely a szív oxigénellátásának csökkenését vonja maga után. A ér medrének elszűkülése az érfal szklerotikus elváltozásai által is beállhat. A két ok aránylag gyakran összekapcsolódik, s az eredmény: rendkívül rossz oxigénellátás. A szív a szervezet szükségletei szerint dolgozik. Egyszer több energiát termel, mint ami az egyes szervek vérellátásához szükséges, máskor kevesebbet. Ha a szívtől nem várunk túl nagy teljesítményt, az elszűkült koszorúerek is képesek megfelelő oxigénmennyiséget szállítani a szívizom számára. Alighogy emeljük a szív teljesítőképességét, az elszűkült koszorúér, illetve más alkalmazkodó mechanizmusok által biztosított oxigénmennyiség kevésnek bizonyul — megnyilvánul a hiánya. Az oxigénhiány azonnyomban jelzi a veszélyes helyzetet. S a hiány fáidalomban nyilvánul meg. Angina pectoris rohamot tehát olyan igényes munka idéz elő, amellyel a szív nem képes megbirkózni, amely túlhaladja képességeit. Ehhez még persze a szív fokozott munkatevékenységének hirtelen, elkészületlen beállta kell, hogy járuljon. Az angina pectoris roham tehát intő jel, sőt a szervezet heves tiltakozása a túlterhelés ellen. Az elszűkült koszorúerekkel dolgozó szív nem reagál mindig ugyanúgy a teljesítmény emelésének követelményére, még ugyanannál a bizonyos személynél sem. Vannak napok, amikor aránylag könnyen, vagy csak alig észrevehető tünetekkel legyőz olyan túlterhelést, amelynek máskor a felét sem lenne képes elviselni. Minden az egész szervezet állapotától függ. a parancsokra való alkalmazkodási mechanizmusok azonnali bevetésének a készségétől. Ez egyszer az erek medrének ideg úton történő kitágulásában, máskor az oldalsó vérkeringés megnyitásában nyilvánul meg. A megterhelés lehetőségét és fokát (ha lehetséges) minden betegnek egyedül kellene megállapítania és meghatároznia. Csak magunk tudjuk felbecsülni teljesítőképességünket, amely a szívnek adott pillanatban nyújtható oxigén mennyiségétől függ.