Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-21 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

HÍRHEDT NEVEK - DOLLÁRDINASZTlAK # TÖKEHALMAZÖK ÉS VAGYONGYARAPÍTÓK # ELVÜK: PECUNIA NON OLET (A PÉNZNEK * N'NCS SZAGA) # VÉRGÖZÖS MILLIÓK # A HATALOM KONKRÉT KÉPVISELŐI A jelenkori kapitalizmus, az imperialista monopolkapitalizmus egyik jellegzetes vonása, hogy állammonopolista kapitalizmussá vált, vagyis a nagymértékben koncentrálódott nagyipart képviselő monopóliumok, konszernek, kartellek és más társulások emberei ott ülnek az államapparátus legfőbb posztjain, beleszólnak a legfontosabb döntésekbe, sőt olyan állampolitikai döntéseket csikarnak ki, amely az általuk képviselt monopóliumok érdekeinek legjobban megfelel. A jelenkori kapitalizmus másik fő jellegzetessége, hogy óriási, nemzetek feletti, ún. szupranacionális vállalatok alakulnak ki, amelyek fenyegető méretű hatalmat képviselnek. Olyannyira, hogy még az Imperializmus vezető helyein is tartanak tőle. R. J. Barber neves amerikai közgazdasági szakértő már a hatvanas évek végén megállapította, hogy „az újabb tapasztalatok alapján 1975-re 300 óriás vállalat tartja majd kezében (a világgazdaság tőkés szektorában) az ipari termelés többmint 75 százalékát". chine, a Gulf Oil következik. Ezek a mammutvállalatok mind milliós profittal dolgoznak és a hadimegrendelések révén nemcsak az amerikai gazdasági életre, hanem az USA politikájára is nagy befolyással vannak. Ezek „csak" egyes vállalatok, s képzeljük el, hogy az Egyesült Államokban egyes „nagy családok" több ilyen vállalat urai. Itt van mindjárt a hírhedt Morgancsálád. Neve rettegésbe ejti az amerikai üzleti világot. New Yorkban a Broad Street és a Wall Street sarkán van egy emeletes téglaépület. Itt van a Morgan-család agytrösztje. Innen, a Wall Street 23. szám alól ellenőrzik a Morgan-család tulajdonába tartozó öt bankházat, 32 nagyipari társaságot, 13 hatalmas vasúttársaságot, 3 óriási biztosító intézetet, 14 közszolgáltatási vállalatot. A bankházak révén az ügyfelek vagyonát is ellenőrzik. A Wall Street 23. alól igazgatják a 4 milliárd dolláros tőkével dolgozó Morgan Garanty Trust-6

1, a kétmilliárd dollár tőkéjű General Electricet, A szupranacionális mammutvállalatokkal rendelkező állammonopolista kapitalizmus két célt követ: először is minél nagyobb gazdasági—politikai egységek kialakítását, hogy ezek tevékenysége minél jobban befolyásolja az események alakulását, másodszor pedig azt akarja elérni, hogy az integrált szervezetek, továbbá az egyes államok törvényei elősegítsék a nemzetek felett álló szupervállalatok akadálytalan terjeszkedését. A kapitalista mammutvállalatokat átvitt értelemben vagy finomkodva olykor a „nagy családok birodalmaiként emlegetik. Ha végigtekintünk e birodalmakon, eléggé ismert nevekkel találkozunk. A „nagy családok" mai képviselői azonban már az ősatyák harmad-, negyed-, sőt ötödfzigleni leszármazottai, akik módszereikben éppen úgy nem válogatósak, mint őseik voltak, csak éppen a kor színvonalának megfelelően, modernül dolgoznak. A Wall Street réme Milyen óriási birodalmakról van szó, bizonyítja ezt néhány számadat. Nem a legfrissebbek, egy 1965-ös kimutatásból származnak. Ezek szerint a tekintélyes amerikai General Motors az említett évben 20 milliárd 733 millió dollár forgalmat bonyolított le és egy év alatt rekord profitra tett szert, ugyanis először fordult elő, hogy egy mammutvállalat évi nyeresége meghaladta a kétmilliárd dollárt, pontosabban 2 milliárd 125 millió dollár volt. Ez a ranglétrán első helyet biztosított a General Motorsnak. Utána a Ford Müvek, a Standard Oil, a General Electric, a Chrysler, a Socony-Mobil Oil, az V. S. Steel, a Texas International Business Maaz United States Steelt és a 3 és fél milliárd dollár tőkéjű Coca-Cola Companyt. Ezenkívül a már említett vezető General Motors a Morgan és Dupont család közös tulajdona. „A »Sarok« így akarja", „A »Sarok* így döntött" — ezt mindenki érti A Morganok akarata érvényesül. 