Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-28 / 230. szám, kedd

Koztncewel a „Lear király"-ról — Lear problémája évtizedek óta kísér: először a harmincas években rendeztem színpadon, még kisebb szerepet Is vállal­tam a darabban, majd 1942-ben, az ostromlott Leningrádban ál­lítottam a Puskin Színház szín­padára, azután az ötvenes évek végén megjelent egy tanul­mánykötetem, amelyet későbh tizenhat nyelven jelentettek meg, közte angolul, meglepően nagy példányszámban. A kötet­nek „A shakespeare-i idők és a lelkiismeret" volt a címe és már ebben is egy teljes fejezet szólt Lear királyról. Tulaj­donképpen ebben körvonalazó­dott első ízben az a felfogás, amelyre a „Lear király" film­változatát építettem. Alattunk az alsó fedélzet, az alatt a hatalmas horgony, s va­lamivel a vasmacska előtt a hajó orra szeli a Moszkva—Vol­ga csatorna vizét. A karcsú, magas, fiatalos mozgású Grigo­rij Kozincevvel talán keresve sem lehetett volna nyugodtabb helyet találni egy beszélgetés­hez. A neves művésszel folyó társalgás külön felüdülés. Egy­szerű szavakkal beszél, váloga­tott kifejezései valósággal be­vezetik hallgatóit elképzelései lényegébe. — Engem az a Lear, akit ál­talában a színpadon láthatunk, a teátrális drámai hős nem ér­dekel. Én az erőskezű,, majd megtört király alakjában egy nagyon is modern és mai drá­mát érzek, amit teljesen újsze­rűen és minden teatralitástól mentesen kívántam visszaadni. • Mit jelent ez dramaturgiai szempontból? — Ogy gondolom, Lear buká­sa elsősorban társadalmi és lel­kiismereti okokból szükségsze­rű. Belső emberi és lelkiisme­reti tragédiája nagyobb, mint dr«lmai történésben tragédiája. Vagyis ón nem annyira a kö­rülményekre, mint inkább Lear lelklalkatáia koncentrálom ábrázolási igényemet és a kör­nyezetből csak annyit elevení­tek meg, amennyi a lelki fo­lyamatok hitelessé tételéhez és indoklásához feltétlenül szük­séges. Persze ez nem kevés . . . Lassan nemzetközi hallgató­tág gyűlik körénk. Amerikaiak, szudániak, franciák, németek, olaszok. Kozincev oxfordi an­golsággal beszél. Számára a nyelv nein probléma. Az élet­ben. De a filmnél... — Számolnom kell azzal is, hogy a „Lear király"-t fordítás­ban kaptam kézhez. Csodálatos fordítás, Borisz Paszternák munkája, de mint minden for­FILMMOZAIK • Gyalogosok címmel Elbert Tuganov észt rajzfilmrendező filmet készít Ilf és Petrov Aranyborjú című regényének első fejezetéből. A film humo­ros formában tárgyalja a gya­logosok és a közlekedési esz­közök konfliktusát. • Film Edit Piaf életéről. Ken Russel rendező filmet ké­szít a világhírű francia énekes­nő életéről. Piafot Liza Minel­li személyesíti meg. • A Szovjetunió 39 filmstú­diójában 167 egész estét betöltő filmet, ebből 131 nagyjátékfil­met készítettek az elmúlt év­ben. • A boldogság nyomában a címe Róbert Mulligan amerikai filmjének: egy fiatalember szembefordulása az amerikai társadalommal. Főszereplő: Mit­chel Sarrazin és Barbara Hers­hey. Q A Moszfilm stúdióban ju­lij Rajzman új filmjének for­gatására készül. A történet kö­zéppontjában egy tengerősztiszt áll, Andrej Glebov, aki fró is, és színdarabot ír Pompeji pusz­tulásáról. A film három síkban játszódik: a mai tengerészek környezetében, Pompejiben és a színházban, ahol a darabot színpadra viszik. Mindhárom sík mai. égető problémákat tár­gyal. A film operatőrje Ardas­nyikov, a szereplők főiskolások és vidéki társulatoknál játszó színészek. A felvételek nagy részét a tengeri flotta hajóin és Olaszországban