Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-18 / 273. szám, csütörtök

RIPORTERÜNK KIPRÓBÁLTA a sportlövészetet A Polgári Honvédelmi Szövetség egyik alapvető tevékenysége a sportlövész klubok szervezése és támogatása. A nemzetközi viszonylatban e téren elért csehszlovák bajnoki címek, olimpiai érmek viselői a Polgári' Honvédelmi Szövetség lövészei közül valók. A lövészsport színvonaláról a „Zväzarm"-ban misem tanúskodik jobban, mint az, hogy például a pisztolyos gyorstüzelésben (olimpiai szám) a világrekord 596 pont a 600 lehetőből, de a csehszlovákiai rekord két ponttal jobb: 598 pont. A furcsaság, hogy az országos rekord jobb a világrekordnál abból adódik, hogy a lövészszámokban világrekordnak csak világbajnokságon elért eredményt számítanak, s így megtörténhet, hogy országos bajnokságon a világcsúcsnál jobb teljesítmények születnek. Banská Bystrícán két kiváló lövészRlub működik: a Smrečina fafeldolgozó üzemben a kisöbű puskások szlovákiai ligagyóztes csapata és a Katonai Térképészeti Intézet pisztolyos klubja. Mindkét csapatban országos válogatottakat találunk, akik a térképrajzoló asztal, a rostlemez-prés, a gépkocsi volán mellől jönnek ei hetente a kremničkai öreg téglagyár tövébe, hogy kedvenc sportjukat űzzék. Aki közelebbről megfigyeli a kezük minden milliméternyi rezdülését gondosan figyelő, a remegést jógagyakorlatokkal kiküszöbölő, önfegyelmet gyakorló embereket tréning közben — elámul: szinte lehetetlennek tűnik, hogy valaki pisztolyból egy 25 méternyire álló céltábla közepébe egy tenyérnél kisebb helyre hatvan találatot zsúfoljon öszLze... Pedig így van. Igaz, a Kiveszek egy-egy jelentősebb verseny előtt egy-egy tréning napon 400—500, sőt több lövést is leadnak. Hogy bírhatják ezt pénzzel? Hiszen 100 patron 22 korona az üzletben. Dr. Miroslav Šubert, a kerületi ügész helyettese, kiváló sportlövész megmagyarázza: a Zväzarm-ban 6 koronáért kapható száz töltény. A szövetség minden száz töltényre 18 koronát fizet. Ez azonban másként nem is lehet, hiszen a sportlövészet nem a „gazdagok sportja" többé. ^ Karol Kubíüeket, a VKŰ pisztolylövő klubjának elnökét afelől kérdezem, felvesznek-e a klubba olyanokat is, akik még nem tudnak jól bánni a verseny-fegyverrel. — Természetesen örülünk, ha csapatunk tagja a bajnoki címre tör és kiváló versenyző lesz. De klubunk nyitva áll mindenki számára. Egyj feltételünk van csupán: vegye komolyan, ha már belekezdett és tartson ki. — A csapat haszna az, ha jó helyezést ér el a versenyeken? — vetjük közbe a kérdést. — A csapat és a lövész haszna az, ha jól megtanul lőni. — válaszolja Karel Kubíček. — Hiszen ezért működik a klub. — Például engem is felvennének? — Próbálja meg — válaszol mosolyogva Karel Kubíček és kezembe ad egy Margolina jelzésű szovjet gyártmányú kisöbű versenypisztolyt. A hosszú csövű Margolina jól fekszik a kézben, csöve alatt nehezék, hogy csökkentse a kéz rezgését. A tíz körös nemzetközi céltábla 25 méternyire v&n, s fekete közepe ugyancsak ingadozik a célzóban. A ravasz aránylag könnyen — egy kilogrammos ellenállással — működik. Próbaképp egynéhányat csak üresen kattintok a cél felé. Majd megkapom a tölténytárat és megtudom a versenyszám feltételeit: Hatvan lövés, ebből 20-at úgy lehet lőni, hogy minden ötös sorozatra 150 másodperc idő van. A következő húszasnál az öt lövés