Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-17 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó

A MARXISTA ELVEK ES A CIGÁNYKÉRDÉS A párt- és állami szervek évek óta foglalkoznak a cigánykérdés megoldásával. Tömegtájékoztatási eszközeink is nagy figyelmet szentelnek ennek a kérdésnek. Sokat írnak, vitatkoznak arról, hogyan oldhatjuk meg a cigányok problémáját. Hasznos javaslatok is felmerülnek, melyeknek egy részét meg is valósítjuk, de olyan nézetekkel is találkozunk, melyek elkendőzik és még bonyolultabbá teszik az egész problémát. Nem mondok újat, amikor leszögezem, hogy a cigánykérdés megoldásával kapcsolatban ellentétesek a nézetek. Elhangzanak olyan vélemények is, melyek ellentétben állnak a cigánykérdés marxista megoldásának elveivel. Közelednek a választások. A választók gyűlésein is bizonyára felmerül a cigánykérdés megoldásának problémája, és az illetékes szervek is foglalkoznak vele. Elsősorban a nemzeti bizottságodra gondolok. A cigánykérdés megoldásában elért eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy egyedül a szocializmus, melynek fő célja a kapitalista múlt minden káros maradványának felszámolása, képes megoldani a több mint százéves problémát — a cigánylakosság szociális és kulturális elmaradottságát. Ezt bizonyítja a fejlődés 1945-től, és ezt tanúsítja, hogy a cigánylakosság élete már bizonyos mértékben meg is változott. A szocializmus megteremti a feltételeket a cigányéletmód felszámolásához. A cigánykérdés njegoldására azonban az'objektív tényezőkön kívül erős hatást gyakorolnak a szubjektív tényezők is. Ezek közé tartozik elsősorban a kérdés ideológiai-elméleti megközelítése és az ebből adódó gyakorlati intézkedések. 1968—1969-ben a jobboldali opportunista erők támadásának időszakában a cigánykérdés is bírálat és támadások tárgya lett. Egyesek azt bizonygatták, hogy pártunk és szocialista társadalmunk semmit sem tett ebben a kérdésben, mások azt akarták bizonyítani, hogy a cigány életmód felszámolására tett intézkedések ellentétben álltak az „emberarcú szocializmus" elveivel. Olyan elméletek is felmerültek, melyeknek célja Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának revideálása volt. Felélesztették azokat az irányzatokat, melyek lelassítanák a cigány életmód felszámolását, ha nem harcolnánk ellenük. Ezek közé tartozik elsősorban a cigányok történelmének osztályszempontot mellőző magyarázata. A nálunk élő cigányok történelméről az utóbbi években különösen sokat írlak. Egyes szerzők olyan magyarázathoz folyamodtak. amely kiragadta a cigányok életét és helyzetét az előző kizsákmányoló rendszerekben a munkásosztály és a dolgozóknak a kapitalizmus ellen folytatott osztályharcának kontextusából. A cigányok történelme, elsősorban a Csehszlovák Köztársaság megalakulása utáni történelmi fejlődés azt mutatja, hogy a kapitalista társadalom tudatosan és szándékosan olyan helyzetbe juttatta a cigányokat, amely végül a társadalom perifériájára sodorta őket. A városokban, a földbirtokokon és téglagyárak környékén a cigányok élete szorosan összefüggött a proletariátus életével, annak ellenére, hogy bizonyos sajátosságok elválasztották őket, mint például a nyelv, a szokások, a hagyományok, és az, hogv a cigányok kénytelenek voltak zárt cigányközösségben élni. Nem igaz az az állítás sem, hogy a cigányok mindig önmagukra voltak utalva, csak saját erejükben, leleményességükben és képességeikben bízhattak. Csehszlovákia Kommunista Pártjának a buTzsoá köztársaság idején folytatott harca bizonyítja, hogy a kommunisták a marxizmus—leninizmus elveibői kiindulva valamennyi dolgozó szociális felszabadításáért, így tehát a cigánylakosság szociális és kulturális helyzetének megjavításáért is küzdött. Már a kapitalista Csehszlovákia éveiben egyes baloldali értelmiségiek dolgozni kezdtek a cigánylakosság körében. A kommunisták és a haladó újságírók visszautasították a fasiszta faji elméleteket, melyek szerint a cigánylakosság alacsonyabb rendű és ezért meg kell semmisíteni. Az úgynevezett szlovák állam időszaka meggyőzően bizonyítja, milyen terveik voltak a szlovák fasisztáknak a cigánylakossággal. A kommunisták és az antifasiszta nézeteket valló emberek védték és rejtegették a cigányokat a fasiszta önkény idején. A cigányok együtt éltek a városok és falvak lakóival. A különbség csak abban volt, hogy őket még "jobban kizsákmányolták. A cigányok öntudatosítúsának folyamata az előbb említett okok miatt elmaradt a többi dolgozók öníudalossága mögött. A haladó nézeteket valló cigányok, akik fel mertek "lépni a cigány települések és gettók