65 milliárd 306 millió dollár vagyon ura a Morgan-család, s így érthető, hogy félelmetes erőt jelent az Egyesült Államokban. Hisz övé az amerikai ipar negyede. Kezdetben volt a fegyver A Morganok roppant vagyonát az ősapa, John Pierpont Morgan alapozta meg még a múlt század elején. Nem kezdte a semmivel, örökölt néhány milliót szüleitől, de az örökség még nem tette volna a családot azzá, amivé lett, ha nincs John Pierpont. A fegyverkereskedésre vetette magát, s ez az üzlet nagyon jövedelmezőnek bizonyult. A milliók megsokszorozódtak. Persze, nem „tisztességes kereskedelem" útján. John Pierpont arról volt nevezetes, hogy nem válogatott eszközökben, ha üzleti vetélytársainak tönkretevéséről volt szó. Ezért is érdemelte ki a „Kalóz" jelzőt. A Morgan-ház fegyverszállításaival nagy szerepet játszott az első világháború előkészítésében, s a két világháború között a családi politika hozzájárult a náci Németország felfegyverzéséhez. A második világháború utáni idők bizonyos átorientálódást követeltek Morganék családi birodalmában is. A fegyver azért így is domináló elem a Morgan-iparban: a Pentagonban a főnökök mindenkor a Morgan-ház emberei, s az ő elhatározásaik soha sincsenek ellentétben a családi érdekekkel. h wilmíngtöni Ďriós Az emberi életek kioltására szolgáló fegyvergyártással alapozta meg vagyonát az Egyesült Államok másik „nagy családja" is. A Dupont-ok őse egy francia emigráns közgazdász fia, Éleuthére Irenée Du Pont de Nemours puskaporgyártással kezdte a családi vállalkozást. A Delaware állambeli Wilmingtonban, egy festői folyó partján rendezték be a vállalat központját és kutatóintézetét. A

z 1802-ben alapított robbanóanyaggyár hatalmas vegyipari komplexummá fejlődött. Viktoriánus stílusú épületben laknak az 1500 főnyi Dupont-család legelőkelőbb tagjai, az agytröszt. Egyébként az Egyesült Államok 28 államában 129 vállalattal, továbbá 16 külföldi országban vállalatokkal rendelkező családi trösztben 27 családtag vezető poszton áll, további 150 pedig kisebb vállalati egységeket vezet. A Dupont-ok birodalmáról elmondhatják, hogy a mai Világ legnagyobb vegyipari komplexuma. Húszezer fajta árut gyártanak, főként a szintetikus anyagokra és a szénvegyületekre specializálták a vállalatokat. Robbanóanyagoktól műbőrcipőkig sok minden kikerült Dupont-ék gyáraiból. Épp olyan kegyetlenek a nyúzok, mint bizonyos értelemben vett cégtársaik, a Morganok. Ez családi tulajdonság. Feljegyezték a ház jelenlegi fejéről, Lamote Dupont Coplandról, hogy amikor a milliomos nagypapa kedvencei gyermekkorukban szabadon kísérletezhettek, például abban versenyeztek, ki tud az erdőben és a pusztaságon kimúlt vadak maradványaiból a leghamarabb öszszeállítani egy komplett csontvázat, a gyermek Copland kész volt a gyors megoldással: élő nyulakat dobott forró lúgba, s mindjárt megvolt a komplett csontváz. Ma ez a kegyetlenség családj örökség, nincs mit csodálkoznunk, hogy a második világháború éveiben a Dupont-ok lelkiismeretfurdalás nélkül együttműködtek a náci 1. G. Farben