Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-05 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

INTERNACIONALISTA HAGYOMÁNY A csehszlovák—magyar antifasiszta összefogás újabb bizonyítéka Lapunkban 1970 májusában közöltük az első cikket a dél csehországi Tyn nad Vltavou városban és környékén 1945 tavaszán kialakult csehszlovák—magyar—szovjet antifasiszta egyflttműködésről. Azóta újabb részletek és dokumentumok kerültek elő erről a maga nemében nagyon figyelemre méltó fegyverbarátságról. Olvasóinkat az elmúlt évben tájékoztattuk a týni együttműködés emlékeinek feltárásáról, s arról is, hogy tavaly októberben Týn nad Vltavou ban színvonalas csehszlovák—magyar barátsági bélre került sor. amelynek keretében első ízben állították ki a fennmaradt emlékeket. A týui együttműködés emlékeinek felelevenítéséről nemcsak a hazai magyar, illetve cseh sajtó olvasóközönsége értesült. Magyarországon is több újságban és a rádióban is megemlékeztek népeink egymásra-találásának, antifasiszta együttműködésének e szép példájáról, amely Iránt már a moszkvai egyetem egyik történésze is érdeklődik. Július elején köztársaságunk elnöke, Ludvík Svoboda hadseregtábornok Magyarországra látogatott. A látogatás kétségkívül elmélyítette népeink közti barátságot, a kölcsönös megbecsülés érzését, s újabb lépést jelent kapcsolataink megszilárdítása terén. Köztársasági elnökünk Budapesten találkozott a csehszlovák ellenállási mozgalomban részt vevő magyarok egy csoportjával. A Rudé právo és a Népszabadság beszámolt arról is hogy ezen a találkozón dr. Pozsonyi Tivadar, a gödöllői Agrártudományi Főiskola docense, aki két évvel a „Harcok, emlékek" c. kiadványban elsőként hozta nyilvánosságra a týni eseményekre vonatkozó személyes emlékeit, tömören tájékoztatta Svoboda elvtársat arról, mi is történt 1<145 tavaszán Týnben és környékén. Dr. Pozsonyi egyébként szorgalommal gyűjti az együttműködésre vonatkozó, s Magyarországon fellelhető dokumentumokat, s eddig már neki is számos résztvevőt sike rült megtalálnia. JELENTKEZNEK A SZEMTANÚK A cseh sajtóban közölt cikkekre e sorok írójánál is többen jelentkeztek, hogy kiegészítsék, Illetve igazolják a leírtakat. Felkeresett Josef Rejlek, aki annak idején Kolodéje nad Luinicí községben lakott és tevékenyen részt vett a Šumava II. partizánegység akcióiban. Elmondta: a lakosság a magyar katonák fellépéséből és sok megnyilvánulásából megértette, hogy ők is gyűlölik a német fasizmust. Kolodéjeban beszéltem Jan Beránek 60 éves kovácsmesterrel, aki annak idején a Dercsényi-birtokon dolgozott. Elmondta, hogy hiába volt a magyar származású báró minden igyekezete, nem sikerült megmenteni a két magyart. Jan Beránek látta a két magyar katona szörnyű megkínzatását és kivégzését. (Á kolodéjei tragédia magyar áldozatainak kiléte mindmáig nyilt kérdés. Eltérő értesülések, találgatások alapján nem lenne helyénvaló, ha bizonyítékok hiányában konkrét személyekről beszélnénk. Az áldozatokról tudjuk, hogy magyar katonák voltak, akiket a németek azért végeztek ki, mert fegyvereket és lőszert adtak a cseh lakosságnak. Azt is tudjuk róluk, hogy a nemzeti bizottság a németek távozása után a magyar alakulatokkal együtt díszes temetést rendezett számukra.) Prágai szerkesztőségünkben keresett fel Václav Havlú, aki 1945 májusának első hetében a týni kaszárnyában tartózkodott. A többi között így jellemezte a magyarokat: „Bátor fiúk voltak, több német tankot zsákmányoltak, s fegyvereikkel sok kárt okoztak a fasisztáknak. A tankok segítségével egy ausztriai német alakulattal tetettük le a fegyvert. A ml fegyveres akcióinkhoz a magyarok biztosították a védelmet." V. Havlú név szerint emlékezett a magyarok egyik tisztjére, Lehoczky András századosra. SZLOVÁKIAI MAGYAROK TÝNBEN