embertelen körülményei ellen, mindig a CSKP tagjainak és funkcionáriusainak támogatását és rokonszenvét élvezték. A cigányok közül sokan megértették, és az úgynevezett szlovák állam alatt meg is győződhettek róla, hogy a sorsuk csak akkor fordulhat jobbra, ha a munkásosztály győz, ha legyőzik azokat, akik elnyomják őket és a többi dolgozót. A cigányok történelme bizonyos sajátosságokat tartalmaz. Ez azonban nem jelenti, hogy ezek tagadnák a fejlődés osztály jellegét. Sőt, ezek azt bizonyítják, hogy egyetlen csoport vagy társadalmi réteg sem vívhatja ki szociális felszabadítását, ha nem támaszkodik a marxista—leninista párt' által vezetett munkásosztályra. A cigányok történelmének osztályszempontot mellőző magyarázata objektíven befolyásolja a cigányprobléma megoldásának módját a szocialista társadalom építésének viszonyai között. Ez elsősorban abban a téves elméletben nyilvánul meg, amely konkrét, alapjában különböző árnyalatokat tartalmaz, de végkövetkeztetése az, hogy a cigányok csakis akkor változtathatják meg helyzetüket, ha saját erejükre támaszkodnak. A cigányok azonban, mint szocialista társadalmunk integrált része nem oldhatják meg saját erejükből szociális és kulturális felemelkedésük alapvető problémáit. Sajnos, 1968—69-ben népszerűsítették ezt a helytelen irányzatot, és egyes jobboldali vezetők hivatalosan is támogatták. Ez összhangban álŕt szocialista társadalmunk dezintegrációjára vonatkozó terveikkel, összhangban állt azzal a tervvel, hogy nemzetiségi, vallási és faji alapon megbontsák a nép egységét. A cigánykérdés megoldásának az össztársadalmi problémáktól való elválasztását nemcsak a cigányértelmiség egyes tagjai támogatták, hanem a lakosságnak az a része is, amely nem sajátította el kellő mértékben a pártpolitika marxista—leninista elveit. Pártunk a kapitalizmus egész káros örökségének, így a cigányok életmódjának felszámolására is törekszik. A cigányok, egyes kivételes esetektől eltekintve, nem is álmodhatnának a munkásosztálynak a kapitalizmus fölött aratott győzelme nélkül a szociális, kulturális és faji elnyomás megszüntetéséről. 1968—69-ben a cigányprobléma nem osztályszempontból való értelmezése' abban is megnyilvánult, hogy a cigány életforma felszámolásának eredményeit a párt politikájával ellentétben értékelték. Az e téren érvényesített politika bírálata abból a téves elképzelésből indult ki, hogy a cigányok nem képeznek szerves egységet a dolgozókkal, valamint abból, hogy egyesek mellőzni akarták a cigánykérdés megoldását, az ösztönös fejlődésre bízva azt. Ez a második irányzat annál veszélyesebb, hogy gyakran megsemmisíti az elért eredményeket, s a cigányokat a szocialista társadalom perifériájára állítja. A cigányok elmaradottságát kispolgári pozíciókból bírálták. Az említett elméletek gyakorlati következményekkel jártak. A CSKP Központi Bizottságának 1958. évi és későbbi határozataival ellentétben olyan akciókat hajtottak végre, melyek támogatták a cigánylakosság elkülönítését a többi lakosságtól. A CSKP határozataival ellentétben e nézetek képviselői a cigánykérdés megoldásának specifikus formáit emelték ki. Így például felmerült a korszerű cigánytelepek építésének gondolata. Egyre többen támogatták a külön cigányiskolák létesítését. Akciókat szerveztek, ha nem is nyilvánosan, annak érdekében, hogy a cigányok térjenek vissza a cigánytelepülésekre. Bírálták a munkaerö-elosztás politikáját, vagyis a cigánylakosság tervszerű elhelyezését azokon a vidékeken, ahol munkaerőhiány van. Egyes járásokban újból vándorolni kezdtek a cigányok. A pártpolitika alapelve a cigány életmód kiküszöbölésének kérdésében a szocialista elvekből indul ki, melyet a cigányokkal szemben is teljes mértékben érvényesíteni kell. Elvi kérdés; hogyan viszonyulunk a cigányokhoz a szocialista állam polgári jogainak és kötelességeinek érvényesítése terén. Azolc, akik eltértek a cigánykérdés megoldásának szocialista elvétől, tudatosan vagy önkéntelenül is a polgári jogokat helyezik előtérbe, és a polgári kötelességek nem teljesítését a cigányprobléma sajátosságaival igazolják. Azt állítják, hogy a cigányok közül sokan nem annyira fejlettek, hogy megkövetelhetnénk tőlük a törvények következetes betartását. A kötelességek és jogok közti dialektikus kapcsolat megsértése következtében lelassult a cigány életmód felszámolásának üteme. Kétségtelen, hogy a cigánylakosság is kihasználja a törvényben biztosított előnyöket: elsősorban a szociális vívmányokat, így például az egészségügyi gondoskodást, az állampolgári egyenlőség jogát, a munkához való jogot stb. Ugyanakkor azonban gyakran