Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-28 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

II DEMOKRACIA • i es DEMOKRÁCIA Napjainkban különösen sokat beszélünk a demokráciáról. Ennek egyrészt a választások, másrészt az a magyarázata, hogy Csehszlovákia válságos időszakában, 1968-ban és 1969 elején a revizionisták és a jobboldali opportunisták a sok egyéb mellett ezzel a fogalommal is visszaéltek. A demokráciát megfosztották osztálytartalmától, egyéni érdekeiknek megfelelően magyarázták, közben megpróbálták absztrakttá, parttalanná tenni. Kispolgári és burzsoá nézeteiket a demokráciára történő demagóg hivatkozással leplezték. A különféle cikkekben, gyűléseken és nyilatkozatokban „általános" demokráciát és szabadságot követeltek. „Általános", mindenki számára egyformán érvényes demokrácia azonban éppen ügy nem létezik, mint ahogy nincs mindenki számára egyformán érvényes szabadság sem. A marxizmus klasszikusai már évtizedekkel ezelőtt meggyőzően bebizonyították, hogy a polgári forradalom demokratikus jelszavai is tulajdonképpen csak a burzsoázia gazdasági érdekeinek az ideológiai kifejezései. Amennyiben e íelszavak megvalósulnak, nem „általános" demokráciát, hanem csupán burzsoá demokráciát jelentenek. A szabadság és egyenlőség jelszavának konkrét tartalmát a tőkés világban is, nálunk is a gazdasági rendszer jellege határozza meg. Ennek megfelelően a demokrácia is kétféle: vagy burzsoá, vagy szocialista. Közép út, harmadik út nincs. Furcsa és kissé megmosolyogtató jelenség, hogy a nemzetközi munkásmozgalom jelenlegi revizionistái és jobboldali oppor^ tunistái — akik egyébként „Igazi" marxistának tartják magukat — mégis megpróbálnak „sajátos" úton járni, és a régen lejáratott burzsoá és liberális „eszmékkel" akarják a demokráciát és egyben a szocializmust „tökéletesíteni". Az említett években saját példánkon láthattuk, hogy törekvésük hová vezet. Az úgynevezett „tiszta demokrácia" igénylői és „alkalmazói" tulajdonképpen az ellenforradalom erőinek nyitottak utat. A választások alkalmából a demokráciáról azért beszélünk sokat, mert a szocialista demokrácia ténylegesen most érvényesül legjobban. De nézzük a fogalmat közelebbről. Vizsgáljuk meg, hogy mit jelent a polgári, illetve a burzsoá, és mit a szocialista, illetve a tényleges demokrácia. , A polgári demokrácia A polgári demokrácia hívei azt állítják, hogy az ő demokráciájuk „általános", egyformán érvényes mindenkire. Bizonyításul leggyakrabban a szólás-, a sajtó-, a gyülekezési- és a törvény előtti szabadságra hivatkoznak. Szerintük ebben a „demokráciában" az emberek tetszésük szerint beszélhetnek és cselekedhetnek. „Szabadon" bírálhatják a vezetőket, szervezkedhetnek, szavazhatnak stb., stb. Mindez azonban csak látszat, szemfényvesztés, külső csillogás. A rideg valóság az, hogy az említett szabadságjogok a polgári demokráciában nagyon is korlátozottak. Nézzük például a sajtószabadságot. Ahhoz, hogy valakinek sajtó legyen a kezében, mindenekelőtt tekintélyes pénzösszeg, helyiség, papír, nyomda, terjesztő, szállító stb. stb. szükséges. A tőkés világban azonban ezek az eszközök elsősorban a tőkések számára válnak elérhetővé. Következésképpen: a burzsoá állam „sajtószabadsága" — a tőkések, a vállalkozók szabadsága. Hasonló a helyzet a gyülekezési szabadsággal. Mivel a proletárságnak nincs, vagy alig van a gyűlések céljára megfelelő saját helyisége, gyakorlatilag korlátozott a proletárság érdokét szolgáló gyülekezési