társasággal, amely többek között gázt szállított a hitlerista haláltáboroknak ... A családi vagyont egyébként 325 millió dollárra becsiiliik Ót nyíl A napóleoni időkben a hesseni választófejedelemségben letelepedett egy jámbor kelmekereskedő, bizonyos Meyer Amschel. Rövidesen a választófejedelem kegyeltje lett, mert bizalmas üzleti ügyekben bátran hozzá fordulhattak. A leggyorsabban váltotta be a váltókat, hitelleveleket, emellett ' szerényebb volt a többi üzletembernél, kisebb provízióval is beérte. Rövidesen „udvari kereskedelmi főképviselővé" nevezték ki. Ennek a Meyer Amschelnek öt fia volt. Amikor megszedte magát, mindegyiket világgá küldte („öt nyíl"), azaz pontosabban egy-egy európai nagyvárosba, hogy apjuk örökébe lépjenek. Bankházat nyitottak Párizsban, Londonban, Nápolyban és Bécsben. (Az eredeti bankház Majna-Frankfurtban volt.) Meyer Amschel utódai felvették a Rotschild nevet és fogalommá váltak. Mivel segítették a Napóleon ellen küzdő hatalmakat, az uralkodók mindenütt kegyeikbe fogadták őket és támogatták pénz- és hitelintézményeik működését. A ihásodik világháború előtt a Rotschildok fénykora is lehanyatlott. Nápolyi és bécsi bankházukat bezárták, maradt a londoni és a párizsi. Kitört a világháború. A család jelenlegi feje, Guy báró 1941. októberében elhagyta Franciaországot, Amerikába ment és jelentkezett egy önkéntes alakulatba, amelyet természetesen finanszírozott is. Hajóját megtorpedózták és Guy bárót hét órai megfeszített úszás után egy angol hadihajó vette fedélzetére. A háború éveiben találkozott Guy De Gaulle tábornokkal, s e barátság alapján született meg a háború utáni Franciaország számos pénzügyi terve. A Ritschildokat két államelnök is szolgálta. Egyik ősüket Poincaré, Guy bárót pedig a jelenlegi francia köztársasági elnök, Pompidou, aki a Rotschild bankház igazgatója volt. Érthető, hogy a Rotschildok dicsősége sem a régi. Változtak az idők, s velük a Rotschild-család is. Tény az, hogy Guy báró 1949 óta ismét élénk központtá tette a párizsi Laffitte utcai cszaládi székházat. Sokat profitált a Dassault repülőgép- és rakétaipari céggel társulva, másrészt nagy befolyásra tett szert azáltal, hogy tanácsokat adott a francia kormánynak a gyarmati, illetve felszabadult területekkel kapcsolatos pénzügyi politikáját illetően. Az állam és a „nagy családok" Európa más országainak is megvannak a maguk „nagy családjai". Svédország gazdasági életét például 15 család meg 3 bankház uralja. Köztük a legtekintélyesebb a Wallenbergcsalád, melynek 180 ezer embert foglalkoztató, az ország iparának egyötödét kitevő 70 vállalata van. így sorolhatnánk tovább. Angliában a Royal Dutch Shell és az Unilever társaság a „nagy családok" eszköze ... A „nagy családok" hatalma olyan félelmetes, hogy például Amerikában, ahol ez a legeklatánsabb, trösztellenes törvényekkel, a részvények kényszerű eladásával próbálják korlátozni befolyásukat, de ez nem sokat változtoztat a helyzeten. Az imperializmus az államgépezet és a monopóliumok összenövése folytán olyan fejlődési szakaszba jutott, amikor a maga által életre keltett és táplált moloch mesebeli rémként elhatalmasodik a társadalom fölött. Ilyen társadalmi viszonyok között pedig eleve naiv dolog egyáltalán vitázni is arról, kit szolgálhatnak az agyonreklámozott „demokratikus választások". t. L. 70 millió dollárnyi bankjegyköteg vándorol a Morgan-ház föld alatti széfjeibe. Lent: A család vaqyonalapító A Dupont-család wilmingtonl központja madártávlatból. A Rotschildok „emblémája"