A Týn környékén 1945 tavaszán harcoló magyar alakulatokban sok dél-szlovákiai magyar ls volt. Erről nemcsak a nagykeszi (Veiké Kosihy) Kalmár Vincénél levő névjegyzék tanúskodik, hanem Kovács József ipolyvarbói (Vŕbová) lakos cseh és orosz nyelvű igazolványa is, amelyben a kolodéjei nemzeti bizottság elnöke, František Kubín igazolja, hogy a jegyzéken szereplő 18 katona Szlovákiába utazik. Az igazolás másik részében a községben tartózkodó szovjet katonai alakulat parancsnoka, a lakoság bizonyítása alapján igazolja, hogy a felsoroltak segítséget nyújtottak a partizánoknak a németek ellent harcban. (Az igazoláson az alábbi neveket olvashatjuk: Nagymolnár Ferenc, Kovács József, Horvát János, Hermán Lajos, Rideg László, Liner József, Háber Frigyes, Háber József, Titai István, Tálas Sándor, Saltai Frigyes, Csapai István, Horvát Lajos, Katona Frigyes, Mura Ignác, Rozs János, Valaška Péter és Vágner János). Örvendetes kezdeményezésbe fogott Pukkai László tanár vezetésével a galántai magyar gimnázium történelmi szakköre Az Oj Szd-ban közölt cikkek alapján felderítettek" a galántai járásban két „týni magyart". Kutatásuk eredménnyel járt. Megtalálták Csanaky István diószegi laakost, aki érdekes adatokat szolgált arról, hogy alakulatuk milyen körülmények között került szembe még osztrák területen a németekkel. Csanaky a 6. magyar kir. honvédezred 6. századának volt a tagja, századparancsnokát Lapka Lajosnak hívták. A galántai diákok kinyomozták még, hogy volt a járásban még egy „týni magyar", de, sajnos, már nem él. A neve Thúman Károly. Csanaky volt bajtársai közül emlékezett még a galántai Horváth Aladárra. A galántai diákok vállalkozásáról csak annyit, hogy az példás, követésre méltó tett népeink közös harcai emlékének felkutatása és ápolása terén. Ez úton köszönjük, meg nekik, hogy beküldték Thúman Károly partizánigazolványát, amelyben Josef Fišera helyőrségparancsnok Igazolja, hogy tulajdonosa Kambekov szovjet partizánhadnagy egységében tevékenykedett. Értékes és nyomravezető dokumentum az öt cseh partizánt és hét magyar katonát megörökítő csoportkép is, amelyet Csanaky István adott a történelmi szakkör tagjainak. A visszaemlékezésekből és az eddig rendelkezésre álló okmányokból következik, hogy a týni antifasiszta együttműködésben a zömében magyarországi származású katonaság mellett nem kis szerepük volt a Horthy-Magyarországhoz csatolt területekről származó katonáknak, akik közül többen a tolmács szerepét is betölthették. Jlftí HRUBÝ TANÚSÁGTÉTELE Dél-csehországi riportutaim alkalmából, ha az idő engedi, útba ejtem-az egykori hősi harcok színhelyét. Legutóbb felkerestem Jiŕí Hrubý erdészt, aki 1945Thúman Károly igazolványa. ben fontos szerepet vállalt magára a magyarok és a partizánok közti együttműködés összehangolásában. Somlai Sebestyén hívta fel rá a figyelmet. Az erdész Tábor és Písek között, Opafanyban lakik. Amikor felkerestem, megmutatta Somlai Sebestyénnek a családi emlékkönyvbe 1945 tavaszán Irt szívből fakadó, baráti sorait. Az emlékkönyv őrzi Víz váry Vilmos csallóközaranyosi tanító szlovák nyelvű bejegyzését ié. Somlai és V12váry 1945 tavaszán Hrubýéknál volt elszállásolva, s a feladatokat a forradalmi nemzeti bizottságtól kapták. — Nemcsak híradós szolgálatokat teljesítettek a magyarok, többször szétverték a környéken garázdálkodó fasiszta csoportokat — emlékszik J. Hrubý, majd hozzáteszi: — Nagyon kellemesen meglepett, hogy ismét felidézzük az együttműködés emlékét, őszintén örülök, hogy mindazok, akik akkor kapcsolatba kerültek a magyar katonákkal, hasznos segítséget nyújtanak az emlékek feltárásában. Én is hálával gondolok a magyar katonákra, akik akkor felmérhetetlen segítséget nyújtottak nekünk. Féltettük családjainkat, otthonainkat — de