szabadság is. S ha a munkások mégis össze- • jönnek, és fellépnek logaikért, léptennyomon az uralkodó osztály ellenállásába ütköznek. A nyugati világból érkező hírek mostanában is szinte naponta tanúsítják, hogy mind a zárt , helyen, mind az utcán rendezett öszszejöveteleket rendőrök ellenőrzik, és ha a szónok, vagy felszólaló sérti a tőkés érdekét, a hatalom urai közbeszólnak, megszakítják vagy feloszlatják a gyűlést. A burzsoá demokráciában gyakorlatilag a választások sem úgy zajlanak le, ahogy a tőkések tulajdonát képező tömegtájékoztatási eszközök világgá kürtölik, és ahogy azt az egyszerű emberrel elhitetik. A burzsoázia milliókat költ a választási hadjáratra, ugyanakkor választási rendszere a lehető legnagyobb manipulációra épül. Sajtója, rádiója, televíziója, filmje és egész propagandagépezete azért dolgozik, hogy megszédítse, félrevezesse és a saját érdekének megfelelően befolyásolja az embereket, a választókat. Attól sem riad vissza, hogy a tömegekkel vagy azokkal a pártokkal szemben, amelyek neki nem tetsző programmal lépnek fel, az erőszak eszközét alkalmazza. Annak érdekében, hogy képviselői bekerüljenek a parlamentbe, gyakran saját választási törvényét is felrúgja. A közelmúltban hozott új francia választási törvény például a „többségi" elv alapján adott lehetőséget arra, hogy a burzsoázia listakapcsolással megakadályozza a kommunista párt jelöltjeinek bekerülését a parlamentbe. A burzsoá választójog „demokratizmusát" jellemzi, hogy a nyugati világban a nők és a fiatalok többsége nem rendelkezik szavazati joggal. Számos kapitalista országban például a férfiak csak 24, a nők pedig (ha egyáltalán rendelkeznek szavazati joggal) csak 30 éven felül választhatnak. (Nálunk a korhatár nemre való tekintet nélkül 18 év.) S a választási korhatár túl magasra állítása a manipulációnak csak az egyik formája. A nők és a fiatalok kirekesztésén kívül a polgári „demokratikus" államokban egyéb eszközzel is csökkentik a választásra jogosultak számát. Az Egyesült Államok néhány államában még ma is „szabály", hogy csak az választhat, aki ingatlan tulajdonnal rendelkezik és fizeti a választási adót. A választójog vagyonhoz kötöttsége más kapitalista államokban is érvényes. Hozzátartozik a polgári demokrácia igazi arcához az is, hogy a burzsoázia igyekszik a parlamentet formális gyülekezetté degradálni. A lényeges politikai és gazdasági kérdéseket a legbefolyásosabb tőkések rendszerint a parlamenten kívül döntik el. Titkos megbeszéléseiken leváltanak és kineveznek minisztereket, megbeszélik a kormány bel- és külpolitikáját. Mindezt úgy intézik, ahogy azt érdekük és uralmuk fenntartása ftiegköveteli. A tömegeket, a választók millióit csak kulisszának használják. Lenin szavaival: „A tőke ereje — mindenható, a tőzsde — mindenható, ezzel szemben a parlament, a választások — bábuk, játékszerek ..." Nem „tiszta" tehát a polgári demokrácia sem. jellegét tekintve ez is osztálydemokrá cia, a burzsoázia érdekét védő „demokrácia". A szocialista demokrácia A szocialista országokban érvényesülő szocialista demokrácia az eddig ismert demokráciák legmagasabb formája. A dolgozók szabadságjogait nemcsak hirdeti, hanem biztosítja is. Elsősorban teljesen megszünteti azokat a jogkorlátozásokat, amelyek a kapitalizmusra jellemzők, és amelyek a jogot faji, nemzeti, vallási, műveltségi vagy vagyoni feltételhez kötik. Az állampolgárok jogait és a jogok biztosításának módját alkotmánnyal és törvénnyel biztosítja. Egyben messzemenően