időtartama már csak 20 másodperc. A harmadik sorozatban öt-öt lövést már 10 másodperc alatt kell leadni. A csehszlovák rekord ebben a versenyszámban 588 pont. Az első öt lövés után nyilvánvaló, hogy ezt a rekordot a riporter itt most nem fogja megdönteni... Mellettem a szomszéd céltáblába' Kubíček elvtárs lő. Mögöttünk az egyik lövész stopper órával a kezében az időt méri és vezényel: „Még öt másodperc ... Tűz!" Ez a mondat ismétlődik minden öt lövés után. A levegő már jócskán puskaporos. Belenézek a távcsőbe ... No, van ott 8-as, hetes is. Újra töltünk. Most a 20 másodperces sorozatok következnek. Célzok, befogom a célt, meghúzom a ravaszt... Semmi. Elfelejtettem felhúzni. De az időmérő emiatt nem áll le. Múlnak a másodpercek. Felhúzom, s most mintha be akarnám hozni az elmaradást gyors egymásutánban sütöm el a fegyvert. Úgy is néz az ki. 3-as, 4-es, egy lövést nem is találok meg a céltáblán. Fú. ez elfutott. Most majd jobban vigyázok. Miért nem lő a szomszédom? Miért van nála csend? Ö már kilőtte a sorozatot. A következőt én is 18 másodperc alatt letudom. De bizony csak az időnormát teljesítettem, a feketébe csak egy lövés ment... Most a tíz másodperces sorozatok jönnek. Minden második másodpercben lőni kell. Jó, jó, de mikor célozzon az ember? Mellettem a tréner pisztolya óramű pontosságával másodperces időközökben durran. Ehhez az ütemhez próbálok igazodni. Ki is jön egy sorozat 9 másodperc alatt. Nos, igen, de merre mentek a lövések? ... Vége a nagy csatának. Kimegyünk a céltáblához. Lövéseim jócskán elszóródtak a táblán, mintha féltek volna a feketébe lyukat fúrni... Kubíček elvtárs tábláján azonban tenyérnyi helyen zsúfolódnak a lyukak, méghozzá a fekete körben. Hát, ezt még gyakorolnom kellene ... Méghozzá becsületesen és rendszeresen. De hiszen erre van itt a lövész klub. — Kubíček elvtárs, van önnél jelentkezési ív? — Van, tessék — válaszolja és hozzáteszi: — Látom, megviselte a dolog. De nem volt ez olyan rossz, láttam már roszsz8bbat is. A rendszeres tréning a fő. Rendszeresen, rendszeresen ... ... A többi már nem a riporternek szól. A tréner magyaráz leendő tanítványának ... VILCSEK GÉZA Z < o > Z ni > O LJU CC z < 2 < I Sŕ H n IM i?! C/5 X * . i 6 25. < Q. C/5 O CĹ < 2 C/5 O oí O * oí O 00 A polgármester végre nagy nehezen beadta a derekát, mire a honvédaparancsnok Pruzsinszky Szaniszlót titkos m

egbízással elküldte Lengeffy Elemérhez, a színigazgatóhoz. T "i r t— "f*. Megszeppentek hdt a gyávák! Nos, tehát bevárjuk őket a hadi szokások éneimében. SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA FEGYELMET AZ ISKOLÁKBA AZ ÜJ TANÉVET fokozott érdeklődés előzte meg a tanulók és a pedagógusok részéről egyaránt. Szeptember elsejével ugyanis új iskolai rendtartás lépett életbe, mely az elkövetkező hetekben és hónapokban az iskolák életében új értékrendet, munkamódszert és új szellemet eredményez, olyan légkört alakít ki, melyet ez idő tájt társadalmunk minden lényeges területén észlelhetünk. A közelmúltban pártunk és államunk számos vezető személyisége rámutatott az iskolák óriási jelentőségére a szocialista társadalom ifjú nemzedékének formálásában. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták azoknak az egyéneknek a kulcsszerepét, akiknek az oktató-nevelőmunka a szó szoros értelmében a kezében van. A tanítók és a nevelök azok, akiknek gondjaira bízta társadalmunk az új, felnövekvő nemzedéket. Bizalom ez, mely kötelez, ám felelősséggel is jár. Hisz ez a ténykedés a társadalom segítőkészségét és elismerését feltételezi, az oktató részéről pedig rendszerességet, szigorú önértékelést s türelmességet igényel. Az utóbbi időben az iskolák életében a legnagyobb fogyatékosságok és nehézségek kétségtelenül a tanulók figyelmében mutatkoztak. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy ezen a téren áldatalan a helyzet, ami számos összetett társadalmi probléma következménye. Ebből adódott aztán, hogy a tanító az osztályban fokozatosan elveszítette a tekintélyét, a tanulók fegyelmezetlenségét pedig nem minden esetben lehetett hatékony eszközökkel büntetni. Ezzel kapcsolatban számos részletkérdésre mutathatnánk rá; például a fegyelem lazulása milyen károsan befolyásolta az ismeretszerzést, számos pedagógus — kiváltképp a fiatalabbak — milyen nehezen tudta megtartani tekintélyét az osztályban, a tanulók milyen sokat megengedtek maguknak velük szemben, milyen nehézségekkel járt csínytevéseik és kihágásaik büntetése. S hogy ezeket múlt időben említjük, még nem jelenti, hogy a probléma már a múlté. Az új iskolai rendtartás, mely irányítja az iskolák életét, mindenképpen nagy segítséget nyújt a pedagógusoknak. Hiszen a tanító az utóbbi években csak a régebbi, kevésbé egyértelmű előírásokra szorítkozhatott, melyek nem minden esetben ölelték fel az utasításokat teljes egészében. Ezzel szemben ma világosan megfogalmazott előírások állnak a pedagógus rendelkezésére, melyek az iskolák s természetesen társadalmunk szükségleteivel összhangban lehetővé teszik, hogy egyértelmű döntésekre kerülhessen sor. AZ OJ ISKOLAI RENDTARTÁS bevezetésével kapcsolatban talán nem lesz érdektelen, ha szólunk az ezzel kapcsolatos első visszhangról. Az előírások többségét a közvélemény az oktatás és a nevelés természetes velejárójának és követelményének tekinti, viszont néhány részletkérdéssel kapcsolatban már kevésbé egyértelmű állásfoglalásra jutnak. Sőt, a tanulók egy része némely utasítást szinte az egyén személyi szabadságának a korlátozásaként fogja fel. Azokra az utasításokra gondolunk, melyek a tanulók öltözetével és külsejével, valamint a tanulóknak a késő esti órákban az utcán való tartózkodásával kapcsolatosak. Hogy ezekről a kérdésekről kicsit részletesebben szólhassunk, lapozzunk bele az új iskolai rendtartásba s nézzük meg, mit mond erről. Az első kérdéssel kapcsolatban az alábbiakat szögezi le: A tanuló a tanításon köteles időben, tisztán és ápoltan, szolid és megfelelő öltözetben megjelenni, a hajviselete és a külseje nem feltűnő. A második kérdéssel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: A tanuló az esti órákban nem tartózkodhat felügyelet nélkül az utcán vagy nyilvános helyeken, és nem vehet részt nyilvános társadalmi, kulturális és sportrendezvényeken sem. Amennyiben ilyen rendezvényeken részt akar venni, az osztályfőnökétől erre engedélyt kér. Az ilyen utasítás valóban az egyén személyi szabadságának a korlátozása? Véleményünk szerint az iskola joggal beleszólhat ezekbe a kérdésekbe is. KÖZTUDOTT, hogy a gyermekek és a serdülőkorú fiatalok viszonya az őket körülvevő környezethez egészében véve még tökéletlen, időleges hatásoknak és élményeknek van kitéve, gyakran jelentős