Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-18 / 273. szám, csütörtök

KÉPVISELŐJELÖLT •m m .. // f g * * g ... I A jovonket epitjuk Kisportolt testű, barna fiatal ember ül az íróasztal mögött, fürge ujjakkal kezeli az elektromos számológépet Meilette sokasodnak az ellenőrzött könyvelési lapok, kimutatások — Leltározunk — maqyarázza Szabó Sándor, Tekovské Lulany I Nagysalló j egyik szövetkezetének könyvelője Ma már egyszer átszámoltam az összes bejegyzést, a vég összegnél azonban harminchat korona hiány mutatkozott. Elölről kellett kezdeni. Amíg ő a hibát keresi, addig felidézgetem a róla hallottakat. Faluszerte, sőt az egész vidéken úgy ismerik Szabó Sándort, hogy mindig becsületesen végzi a munká ját. Soha nem torpan meg az akadályok előtt. Hasonló volt a Sanyi IIpolyság! Mezőgaz dasági Műszaki Középiskola tanárainak, nevelőinek is a véleménye, amikor 1967-ben sikeresen leérettségizett. Kétéves katonai szolgálata idején sem kellett szégyenkezni miatta a község vezetőinek. Amióta leszerelt, a kiváló gazdálkodásáról nevezetes Tekovské Lužianky-i /Kissallój szövetkezetben könyvelő. Ott is csak az elismerés hangján beszélnek róla. Csakúgy, mint a Szlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség levicei (Lévai járási bizottságán. A mintegy négyezer lakosú községben nem régen őt választották meg az ifjúsági szervezet elnökének. Azóta egyre gyakrabban hallani a szervezet jó munkájáról. Az aratás idején a fiatal kombájnosok versenyében csapatuk az első helyen végzett a járásban. Szorgoskodásunkat el. ismerő oklevéllel is jutalmazta a SZISZ Központi Bizottsága. A kultúrmunka legnagyobb részét ugyancsak a szervezet tagjai végzik a községben. Szinte nem is múlik el úgy a hétvége, hogy csendes, néptelen maradna a kultúrház, vagy az ifjúsági klub. Ezek után már nem is csodálkozhatunk azon, hogy az ifjúsági szervezetek járási bizottságának javaslatára a Nemzeti Front Szabó Sándort a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság képviselő jének jelölte. — Őszintén szólva nem számítottam erre a bizalomra — mondja a huszonhárom éves fiatalember, de szívesen vállal tam a jelölésemmel járó többletmunkát. Ügy érzem, hogy ennél sokkal többel tartozom szocialista társadalmunknak. A nyugat-szlovákiai kerület 36. számú választókörzetének eddig hét községében ismerték meg őt személyesen a választók. Mindenhol szívesen, bizalommal fogadták. Az eddigi jó munkája alapján megválasztása esetén sem fognak csalódni benne. — Az ifjúsági szervezeten keresztül már sok fiatal mezőgazdasági dolgozót volt alkalmam megismerni. Az ó ne. vükben is bátran elmondhatom, hogy elsődleges feladatunknak a XIV. pártkongreszszus mezőgazdaságra és az ifjúság munkájára vonatkozó határozatainak megvalósítását tartjuk. Az ötéves terv során és azon túl is ennek érdekében akarunk jó munkát végezni, hiszen a jövőnket építjük. Fáradságot nem ismerő fiatalember ül a számológép előtt. Amikor befejezzük a beszélgetést, újra fel-felberreg a parányi motor, kattognak a billentyűk, fó tucatnyi leltárív számtengerét kell még ellenőrizni, aztán sietni az esti gyűlésre, készülni a másnapi munkára. LALÖ KAROLY A „mi" képviselőink KONSTRUKTÍV VITA A választók tízezrei ismerkednek a jelöltekkel A kerületi választási bizottság tájékoztatása szerint a közép-szlovákiai kerületben a választási előkészületek menete tervszerű és kielégítő. A jelöltek bemutatkozása befejező szakaszához közeledik. A legtöbb találkozót a jelöltekkel a žilinai járásban valósították meg — számszerint 138-at. A gyűléseken ebben a járásban közel 25 000 választó vett részt, és 818-an szólaltak fel a