gondoskodik azokról a gazdasági és politikai feltételekről, amelyek lehetővé teszik, hogy a dolgozó tömegek élni tudjanak jogaikkal. A dolgozók szervezetei rendelkeznek pénzzel, megfelelő épülettel és helyiséggel. A dolgozók szervezeteinek rendelkezésére áll a sajtó, a rádió, a televízió, a film és mindaz az eszköz, amely a dolgozó tömegek érdeke és akarata érvényesítéséhez szükséges. A termelési eszközök társadalmi tulajdonba kerülésével a kulturális intézmények ls a nép kezébe kerülnek. A proletárdiktatúra viszonyai között, a szocialista demokrácia jellegének megfelelően, a dolgozó tömegek számára így nemcsak a tényleges sajtóés gyülekezési szabadság, hanem a kulturális élet irányításához szükséges széles körű jog és lehetőség is biztosított. A szocialista demokrácia a tömegeknek olyan jogokat és a jogok korlátozásához olyan lehetőségeket biztosít, amilyenre a polgári demokráciában gondolni sein lehet. A szocialista demokrácia tulajdonképpen a tömegek aktív részvétele a hatalom gyakorlásában, a hatalom gyakorlásának formája és módszere, általa és segítségével jutnak kifejezésre a dolgozó tömegek érdekei, mindenekelőtt az állam tevékenységében. Jól példázza ezt a most lebonyolításra kerülő választás is, amely során a hatalmat (közvetlenül'és közvetve) ismét milliók gyakorolják. Mindez azonban távolról sem jelenti azt. hogy a szocialista demokrácia csupán az államhatalom szerveire leszűkült demokrácia. Ennél sokkal több. Nem utolsósorban azért, mert társadalmunkban az állami és nem állami jellegű társadalmi szervek együttesen valósítják meg a dolgozó nép érdekeit kifejező munkásosztály politikáját. A politikai hatalom szélesebb fogalom, mint az államhatalom. A szocialista demokrácia egyszerre jelenti a politikai és az államhatalmat. Ellentétben a polgári demokráciával, tartalmának másik fő jellemzője az, hogy a politikai viszonyokon túl, a szocialista demokrácia kiterjed társadalmunk polgárainak alapvető életviszonyaira, tehát mind a gazdasági, mind a kulturális életre. A szocialista demokrácia segíti megoldani ŕ nem antagonisztikus ellentmondásokat, és egyebek között eszközül szolgál a különböző társadalmi érdekek összehangolásához. A szocialista demokrácia csak a proletárdiktatúra viszonyai között érvényesülhet, A proletárdiktatúra — a klasszikusok meghatározása szerint — többek között azt igényli, hogy törjük le a forradalom által megdöntött és kisajátított földbirtokosok és kapitalisták ellenállását, számoljuk fel a tőke hatalmának visszaállítására irányuló összes kísérletet, szervezzük — az egész dolgozó népet a proletariátus köré tömörítve — a gazdasági-építő és a kulturális-nevelő munkát, erősítsük a forradalom hadseregét és egyéb fegyveres szerveit az imperializmus elleni harcra, a proletár nemzetköziség szellemében támogassuk a nemzetközi forradalmi mozgalmakat, biztosítsuk a szocialista országok mindenoldalú együttműködését, gazdasági és kulturális fejlődését. Egyedül a proletárdiktatúra teszi lehetővé, hogy a demokrácia" — a társadalmi élet minden szférájában, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet területén egyaránt —, a lehető legszélesebb körben érvényesüljön. Fejlettségét az határozza meg, hogy milyen fokon érvényesül a proletárdiktatúra államának intézményeiben, mennyiben tudja az egyéni és társadalmi érdeket összeegyeztetni, illetve az érdekek közötti különbséget kiküszöbölni, végül, de nem utolsósorban, a szocialista demokrácia fejlettségi színvonalát