változásokon megy át, s csak a felnőttek céltudatos irányításával kerül megfelelő mederbe. Másrészt a gyermekek a fejlődés során egyre inkább önállósodnak, s ezt gyakran szándékosan, a kellő mértéket és határokat nem ismerve igyekeznek hangsúlyozni. Ez a jelenség még szembeötlőbb a szellemileg fogyatékos gyermekeknél vagy azoknál, akik nem részesültek megfelelő vagy rendszeres szülői gondoskodásban. A szakemberek manapság ezzel magyarázzák az aránylag gyakori szélsőséges magatartást, a fiatalok kirívó öltözködését, feltűnő hajviseletét és külsejét. A felnőttek többsége ilyen látvány esetén jogosan teszi fel a kérdést: hogyan lehetnek a fiatalok önmagukkal szemben ennyire kritikátlanok, s hogyan tetszhet nekik az, ami ennyire nem esztétikus, nem megfelelő és alkalmatlan. Ezekről a problémákról szólva foglalkoznunk kell a fiatalok utcán való tartózkodásával a kései, sőt néha az éjszakai órákban is. Egy ilyen feltűnő öltözetű fiatal megbotránkoztató külseje mögött olyan magatartás húzódik meg, mely éppen ilyen kihívó viselkedést és külsőt eredményez. Az ifjúnak az a törekvése, hogy feltűnnivágyással bizonyítsa önállóságát és felnőttségét, a tantestülettel szembeni magatartásában is megnyilvánul, s ennek következtében fordul elő, hogy nem respektálja az iskolai viselkedést szabályozó rendeleteket. Az a szándékos igyekezete, hogy különbözzék a természetestől, vagy az átlagostól a kötelességekkel, előírásokkal, rendeletekkel, illetve tilalmakkal szemben dacossághoz vezet. Szükséges itt megjegyeznünk, hogy az új iskolai rendtartás életbe lépése előtt nem állt a tanítók rendelkezésére semmilyen egyértelmű előírás, hogy az ilyen jelenségeket kiküszöbölhessék. Ezenkívül nem hagyhatjuk figyelmen kívül az említett szélsőségek eszmei eredőjét sem. Bátran kijelenthetjük, hogy a „divatos", feltűnő külső a kihívó magatartás a nyugati országokban ütötte fel fejét. A mi szocialista iskoláink viszont egyöntetűen a baráti szocialista országok egészséges irányzatait, áramlatait, kezdeményezéseit akarják és fogják követni. A tanulók késő esti távolmaradása hazulról nem képezheti vita tárgyát. Elegendő, ha ezzel kapcsolatban megemlítjük a gyermek alvási és pihenési szükségleteivel kapcsolatos adatokat. Köztudott ugyanis, hogy az alvás befolyásolja a másnapi iskolai teljesítményt, nem is szólva arról, ha a tanuló késő este eltávozik a családi házból, a legtöbb esetben a szülők, vagy a felnőttek ellenőrzése nélkül marad. SZOCIALISTA ÁLLAMUNKBAN minden gyermeknek joga van, hogy adottságainak és lehetőségeinek megfelelően szakképesítést szerezzen. Előfordulhat azonban, hogy némelyiknek nem sikerül abban a tanintézetben folytatni tanulmányait, amelyikben szerette volna. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy nem kell tiszteletben tartania az iskolai előírásokat, azokat az utasításokat, melyek szabályozzák a tanintézet életét. S ezek az előírások bármennyire is szigorúak — egyeseknek esetleg helytelennek is tűnhetnek —, a tanulónak minden esetben szerintük kell igazodnia. Hiszen ezeket az oktató-nevelőmunka és a szocialista társadalom szükségleteivel összhangban dolgozták ki. Céljuk: új, szakképzett és erkölcsileg fejlett ifjú nemzedék nevelése. S ezen a ponton a tár- xi. 18. sadalom szükségleteinek és az egyén érdekeinek találkozniuk kell. 1971. DR. CZAKÖ MÄTYÁS 6