vitában. A bemutatkozó gyűléseken legtöbben a zvoleni járásban vettek részt — közel 33 ezren. Ugyancsak jói haladnak a bemutatkozással a lučeneci járásban, ahol 69 találkozón közel 14 ezren vettek részt, és 517-en szólaltak fel a vitában. A választási gyűlések a választási bizottságok jelentései szerint igen színvonalasak és konstruktív jellegűek. A vita a "Nemzeti Front jelöltjeinek támogatására és a helyi problémák megoldására irányul. A vita legpozitívabb vonatkozása, hogy sok felszólaló egy-egy helyi problémáról szólva felajánlja azt is, hogy ő maga milyen segítséget nyújthatna a kérdés megoldásában. (v) 1971. XI. 18.. Az 1970. december 1-i népszámlálás adatai szerint hazánkban, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 572 56Ö csehszlovák állampolgár vallotta magát magyar nemzetiségűnek, köztük e sorok írója. Ezen a jogcímen engedtessék meg nekem, hogy most, a választások küszöbén néhány szót szóljak a magyarok képviseletéről, ha úgy tetszik, a „nemzeti reprezentációról". Az 1968—69-es társadalmi és politikai válság idején egy magát fórummá emelt kis magyar csoport, az ún. „magyar reprezentáció", jogot formáit arra, hogy az 1964-es törvényes, titkos választásokon megválasztott 9831 magyar nemzetiségű képviselő fölött pálcát törjön, kijelentve, hogy ezek nem képviselhetik a Csehszlovákiában élő magyarokat. Rá kellett döbbennünk, hogy az „emberarcú szocializmus", a „demokratikus szocializmus" normái mások, hogy nem a választók széles tömege, hanem néhány „kiválasztott" dönti el, ki kit képviselhet, ki a „miénk" és ki nem. Hála a csehszlovákiai magyar sajtó józanságának nem kapott publicitást a ,,2000 szó" magyar változata, az „Őszinte szóval" című pamflet, amely pontosan megszabta, hogy ki és milyen fórumon képviselheti a csehszlovákiai magyarságot. Megjelölte azt a szervezetet, amely „egyedül van hivatva képviselni a csehszlovákiai magyarság érdekeit és jogait". Ennek a szervezetnek előírta, hogy kiket „ne javasoljon olyan politikai és közéleti funkcióba, amely a magyarsággal öszsžeftígg, vagy ilyen irányú tevékenység kifejtését célozza". Természetesen vannak nemzeti sajátosságok, specifikumok minden nemzetnél vagy nemzetiségnél, amelyeket annak a bizonyos nemzetnek vagy nemzetiségnek a tagja esetleg behatóbban ismer és szükség esetén az ilyen jellegű problémánál komoly segítséget nyújthat. Ez nem kétséges, de 1968 óta nagyon sokszor morfondírozok magamban, vajon melyik az a politikai vagy közéleti probléma Csehszlovákiában, ami nem függ össze a csehszlovákiai magyarsággal? Talán az állam politikai vagy gazdasági helyzete, az ötéves terv teljesítése, külpolitikánk irányvonala, a szövetségeseinkhez fűződő viszonyunk, kulturális életünk, az iskola- vagy az egészségügy fejlődése, szocialista hazánk és a szocializmus vívmányainak megvédése a külső vagy belső ellenséggel szemben?! Elnézést, hogy régi „bűnös" vesszőparipámon nyargalok, de megismétlem azt, amit már oly sokszor hangsúlyoztam, hogy a magyar kisebbség kérdéseit, problémáit nem lehet elszigetelten c s a k a magyaroknak megoldani, rendezni. Ellenkezőleg, csakis és kizárólag a szlovákokkal és csehekkel közösen, az egy hazában élő nemzetek és nemzetiségek között is érvényesített proletár nemzetköziség alapján. Visszaemlékszem a magyar nemzetiségű kiváló kommunista szenátorra, Steiner Gáborra — aki szlovákul nagyon hiányosan beszélt, sőt azt mondhatnám, nem tudott — és aki mégis mindig arra figyelmeztetett bennünket, hogy ő nem c s a k a magyar dolgozók ügyét képviseli a csehszlovák parlamentben, hanem minden nemzetiségű dolgozóét. Ez volt Gottwald elvtárs további közvetlen