amikor a magyarokat magunk mellett tudtuk, biztonságban éreztük magunkat — összegezi emlékeit az opafanyi erdész. Amikor búcsúztunk, ezeket mondta: — Tudjuk, a dél-csehországi ember nem dönt azonnal. Míg valamire elhatározza magát, eltart egy Ideig — de aztán döntése mellett ki ls áll. így volt ez a ml barátságunkkal is. Eltartott néhány napig, míg befogadtuk őket... Nagyon helyes, hogy ápoljuk ezeket az emlékeket, mert nemcsak kapcsolatainkat mélyítjük el ezzel, hanem erősítjük a szocialista országok közösségét is, mert az imperializmus közös ellenségünk ... Kívánom, legyen alkalmunk találkozni a magyar partizánokkal, hogy Ismét értékelhessük azt a segítséget, amit a nehéz időkben életük kockáztatásával nyújtottak. Huszonhat év az életben nagy idő, sok mindent elfelejt az ember, s ezért helyénvaló, ha barátainkkal felújítjuk kapcsolatainkat. Őszinte, szívből jövő gondolatök. S elmondhatom, hogy hasonlóan gondolkozik minden Týn környéki ember, aki 1945 ben kapcsolatba került a hazájuktól messze elkerült, de az emberségről meg nem feledkező antifasisztákkal. Jifí Hrubý még hátravezetett a fészerbe, s a régi holmik közül elővett egy összetört magyar katonai adóvevő rádióroncsot. „Nem dobtam el — hiszen ez is a barátokra emlékeztet" — jegyezte meg. TÝNBEN UTCA, KOLODÉJÉBEN SÍREMLÉK Az emlékek és dokumentumok gyűjtése Týnben is folyik. Karel Landik, aki nemrég töltötte be 70. életévét, s aki szülőföldjének történelmével foglalkozik, egyik feladatának a magyarokra vonatkozó anyagok gyűjtését tekinti. Neki és a týni antifasiszta szövetség tagjainak is köszönhető, hogy értékes dokumentumok kerültek elő a huszonhat évvel ezelőtti fegyverbarátságról. K. Landik, amint már egyszer megírtuk, akkor a járási forradalmi nemzeti bizottság alelnöke volt, s tisztségéből kifolyólag ls naponta kapcsolatban volt a magyar katonákkal. Nem sajnál sem időt, sem pénzt ma sem, ha magyar emlékek felderítéséről van szó. A tavalyi emlékkiállítás is teljesen az ő munkája. A týni harcokról szóló újságcikkeket, tanulmányokat összegyűjti, s amint nemrég közölte velem, a közös harcok dokumentumalt is felhasználja a Týn-vidék német megszállásáról készülő tanulmányához. — Ennek népeink pozitív kapcsolatai történetében a helye — vallja. Karel Landik Budapestre készülődik. A vadászati világkiállítás alkalmából utazik a magyar fővárosba. Magával viszi a dokumentumok másolatait is, hogy átadhassa a Magyar Partizán Szövetség képviselőinek. Týn nad Vltavou nemzeti bizottságául* tanácsa nemrég elvi döntést hozott arról, hogy az Idén, megfelelő időpontban a város egyik Vltava parti új utcáját a csehszlovák—magyar barátság emlékére a magyar partizánokról nevezi el. Ugyanakkor döntés született arról, hogy a kolodéjei katonasír fölé méltó síremléket állítanak. A síremlék rövidesen el ls készül, a betonmunkát a týni katonák már elvégezték, már csak a kétnyelvű felirat márványbavésése van hátra. Így Rájov község után Dél-Csehországban már két méltó síremlék fog emlékezeteim az antifasiszta összefogásra, s egyben a fasizmus bűneire is. A týni antifasiszta szervezet elnöke, František Nősek is járt azóta Budapesten. Találkozott dr. Pozsonyival, s elmondta, hogy felvetődött a gondolat: lépjen Týn testvérvárosi kapcsolatba Gödöllővel. • Nemcsak e sorok íróját, Uanem a dél-csehországi antifasiszta összefogás valamennyi csehszlovákiai és magyar résztvevőjét, s mindenkit, akinek szívügye a népeink közti jó viszony kérdése, örömmel tölthet el a testvéri együttműködés emlékeinek feltárása során kialakult érdeklődés. Az eredmények tanúsítják: érdemes minden olyan hagyomány és emlék ébrentartása és felújítása, amely népeink barátságát erősíti. SOMOGYI MÁTYÁS { Týnl partizánok 6a magyar katonák. Balról • máaudlk Csanaky L.