fejezi ki az is, hogy milyen mértékben érvényesül a tömegek közvetlen részvétele az állam, a gazdaság és az egész társadalom problémáinak a megoldásában. A szocialista demokráciának része a gazdasági demokrácia, amely külön elemzést érdemelne. Itt erről a kérdésről csak annyit: a szocializmus fölényét a kapitalizmussal szemben többek között éppen az biztosítja, hogy a termelésben részt vevők befolyásolhatják (és amint számtalan példa bizonyítja, be is folyásolják) a termelést és az egész gazdaság fejlődését, ellentétben a kapitalizmussal, ahol a tömegek a termelés irányításában és a gazdasági élet feladatainak meghatározásában sem vehetnek részt. A szocialista építés sorén a munkások kezdeményzése a gazdasági demokrácián keresztül bontakozik ki. A gazdasági demokrácia lényege: a tömegek részvétele a gazdasági folyamatok Irányításában és ellenőrzésében, a dolgozók tapasztalatainak és javaslatainak hasznosítása a gazdálkodásban. Lenin szavaival: „A proletár demokrácia elnyomja a kizsákmányolókat, a burzsoáziát — és mert nem képmutató, nem ígér nekik szabadságot és demokráciát — a dolgozók számára viszont biztosítja az igazi demokráciát." A szocialista demokrácia tehát olyan osztálydemokrácia, amely a többség, a dolgozó tömegek érdekeit védi és szolgálja. Demokrácia is, diktatúra is Ha nem vagyunk szubjektivisták, és nem kergetünk délibábot, akkor vizsgáljuk akár a polgári demokrácia, akár a szocialista demokrácia lényegét, arra a következtetésre jutunk, hogy nincs „abszolút demokrácia", és „abszolút diktatúra". A demokrácia és a diktatúra nem egymást kizáró ellentét, hanem összetartozó, egymástól elválaszthatatlan fogalmak. A hatalom demokrácia is, diktatúra is, mindegyik állam egyrészt demokrácia, másrészt diktatúra. A kérdés csupán az, hogy kinek, milyen osztálynak diktatúra az egyik és demokrácia a másik? A kapitalista állam, a polgári demokrácia: demokrácia a burzsoázia tagjainak, a tőkéseknek, és diktatúra a munkásosztállyal, a dolgozó néppel szemben. A szocialista állam és a szocialista demokrácia: demokrácia a munkásosztálynak, a dolgozó tömegeknek, és elnyomás, diktatúra a nép ellenségeivel, a megdöntött uralkodó osztály tagjaival szemben. Akik mást állítanak, azok nem ismerik a tényeket, vagy — ahogy 1968-ban és 1969 elején a „tiszta demokrácia" csehszlovákiai „harcosai" tették — figyelmen kívül hagyják az osztályszempontot. A szocialista demokrácia napjainkban abban is kifejezésre jut, hogy a dolgozók nemcsak a választásokon és a választások előkészítésében vesznek részt, hanem — különféle képviseleti szerveken keresztül — cselekvő részesei a közügyek intézésének, a szocialista társadalom irányításának és fejlesztésének. Jelenlétükkel és aktív munkájukkal kialakítják és megvalósítják a szocialista állam politikáját. Ennek munkásjellege és szocialista tartalma többek között azáltal érvényesül, hogy társadalmunk gondoskodik anyagi és szellemi szükségleteink kielégítéséről, s a munkához való jog, valamint a messzemenő egészségügyi, kulturális és szociális juttatásokkal biztonságérzetet nyújt mindannyiunknak. A munkáshatalom és a szocialista demokrácia hívei elsősorban ezért szavazunk tömegesen a Nemzeti Front jelöltjeire, a dolgozók érdekét szolgáló képviselőkre. BALAZS BÉLA Szeretjük szocialista hazánkat, a szocialista jövőt választjuk—szavazatainkat a Nemzeti Front jelöltjeire adjuk!" (A CSKP Központi Bizottságának és a Nemzeti Front Központi Bizottságának választási felhívásából.)