munkatársainak, Major István képviselőnek, Mező szenátornak és sok más magyar nemzetiségű kommunista funkcionáriusnak a krédója is, anélkül, hogy ezzel a magyar dolgozók jogos harcát feladták volna. Az „Őszinte szóval" című pamflet e sorok íróját külön „megbélyegezte" azzal, hogy (idézem): „Nagyon sokszor hangsúlyozta, hogy a csehszlovákiai magyarság egyetlen érdekvédelmi szerve a CSKP". A fogalmazás nem egészen pontos, de így is vállalom, sőt büszke vagyok rá, mert tény, hogy nagyon sokszor hangsúlyoztam már: hazánkban a nemzetiségi kérdés, így a magyar kérdés megoldásának is egyetlen biztosítéka a CSKP! Ma is ezt állítom! Annak ellenére, hogy a pamflet szerzői a továbbiakban azt írják, hogy „...a CSKP hiába hozta évek hosszú során át az újabb és újabb határozatokat, mert ezek megrekedtek az ugyancsak kommunista emberek, a kerületi, vagy járási titkárságok asztalfiókjaiban, s realizálásukkal már senki sem törődött". A nemzetišégi kérdés megoldása egy allandó mozgásban, fejlődésben levő folyamat, mindig újabb és újabb problémák felvetödésének lehetőségével. Ezért nem lehet utána mini égyázer s mindenkorra befejezett tény után egy megnatározott időben pontot tenni. Viszont az 196ri—69-es évek antiszocialista, antikommunista nihilizmusára jellemző demagógiát erősen megcáfolja a CSKP KB, no meg az SZLKP KB határozatainak teljesítése, realizálásának gyakori ellenőrzése. Így került sor a csehszlovákiai magvaioK állampolgársága, politikai jogai visszaadására, a magyar tannyelvű állami alap- és középfokú iskolai hálózat kiépítésére, magyar pedagógiai tanszék létesítésére, a magyar nyelvű sajtó, rádióadás, könyvkiadás és — behozatal megindítására ... Sorolhatnám tovább, kiegészíthetném konkrét adatokkal, számokkal, ez meggyőzően igazolná, hogy azoknak a bizonyos határozatoknak nem kis eredménye volt. Enek ellenére nem vitás, hogy még sok a teendő ezen a téren. Most így közvetlenül a választások előtt érdemes megemlíteni azt a nagyon jeleutókeiy tényt, hogy a csehszlovákiai magyarság kivette a részét az államhatalom gyakorlásából, az állam irányításából is. A szocialista társadalmi rendszerben ezt a választott testületeken, a képviselőköli keresztül gyakorolja a dolgozó nép. Ahogy mar említettem, az 1964. évi választásokon 9831 magyar nemzetiségű képviselőt választottak ineg a helyi, járási, kerületi nemzeti bizottságokba és a legfelsőbb törvényhozó szervekbe. Ez megfelelt a magyar nemzetiségű lakosság arányszámának, viszont nem felelt meg az összetétele a „magyar reprezentáció" 1968—69-es elképzeléseinek, mivel ezek a képviselők — mondjuk ki egész nyíltan — nem a magyar nacionalizmus szemüvegén keresztül nézték szocialista országunk fejlődését. Ogy látszik, ez a reprezentáló garnitúra az „Őszinte szó", szerzőivel együtt a Szentiványi — Jaross — gróf Eszterházy-féle nacionalista korlátoltság egy témájú hagyományát vallotta magáénak, példaképének. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez az eszmei zűrzavar hatással volt a csehszlovákiai magyarság egy bizonyos rétegére, azonban a magyarok abszolút többsége a józan, békés együttélésre törekvés, a proletár nemzetköziség, a szocialista hazafiság szellemében érzett és gondolkodott. Ezért a válságot, az anarchiát, a nacionalizmus elharapódzasát, az antiszocialista szellem térhódítását letörő új vezetőséget bizalommal és segíteni akarással fogadta. Természetesen voltak kivételek, voltak, akiket a nemzeti korlátok mellékvágányra, téves irányba, a nemzeti öncélúság útvesztőjébe szorítottak. Ezek nem szolgálták az ország össztársadalmi ügyét, és így nem szolgálták saját nemzetiségük ügyét sem. A