készítik. dítás, ez az átköltés is akarva, akaratlan valamit változtatott a művön. Paszternák nyelvi megoldásaiban talán Lear ér­zelmi tragédiáját munkálta ki a legjobban, vagyis ebbe az irányba igyekezett befolyásolni olvasói és a színházlátogatók figyelmét. • A „Hamlet" és a „Lear király" két óriási vállal­kozás egy évtizeden belül. Mi­ért épp erre a kettőre esett a választása? —- Számomra Shakespeare két, mindent meghatározó kulcsműve, a „Hamlet" és a „Lear király". Azt hiszem, min­den nemzedéknek el kell mod­dania. hogyan látja e drámát, e két probléma-világot. Szeret tem volna egy nemzedék nevé­ben szólni, hogy nagyon remé­lem, hogy sikerült. Talán nera kívánok más, harmadik Shakes­peare-művet filmre virini. E két munkával titkos művészi ál­maim valósulhattak meg. So­kan vitatkoztak is velem. Azt mondták: „Ha ilyen jelentős munkába kezd, végülis miért csinál fekete-fehér filmet, ami­kor mindenki a színes film felé orientálódik?". Ez talán igaz is, de mégis, az emberi szenve­dést, bánatot, nyomort nem le­het igazán hűen visszaadni a színes filmen. Ma már az is sajátos művészi alkotófilozófia, ha valaki a színes, vagy a fe­kete-fehér film mellett dönt. Vannak témák, amelyek kimon­dottan megkívánják a színes szalagot és vannak, melyek ta­szítják. Számomra a „Lear ki­rály" a taszító témák egyiké Igy lett a film fekete-fehér. Hajónk előtt kis motorcsó­nakok cikáznak tova, szárnyas­hajók előznek meg bennünket, s mi is leelőzünk kisebb hajó­kat. Kozincev figyeli a forgal­mat, majd hirtelen azt inond ja: — Egy víz és mennyi hajótí­pus, csónak-fajta. Ugyanaz a valóság: a hajóút. És mennyi változata van. A „Hamlet" és a „Lear király" egy szerző, egy kor műve és számomra egy problémakör is. Mi a kapcsolat az ember egyénisége és a tör­ténelem között? A „Hamlet" egy egyéniség tragédiája. A „Lear király" egy történelmi­nek ábrázolt környezeté. A ket­tő együtt számomra az egész. De lehet, hogy mások másképp érzik ezt... A hirtelen kiszélesedő öböl­ben fordul a hatalmas hajó. Visszaindulunk Moszkva felé. De a fedélzeti beszélgetés fo­lyik tovább . . . FENYVES GYÖRGY Q Film Dumas életéről. Idő­sebb Alexander Dumas életé­ről írt forgatókönyvet Jaroslav Dietl és Karel Kachyfta. Az eb bői rendezett tv-fllm nagy si­kert aratott. Most Karel Kachy­ňa A nagy elbeszélő titka cím­mel átírja filmre. O Útonállók címmel Guy Ca­sarii kezdte meg, majd pedig Christian Jaque folytatta an­nak a látványos vadnyugati filmnek a forgatását, amelynek női főszerepét Claudia Cardina. le és Brigitte Bárdot játssza. Az előbbi az útonállók, az utób­bi pedig a csinos bárhölgyek főnökét alakítja. • Annié Girardut főszerep­lésével ősszel kezdi forgatni a Porceláncseresznye című film­jét Michel Audiard rendaző. • Makk Károly a tervek sze­rint filmet készít Örkény Ist­ván nagysikerű színdarabjából, a Macska játékból. A rendező a női főszerep eljátszására Dar­vas Lilit kérte fel. • Francoise Sagan legújabb regényét viszi filmre Jacques Duray francia filmrendező. A történet egy kiváló újságíró és egy vidéki polgárlány szerel­méről szól. Főszereplök Marc Porel és Claudine Auger. • Ragyogj, ragyogj csilla- j gom. Különös, néhol groteszk­be hajló, költői szépségű törté­net a polgárháborús időkből. Hőse egy fiatalember, a szín­ház, a színpad megszállottja. Rendezője Alekszandr Mitta (első filmjei: A Hármasok szö­vetsége, Csengetnek, nyiss aj­tót). A főszerepet Oleg Tabakov alakítja. IIÜIIII AZ ANTENNAERDŐ ALKONYA? A nagyvárosokban