megsértik a törvényes kötelezettségeket, és ezt, a kényszerítő eszközök érvényesítésének konkrét lehetősége hiányában, gyakran elnézik nekik. Ilyen törvényes kötelezettségek: a gyermekek gondozása és a kötelező iskolalátogatás. E probléma megoldásának egyetlen módja a jövőben is az, hogy társadalmunk szigorúan megkövetelje az alapvető kötelezettség teljesítését. Előfordulhat ugyanis, hogy egyes járásokban elnézik a cigánygyerekek kötelező iskolalátogatásának elhanyagolását, és ezt speciális intézményekkel helyettesítik, melyek objektíve előnybe helyezik a cigányifjúságot a többi ifjúsággal szemben. Hasonló kérdések és problémák merülnek fel más téren is, így például a polgári együttélés terén és más törvényes intézkedésekkel kapcsolatban. A szocialista társadalmunknak még nincs mindig és minden helyen elegendő lehetősége és eszköze arra, hogy leleplezze és megbüntesse a törvénysértést. Ezt az ideiglenes hiányt azonban nem állandósíthatjuk szocialista 'társadalmunkban. Az úgynevezett cigánykérdés védelmezői azt állítják, hogy szocialista társadalmunkban olyan feltételeket kell biztosítanunk, hogy a cigányok szabadon élhessenek, olyan szinten és olyan módon, ahogyan ők akarnak. Ez nem jelent újat. A nyugati kapitalista országokban is találkozunk ilyen nézetekkel. Ezekben az országokban, természetesen, nincs olyan társadalmi erő, mely meg tudná oldani a cigányproblémát. Így nem okoz meglepetést, hogy azt javasolják, a vándorcigányoknak biztosítsanak vándoriskolákat. Ök tehát nem a vándorlás megszüntetésére törekszenek, hanem csupán megjavítására. Náluhk is akadnak olyan egyének, akik a cigányok vándorlását azzal indokolták, hogy vannak olyan foglalkozások, például a hulladékgyűjtés, amelyekben a vándorcigányok érvényesülhetnek. A fiatal nemzedék érdekeit tekintve, a vándorlás társadalmilag káros, tés ellentétben áll a szocialista társadalom elveivel A cigánykérdés osztályszempontokat mellőző megoldása, a szocialista kapcsolatok megsértése a cigányokhoz való viszonyulásban fékezi társadalmi törekvésünket a cigányok életmódjának megszüntetésére. A törvényeknek a cigányok általi megsértése, valamint a jogok megsértése a cigányokkal szembeni magatartásban negatív következményekkel járhat nemcsak a cigánylakosság, hanem a többiek számára is. Természetesen csak kivételes esetekről van szó, melyek előfordulhatnak, és a múltban elő is fordultak, így például a cigányok sok helyen családi házakat akarnak építeni. Számos cigánycsaládnak ma már olyan jövedelme van, hogy családi házat építhet, és saját erejéből megjavíthatja lakásviszonyait. Ezekben az esetekben sokszor az a döntő, hogy a cigánycsalád kap-e telket, vagy nem, hogy lakóházát a faluban építse fel. Hiba, ha nem támogatjuk azt, aki saját erejéből, polgári kötelességei teljesítésével akar kikerülni a régi cigány környezetből. Nem az egyedi esetekről van szó. Azt kell biztosítanunk, hogy az illetékes szerv, funkcionárius vagy vezető dolgozó szocialista módon viszonyuljon a cigánykérdés megoldásához, szocialista társadalmunk alapelveiből induljon ki. Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével állami szerveink és társadalmi szervezeteink az utóbbi években jelentős eredményeket értek el a cigányéletmód felszámolásában. Ez csak úgy vált lehetővé, hogy következetesen betartották a pártszervek határozatait, melyek a marxista—leninista értelmezésű humanizmus alapján foglalkoztak a cigányprobléma megoldásával. Szocialista társadalmunk alkotmánya és törvényei nem tesznek különbséget a polgárok között. Minden polgárnak azonos jogai és kötelességei vannak. Törvényeink nem tűrik meg a nacionalista és faji elméletek terjesztését. Minden pplgárt aszerint értékelünk, munkájával hogyan járul hozzá a szocialista építés feladatainak teljesítéséhez. Ez az elv érvényesül teljes mértékben a cigányproblematika megoldásában is. Meggyőződésünk, hogy csakis a szocialista társadalom tudja megoldani ezt a bonyolult problémát — a cigány életmód felszámolását. Bízunk abban, hogy a cigányok hozzájárulásával örökre eltűnnek a cigánytelepek, megszűnik szociális és kulturális elmaradottságuk, és szocialista köztársaságunk többi polgárával együtt fognak alkotni és dolgozni. PAVOL JACKO „Minden polgárunk szociális biztonságának és életszínvonala emelésének alapvető feltétele elsősorban a kezdeményező alkotómunka. A jó eredményekkel koronázott munkaigyekezet a munkások, a mezőgazdasági dolgozók, az értelmiségiek szocialista hazafiságának bizonyítéka." • ' (A CSKP Központi Bizottságának és a Nemzeti Front Központi Bizottságának választási felhívásából.)