csehszlovákiai magyar dolgozók, munkások, parasztok, értelmiségiek nagyon jól tudják, hogy egyedül és kizárólag a szocialista demokrácia biztosítja — nemzetiségi hovátartozásra való tekintet nélkül — a dolgozók részvételét az állam irányításában, az állami közigazgatásban, éppen a választott szerveken, a képviselőkön keresztül. Tudják, hogy a választási programnak egyik legjelentősebb politikai feladata hozzájárulni a társadalom szilárd egységének kialakításához. Tudják, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével a Nemzeti Frontba tömörült politikai, társadalmi szervezetek biztosítékot nyújtanak a népi hatalom gyakorlásához. Ezért bizakodóan néznek a választások elé. Bizalmat szavazunk a Nemzeti Front jelöltjeinek azzal a reménnyel, hogy a magyar nemzetiségű képviselők ugyanúgy, elfogulatlanul képviselik majd szlovák, cseh, vagy más nemzetiségű választóik érdekeit, mint a cseh, szlovák, vagy más nemzetiségű képviselők magyar választóikét. Ezek lesznek, de idézőjel nélkül a mi képviselőink, akik mindig és elsősorban egész társadalmunk érdekét, a szocializmus ügyét szolgálják. Lőrincz Gyula /Megjelent a Tribúna legutóbbi szamábanI IFJÚ KATONÁK MONDJÁK BÍZUNK A NEMZETI FRONT JELÖLTJEIBEN Az Észak-csehországi Barno<"..';nbjnya Csehszlovák Hadsereg Bányájában működik ez a K—10ÍK) jelzésű óriási földkotrógép, amely nagy segítséget nyújt az új széntelepek feltárásában. (J. Šaroch — CSTK — felv.) Néphadseregünk fiatal katonái közül sokan kötelezték magukat a „Példás katona", a „Példás kollektíva" becsületbeli címek elnyerésére, a jó minőségű munkára, a gépek jó minőségű javítására és karbantartására, az ingyenes véradományozásra. Vállalták, hogy a választások napjáig teljes mértékben teljesítik felajánlásaikat. A választás előtti kampány első időszakában a SZISZ és a CSKP üzemi szervezetében szemléltető, agitációs faliújságokat készítettek, megvitatták a jelöltek listáját, akiket a képviselő testületekbe javasoltak. Magyarázatképpen meg kell említenünk, hogy néphadseregünk alakulatai önálló választási körzeteket és választási kerületet alkotnak, s itt javasolták saját körükből a jelölteket a nemzeti bizottságokba. E napokban - az agitációs klubokban és központokban fejtenek ki igen gazdag tevékenységet. Mivel a tényleges katonai szolgálatot teljesítő katonák életükben először lépnek a választási urnákhoz, az agitációs és propagációs munka eléggé alapos. A fiatal katonák különböző előadások, beszélgetések keretében ismerkednek meg a választási törvénnyel, a nemzeti bizottságok és a Nemzeti Front feladataival, hazánknak a felszabadítás óta végbemenő fejlődésével és az elkövetkező évek terveivel. A tényleges szolgálatot teljesítő katonák Tevékenyen bekapcsolódnak a választás előtti kampányba, kulturális-művészeti műsoraik, szavaló estjeik megrendezésével is. Ezenkívül maguk is meggyőződnek a CSKP politikájának helyességéről. A múltban, amikor még katonáink apái teljesítetten szolgálatot, nem ez volt a helyzet. A hadserég teljesen külön állt a politikai élettől, a katonának nem volt szavazati joga. Ez megfelelt az akkori uralkodó osztálynak. Jól tudták, hogy a katonák nem értenek egyet politikájukkal és szavazati joguk veszélyeztetné hatalmukat. Ma más a helyzet. Hadseregünk a szó szoros értelmiben népi hadsereg. Fiatal katonúiiiK a mi gyermekeink, a munkások, a parasztok és a dolgozó értelmiség gyermekei. Tudjjk, hol a helyük és kinek a politikáját kell támogatniuk. Néphadseregünk tagjai már most eldöntötték, hogy szavazatukat a Nemzeti Front jelöltjeinek javára adják le és ilyen döntésre szólítják fel hazánk minden fiatalját. -gl-