a lakóházak tetőin sokaso­dó televízió- és rádióantennák nemcsak építé­szeti és esztétikai problémát jelentenek, hanem műszaki nehézségeket is okoznak. Ugyanis az egymás közelében levő vevőantennák kölcsönö­sen zavarják egymást. Megromlik eredeti irány­hatásuk, de még nagyobb bajt okoz az, hogy a vevőkészülékben levő oszcillátor rezgései a ve­vőantennán át a szabadba jutnak. Ezeket a rez­géseket a közelben levő szomszédos antenna veszi, eljuttatja a saját tv-vevőjéhez, melynek képernyőjén zavaró „moaré" jelentkezik. A központi antennák segítenek ezeken a ba­jokon. A háztetőkről eltűnnek az antennaerdők és a szomszédos vevőantenna zavarása megszű­nik. A központi antenna több rádióvevő és televí­zió-vezőkészüléket képes megfelelő bemeneti fe­szültséggel ellátni. Függetlenül a központi an­tennához kapcsolt készülékek számától, ami lehet 4—5, vagy néhány száz is, az egyes tv-vevök kép- és hangminősége legalább olyan, mintha megfelelő típusú egyedi antennája lenne. Központi antennarendszerek A központi antennaberendezések legfontosabb része az antennatartó oszlop a különböző anten­nafejekkel. Ugyanis a központi antennaberende­zés nemcsak egyetlen adóállomás vételéhez ké­szül, hanem a rádióműsor-szórás valamennyi hullámsávjának vételéhez — a hosszúhullámok­tól az ultrarövid hullámokig bezárólag ható va­lamennyi televízióadó műsorának vételéhez. És amíg a rádióállomás-szórás vételét biztosítani lehet egy, legfeljebb két antennafejjel, a külön­böző tv-csatornákon működő adók vételéhez kü­lön-külön antennafejre van szükség. A legfelső botantenna rendszerint a rádiómű­sor szóró-adók vételéhez szolgál, az alatta levő, keresztben elhelyezkedő dipolok pedig az URH­műsorok vételét biztosítják. Ezután következik a DMH-antenna a különböző sávokban működő televízió-adóhoz, majd a már jól ismert Jagi tv­vevőantenna típus az ultrarövid hullámú (URH) televízió műsorszórás vételéhez. A központi antennaberendezés elterjedésének kezdeti korában arról volt szó, hogy minden épületen legfeljebb csak egy közös antenna­rendszer legyen felállítva. A megfelelő típusú tranzisztoros antenna-erősítőberendezések kifej­lesztése, a jó minőségű kis csillapítású nagy­frekvenciás kábelek megjelenése és a minden követelményt kielégítő szerelvények gyártása azonban lehetővé tették, hogy a tervezők egy lé­péssel tovább jussanak. Ma már terveznek olyan központi atennaberendezéseket ls, amelyek ház­tömbök lakóinak rádió- és tv-vevőit látják el a megfelelő jelfeszültséggel. Sőt Ismeretesek olyan megoldások is, ahol egy-egy központi antenna egész lakótelepeknek, kisebb városrészeknek vagy faluknak biztosít jó vételt. A Fuba cég tervei szerint például egy-egy köz­ponti antenna a lakótömbök több száz lakásá­nak vevőkészülékeit táplálja a kívánt rádió-, il­letve televízióadó jeleivel. Az egyes házakhoz, amelyeken nincs központi antenna, föld alatti kábelek továbbítják a jeleket a háztömb köz­ponti antennaerősítőjéről. Az egyes antennarend­szerek itt akár 300 lakást is elláthatnak. Az Ilyen rendszerű antennarendszer alkalmazása például az egyik esetben hét központi antenna 1327 vevőkészüléket lát el. Az egész rendszer érdekessége az, hogy csatornaváltókat is tartal­maz. Igy például a 33. tv-csatornán működő adó jelelt a csatornaváltó transzportálja a 9. tv-csa­tornára. Ez lehetővé teszi azt, hogy a DMH-de­clinéteres hullámcsatornákon (UHF) működő adókat olyan készülékekkel is lehessen venni, amelyek csak az URH — ultrarövidhullámú — csatornák (VHFj vételére készültek. Az ilyen központi csatornaváltásnak azonban az a nagy előnye ls megvan, hogy a kisebb frekvenciákon kisebb a kábelcsillapítás, tehát az antenna- és a vevőkészülék között a kábelen kisebb a jel­veszteség. Többsávos antennaerősítők Az ipar ma inár a legkülönbözőbb követelmé­nyeket is kielégítő szerelvényeket, egységeket és antennafejeket gyártja a központi antenna­rendszerekhez. Különösen nagy a típusválaszték az antennaerősítőkben, amelyek jelentőségüknél fogva a rendszer szívét képezik. A követelményeknek megfelelően, a korszerű ipari gyártmányú antennaerősítők általában több frekvenciasáv erősítésére alkalmasak. Az Eltronik cég FVM 10 típusú tranzisztoros anten­naerősítőjénél például az erősítő bemenetéhez az antenna koaxiális kábellel van csatolva; ugyanilyen kábel továbbítja az erősítő kimeneti jeleit is a vevők felé. A kis méretű, időjárási viszonylatosságoktól védett erősítő uz antenna­tartó oszlopra szerelhető. Az erősítő áramellá­tását hálózati táplálású tápegység biztosítja, amely az antennaoszlop alatt, a padlástérben helyezhető el. A színes televízió antennái A színes televízió elterjedésével és a hazai színes televízió kísérleti adások indításával kap­csolatban természetszerűen felvetődik az a kér­dés is, hogy a színes tv-adások vételéhez milyen antennára van szükség? Itt mindjárt leszögez­hetjük, hogy a színes tv-yételhez nincs szükség különleges antennákra, de a helyes színvissza­adás érdekében szükség van helyesen megvá­lasztott, szakszerűen méretezett vevőantennára. A szlnesvételhez tehát használhatók a megfelelő „fehér-fekete" tv-antennák azzal, hogy a színes vevőnek az antennára még nagyobb szüksége van, mint a fekete-fehér vevőnek. Ebből követ­kezik, hogy a színes tv-vevők elszaporodásával az antennák még nagyobb mértékben fognak jelentkezni a háztetőkön, mint a fekete-fehér vevők esetében. Ugyanis ott, ahol ma jó fekete­fehér vételt lehet biztosítani szobaantennával, nem biztos, hogy a szobaantenna meg fog felel­ni a színes vételhez isi Ilyen szempontból tehát a szakemberek által tervezett és felépített köz­ponti antennáknak a szerepe megnövekszik, mert ez nemcsak a jó színes tv-vételt fogja biz­tosítani, hanem megszünteti a már említett egyedi antennák sokaságának esztétikai és mű­szaki hátrányait is. A szakszerűen felépített antennarendszer azért is fontos, mert a 6zínes vételben zavart (szín­elváltozást) okozhatnak: — az átviteli hibák, amelyek az antennarend­szer egyenlőtlen jel-erősítése vagy -csillapítása miatt keletkeznek a frekvencia függvényében; — a torzítások, amelyeknek oka az antenna­erősítők túl nagy kimeneti feszültsége. Ezek ugyanis túlvezérlik a vevőkészülékeket, aminek eredményeként torz képek, illetve színek jelent­keznek; — zavarok, amelyeknek oka például a túl gyenge jel a vevő bemenetén, a reflexiók (több utas antennavétel) és a zavarójel a venni nem kívánt adó részéről. Ideális esetben a képhordozó frekvenciát és a színhordozó frekvenciát az antennaerősítőnek egyformán kell erősítenie, a központi antenna­rendszer egyéb elemelnek (kábelek, választószű­rők, elosztók, csatlakozóhüvelyek stb.) pedig egyforma mértékben csillapítania. Ezen esetben lesznek csak kifogástalanok a színek a vevőké­szülék képernyőjén. Szellemképek Amint azt a fekete-fehér televízióból ismer­jük, a szellem-képek igen kellemetlen zavart okozhatnak a képernyőn. Színes televíziónál, a többutas vétel (reflexiók) a szellemkép megje­lenésén