Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)
1971-12-19 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó
Világ trrolpfárýji . ewv ŕwV'vtrk* ^ j SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VÁLTOZÓ IDŐK Mór csak napok kérdése, s mögöttünk lesz az 1971-es esztendő is. Befejeződött a növénytermesztés kora tavasztól késő őszig tartó folyamata, a mozgalmas nappalokat csendes téli esték váltották fel. Falak mögé húzódott a falusi élet ritmikus rendje, az állattenyésztők sötétben indulnak munkába, s mire megvirrad, a javát már el is végzik. Az istállók mozdulatlan vonatszerelvényként világítanak a téli éjszakában, a felbontott silógödrök fanyar illata betölti az egész telepet, átjárja az istállókat, az utcákat, még a lakásokba is be. férkőzik. A marha turkál benne egy darabig, keresi o frissen kaszált zöldet, répalevelet, aztán beletörődve sorsába, egykedvűen rágja az eléje szórt téli takarmányt. x A sötétben láthatatlanokká válnak a modern idők hírnökei, a tető alatt meghúzódó traktorok és gépek. A kutyák csaholása viszont ugyanúgy visszhangzik, akárcsak száz évvel ezelőtt. A falu képe a hosszú téli estéken nyújt még valamit a régi idők romantikájából, a fonók, a tollfosztók, a tépéscsinálók és tréfacsináló fiatalok világából. De ez már csak amolyan fata morgana, délibáb, mert a zárt ajtók és ablakok mögött nem serénykednek már a fürge ujjak, nem hangzanak el csodálatos mesék, ritkábban csendül fel a nóta is, mozduJatlanul, szinte megbabonázva nézik a tévé képernyőjét a család tagjai. ' A népművészet, a népszokások s a népi kultúra lelkes életmentői apró helyi múzeumokban gyűjtögetik a még menthetőt, a szúette rokkát, a ködmönt, a lajbit és a főkötőt, s jő, ha a népszokásokat feleleveníti még itt-ott egy-egy öntevékeny kultúrcsoport. Változnak az idők, változnak az emberek ... Az idő változásait legjobban környezetünk, munkaés életfeltételeink változásai tükrözik vissza. A gépesített és szakosított nagyüzemi mezőgazdaság állandó fejlődése egyre újabb feltételeket nyújt, egyre nagyobb követelményeket támaszt. Az életszínvonal növekedésével lakáskultúránk is alaposan megváltozott, a fürdőszoba és a központi fűtés természetes igényeink közé tartozik. Környezetünk anyagi vonatkozású változásai könynyen lemérhetők. De vegyük szemügyre a mondás másik felét is hogyan változik maga az ember? Hogyan alakult, milyen változásokon ment át a falu pszichológiája az utóbbi években, és hogyan értékeljük ezeket a változásokat a további fejlődés szempontjából? Ragadjuk meg a hosszú téli esték nyújtotta alkalmat, forduljunk egy kissé magunkba, keressük meg helyünket a világban, s találjuk meg a világot önmagunkban. Ez azért is szükséges, mert a mentalitás, az emberek gondolkodása igen fontos tényező a termelőerők és a társadalom fejlődésében. A szocialista nagyüzemi termeléshez ki kel-lett alakítani falvainkon a nagyüzemi kategóriákban gondolkodó közösségi embertípust. Ez sikerült is, hiszen a szocialista nagyüzemi termelés egyre javuló gazdasági eredményei a népnevelő munka sikereit is igazolják. Am, ha a további fejlődés szempontjából és szélesebb társadalmi összefüggések alapján vizsgáljuk a dolgot, bizonyos korlátokat, megtorpanást is tapasztalhatunk. Hogy hasonlattal éljek, valahogy úgy vagyunk vele, mint amikor a sok kis istállóból egy nagy, közös istállóban helyeztük el a teheneket, a munkán azonban semmit sem változtattunk, kézzel etettünk, kézzel fejtünk, csakúgy mint azelőtt, csupán nagyban. Gondolkozásunk is valahogy így alakult, a kicsiből nagyot csináltunk, az „enyémet" felváltotta a „mienk" és a „közös", és ezt a közöst annyira megszoktuk, annyira a szívünkhöz nőtt, hogy idegenkedve, féltékenyen tekintünk minden olyan változásra, ami átalakítja, átformálja, szinte felforgatja a közös gazdaság általunk megszokott képét. Kibontakozó szocialista társadalmunk, állandóan fejlődő gazdasági életünk nem tűr azonban semmiféle megtorpanást. A munka termelékenységének törvényszerű növekedéséhez, a minél gazdaságosabb termelés biztosításához állandóan módosítani kell a termelési feltételeket is, s ez a mezőgazdasági termelésben mélyreható változásokhoz vezet. Bele kell törődni egyes megszokott, de az adott keretek között nem gazdaságos és tovább nem fejleszthető termelési ágazatok megszüntetésébe, el kell fogadnunk a szakosított ágazatok bővítési programját, eleget kell tennünk a bővítéssel kapcsolatos technikai és szervezési követelményeknek. Mindehhez ki kell alakítani a mezőgazdasági dolgozók tágabb értelmű, a vállalati kereteket messze túlnövő társadalmi tudatát is, meg kell teremteni az országépítő mezőgazdasági dolgozó embertípusát, aki önmagában is képes az egyéni, a vállalati és a társadalmi érdek szocialista szintézisére, aki reálisan tekint az „adok" és a „kapok" törvényszerűségeire, megérti a kooperációs és integrációs kapcsolatok építéséből származó gazdasági előnyöket, melyekért tettekre, s ha kell áldozatokra is képes. Gyakran emlegetjük, hogy a mezőgazdasági termelés ma már társadalmi feladat. A hektárhozamok és általában a termelékenység növelése ma már nemcsak a mezőgazdasági dolgozók ügye. A minden eddigi elképzelést felülmúló, 40 - 50 mázsás gabona-hektárhozamok eléréséhez egyaránt hozzájárultak a nemesítő állomások kutatói, a mezőgazdasági gépipar, a műtrágyákat gyártó vegyipar, valamint a mezőgazdasági termelés dolgozói. A mezőgazdaságra háruló feladatokat, az élelmiszerekkel való önellátás programját csak közösen, a munkás-paraszt szövetség maradéktalan érvényesítésével tudjuk megvalósítani. A program mindannyiunk érdekét szolgálja és mindannyiunkat kötelez. Gondolkozzunk hót el, vajon mindenkor eleget tettünk-e társadalmi kötelezettségeinknek, a további fejlődés követelményeinek. Nézzünk körül és keressük meg, mit és hogyan lehetne még ésszerűsíteni, legyünk kezdeményezők, tegyünk javaslatokat, s az eredmények ezúttal sem fognak elmaradni. MAKRAI MIKLÓS ím