kívül még bántó színelváltozásokat is okozhatnak. Fontos tehát, hogy a központi an­tenna optimális beállítása, Irányhatása olyan le­gyen, hogy csak a közvetlen hasznos jeleket vegye, a reflektált hullámokkal szemben pedig az érzékenysége minimális legyen. Ez a tény is indokolja a szakszerűen felépített központi antennák használatát a számos egyedi antenna helyett, amelyek egymást a kölcsönös reflexiók révén zavarják, és mint a bevezetőben említet­tük, sugárzó hatásuk moáré-zavart okoz a szom­szédos vevő képernyőjén. A központi antennarendszerek felépítéséhez az antennafejeken, tartóoszlopokon, kábeleken és erősítőkön kívül természetesen még egyéb szerelvényekre is szükség van. Ilyenek például az illesztőelemek, amelyek biztosítják a helyes illesztést az antennák és a kábelek között, a közösítő szűrőegységek, amelyek a különböző antennafejekből érkező felerősített jeleket adják át a törzskábelnek stb. A központi antennarendszer megtervezése, fel­állítása, beszerelése és üzembe helyezése, mint sejthetjük, nem egyszerű dolog. Természetesen az ezzel kapcsolatos költségek ls jelentősek, az egyedi' antennák költségeihez képest. De ha fi­gyelembe vesszük azt, hogy egy-egy központi antenna számos egyedi antenna felépítését teszi feleslegessé, az elosztott anyagi megterhelés sem jelenthet már túl nagy gondot. Ezzel szemben a lehető legjobb vételi lehetőségeket és legna­gyobb üzembiztonságot nyújtja a használóknak. Gépek diagnosztizálása Mindenfajta gépnél, különösen a belső égésű motoroknál problémát Jelent a meghibásodás, a defekt előrejelzése. A jelenlegi gyakorlatban többnyire csak a hiba bekövetkezése után a gép szétszerelésével tudják a defekt okát megállapí­tani. Ezen kíván segíteni az az új eljárás, ame­lyet Borisz Pavlov, a szibériai mezőgazdasági gépesítési intézet igazgatója fejlesztett kl, s a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai, novo­szibirszki részlegével együttműködve, matema­tikai és kibernetikai módszerek segítségével tett gyakorlatilag alkalmazhatóvá. Az eljárás segítségével a hiba már csírájában, még mielőtt a gépet üzemképtelenné tenné, a gép működése közben, szétszerelés nélkül, pon­tosan megállapítható. A módszer azon alapszik, hogy a gépek működése közben zajokat idéznek elő, mégpedig minden alkatrészük más és más­fajta zajt. E zajokat az új eljárásban razgésadók érzékelik, amelyeket a működő gépnek arra a részére helyeznek el, ahonnan az egyes alkat­részek „akusztikus jelei" a leghatározottabban érzékelhetők. A matematikusok különleges algoritmust dol­goztak kl, amely magát a diagnózist, a gép álla­potának regisztrálását is automatizálja. Az első kísérleteket belső égésű motorokkal folytatták. Egy GAZ—63 típusú autóbuszban fel­szereltek egy mozgó laboratóriumot, amelynek villamos fékdinamóméretével az egyes hengerek teljesítménye mérhető. Az autóbusz kapcsoló­táblájának mérőműszereivel pontosan megálla­pítható a vizsgált motor állapota: hőmérséklet­adók jelzik az olaj és a hűtővíz hőmérsékletét, más műszerek az egész motorra ós az egyes hengerekre vonatkozó üzemanyagfelhasználást, az üzemanyag befecskendezési szögét és sok más adatot. Mindezek alapján az esetleges hiba könnyen megállapítható. A többéves tapasztalatok azt mutatják, hogy a készülék üzemeltetése igen gazdaságos. Fel­szerelése, a GAZ—53 autóbuszba hétezer rubelbe került, s a hibák megelőzésével a mérőkészülék működése évi ötven-hatvanezer rubelt takart' meg. (dj)

Next

/
Oldalképek
Tartalom